Észak-Magyarország, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-04 / 30. szám
1989. február 4., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Vita a miskolci 1/4-es pártalapszervezetben Összpontosítsunk végre a gazdaságra! Az MSZ/MP Központi Bizottságának pártpolitikai osztálya az elmúlt év decemberében két vitaanyagot bocsátott közre. A tavaly májusi pártértekezlet után a Központi Bizottság úgy határozott, hogy készüljön tervezet a munkahelyi és lakóterületi pártalapszerveze- tek szerepéről, tevékenységéről, feladatairól, valamint á párt választási rendjének átalakításáról. A két témában megfogalmazott, s alternatív javaslatokat tartalmazó előzetes elképzeléseket — a párton 'belüli demokrácia kiszélesítésének jegyében — megvitatják az MSZIMP tagjai. A két témában tartott fórumok tapasztalatait, a véleményeket és javaslatokat a Központi Bizottság elé kerülő állásfoglalás-tervezetbe beépítik, illetve hasznosítják. A vitaanyagokat tartalmazó füzeteket 810 ezer példányban bocsátották a párttagok rendelkezésére. A viták megkezdődtek, s napjainkban zajlanak az alapszervezetekben. Mint emlékezetes, a megyei pártbizottság a két témában „Gondolkodjunk együtt” címmel telefonos közvéleménykutatást tartott január utolsó napjaiban. Miskolcon, az I/4-es körzeti alapszervezetben január 30-án délután kezdődött, s este ért véget az eszmecsere. — Az időpont lényeges — szögezi le beszélgetésünk kezdetén Ritter Ottó, az alapszervezet titkára. — Ekkor ugyanis már ismertük Pozsgay Imre nyilatkozatát, amelyben az- 1956-os ellenforradalmat népfelkelésnek minősítette. Érzéseinket nehéz néhány mondatban pontosan megfogalmazni. A megdöbbenés és az ellenérzés indulatos véleményekben robbant ki a taggyűlésen. Lakóterületi alapszervezetünk tagjainak többsége ugyanis idős, nyugdíjas ember. Sokan átélték a felszabadulást követő időket, a koalíciós éveket, végigszenvedték, vagy végigharcolták li9Í56 októberét, novemberét. Mindeddig abban a tudatban éltek, hogy helyesen cselekedtek, amikor kiálltak a proletárhatalom mellett. De ha akkor nem ellenforradalom volt, hanem népfelkelés zajlott le — mint az most elhangzott, akkor mi a nép ellenségei lettünk volna? — kérdezték a felszólalók. A vita nem volt mentes az elkeseredett vélemények megfogalmazásától sem. Végül arra a következtetésre jutottunk, hogy mi nem vagyunk hajlandók beállni abba a táborba, amely az elmúlt négy és fél évtizedet csak a sorozatosan elkövetett bűnök időszakának minősíti. — Ha az alapszervezet tagságát zömében idős emberek, nyugdíjasok alkotják, akkor nem nehéz következtetni rá, milyen gondokkal küszködnek. Itt a belvárosban hogyan élnek az alapszervezeti tagok? — Vitathatatlanul jobb körülmények között, mint mondjuk az elöregedett, leromlott városrészekben, vagy a peremterületeken. A panelt szidják, de az biztos, hogy itt jobb a helyzetük, mint korábbi lakóhelyükön. A lakóterületi pártmunka, a politizálás alapvető feladata most: tartani bennük a lelket. Az elmúlt hetek, hónapok eseményei az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok bizonytalanná tették őket. Hova, merre tartunk? — kérdezték gyakran — s nem tagadhatjuk le, féltik jövőnket. Ezek az idős emberek már sok mindent átéltek. (Megélték az államosítást, az ötvenes, hatvanas éveket, emlékeznek a gazdasági reform első kísérleteire és megtorpanására. Most meg kell emészteniük a magántőke ismételt bevonását a termelésbe. Tagjaink igyekeznek tájékozódni, eligazodni a napi események között, (ismerik az országban folyó vitákat, sokat hallottak az alternatív szervezetekről. Sokan megélhetési gondokkal küszködnek. A reform ma számukra most még csak az áremelkedéseket és az élet- színvonal csökkenését jelenti. Igyekeznek követni a gyakran követhetetlenül felgyorsult eseményeket, a politikái vitákat, s közben nemegyszer elmondják: összpontosítsunk már végre a gazdaságra, próbáljunk már elmozdulni a holtpontról, éljünk már meg végre válami sikert is. — Eddig az országos politikáról beszélgettünk A taggyűlést azonban a vitaanyag megtárgyalására hívták össze. Nyilván elhangzottak vélemények a közrebocsátott anyaggal kapcsolatban. — A fórumon negyven párttagunk vett részt, közülük tizenhármán mondtak feljegyzésre méltó véleményt. Az anyagokban megfogalmazott elképzeléseket néhol túl általánosnak tartják, a mi párttagjaink'hiányolják a feladatok konkrétabb meghatározását. A világosan megfogalmazott célokhoz szoktak hozzá, s ma már nehezebben váltanak, mint a fiatalabbak. A vitában sokan foglalkoztak a lakóterületi alapszervezetek sajátos feladataival. Kérdőjelek fogalmazódtak meg viszont azzal a bekezdéssel kapcsolatban, hogy a munkahelyi alapszervezetek tagjai miként kapcsolódhatnak be a mi munkánkba. Kivételesen kevés olyan ember él ugyanis területünkön, aki ne küszködne megélhetési problémákkal. A családfenntartás, az elért élet- színvonal megőrzése, vagy a csökkenés mérséklése mindenkire egyre nagyobb terhet ró. Ilyen viszonyok között nehéz elképzelni^ hogy valaki a munkahelyén és a lakóterületen egyaránt aktív pártmunkát végezzen. Sőt, nekünk az a tapasztalatunk, hogy a nyugdíjba vonuló párttagok sem szívesen jelentkeznek át a lakóterületi alapszervezetbe. (Ha ezt mégis elérjük, akkor nem szívesen vállalnak megbízatást, inkább a korábbi munkahelyen vállalnak társadalmi megbízatást. Ez pedig nem egy esetben csupán látszatmunkát takar. Ennyit a gondokról. A taggyűlésen ugyanis elhangzottak javasalatok is, amelyek segítségével a munkahelyi alapszervezetek tagjai bevonhatók a lakóterületi munkába. — Szívesen közreadjuk ezeket a javaslatokat. — Mi úgy gondoltuk, hogy az adott lakóterületen dolgozó üzemek, vagy intézmények alapszervezeteiből képezzenek kisebb létszámú pártcsoportokat. Nincs szükségünk csak egy névjegyzékre, nem kell tovább dagasztani a bürokráciát. A lakóterületi csoportok tagjait szívesen bevonjuk a különböző akciók megszervezésébe, lebonyolításába. Szeretnénk, ha a munkahelyi alapszervezetekből a körzeti alapszervezetekbe jól felkészült, aktív párttagokat irányítanának, akik tisztségek vállalására is hajlandók. Szükségünk lenne a közreműködésükre, segítse gükre, hogy a jelenleginél nagyobb befolyást gyakorolhassanak a lakosságra. Az emberek sajnos most nem ott mondanak véleményt, ahol erre fórum kínálkozna. A megjegyzések, a keresetlen szavak a boltban, az utcán, netán a preszó- ban hangzanak el. Holott nálunk is elmondhatnák, mi nem zárkózunk el senki elől. Párttagjaink megfogalmazták igényüket, amely szerint a helyiségeket nem csak heti két alkalommal, hanem lehetőség szerint mindennap szívesen látogatnák. Így hamarabb eleget tehetnének a várakozásnak, hogy a lakóterületeken olyan szellemi, politikai bázisok jöjjenek létre, amelyek biztosítják a közös fellépést, az ideológiai és politikai képzést. Ezenkívül feltétlenül szükségesnek tartjuk az alapszervezetek anyagi helyzetének javítását. Elképzeléseink szerint helyes volna, ha a tagdíjak egy bizonyos százaléka nálunk maradhatna, s felhasználásukról äz eddigieknél nagyobb önállósággal dönt- hetnénk. — Milyen vélemények hangzottak el- a párt választási rendjének átalakításával, megújításával kapcsolatban? — Az anyagban felsorolt alternatívák közül a demokratikusabb változatot tartjuk elfogadhatóbbnak. Megítélésünk szerint a legtöbb esetben a „b” változat szolgálja jobban az önállóságot. A választásokkal kapcsolatban azonban helyesnek tartjuk, hogy a pártszervek tisztségviselőit a küldöttértekezleteken és kongresszusokon közvetlenül válasszák meg. A testületek végrehajtó szerveinek választásakor pedig — véleményünk szerint — bizalmat kell adni a küldöttértekezleteknek, a pártértekezleteknek, illetve a kongresz- szusnak. Az. anyag legutolsó bekezdése foglalkozik a küldöttértekezletre, a pártértekezletre, valamint a kongresszusra megválasztott küldöttek mandátumával. Véleményünk szerint a mandátum megmaradhat a két kongresszus között, ha,csak az illetővel szemben nem merülnek fel kifogások. U. J. Átszervezett vezetőképzés A változó gazdasági környezethez igazodóan átszervezték a mezőgazdasági vezetőképzést és továbbképzést ; egyetemi tanszékek alakulnak a korábban a MÉIM keretében működő és idén már a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem kebelében tevékenykedő szakmai központban, A GATE Vezető- és Továbbképző intézete a szakegyetemeknek adta át a tanfolyamos szakmai továbbképzést. Ezekből csak né- hánnyal foglalkoznak a továbbiakban, ám az eddiginél lényegesen nagyobb teret adnak a korszerű menedzserképzésnek és a marketinggel foglalkozó szakemberek oktatásának. Az intézetben 3 tanszék alakult. Az egyik a vezetés és szervezetfejlesztés témáit öleli fel, a másik a gazdaságirányítás tananyagán munkálkodik, a harmadik pedig a piacgazdaság ismereteit kutatja és természetesen az oktatással is foglalkozik. Ez a tagozódás meglehetősen újszerű és jelzi: megváltoztak az igények, a mezőgazdasági nagyüzemek egységes elvek alapján, korszerű szervezeti rendszerekben igénylik vezetőik és vezető szakembereik továbbképzését, az irányításban dolgozók tudásszintjének növelését. A tanszékeken tudományos kutatómunkával szintén foglalkoznak. Egyebek között a nemzetközi irodalom adaptálására kötelezték el magukat. (MTI) Már tavaszra készülnek A MÉM Repülőgépes Növényvédő Szolgálata már a tavaszi mezőgazdasági munkákra készül. Budaörsön javítják, szerelik a helikoptereket. Munkájuk minőségét jelzi, hogy nemcsak a hazai bázist látják el, hanem az NDK és Bulgária mezőgazdasági gépeinek egy részét is itt javítják. (MTI-fotó) Mit kell tudni az adózásról? ingóértékesítésből származó jövedelem bevallása A személyi jövedelemadózás rendszerében az ingó vagyontárgyak nem Üzletszerű értékesítéséből származó jövedelem adóköteles. E vagyontárgyak körébe tartozik többek között a gépkocsi, a bútor, a számitástechnikai cikk, a kép, a bélyeggyüjte- mény stb. A lakosság körében e területen több bizonytalanság tapasztalható. Elsősorban arra kell az olvasók figyelmét felhívni, hogy a szerzés és az elidegenítés között eltelt időnek az adókötelezettség szempontjából nincs jelentősége, tehát a tíz éven túli ingóértékesités is adóköteles, ha az adómentesség feltételei nem állnak fenn. Tudni kell továbbá azt, hogy nem az értékesítés bevétele, hanem a jövedelem után áll fenn az adókötelezettség. Ezt a jövedelmet pedig úgy kell kiszámítani, hogy az értékesítés bevételéből le kell vonni az ingótárgy beszerzési (forgalmi) értékét, a szerzéssel és az értékesítéssel kapcsolatban felmerült -'setleges költségeket. továbbá az értéknövelő ráfordításokat. Az adófizetési kötelezettség tehát csak az így kiszámított értékkülönbözet (jövedelem) után áll fenn. A jövedelem megállapításához az elmondottakkal kapcsolatban még két fontos szabályt kell ismerni. — A külföldről behozott ingóság esetén a vámkiszabás alapjául szolgáló érték tekintendő szerzéskori forgalmi értéknek. — Ha viszont az értékesített ingó vagyontárgy szerzéskori forgalmi értéke nem állapítható meg, akkor a jövedelemnek az értékesítéskor kapott bevétel 25 százalékát kell tekinteni. — személygépkocsi — festmény — videó A 24.1 ezer forint jövedék met kell az adóbevallás 8. sorában feltüntetni, ez az Az elmondottak szerint kiszámított ingóértékesítésből származó jövedelem után sem terheli minden esetben az értékesítőt adókötelezettség, mivel mentességet is rögzít az adójogszabály. A törvény szerint mentes az adó alól az ingóságok értékesítéséből származó jövedelem, ha nem több évi 100 ezer forintnál. Fontos azonban megjegyezni, hogy ez a mentesség nem vagyontárgyanként jár, hanem ennek megállapításánál az adóévben (tehát 1988. január 1. és 1988. december 31-e között) eladott ingóságok jövedelmét együttesen kell figyelembe venni. Ha ezek összevont értéke meghaladja a ÍOO ezer forintot, akkor az ingóértékesítésekből származó egész jövedelem adóköteles. Példa az ingóságok értékesítéséből származó jövedelem bevallására. A magánszemély 1988-ban az alábbi ingóságokat értékesítette : összeg az egyéb forrásból származó jövedelmekkel ösz- szevontan adózik. A házastársi közös vagyonhoz tartozó ingóságok értékesítéséből származó jövedelmet — hasonlóan az ingatlan-értékesítéshez — egyenlő arányban kell megosztani a házastársak között. Ez pedig azt jelenti, hogy a 100 ezer forint mentesség is külön-külön illeti meg mindkét házastársat. Példa a házastársak ingóértékesítéséből származó jövedelmének adóztatására. _ A házastársak 1988-ban az alábbi közös vagyonhoz tartozó ingótárgyakat értékesítették : — személygépkocsit 400 000 Ft-ért — bélyeggyűjteményt 200 000 Ft-ért összes bevétel: 600 000 Ft Levonható tételek: a) megszerzésre fordított kiadás — személygépkocsi vételára 300 000 Ft — Bélyeggyűjtemény 140 000 Ft összesen: 440 000 Ft b) megszerzéssel, értékesítéssel kapcsolatos költség — újsághirdetés 1 000 Ft Jövedelem megállapítása — bevétel összesen: 600 000 Ft — levonható tételek (a+b) 441000 Ft Adóköteles jövedelem- 159 000 Ft Ezt a jövedelmet kell egyenlő arányban a házastársak között megosztani, amely esetünkben személyenként 79 500 forintot jelent. Ezt azonban ingóértékesítésből származó jövedelemként nem kell beval,- lani, mivel a személyenkénti 100 ezer forintos adómentességi határt a jövedelem nem éri el. Fontos azonban tudni, hogy ha 1988-ban az ingó- értékesítésből származó jövedelem a 400 ezer forint összeghatárt meghaladta, az adókötelezettség az első forinttól fennáll. Ezt szemlélteti az előző példa is, ahol a teljes 241 000 forint érték- különbözet adóköteles jövedelemnek tekintendő. 340 000 Ft 50 000 Ft 50 000 Ft összes bevétel: 440 000 Ft Levonható tételek a) megszerzésre fordított kiadás — személygépkocsi vételára 140 000 Ft — festmény vételára 20 000 Ft — video vámértéke 35 000 Ft összesen: 195 000 Ft b) megszerzéssel, értékesítéssel kapcsolatos költségek — újsághirdetés 1000 Ft — ügyvédi költség 3 000 Ft összesen: 4 000 Ft Jövedelem megállapítása — bevétel összesen 440 000 Ft — levonható tételek (a+b) 199 000 Ft Adóköteles jövedelem 241 000 Ft
