Észak-Magyarország, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-08 / 33. szám

1989. február 8., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 r ■ | Az Eszak-Magyarország melléklete Borsod-Obaúj-Zemplén megye fejlesztési koncepciója A megyében felhalmozódott feszültségek, a kibontako­zó új, országos folyamatok — a szocialista piacgazda­ság kiépítése, a közélet gyors demokratizálódása — és múltbéli tapasztalataink agyaránt arra ösztönöznek,' hogy a megfelelő cselekvési lehetőségek megtalálása érdekében a kormányzati szervek által készítendő regionális koncepció­val egyidőben — első kísérletként — készüljön önálló, saját fejlesztési elképzeléseket tartalmazó megyei program is. Abban a reményben, hogy ez a munka és majdani ered­ménye mozgásba hozza a megye szellemi, anyagi erőfor­rásait, a vállalkozókedvet, cselekvésre orientál. Egyben pe­dig alapot jelent a kormánnyal folytatandó tárgyalásokhoz is. A programot olyan dokumentumnak szánjuk, amely el­sősorban a megyében működő gazdasági, társadalmi, ér- dekképviseléti, politikai szervekhez és a megye lakosságához szól, de lehet mondanivalója az ország számára is. A program készítését a megyei pártbizottság kezdemé­nyezte, de a munka során szakítottunk a hagyományos dön­tés-előkészítéssel, és kísérletet tettünk egy „társadalmi ter­vezési metodika” kialakítására. A programmal való azonosulás érdekében a program- ké­szítésének folyamatában teljeskörű nyilvánosságra töreked­tünk és törekszünk. A program célja kettős: egyrészt a jelenlegi válságszitu­ációban szükséges tennivalók megfogalmaizása, másrészt a jövő fejlődési alternatíváinak keresése. A jövőkép azonban elsősorban nem az elérni kívánt állapot rögzítése, leírású. Mindannyiunk számára égetőbb a kérdés: hogyan érhetünk el jó irányú változást? A változáshoz a pénz kevés, kriti­kusan kell értékelnünk a meglévő gazdasági, társadalmi, politikai állapotokat és mechanizmusokat, egy új, a prog­ram megvalósítását jobban segítő szisztéma kialakítása ér­dekében. Célunk olyan automatizmusok megteremtése, ame­lyekkel megelőzhetők a válsághelyzetek. Lehetőségeink at­tól is függenek, hogy az országban hogyan halad a gazda­ság, a társadalom átalakulása, de saját akcióinkkal vissza is hatunk arra. A program feladata az is, hogy a térségben olyan közös gondolkodást és cselekvést indukáljon, amely megakadá­lyozza a válság-tudat mélyülését, erősíti a megye lakossá­gának egészséges önbizalmát, tettrekészségét, az önálló cse­lekvés értelmébe vetett hitét. A program politikai tartalmát tekintve folytatását jelenti az lí)87-ben megfogalmazott tennivalóknak, de gazdagítja azo­kat az azóta eltelt időszak új felismeréseivel, az új politikai fejleményekkel Nem törekedhet azonban aprólékos részle­tességre és lezártságra. Mindenekelőtt a kívánt társadalmi változások irányát, jellegét jelcjli meg, amelynek alapján térben, időben és témánként kellő részletességű, és folyama­tosan aktualizálható cselekvési tervek készülhetnek minde­nekelőtt az érintettek részvételével. I. A megye fejlődését — az évtized elejéig — felülről ve­zérelték és jelentős részben központilag finanszírozták. Ezért e fejlődési pályán a központi, a népgazdasági elképzelések érvényesültek erőteljesebben. Ezek sok tekintetben figyel­men kívül hagyták a rnegyie lakosságának és gazdaságának érdekeit. A gazdasági életben érvényesült a tulajdonformák közötti megkülönböztetés. Ez vezetett a gazdasági, társa­dalmi és településszerkezet súlyos egyensúly-hiányához, a gazdasági, társadalmi kapcsolatrendszerek „felfelé” irá­nyultságához, ez erősítette az önállósodás helyett a helyi centralizációt, önszerveződés helyett a központokra való felfűződést. A 80-as évek gazdasági-társadalmi változásai, és saját kezdeményezéseink kikezdték és fellazították ezt a modeilt. Most az a célunk, hogy egyszerre, több területen bevezetett jelentős változásokkal felgyorsítsuk ezt a folyamatot és a 90-es évektől az élet minden területén — a közélet, a szel­lemi élet, a településviszonyok, a gazdasági szerkezet stb. —, kiegyensúlyozottabb viszonyokat teremtsünk. Szakítani akarunk: — a gazdaság- és társadalomszervezésben mindazzal, ami­ről bebizonyosodott, hogy ideig-óráig tartó és látszatelő­nyöket hordoz. A népgazdasági, társadalmi célokat a helyi érdekekkel való kritikus és alapos ütköztetésben kívánjuk megmérni, és saját szükségleteinket határozottabban képvi­selni; — a gazdaság egyoldalú és nagyüzemcentrikus szemléle­tével, miközben a jól működő nagyüzemeket tekintjük a műszaki megújulás, a sokrétű és eredményes tevékenységet folytató vállalkozói szféra gazdasági szervezőinek; — azzal a gazdaságfejlesztési gyakorlattal, amely egyre nagyobb terhelést jelent a természeti környezetnek; — a településpolitika nagyváros-orientáltságával, miköz­ben telep ülésegyüttesekben, azok funkciómegosztásában és nem az elszigetelt települések mindenoldalú fejlesztésében való gondolkodást erősítjük. — azzal a szemlélettel, amely az értékeket mindenekelőtt a mennyiséggel mérte. A fejlődés nemcsak anyagiak kér­dése. Emberközpontú viszonyok kialakítására törekszünk, amelyben a nagyobb teljesítményt nyújtók kapnak na­gyobb mozgásteret, a gyengébb teljesítményre képesek mél­tányos védelme mellett. Legfontosabb kötelességeink közé tartozik az emberi teljesítmény és a társadalmi mobilitás teltételeinek — oktatás, infrastruktúra, megfelelő munka­hely, közéleti demokratizmus — megteremtésén munkál­kodni; — azzal a gyakorlattal, melyben a társadalmi érdek és a helyi érdekek megfogalmazásában és érvényesítésében a párt és szervezetei „túlsúlyosak” voltak. Azt kívánjuk és segítjük, hogy a társadalom hagyományos és újonnan szer­veződő intézményeinek karaktere jól működő mechaniz­musai, önálló kezdeményezése és demokratikus kontrollja legyen. A fejlődés irányainak részletesebb kidolgozása szükséges­sé teszi a fejlődés feltételrendszerének, a megye mai adott­ságainak rövid áttekintését. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1988. január 1-én 347 településen mintegy 779 ezer ember élt. A lakónépesség száma 1980-tól — a vándorlási veszteség miatt — csökken, az egyes korosztályok aránya egyes területeken gyors ütem­ben romlik. A cigánylakosság aránya növekszik, meghaladja (Vitaanyag) a 10 százalékot, de jelentősek a megye egyes térségei kö­zötti különbségek. A településszerkezet erősen polarizált. A népesség 51 százaléka városban lakik, ugyanakkor a települések egy- harmadának lélekszáma 500 fő alatt van. A szellemi potenciál mennyiségileg nem kielégítő és ösz- szetételc sem megfelelő. Az aktív népességen belül az egye­temet, főiskolát végzettek aránya elérte a 8 százalékot, a szakmunkás és középiskolai végzettségűeké pedig á 45 szá­zalékot, de 11 százalék nem végezte el a 8. osztályt, és éven­te kb. 7 százalékos arányban újratermelődik ez a réteg. A kultúrához való viszony problémáit jelzi, hogy nem a kí­vánt mértékben konvertálható a szaktudás, változatlanul merev a társadalom képzettségi struktúrája, s a munka­helyproblémák ellenére is gond az átképzés. A gazdasági-társadalmi megújulás szempontjából 'kedve­zőnek tartjuk viszont, hogy a műszaki és pedagógiai felső- oktatás kiegészült a jogi, közgazdasági és egészségügyi kép­zéssel. A munkaképes korúak száma 446 ezer fő, 76 százaléka áll munkaviszonyban. Mind a férfi, mind a női munkaerő fog­lalkoztatási színvonala alacsonyabb az országos átlagnál. Tartós jelenség a szakmai és területi aránytalanságok mi­atti elhelyezkedési nehézség, de a munkaerő racionálisabb felhasználása miatt nő az alacsony képzettséggel rendelke­zők között is a munkanélküliség. Az állami és a szövetkezeti szektorban csökkefi, a magánszférában nő — bár nem ki­elégítően — a foglalkoztatottak száma. A települések, ill. térségek foglalkoztatási szerkezete elté­rő, de megyén , belül jól körülhatárolhatok az össze!üggő ipari (ahol a keresők több mint 45 százaléka dolgozik az iparban), és a mezőgazdasági jellegű (az arányszám az ipar­hoz hasonló) térségek. Az ipari jellegű térségek a megyé­ben a Sajó-völgyre koncentrálódnak. A többi területen egy-egy város, vagy egy-egy üzem vonzáskörzetében, „fol­tokban” jelentkeznek. A mezőgazdasági jelleg szinte egyértelműen az elmara­dott-térségekkel esik egybe — legösszefüggőbben a Cserehát területén, de jellemzi Zemplén és a Bodrogköz területét is. A dél-borsodi területeken a Tisza-parti településekre szo­rítkozik, de megjelenik a Tokaj környéki településekén ,is. Az átmeneti típusú települések kialakulása főútvonalak­hoz, határátkelőhelyekhez, ill. a szállításban foglalkoztatot­takhoz köthető. Az idegenforgalom csak Jósvafő, Boldogkő­váralja és Tokaj foglalkoztatási szerkezetében mutatható ki, holott a megye településeinek 1 3-a rendelkezik idegenfor­galmi adottságokkal. A foglalkoztatottságban meghatározó ipari jelleg, és az ipari üzemek koncentrált elhelyezkedése a munkahelyekre történő ingázás kiterjedtségével jár. Ennek hatásai az élet- körülmények kedvezőtlenné válásában, családok, lakóterü­leti és egyéb közösségek felbomlásában jelentkeznek. A hu­mán tényezőkre ható negatív vonások mellett nem hanya­golható el a közlekedési utak, ill. eszközök terhelése, vala­mint az ingázásból adódó költségnövekedés. Az infrastrukturális rendszerek hiányosak (vízellátás 62 százalék, szennyvíz 35 százalék, telefon 6,7 főállomás lOO lakos). A termelői infrastruktúra területenként differenciált, kiépítettsége elsősorban a Sajó-völgyi ipari koncentrációhoz kapcsolódik, itt azonban túlterhelt- A lakossági infrastruk­túra településtípusonként változó színvonalú, általában azon­ban mennyiségi, minőségi szempontból elégtelen. A kívá­natos infrastruktúra elégtelensége rontja az életkörülmé­nyeket, de akadályozza a gazdaság térbeli szerkezetének ki- egyenlítését is. Különösen hátrányos az idegenforgalom fej­lődésének szempontjából. A szellemi infrastruktúrából az alap-, közép- és felsőfokú intézményhálózat megfelelő, a szakmai átképzésé kialakuló­ban van. A gazdasági intézmények (kereskedelmi, pénz­ügyi, szolgáltatási) megalakítása a kezdetén tart. Ma még nein rendelkezünk a vállalkozásokat támogató „üzleti infra­struktúrával” (pl. vállalkozási tanácsadás, helyiségszolgál­tatás), és a fejlesztési döntéseket területi oldalról megala­pozó információkat biztosító intézménnyel. Elfogadhatatla­nul szétszórtak, nehezen hozzáférhetőek és ezért is kihasz­nálatlanok a megyére vonatkozó társadalmi-gazdasági in­formációk: A megye jelentős termclőpotenciállal rendelkezik. Ma a nemzeti jövedelem mintegy 8,5 százalékát itt állítják elő. Adottságai alapján már 1945. előtt is fontos ipari bázis volt. Az ország ipari állóeszközeinek 12 százaléka a megyében működik, és jelentős hányada az Ózd—Miskolc—Kazincbar­cika—Leninváros térségére koncentrálódik. Nagy része alap­anyag-termelésre specializált, s alacsony- feldolgozottsági fokú termékek előállítására képes. A 80-as években a me­gye iparát a stagnálás, az ellentmondások és feszültségek kiéleződése, a szerkezetváltás kényszere jellemzi. A termeléshez szükséges természeti adottságaink kedve­zőek (szén, kőzet, ásványi vagyon jelenléte), jelentősek az erdőterületek, ill. megfelelő vízkészlettel rendelkezünk. A mezőgazdasági hasznosítású földterület is számottevő, de a tevékenység mai struktúrája, a termesztés kultúrája nem kellően igazodik a természeti, földrajzi adottságokhoz. A mezőgazdasági üzemek 70 százaléka kedvezőtlen termő­helyi adottságú. Az elmúlt években a tsz-ek mintegy felé­nek pénzügyi helyzete kritikussá vált; a szövetkezetek je­lentős része az egyszerű újratermelésre sem képes. A megye egész gazdaságát jellemzi, hogy a természeti té­nyezők kihasználása nem párosul kellően az ökológiai szem­pontokkal, s egyre erőteljesebb környezetkárosító hatások érvényesülnek. A megye társadalma az életszínvonal, életkörülmények szempontjából polarizálódik, a nagy többségnél azonban a teljesítménytől független nivellálódás megy végbe, alacso­nyabb színvonalon. Ez következménye, de oka is a termelési hatékonyság hiányának. A népesség 9 százalékát teszik ki azok a nyugdíjasok és járadékosok, akiknek nettó alapellátása a társadalmilag in­dokolt szükséglet minimumát sem éri el. Nincsenek jobb helyzetben a 3 vagy többgyermekes családok sem, akik a 15 évesnél fiatalabb gyermekek 23 százalékát nevelik. A pályakezdőket mindenekelőtt a jövedelmi viszonyok és a lakásépítési költségek lassan elviselhetetlen különbsége terheli. A kialakult politikai, tudati viszonyok legnagyobb fogya­tékossága az egysíkúság, az egyértelmű érdekmegfogalmazás és ezáltal az önálló kezdeményezés, az önszerveződés gya­korlatának hiányossága. Gond van a reális helyzet- és fe­lelősségtudattal, a teljesítmény- és érdekmotivációval. Az értékek átrendeződése lassú. Általában rövid távú részérde­kek dominálnak, örvendetes ugyanakkor, hogy jelen van­nak a pozitív irányú törekvések a megye társadalmában, a változtatás igénye erőteljes, a politikai helyzet pedig lehető­séget ad a cselekvésre. Ehhez az szükséges, hogy az állam­polgár részesévé váljon egy perspektívát adó reális program kialakításának, majd megvalósításának. A fejlesztési koncepció megvalósulásában számítunk azok­ra a változásokra, amelyek az — elhatározott reformfolya­matok során — a gazdasági-társadalmi környezetben bekö­vetkeznek : — a szocialista piaci viszonyok kialakulására, ezen belül is a tulajdonformák bővülésére, egyenrangúsítására és együttműködésére, valamint az intenzívebb tőkeáramlásra, tőkepiacra; > — a költségvetési reformra, mint a településfejlesztés, a helyi politika anyagi megalapozójára, ill. a hátrányos hely­zetű térségek központilag elhatározott kiegyenlítő típusú fejlesztésének további erősítésére; — a humán Szféra beruházásának jelentős növelésére; — a politikai intézményrendszer pluralizmusának erősí­tésére. A gazdasági, politikai, ideológiai teendők megvalósítása alapvető változásokat indukál a megye társadalmában: fo­kozódik a differenciálódás, felértékelődik' az általános mű­veltség, a szaktudás, a szellemi munka, kiéleződnek a szo­ciális. foglalkoztatási feszültségek. Mindezek kezelésére tu­datosan kell felkészülni. Olyan megoldásokat célszerű elő­térbe helyezni, amelyek fokozzák teljesítőképességünket, a térség népességmegtartó erejét. A szerkezetátalakítás, fog­lalkoztatás rövid távú kínjait kompenzálja az infrastruktú­ra (oktatás, életkörülmények) szisztematikus fejlesztése, amely megalapozza és támogatja a napjainkra lelassult tár­sadalmi mobilitást, az egyéni teljesítőképesség jelentős ja­vulását, a létbiztonság alapvető tényezőinek fokozatos ki­egyenlítődését. II. A gazdasági szerkezetváltás a környezetet, a társadalmat és a gazdaságot érintő összes kérdés együttkezelésének eredménye lehet. Egyszerre van szükség a rövid távú prob­lémamegoldó kényszerintézkedésekre és olyan hosszú táv­ra is érvényes rendszerszemléletű, minőségre orientált tár­sadalmi, gazdasági, pénzügyi mechanizmusok kialakítására, amelyek alkalmasak a tudásnak, a teljesítménynek, a vál­lalkozásnak esélyegyenlőséget adó gazdasági, társadalmi kör­nyezet megteremtésére. Az ezekhez szükséges forrás és esz­közrendszer megteremtése részben a megyei, helyi erőfe­szítéseken múlik, de nagyobb szerepe van a központi törek­véseknek, változtatásoknak. Olyan gazdaságpolitikát támo­gatunk, amely az egyensúlyi probléma kielégítő rendezése után megkülönböztetett figyelmet fordít a belső piac élén­kítésére, s ezáltal a lakossági életszínvonal, életkörülmények javítására. Rendkívül fontosnak tartjuk a földhasznosítás, területgazdálkodás komplex rendszerének korszerűsítését, a természeti erőforrások (föld, víz stb.) teljeskörű és reális értékelése területén való előrelépést. Az általános célkitűzések és a számbavett feltételek alap­ján a megyében a következő fejlődési irányokat tartjuk reálisnak: A gazdaságban a legfontosabb feladat a kialakult egyol­dalú, merev, területileg és üzemméreteket tekintve erőtelje­sen koncentrált gazdasági szerkezet fokozatos átalakítása. Racionális arányokat kell kialakítani a gazdasági ágazatok (ipar, mezőgazdaság, szolgáltatás, idegenforgalom) és a tér­ségek gazdasági potenciálja között, a szelektív fejlesztés révén. A racionális földhasználat érdekében a mezőgazda­ság struktúráját a környezeti adottságokhoz kell igazítani. A szerkezetváltás irányait a térség természeti-földrajzi adott­ságaira, termelési kultúránkra alapozhatjuk. A helyes fejlődési pálya megtalálása érdekében a gazda­sági, természeti és humán szférát rendszerszemlélettel kell kezelnünk. A gazdasági akciók során előtérbe kell kerülniük a megújuló, vagy megújítható természeti és a humán e(rő- forrásoknak, s a kisebb önállósággal rendelkező gazdálkodó egységek változó mértékben kötött együttműködésének. A szerkezetváltás vezérelve: a piacorientált, hatékony és rugalmas gazdaság megteremtése, amelynek alapja, előfel­tétele a megfelelő anyagi, szellemi, információs infrastruk­túra kiépítése. A gazdaságban rövid távon legfontosabb az ipari szer­kezetátalakítás felgyorsítása (mindenekelőtt kohászati, gép­ipari vállalatoknál) és a munkahelyteremtés töretlen foly­tatása. Célszerű a mezőgazdasági szerkezetátalakítás prog­ramszerű folytatása, hogy a keletkező ipari és mezőgazda- sági foglalkoztatási feszültségek — a rendelkezésre álló esz­közökkel — kezelhetőek, ill. az új mezőgazdasági érdekelt­ségi és szervezeti formák biztonsággal és jövedelmezően al­kalmazhatóak legyenek. Mindezek érdekében évről évre tisztázni és rögzíteni szükséges a munkahelyteremtéshez, szerkezetátalakításhoz rendelkezésre álló állami forrásokat, igénybevételük központi és helyi kritériumait, gazdagítani kell a felhasználást támogató preferencia-rendszert. Megkü­lönböztetett fontosságú a vállalkozásokat támogató pénzügyi­szolgáltatási feltételek mielőbbi kialakítása és alkalmazása. A foglalkoztatási gondok várhatóan 5—6 ezres nagyságren­dűvé nőnek, de ennél nagyobb tömegű és tartós munkanél­küliség kialakulását feltétlenül el kell kerülni megfelelő számú és korszerűségű új munkahely létrehozása, ill. a szo­ciális jellegű foglalkoztatás formáinak kiterjesztése útján. Arra törekszünk, hogy ez egyénileg minél rövidebb időre korlátozódjék. Ennek érdekében növelni kell a képzés- és átképzés szerepét, a közhasznú munkák eredményességét pedig átgondolt infrastrukturális és szolgáltatási célokra (Folytatás a 8. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents