Észak-Magyarország, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-04 / 30. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 8 1989. február 4., szombat Bz új karvezetú optimista... Tagtoborzó a Bartók kórusnál Magad uram... A hóláncok felrakása nagy gyakorlatot és megerőltető munkát igényel. Borsodiak a volán mögött Európa országúíjain Az elmúlt évben jubilált a Borsod Volán. 'Két évtizeddel ezelőtt indult útjára az első nemzetközi teherszállítmány Csehszlovákiába, s már a szállítások éves száma megközelíti a négyezret. Húsz év alatt kicserélődött a géppark és a forgalom éves összege meghaladja la 120 millió forintot. Néhány éve még gyakran hallottunk a Miskolci Bartók kórus szerepléséről, eredményeiről, hol a külföldi, hol a hazai sikerekről olvashattunk tudósításokat. Az énekkar tagjának lenni mindig is megtiszteltetés volt, megbecsülés övezte a társulat munkáját. Néhány éve azonban csend veszi körül a kórust. Véletlenül, egy koncert látogatójaként akadt kezembe a felhívás, melyből megtudtam, hogy többszöri karvezetőváltás után Molnár László, a Miskolci Nemzeti Színház zenei vezetője vállalta el a további irányítást. Ilyen rövidke idő alatt nehéz bármiféle eredményről beszámolni, ezért inkább a tervekről kérdeztem a jelenlegi karnagyot. — Tudomásom szerint ebben az évben került Miskolcra. Ezelőtt hol és mivel foglalkozott? — Tíz évet töltöttem Szegeden, ahol az operatársulattal, a szimfonikus zenekarral dolgoztam együtt, és karigazgatója voltam-a Szegedi Oratórium Kórusnak. A Bartók kórust is innen, korábbi fénykorából ismerem. — Hogyan vetődött fel a kórussal való közreműködésének lehetősége? nyók sorakoznak a zálogház ablakánál, hogy a leadott motyókér.t kapott két-háromszáz forinttal egészítsék ki a hétvégi kosztpénzt. [Nőtt-e a miskolci zálogház forgalma az új esztendő etső áremelései után? Elsősorban erre voltunk kíváncsiak. A szárnyaló művészet díszes épületével, a zenepalotával szemközt a földhözragadt élet palotája. Zálogház. Az átvevőtérben ottjártunk- kor, január 27-én, pénteken délelőtt hosszú sor kígyózik. Az emberék .tömött szatyrokkal türelmesen várják, hogy a becsüs elé jussanak. A forgalom alakulásáról Kozsup Istvánná, fiókvezetőt kérdeztük, laki elmondta, 'hogy a január általában holtszezonnak számított, de az idén nem így volt/ Az áremelések megtették hatásukat. Nagymértékben nőtt az úgy- nevezezett batyustételek (különféle textíliák) száma, főleg hétvégeken óriási ebből a forgalom. De a magas számok ellenére a forgalom nagy részét alacsony áruk miatt nem ezek adják. Nincs olyan nap, hogy legalább 300 ékszert be ne hoznának. Végigsétálunk a raktárokon. Az aranyékszereket Monarchia-korabeli, masszív, Arnheim típusú páncélszekrényekben őrzik, s maga a — Az énekkar társadalmi vezetősége keresett meg karácsony előtt, hogy mivel válságban van az énekkar, nincs összhang a vezetőség és a tagok' között, vállaljam el a további irányítást. Reményi János távozását követően ugyanis — aki az RTV gyermekkórusának vezetője lett — szakmai űr keletkezett, ráadásul két karnagy irányította az itteni munkát, ami megosztotta a tagságot. Egyikük decemberben lemondott, s a kérés ellenére másikuk sem kívánt maradni. Bár elég sok az elfoglaltságom, a színház zenei apparátusának, életének színvonalasabbá tétele érdekében, de az erre az évadra vállalt két oratóriumi hangversenyt, melyre a Filharmóniával kötött szerződést a kórus, eleget kívánunk tenni. Történelmi pillanat ez, mert ha lemondjuk ezeket a hangversenyeket, végleg megbízhatatlanná válik az énekkar. De eg/ olyan nagyvárosnak, mint Miskolc, feltétlenül szüksége van egy oratóriu- mi kórusra, mely a későbbiekben szakmai partnere tud lenni az itteni szimfonikusoknak is. — Ilyen nagyszabású tervekhez a színvonal mellett létszámában is meg kell, Hó végén a „zaciban” helyiség a legmodernebb riasztóberendezéssel van ellátva. — A Szépművészeti Múzeumba be lehetett jutni, ide nem. Hosszú évek óta egyetlen betörési kísérlet volt, de a fiatalember csak az előtérig jutott. Maga el sem tudja képzelni, mekkora értékek vannak itt — mondja a vezetőnő. Mondok egy hatalmas számot, de Kozsupné csak mosolyog, és rázza a fejét. — Nem, nem, ne is kísérletezzek — közli. Itt minden konkrét iádat titkos. Mindössze annyit sikerült megtudni, hogy riaktárterük mintegy 300 négyzetméter, s e terület zsúfolva van aranynyal, ezüsttárgyakkal, műszaki cikkeikkel, ruhaneműkkel. Visszatérünk az ügyféltérbe. A sor nem apadt. Egy férfi épp arany pecsétgyűrűjétől válik meg az ablaknál, majd savanyú arccal' szemüvegét Is felajánlja, mondván, aranyozott. Nem járt sikerrel. (Az arany grammját egyébként minőségétől hogy feleljen a kórus. Hányán vannak jelenleg, s milyen bővítéseket terveznek még? — Még csak néhány próbát tudtunk tartani az énekkarral, de az 'elsőkhöz képest nőtt a létszámunk. A toborzásnak köszönhetően, jelenleg 50—60-an vagyunk, a próbák jó légkörben folynak — Mennyire tudnak igényesen válogatni a tagnak jelentkezők közül? — Bár a gondjaink nagyok ezen a téren, a meghallgatás során természetesen elsődleges szempont a felkészültség. Az új tagok jelentkezését a továbbiakban is várjuk, főként a férfiszólamokba. Egy jól képzett, kulturált énekkarral ugyanis “ nagyobb feladatokat szeretnénk vállalni majd a jövőben. — Milyen konkrét terveik vannak ez évre? — Jelenleg Purcell Didó és Aeneas című művének előadásán dolgozunk, ugyanakkor önálló műsorokkal is készülünk, például a júniusban esedékes finnországi utunkra. A kórus életében bekövetkezett törés ellenére én optimista vagyok... áron veszik át. Az összeghatárokon belül a becsüs szabadon dönt. Becsületére, szakértelmére van bízva minden. A budapesti központból rendszeresen érkező ellenőrzés szigorú, de visszaéléseket nem tárt fel.) A férfi iután 30 körüli szőke nő lép az ablakhoz, ágynemű és farmerkabát kerül a pultra. Pár száz forinttal távozik. Mire elég ez? Csák pillanatnyi gondokon segíthet... (A ruhákért a használt ár 50 százalékát fizetik.) A sorban nyugdíjasok és diáklányok egyaránt állnak. Minden réteg képviselteti magát. A nyereség ,után is érdeklődtünk. Jól jövedelmező üzletág — ennyit sikerült megtudnunk. A többi titok. Az viszont nem, hogy kiváltásnál 12 százalék kamatot kell fizetni. A szegénység vámszedői? Erről szó sincs — mondja az üzletvezetőnő. Épp ellenkezőleg. A mi intézményünk gyors segítséget ad. A 12 százalékos kamat pedig ma már egyáltalán nem számít magasnak, ráadásul 2—300 -forintos tételéknél minimális összeg. Szóval segítség. Ügy hisz- szük, mindenki szívesen lemondana erről a segítségről... Késő délután volt, miire a 360 lóerős Dl AZ, a közel 23 tonnás szállítmánnyal kigördült a (kazincbarcikai Üzemigazgatóság telephelyéről. A „pilóta”, a 25 éves Tűri Tibor fiatal kora ellenére rutinosan tette a dolgát. Friss korongot helyezett a taográlba, ivóvízzel töltötte fel a kiürült műanyag kannákat, s már számolta az első határátkelés várható idejét. Csak később, visszafelé jövet értettem meg igazán, hogy mit jelent a vevő által megszabott időre célba érni, és úgy éiikezni vissza a kiindulóállomásra, hogy legyen idő a műszáki átvizsgálásra, a következő fuvar megkezdése előtt. A vámosszabadi határátkelőhöz vivő keskeny úton végeláfhatalan kocsisor: Mercedesek, Ivecoík, Rábák, Scaniiák, mind-mind valahová igyekezve értékes ráko- mányukkal. Félórámként, óránként araszoltunk, s köziben kikerültük a fáradtságtól hirtelen mély álomba zuhanó társainkat. így telt el az éjszáka. Este tíz órától másnap reggel 5 órára ért véget ez a nem több, mint három kilométeres útszakasz. A váróteremben bábeli hangzavar. Románok, bolgárdk, németek, s ki tudja, hány náció pilótái beszélgettek, vitatkoztak, cseréltek 'tapasztalatokat. De mindannyiukat a törökök túllicitálták. Az erősen gesztikuláló Ibnahimo- Ikat, Juszufókat szüntelen csendre intette a fáradtsággal küszködő szolgálattevő. S ez a helyzet nem változott, végigkísért az oda-visszaút határ-átkelőhelyein. Az volt az érzésem, hogy újabb „ozmán invázió” érte el Európát. Medvedovot elhagyva a legnehezebb útszákasz állt előttünk: a Malacki part, a ikamionosdk réme! Meredek tűkanyardklkal tarkított keskeny érdéi út, amin még a nyári időben is gépet, embert próbáló vállalkozás. És ez az út most egyenesen ijesztő. Havas, kásás, minden méterért meg kell küzdeni. — Már nem lehet isemmi baj, törölte meg .homlokát a gépkocsivezető. Ha minden simán megy, úgy 19 óra körül elérjük Prőmdát, a csehszlovák—NSZK határ előtti utolsó nagy TIR-par- ikolót. Kamion kamion hátán, a melegítőkályhák hangjától volt hangos a környék. A vezetők óvatosan körbejárták a „járgányokat”, ellenőrizték, hogy minden a helyén van-e? Lassan elsötétedtek a fülkék. Az élelmiszerekkel telerakott ruháskosarak, ivóvizes kannák, gyorsfűzők elöl kaptak helyet a vezetőülésen, a nappalra felhajtott ágyak lehajtva kínálgatták magukat. Plédek, hálózsákok és ki tudja mi minden került elő a fülke rejtett zugaiból, hogy összkomfortot teremtsenek az országutak vándorainak. Túri rutinosan pakolt, s közben mesélte tapasztalatait. — Vigyázni kell mindenre! Egy-egy úton sajnos sok a lopás. Nemegyszer fordult elő, hogy mire reggel felkeltünk, a rakomány hátsó részére felszerelt ládákat feltörték, az irány jelzőket, tolatólámpákat is leszerelték. Neki lett igaza. Másnap reggel körbejárva a tartálykocsit, az egyik tolatólámpa drótostól eltűnt. Tíz kilométerrel a Rozva- dov—Waidhaus átkelőhelyig, megszenvedtük az utat. Az éjszaka sok hó leesett, s a kocsikra egymás után kellett rászerelni a hóláncokat. A parkoló kijáratát egy Rába állta el, kiváltva ezzel a többiek idegességét. Jó másfél órába került, mire a hóláncok segítségével szinte lépésben folytathattuk az utat. S újabb végeláthatatlan kocsisor előttünk, s a hátunk mögött. Mire „átcsurogtunk” a dróthálóval lezárt, kutyákkal biztosított határszakaszon, dél körül járt az idő. Az NSZK-határőrök gondosan megnézték az átnyújtott taográf-korongot, megállapítva, hogy az előírt 11 órás pihenőt betartottuk-e. A helyszínen tartózkodó speditőrök eligazították a gépkocsivezetőket, okmányt igazoltak, s mi is, mint a többiek, újból folytattuk utunkat az E—5-ösön, Nürnberg felé. Túri egyre többet figyelt a térképre, és azt számolgatta, hogy a négyórás vezetés után hol állunk meg a kötelező egyórás pihenőre. Az első négy óra utáni kiszálláskor már egy magyar Rába kamion „pihent” a parkírozóban, s alighogy le- csendesült a LIAZ, vezetője már ott állt mellettünk. Lerobbant.— Nem tölt a levegőkompresszorom ! Tudnál segíteni? Túri kipattant az ülésből, és pillanatok alatt beállt szerelőnek. A parkírozóba hirtelen „bevágódott’ egy újabb rábás a Budapesti Volán pilótájával. Hevesi Józseffel. Elég volt p"" pillantást vetnie ránk, szó nélkül szedte elő szerszámait, felöltötte kezeslábasát és a kocsi alá feküdve centiről centire tapogatta végig a levegőrendszert. Később, útközben mesélte Túri, hogy a kamionosok íratlan törvénye megköveteli az önzetlen segítséget, mivel a közmondás is úgy tartja náluk; ma neked, holnap nekem .. ■. Amerikai katonai konvojok hagytak faképnél minket, szinte versenyezve a személykocsikkal, vágtáztak mellettük. Hét óra körül álltunk be véglegesen egy parkírozóba, ahol minden volt: étterem, zuhanyozó, s minden, amire szüksége lehet annak, aki állandóan úton van. Két nap után végre megborotválkozhattunk, mosdottunk, s újra embernek érezhettük magunkat. Másnap reggel, míg Túri végezte az általános rutinvizsgálódást, szétnéztem éjszakai körletünkben. A kijáratnál tábla jelezte: Párizs 478 kilométerre van tőlünk ... Letérve a keskeny 270-es útra, gyérült a forgalom. Dombok, apró települések között végre megpillantottuk a várva várt nevet: Heltersberg. Tíz óra körül álltunk be a Tehalit cég bejáratához. A gépkocsivezető ide első ízben jött, s gyér német tudásával, majd kézzel-lábbal magyarázta, hogy mit szeretnénk. A portás bólintott, megnyílt a gyárkapu előttünk és beálltunk a magasba szökő nyolc tárolósiló egyike mellé és türelmesen vártuk a másik szállítmányt, amelyiknek utánunk fél nappal kellett elindulnia Kazincbarcikáról, amelyik rendelkezett a lefejtéshez elengedhetetlen levegőkompresszorral. Mire reggel leértünk, máikét német kocsi is megkezdte a lefejtést. Mintát vettünk a tartálykocsikból, majd bonyolult cső-összeszerelési művelet kezdődött, s a többszöri nekiindulás végre sikerrel járt. A tartálykocsik lassan az égnek meredtek, s a bepréselt kétatmoszférás levegő fokozatosan tolta a PVC-port a silókba. A két kocsi lefejtése, amely közel 50 tonna volt, két óra alatt teljesen kiürült. A fuvar < megérkezését igazoló papírok kézhezvétele után kora délután indultunk vissza, most már üresen, hazafelé, kötelékben. * Közel egy éve írt alá szerződést a Borsodi Vegyi Kombinát és a Borsod Volán, hogy közös szállítóparkkal lehetőséget teremtsen az európai közúti szállításokra, olcsóbbá téve a termékek célbajuttalását. A kombinát 12 darab tartálykocsit lízingel egy holland fuvarozó vállalattól, a Borsod Volán pedig ugyanennyi LIAZ-vo- nójárművet vásárolt Csehszlovákiától. S jóllehet ez a jármű elmarad felszereltségében a hasonló kategóriájú nyugati gyártmányoktól, ám akik vezetik és kezelik, szakértelemmel és önzetlen hivatástudattal kompenzálni tudják a Volvók, Ivecók, Scainiák magasabb technikai színvonalát. Fekete Béla (M. Kiss—Fojtán) Nagy Zsuzsanna A becsüs becsülete Péntekenként háziasszofüggően 2—'600 forint közötti
