Észak-Magyarország, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-27 / 49. szám

1989. február 27., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Számítástechnika és üzlet Kétszázan kétmilliárdot A címben feltett kérdés szorosan kapcsolódik a gazda­ság mai helyzetéhez. Életünk egyre nehezebbé válik, a reálbércsökkenés következtében lanyhul az érdeklődés a népművészeti termékek iránt. Vagy legalábbis az emberek nagy része ma már jobban megnézi, mire és mennyii költekezik. Pedig a mezőkövesdi és a városkörnyéki lányok, asz- szonyok szorgalmas, hozzáértő munkája eredményeképpen a világ minden táján ismerik a matyó nép virágos-mada­ras, érzésgazdag világát kifejező sok-sok hímzett, festett termékét. A budapesti Controll és a Microsystem Kisszövetkeze­tek létszáma együttesen alig éri el a kétszáz főt. A két cég forgalma az elmúlt esztendőben már megköze­lítette a kétmilliárd forin­tot. s ebben az évben to­vábbi növekedésre számíta­nak. Mindkét szövetkezet­ben számítástechnikával fog­lalkoznak, s hazai, valamint a világpiacon egymás kon­kurensei. Nemrégiben még­is kézfogót tartottak. A „há­zasságot” azért kötötték meg, mert mindkét szövet­kezetben arra a következte­tésre jutottak, hogy közösen hatékonyabban dolgozhat­nak. s a magyarországi szá­mítástechnikai piacon együtt teljes áttörést hajthatnak végre. A kétszáz kvalifikált szak­ember kétmilliárdja persze még nem közelíti meg a tá­vol-keleti társaságok ered­ményességét, Magyarorszá­gon viszont irigylésre mél­tó. A két kisszövetkezet szerdán, Budapesten közös sajtótájékoztatót rendezett. Képviselőik kifejezetten büszkén számoltak be ered­ményeikről. és magabizto­san részletezték terveiket. A számítástechnika ugyanis nemcsak húzóágazat lehet, hanem kitűnő üzlet is. A Controllnál és a Microsys- temnél elmondhatják, amelyről jó néhány borsodi cégnél sajnos még nem be­szélhetnek: ha szerény mér­tékben is, de sikerült a vi­lág ipari fejlődésének ára­mába kerülniük. Gyors alkalmazkodás A Microsystem karriertör­ténete mindössze öteszten­dős múltra tekinthet vissza. A kisszövetkezet 1983 máju­sában alakult, létszáma ak­kor 15 fő volt. Az első év­ben 5 milliós forgalmat bo­nyolítottak le, 1987-ben vi­szont már 900 millió forin­tos bevételre tettek szert. Mi volt a kifejezetten irigy­lésre méltó növekedés tit­ka? A válasz egyszerű. Si­került alkalmazkodni ahhoz a tempóhoz, amely a számí­tástechnika hihetetlenül gyors fejlődésében a világ­ban kialakult. Két-három havonta sikerült valamilyen új szolgáltatással a piacra lépniük, s ez a gyors alkal­mazkodás lehetővé tette számukra, hogy a nagy gyártóik és szoftverházak versenytársaivá váljanak. Több irodát tartanak fenn a tőkés és a szocialista orszá­gokban. Valamennyi nyere- ségesen dolgozik, másként fenn sem maradhatna. A Controll 1981-ben pol­gári jogi társaságként kez­dett a munkához, a követ­kező évben gazdasági mun­kaközösséggé alakultak, míg 1986-ban ismét átalakultak: kisszövetkezetté. A forga­lom. a létszám, és a nye­reség náluk is dinamikusan emelkedett, tavalyi bevéte­lük várhatóan meghaladja az egymilliárd forintot. A kisszövetkezet munkatársai­nak átlagéletkora 31 év, s mindössze 78-an vannak. A (Folytatás az 1. oldalról) kialakítani. A koncepciók most formálódnak a tudo­mányos, politikai és igazga­tási műhelyekben. Sokan úgy érzik, hogy a politika túl hosszasan foglalkozik az új szocializmusmodell elvi kérdéseivel, míg a gazdaság, így az agrárgazdaság mély válságjeleinek felszámolásá­val eddig nem tudott meg­birkózni. Kijelentette: el­várható, hogy a kormányzat ennek a jó adottságú ága­felsőfokú végzettségűek ará­nya 65 százalék, a többi munkatársuk középfokú vég­zettséggel rendelkezik. Szerencsés választás A Controll professzionális személyi számítógépek gyár­tásával. valamint a gépeket vezérlő programok, az úgy­nevezett software-ek készíté­sével és eladásával foglal­kozik. A Microsystem szin­tén számítógépeket. IBM PC-iket és a kompatibilis gépek teljes választékát kí­nálja, ezek sorában alapgé­peket, terminálokat és ki­egészítő berendezéseket. Ezenkívül a bér- és mun­kaügyi adatok feldolgozásá­tól, a kórházi információs rendszerekig készítenek kü­lönböző programcsomago­kat. a legkülönbözőbb egye­di megrendelések kielégíté­sére vállalkoznak, így szá­mítógépesítették például a tagnyilvántartási rendszert. Tanfolyamokkal, szakmai ta­nácsadással állnak megren­delőik szolgálatára. Nem kell hozzáértőnek lenni te­hát, hogy megállapítsuk: te­vékenységi körük jórészt azonos, és versenyezniük kellett, és kell a magyaror­szági számítástechnikai pia­ci részesedésért. A szerdai tájékoztatóan elhangzott: a két verseny­társ ma még szokatlannak minősíthető együttműködése a számítástechnikában csí­rájában már megjelenő piacgazdaság kényszeréből fakadt. A két kisszövetke­zet nem kezd például pár­huzamos fejlesztésbe, meg­határozott területeken átve­szik egymás eredményeit. A költségeket így körülbelül egyharmadával csökkentik, s közösen dolgoznak a No­vell világcég software-jeinek hazai elterjesztésén. A No- vell-lel kialakított együtt­működésről a Controll el­nöke, Kelemen Géza elmon­dotta, hogy szerencsés vá­lasztásnak minősült néhány esztendővel ezelőtt éppen velük megteremteni az együttműködést. A cég vi­lágpiaci részesedése az el­múlt két esztendőben meg­duplázódott, és semmilyen jel nem mutat arra, hogy a fejlődés megtorpanna. A Novell amerikai vállal­kozás, amely Angliában leányvállalatot működtet. Az zatnak a gondjait legalább oty fokon kezelje, mint a válságágazatokét. A konferencián szót kért Németh Miklós is, aki a vi­ta egyik fő kérdéséről így vélekedett: Magyarországon a reformról gondolkodva csaknem minden területen beleütközünk a tulajdonvi­szonyok és tulajdonformák kérdésébe. Csaknem egyön­tetű az a vélemény, hogy a valódi tulajdonos, az igazi általuk kifejlesztett „Net­Ware” software — hallot­tuk a tájékoztatón — nap­jainkra már meghódította a világ nagyobbik részét. A programcsomag alkalmazá­sával egy-egy lokális gép­park valamennyi tagja egyetlen közös adatbázisra csatlakoztatható. A munka- állomások egy időben hív­hatják az adatokat. Nem mellékes szempont, hogy a módszer segítségével az egyes állomásokon egyszerűbb és olcsóbb számítógépek mű­ködhetnek. A két magyarországi kis­szövetkezet közösen dolgozik az általuk forgalmazott No- vell-termékek piacának sok­irányú előkészítése, a piac megteremtése, illetve folya­matos bővítése érdekében. Ez a tevékenység rendszeres információcserét, összehan­golt marketingstratégiát, az egymás érdekeit toleráló gazdasági döntéseket igé­nyel. Hogy ez várhatóan milyen súllyal esi'k latba a magyar számítástechnikai piacon, arra csupán egy adatot adunk közre: a két cégnek napjainkban már közel ezer — hálózatos szá­mítástechnikai rendszert használó — partnere van. A Controll és a Micro­system közösen dolgozik a következő években az úgy­nevezett jogtisztaság meg­teremtéséért. Ez a különös fogalom a következő évek­ben valószínűleg közismert lesz hazánkban is. Nagyon leegyszerűsítve arról van szó. hogy a számítógépek vezérléséhez szükséges prog­ramcsomagok közül csak az eredetit igyekeznek alkal­mazni. Elkerülendő a má­solt, esetleg összebarkácsolt programok futtatása. Az eredeti programok termé­szetesen drágábbak, mint a másoltaik, ám készítőik ga­ranciát vállalnak működé­sükért. Miért hasznos ez? Többek között azért is, mert az említett garanciák biztosítják, hogy ne kerül­jön „vírus” a számítógép- programba, azaz a software ne csapja be az alkalmazót, és — többek között — ne kerülhessen adat illetékte­len kézbe. gazda, nincs megszemélyesít­ve társadalmunkban. Ma már világos, az agrárgazda­ságban sincs előrelépés tu­lajdonreform nélkül. Sok­szor szó esik a földosztásról. Nem osztani kell a földet, hanem jövedelmezően meg­művelni. A föld azé legyen, aki a legeredményesebben tudja megművelni. S nem merev tulajdonosi struktúra kell, hanem verseny, mobili­tás, vállalkozási szabadság — A mi termékeink nél­kül még élhetnek az embe­rek — mondja Kolláthné Szabó Erzsébet, a Mezőkö­vesdi Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet el­nöke. — Nem lehet azon­ban teljes értékű, érzelem­gazdag, örömteli élet a ma­tyó rózsa nélkül. Oj, korsze­rű igényeink támadtak: szép modern lakás, kényel­mes berendezések, tele hasz­nos, díszes tárgyakkal. Éle­tünk minőségét ma már az életkörülmények ilyetén tör­ténő alakulása határozza meg. ÁLTALUK MEGSZÉPÜL AZ ÉLETÜNK Mezőkövesden büszkék rá, hogy a szövetkezetben gyár­tott termékekkel egyidejűleg viszik el a vásárlókhoz a matyó nép szellemiségét, és a táj természetgazdagságát ‘kifejező alkotásokat, sok százezres darabszámban. Az ízléses népi iparművészeti stílus és a matyó termékek által az oly sóikat elmarasz­talt panellakások belső tere is megszépül, hangulatossá válik. Nem sok jót mondanak Mezőkövesden a gazdaság- szabályozásról. — A mai szabályozás semmivel sem jobb a régi­nél — jegyzi meg az elnök­asszony. — Az meg tényleg elkeserítő, hogy a nagyará­nyú kézi munkát nem is­meri el a szabályozás. Ez azért fájdalmas, hiszen ter­melőeszközeink nagy része hagyományos: olló. tű, gyű­szű és az egyre gyakrabban használatos szemüveg alkot­ja kelléktárunkat. — Mindezek ellenére nem lebecsülendő a szövetkezet teljesítménye — vetettük közbe. — A bennünket ért ked­vezőtlen hatások közepette is. több, mint 9 százalékkal növeltük múlt évi termelé­sünket — mondta Kolláth­né Szabó Erzsébet. — Nem akarom eltúlozni a számok jelentőségét, ám tényként könyvelhetjük el, hogy mint­egy 80 százalékkal több ter­méket értékesítettünk a tő­kés piacökon, a belföldi el­adás pedig 20 százalékkal és lehetőség. Ezt csak egy új földpolitika mozdíthatja elő, amely nem ideológiai dogmákra, hanem gazdasági törvényszerűségekre épül. A Minisztertanács elnöke hoz­zászólásában érintette a mai magyar falvak helyzetét is. Hangsúlyozta, hogy a ma­gyar falun egy új vállalko­zási magatartás szükséges. A magyar falvak helyzete na­gyon különböző, ezért a sokszínű fejlődés természe­múlta felül az 1987. évi tel­jesítést. HOL KELL VÁLTOZTATNI? — A változás, a féjlődés jelei nálunk is érzékelhetők — folytatta mondandóját az elnökasszony. — Amikor előterjesztettem javaslato­mat. hogy itermékeinket minden évben legalább 20 százalékban meg kell újíta­nunk, még közvetlen mun­katársaim is azt gondolták, eltévesztettem a számot. Azt talán felesleges is mondani, milyen nehéz feladat ennek a tervnek a valóra váltása, s milyen megfeszített mun­ka van az elért eredmények mögött. Elegendő utalni rá, hogy tervezőink évente mintegy 450—500 új termék gyártását készítik elő. a mo­dellezők pedig formába ön- tik a papíron levő elképze­léseket, majd a vezetők irá­nyítása mellett megindul a piacon történő elhelyezésük. Jelenleg ezerfajta terméket gyártunk évente, ebből 40 százalékot az egyéves ter­mék. 60 százalékot pedig a két éve előállított árunk te­szi ki. — Mire tart igényt a vá­sárló? — A változás, a fejlődés jelei számos területen érzé­kelhetők. A modern öltözkö­désben a népi hagyományok kerülnek előtérbe, ráadásul a női ruhák és blúzok gyár­fása jövedelmező a szövet­kezetnek. Nem csökkent a kereslet a népművészeti kézimunkával előállított ter­mékek iránt sem. Mi vi­szont azt kutatjuk, hogy mi­lyen új tárgyakat tudnánk ajánlani a vásárlóknak. Céljaink között szerepel a viszonylag olcsó ajándék­tárgyak előállításával kap­csolatos tervek mielőbbi va­lóra váltása. NINCS MEGFIZETVE A NÉPMŰVÉSZETI MUNKA — Nem tudok szó nélkül elmenni az alacsony kere­seték mellett — mondta kis­sé indulatosan az elnökasz- szony. — A napokban ke­rült a kezembe egy városi szintű kimutatás, amelyből tes perspektívának tűnik. A megvalósítás egyetlen biz­tosítéka a falusi ember, aki mindig szerette hazáját. A konferencia másnapján kért szót Elek János, a TOT fő­titkára, aki arról beszélt, hogy a termelőszövetkezetek milyen agrárpolitikát látná­nak szívesen, milyen feltéte­lek között tudnának kilábal­ni a jelenlegi nehéz hely­zetből. Véleménye szerint az új agrárpolitikának az egyik legfontosabb feladata az len­ne, hogy segítse a piaci me­chanizmusba beágyazott ag­rárgazdaság létrehozását. kiderült, hogy a Matyó HISZ-ben a legalacsonyab­bak egész Mezőkövesden az átlagkeresetek. Vajon mi­ért? Korántsem a szorga­lom hiánya, vagy a rossz minőség miatt. Az ok a ke­resetszabályozásban rejlik. Mi persze igyekeztünk a helyzetünkön javítani, ta­valy például két alkalom­mal hajtottunk végre kere­setnövelő intézkedést, amely­nek eredményeként 1988- ban 11 százalékkal növeke­dett a szövetkezet dolgozói­nak bére. Ma az egy dolgo­zóra jutó éves átlagkereset 60 ezer forint. Aki azonban ezt elfogadhatónak tartja, az nincs tisztában a népmű­vészeti munkával, amely sajnos, soha nem volt ná­lunk megfizetve. MIBEN REMÉNYKEDNEK? — Én személy szerint nagy fantáziát, lehetőséget látok a bedolgozói rendszer bővítésében, fejlesztésében. Számos tőkés országban, köztük Japánban, Svájcban a bedolgozói rendszernek hagyománya van, általa sok embert foglalkoztatnak, mégpedig kis ráfordítással és igen nagy haszonnal. Nálunk a bedolgozói rend­szer elsősorban a szövetke­zeti iparban, ezen belüli is főként a háziipari-népmű­vészeti szövetkezetekben terjedt el, ám minden elő­nye ellenére még ma is le­becsülik hazánkban. Pedig hát egyre inkább életünk részévé válik a munkanél­küliség. a létszámcsökken­tés. ami döntően a szak­képzetlen női munkaerőt érinti. — Nagy kérdés, tudnak-e az asszonyok odahaza, laká­sukon olyasmit gyártani, ami a piacon gazdaságosan értékesíthető? Más ágaza­tokban nem sok ilyen ter­méket találni, ám a Matyó HISZ termékei ilyenek. Ár­ra kevés lehetőségünk van, hogy közös műhelyünkben a műszakszámot növeljük. Ezért adódik a legkézenfek­vőbb megoldás, amely a leg­olcsóbb. leggazdaságosabb és a nők élethivatásával is leginkább összeegyeztethető: azaz a bedolgozói rendszer bővítése. Sajnos, ezt a le­hetőséget nem vette eddig kellően figyelembe a sza­bályozás. — Meggyőződésem, hogy a szövetkezetünk gazdálko­dása túl van a krízisen. Bi­zakodásra ad okot az eddig beérkezett rendelések nagy­sága és összetétele. Árbevé­telünk várhatóan harminc- millióval meghaladja az előző évit. Tőkés kivitelünk a tavalyi 19 millióval szem­ben 34 millió forintra emel­kedik. — Szövetkezetünk dolgo­zói elsősorban saját lehető­ségeikkel számolnak. A fő cél változatlan: az elődök iránti tisztelettel, korszerű módszerekkel ápolni és to­vábbfejleszteni a matyó varró-hímzőművészetet, ■ s szövetkezetünk tagjainak oly módon biztosítani a munkát és tisztességes jö­vedelmet, hogy a jövőben is pompázzanak a matyó ró­zsák. s a megértést szimbo­lizáló két madár sose kény­szerüljön hátat fordítani egymásnak. L. L. U. J. Befejeződött a téeszek rendkívüli konferenciája Van-e ■ *» fr • jovoje a matyó rózsának?

Next

/
Thumbnails
Contents