Észak-Magyarország, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-28 / 50. szám

1989. február 28., kedd

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

fl modellváltás történelmi útján (I.)

A magyar társadalom ezekben az években, többszöri sikertelen vagy félig sikerült nekirugaszkodás után egy új szocializmus- modell születésének vajúdásokkal terhes időszakát éli meg. A tudományos kutatások fényében ma már mindenképpen tévútnak és történelmileg túlhaladottnak minősülő és egy messianisz- tikus ideológiai jövőképbőd levezetett monolit-struktúrából a magyarországi szocializmus ezekben a napokban felgyorsult ütemben halad egy sokszínűbb, demokratikusabb modell felé. Ez a korábbi értékek nagy részének feladásával, elvesztésével párosuló folyamat a tömegtájékoztató eszközök hibájából is sokak szemében és fejében zavarosnak, a káosz felé haladásnak tűnik. Tény, hogy a hangsúly nagyobbrészt a tagadáson, a múlt hibáim való meditációra helyeződik, s kevés az olyan írás vagy magyarázat, ami a változtatások szükségességével és irányával foglalkozna. A csődhangulat szítása pedig értelmetlen és káros, bűn a társadalommal szemben. Mindezekre tekintettél e rövid eszmefuttatás célja, annak megértése, hogy miért létkérdés a modellváltás, miért nem lehet és nem szabad a korábbi pályán tovább haladni, illetőleg, hogy a nyolcvanas évek végére összeomlással fenyegető válságból a magyarság számára milyen kivezető út (modell) követése kínálkozik és lenne helyes.

A szocializmusnak általunk is követett szovjet, azon belül is sztálini modellje történelmileg megrekedt, zsákutcába jutott. A létező szocializmusok többségében ebből eredően — sajnos — tehát a kényszer, és nem elsősorban tudományos felismerések talaján — e modellnek reformokkal történő meghaladása került napirendre. Ma már nem kell különösebb éleslátás és bátorság annak felismerésére, hogy ez a modell mind az emberi Viszonyok, mind a gazdasági szférában egyre inkább alul marad a század végére modernizálódott kapitalizmussal szemben. Történelmi perspektívában a szocialista világ számára ez a perifériára sodródást ígéri, ami e népek számára nyilvánvalóan elfogadhatatlan.

A szovjet modell követése az ország gazdasági adottságai, sebezhetősége következtében a magyarság számára, korábbi európai pozíciójának gyengülésével is együtt járt. Igaz, ugyan, hogy a honfoglalástól eltelt 11 évszázad sem volt elég nyugat-európai felzárkózásunkra, egyes korszakokban azonban a távolság a maitól volt már kisebb. Az utóbbi négy évtizedben ez a távolság a vizsgálható paraméterek többségét tekintve még nőtt is, miközben az osztrákok és a finnek a távolságot nagyrészt ledolgozták.

A gondolkodásban eddig eljutva .a fejekben a miértek özöne fogalmazódik meg, s ez természetes. Itt és most, természetesen csupán a legalapvetőbb miértre is csu- ,pán rendkívül tömör és leegyszerűsített válasz fogalmazható meg. A szovjet modell a marxi gondolatrendszer erősen lleegyszerűsített, vulgarizált tételeiből az orosz történelmi adottságokra és elmaradott viszonyokra épült rá. A távoli jövőkép erőszakolt megvalósítása egyfelől tehát formációtévesztést is jelent, másfelől a viliágrendszer szemléletű modellt egy elmaradott országban szükségszerűen csak torz formában lehetett a gyakorlatba átültetni. Ennek a modellnek eredendő és legnagyobb gyengéje: önfejlődésre való képtelensége ami a századra jellemző „gyorsuló idő” viszonyai között egy egyébként haladó eszmerendszer erkölcsi leértékelődéséhez is vezetett. Az önmegújulásra, modernizációra képtelen modellt ezért kívülről és felülről a hatalom, a politika révén reformokkal volt kénytelen az egyes országok vezetése a megújulási pályára „lökdös- ni”. Ennek két nagyon fontos tanulsága: 1. A szükségesnek mutatkozó gyökeres átalakításhoz, modellváltáshoz képest szerényebb, részleges célokat megfogalmazó reformtörekvések is eddig mindenütt a „haladó eszme- rendszer konzervatív ideológusai és politikusai” kemény ellenállásába ütköztek; 2. A modell szerveződési élvét alig érintő kiigazításokat, reformlépéseiket a modell „tehetetlenségi nyomatéka” az utóvédharcok tanulsága tükrében rendszerint visszarendezi. (A visszarendeződésnek útját álló kritikus tömeget a reformlépések eddig ti. sehol nem érték él, ezt a kritikus tömeget Magyarországon mi

is most közelítjük meg először.)

A társadalmi tudat- és órtékzavar képezi a miértek másik nagy tartományát. A kivezető* út felvázolása előtt ezért a két legalapvetőbbnek tartott kérdéskörrel indokolt röviden foglalkozni. A társadalomtudósok egy részének az a véleménye, hogy a klasszikusok szerinti szocializmus még sehol sem valósult meg, azaz még mindig egy átmeneti társadalomban élünk. Az erre adandó válasz azonban attól is függ, hogy mit tartunk a szocializmus legfontosabb paramétereinek. A korábban megfogalmazott, tanított és tanult kritériumok nagy része sajnos, nem bizonyult időtállónak. Miért? Azért, mert; valóban egy messzi jövőképből vezették le őket. amelytől még valóban nagyon távol vagyunk, másrészt, mert tudományos értelemben korábban sem voltak igazak, azaz sok tekintetben tévtanokra, utópiákra épültek. Csupán közbevető- leg megjegyezve. A direktív tervgazdaság paradigma- rendszerét a majdani marxi szocialista modell számára sem lehetne működőképes rendszerré transzformálni, azaz az általunk korábban alkalmazott mechanizmus sem a ma, sem a jövő számára nem (lenne) életképes. Ennek az összefüggésnek a talaján vannak, akik azt javasolják, hogy a KRESZ analógiájára a zsákutcából csak úgy juthatunk ki, ha visszamegyünk az út elején negyven, vagy hetven évet. Ez azonban lehetetlen, negyven vagy hetven éves történelmi periódust nem lehet meg nem történtnek tekinteni. Egyébként is e tekintetben is Illyés Gyulára kell inkább hallgatni, aki szerint nem az a fontos öcsém, hogy honnan jössz, hanem hogy hová mégy. Szerencsére ma már mind a tudományos bázis, mind a nemzetközi tapasztalatok elég kapaszkodókat biztosítanak — legalábbis szerintem — az előrehaladás számára.

A kiútkeresésen való gondolkodás mások kápasz- kodója, hogy a szocializmus építésének, vagy a szocialista irányban való fejlődésnek — s ez az emberiség jövője szempontjából is aligha felbecsülhető szerencse — már eddig is több változata, modellje alakult ki. Pl. a szovjet, azon belül is a hadiÍ5»|

Búcsúzni csendben, ahogy illik

ÄH! I

■

Egyszerű matematikai művelet: huszonkilenc meg h'atvan, az nyolcvankilenc, tehát stimmel. Branyiczki Pál végigdolgozta a nyugdíjkorhatárig. Sem korkedvezmény, sem korengedmény, leszázalékolás vagy kényszernyugdíj.

„Csak” végigdolgozta és leköszönt. Egyszerű ez, mlint a pofon, amelyből azért jutott egy-kettő neki is. Szülei gazdasági cselédként dolgoztak, hatan voltak testvérek. Ö segédmunkásként kezdte még 1949-ben a Diósgyőri Vaskohászati Műveknél, két év múlva bérelszámoló, időelemző, majd katona és vissza Diósgyőrbe, egészen 1960-ig. Falusi ember volt, és ahogy mondani szokás — a vér nem válik vízzé: hazament szülőfalujába, Ci- gándra, az Aranykalász téeszben vezető könyvelő lett — két évig. Nem volt az a két év valami kellemes munka, így szívesen ment vissza dolgozni az LKM-be. Ott dolgozott öt éven át, volt diszpécser, betanított munkás, elvégezte a középiskolát és benne élt a politikai élet „sűrűjében” — ahogy ő fogalmazott. És újravisz- sza a faluba, ahol 1969-ig a községi tanács vb-titkára lett, attól kezdve pedig az MSZMP nagyközségi bizottságának titkáraként dolgozott. Kötelezettségeket vállalt a tanácsban, a Hazafias Népfrontban, és a sátoraljaújhelyi városi pártbizottság munkájában. A nagyközség élete hol jobb. hol rosszabb volt, attól függően, hogy milyen eredmények születtek a szövetkezetben, hisz’ a falu szinte minden családja kötődött valamilyen formában a közös sorsához. így ismerték el Branyiczki Pál munkáját, vagy aszerint nehezteltek

rá, de soha semmilyen fegyelmit nem akasztottak a nyakába. És kiheverte azt is, amikor osztályidegent, kulákot csináltak belőle. Hitt abban, hogy a megbélyegzés csak a pillanatnyi vezetés, meg néhány ember hisztériája. Igaz, hogy ez a .„pillanatnyi” állapot az ő szívében is nyomot .hhgyott anyagilag, erkölcsileg egyaránt. De a .feleség és a két gyerek erőt adott neki. Méghozzá nem is keveset. Hatalmas tenyerében szinte elvész a gratuláló kéz. Régebben ezeket a jókívánságokat a Munka Érdemrend bronz m'ajd ezüst fokozata mellé kapta. Búcsúztatása napján véletlenül kerültem irodájába, a gratulálok között akadtam a helyi szak- szövetkezet vezetőjére.

Mikor barátja és falubelije köszöntötte, mindketten nagyokat nyeltek, mert az idő múlása, az emlékezés, a két — kemény fából faragott — ember torkát: is összeszorította. És az ünnepelt csendben elköszönt, összesen nyolcán voltunk, ki hivatalból, ki baráti lag. Még egy fényképet sem tudtunk „összehozni”. Nem csörömpöltek a fényes poharak, mindenki kocsival megy tovább ki-ki a <maga útjára. Hét végén volt a búcsúztató, a reggeli órákban, így utána még annyi mindent lehet csinálni.- Branyiczki Pál gondolatai, mondatai a kerti munkákra, a fóliasátorra terelődnek. Mert ugyanígy szeretné tovább művelni a kertet, termeszteni a primőröket, szüretelni, szállítani mint ezelőtt, vagy — ha lehet — még jobban.

(Bekccsi)

kommunizmus kérészéletű, torz változata, és az idejekorán (nagy kár) elvetélt NÉP, s végül a máig is élő sztálini modell; Másik az egyre nehézkesebben működő önigazgató jugoszláv modell. Harmadikként pedig a mostanában sokat emlegetett és sok eszmefuttatásra okot adó svéd modell. A világtérképen a jövő évtizedben, nagyobb távlatokban pedig minden bizonnyal, újabb szocialista modellek születésének is tanúi lehetnek az akkor élő generációk. E folyamat legalapvetőbb jellegzetessége, hogy a termelőerők fejlődésével járó objektív folyamatoknak a társadalmi viszonyok különböző haladó mozgalmak által segített, felerősített folyamatáról van szó, másfelől egy erőszakmentes szerves fejlődésről, amely a társadalmi- gazdasági viszonyok minőségi átalakulásával jár együtt. A politikai pluralizmus, és a közösségi és az egyéni tulajdonra, valamint a‘ piac növekvő szerepére építő hazai megújulási folyamat egy-két évtizeden belül nagy valószínűséggel egy magyar modellnek nevezett színfolttal fogja a szocialista modell palettáját bővíteni.

Dr. Barta Imre (Folytatjuk)

• Sok nödolgoiót foglalkoilotncik Oí Autóvitt metőköves- di gyáregységében. Képünkön: Molnár Jóisefné alkatrési• megmunkálás kőiben.

Fotó: loció Jórsef

Szaktanács a kiskertek növényvédelméhez

Lassan ’ véget ér a tél. A napok hosszabbak lesznek, az időjárás melegszik. Meg lehet kezdeni a munkát a kiskertekben. Milyen teendőket kell elvégezni .ebben az időben, erről kérdeztük dr. Gyurkó Pétert, a NTÁ (Növényegészségügyi és Talaj- védelmi Állomás — a szerk.) szakmérnökét.

— Először két általános dolgot kell elmondani, ami meghatározhatja egész évi munkánkat. A tél eddigi része az általánosnál lényegesen enyhébb és csapadék- szegényebb volt. Ez a kártevők és kórokozók áttélelé- sét segítette, s természetesen a parazitákét is. Eddig elmaradt a talaj csapadék-fel- töltődése, és ha később sem javul a helyzet, ez egész évben vízhiányhoz vezet. Elsősorban a pótlások és az új telepítések fejlődését akadályozza a vízhiány.

Szükség van gondos metszésre, fatisztogatásra, (drótkefével), sebkezelésre, fertőző* képletek eltávolítására, elégetésére. Ha ősszel elmaradt a műtrágyázás és a ta- lajmuinka, ez most is elvégezhető. Dolgozzuk be a talajba a foszfor-, ,a káliumműtrágyát, és szórjuk ki a nitrogénműtrágya felét. Az utóbbit a csapadék köny- nyebben a talajba mossa. (Ezért fagyott talajra, hóra ne szórjuk ki.) A kijuttatott mennyiség komplex műtrágyákból (N, P, K) 1000 m2- re mintegy 150—200 kg lehet. Sokan használtak az elmúlt évben is mészkőport a

savanyú, mészhiányos talajon mésztrágyázásra, talaj- javításra. Egy-egy 1000 m-- es területen 100—200 kg, de 500—1000 kg használata is indokolt lehet. Természetesen ezeket talajvizsgálat alapján liehet szakszerűen elvégezni. A meszezés javítja a talaj vízgazdálkodását, művellhetőségét, elősegíti a műtrágyák hatását is.

Ha a talaj állapota lehetővé teszi, készítsük elő az ültetőgödröket a pótlások ültetéséhez. A nagyobb méretű (1 m- és 60 cm mély)

A korábbi évekhez, évtizedekhez képest mind kevesebb lakás épül központi alapokból, ennélfogva emelkedett a magánerős otthonteremtés aránya országszerte. így Borsodban is. Jóllehet. az építőanyagoik árai is jelentős változáson mentek át, a más megoldást nem találó családok, a riasztó példák ellenére is vállalják a magánerős építkezés nyűgeit. Az áremelkedésekkel. a drága telekárakkal szemben azonban mindmáig érvényesül egy rosszul értelmezett többre törekvő szándék, ami az épület nagyságában, a tervezői ötlettúltápanyággal (komposzt. istállótrágya, műtrágyák) jól ellátott ültetőgödörben a fa kezdeti, de későbbi fejlődése is gyorsabb és erőteljesebb lesz. Vigyázzunk arra, hogy a fa gyökérzete ne érintkezzen trágyákkal, mert károsodhat.

A fatisztogatás, mechanikai növényvédelem, a jó tápanyagellátottság alapja az egész évi növényvédelmi és kertészeti munkáknak. A lemosó permetezésről a kö-’ vetkező alkalommal adunk szaktanácsot.

tengésben, a tulajdonosi kivagyiságban mutatkozik meg.

Annak érdekében, hogy a mind nagyobb számban készülő családi otthonok többsége megmaradjon a praktikum, és az esztétikailag is értékelhető kellemes külső kritériumának keretem belül. érdemes odafigyelni az évente megújuló országos pályázatra: ennek zsűriző szakemberei a szépre tervezett. jól megvalósított otthonok mellett voksolva, igyekeznek befolyásolni az építtetői közízlést. A Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága az elmúlt évi jó tapasztalatok alapján, idén is meghirdette az Év lakóháza pályázatot.

A pályázatokat március

15-én. déli tizenkét óráig lehet beadni a megyei tanács építési és vízügyi osztályá- •ra. Az 1987—88-ban használatba vett házak közül hagyományos családi házak, illetve sor- és láneházak, átriumos épületek, többszintes. többlakásos kis társasházak, bővítések, emeletráépítések, tetőtérbeépítések, korszerűsítések terveit, fotóit várják. A tervező, a kivitelező és az építtető közösen küldheti be a pályázati anyagot. A bírálóbizottság április elsejéig elvégzi munkáját. Az első díjra 40 ezer forintot, a dicséretben részesülő három pályázatra 15—15 ezer forintot fizetnek ki, a győztesek emlékplakettet. illetve oklevelet kapnak. Az országos döntőn való részvételre ugyancsak a legjobb munkák számíthatnak. annak díjait, mint minden évben, most is a környezetvédelmi világnap ünnepségeinek keretében adják át.

Két hétig szaladgáltam - mutogattam az órásoknak .a faliórát, de 'nem akadt senki, aki vállalta volna, mert hiányzott a „felhúzója”. Végül a megyeközpontban az Úrások Szövetkezete váHalta.

Képünkön azonban nem a javítás, .hanem a pontos idő beállítása látható. E precíz munkát szuper érzékeny műszer ‘segíti, így az pillanatok alatt elvégezhető.. Az órák ennek ellenére ezerféleképpen .mutatják a „pontos időt” — még a javítók kirakataiban is. Akkor talán jogos a filmbeli kérdés: „Hány az óra, Vekker úr?" Fotó: L. J.

Közízlést formáló pályázat

N. J.

Nők az üzemben