Észak-Magyarország, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-25 / 48. szám

1989. február 25., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 Elmarad... a mára tervezett DVTTK—Csepel előkészületi labdarúgó-mérkőzés. Fülöp István, a diósgyőriék szak­osztályvezetője arról tájé­koztatta rovatunkat, bogy a csepeliek a sok sérülésre való hivatkozással lemond­ták az összecsapást, így a vasgyáriak ellenfél nélkül maradtak, s egy nap alatt képtelenség megfelelő csa­patot szerezni. Széljegyzetek Az .utóbbi években egyre csökken azoknak a rangos sport- eseményeknek a száma, amelyeknek Miskolc ad otthont. A Népkertben levő csarnok elvétve télik meg, igazán nívós nemzetközi rendezvényre hirtelen nem is emlékszem. Má­jusban azonban végre sor kerül egyre, igaz, korántsem biz­tos, hogy ezrek érdeklődésével találkozik. A csendes hóna­pokat követően azonban mégis előrelépésként könyvelhető el a vasutas cselgánosozók Európa-bajnoksága. A rendezésre az MVSC-t kérte fel a vasutas szakszervezet. A zöld-fehérek szinte azonnal kimondták az igent, s még az elmúlt esztendő végén nekiláttak a szervezésnek. Ren­geteg tennivaló akad az előkészítés során. Először is meg­alakították a szervezőbizottságot, elosztották egymás kö­zött a feladatokat. Biztosították a rendezvényhez a létesít­ményt, amely méltó környezetet jelent majd a tízegynéhány országból érkező sportolók csatározásához. Szállást szerez­tek, s megszervezték az utaztatást. Elhatározták, hogy műsor­füzetet jelentetnek ,meg, amellyel kettős a céljuk. Be akar­ják mutatni a résztvevőket, adatokat, tényeket sorakoztat­nak majd fel, hogy a visszapillantás érdekességekkel szol­gáljon. A másik, nem titkolt és az előzőnél fontosabb: gya­rapítani a költségvetés .összegét. Manapság semmi sem ol­csó, egy rangos nemzetközi viadal meg különösen nem ,az. Ezekben a napokban felgyorsult a tempó a Kubikban. Szerveznek, tárgyalnak, telefonálnak, intézkednek, ha ke'll,- kérnek. Az EB főpróbája a Vasutas Kupa lesz, amelyen le lehet mérni, mire számíthatnak. A buzgalmat látva, a hoz­záállást ismerve, alighanem feledhetők a kétségek. A szakosztály helyzete tavaly rendült meg igazán. Persze, korábban is akadtak figyelmeztető jelek, de ezeket senki nem vette komolyan. Igaz, volták Ikuvikdk, de ők már évek­kel ezelőtt jóslásra vállalkoztak. Azt jövendölték, hogy amint a salakmotorosok beteszik a lábukat a Népkertbe, e'lőbb- utóbb kitelik az idejük az asztaliteniszezőiknek. A fúzió meg­történt, ám a Borsodi Építők Volán istenigazából nem tud­ta beírni magát a köztudatba, a megosztottság, a kialakí­tott patrónus rendszer gyermekbetegségei miatt. Arra a je­lek szerint nem készültek fel a klub vezetői, hogy esetleg válsághelyzettel is szembe kell nézniük. Mert mi történik, ha egy szponzor dolgai rosszra fordulnak? Feloszlik az ál­tala támogatott szakosztály? Azért ennyire talán nem eszik forrón a kását... Vagy mégis? A korábban említett sportágak képviselőinek mesterséges szembeállítása mindenképpen helytelen, erőltetett, az érde­kek ütköztetése sehová sem vezet. Attól ugyanis még nem lesz több pénzük a salákmotorosoknak, ha a pingpongosofcat felszámolják. Utóbbiakat a BÁÉV támogatta, s az építő­ipari vállalat évele óta jelentős összegeket fordított a szak­osztályra. A kialakult helyzetben sajnos .csak a nyárig bizto­sított a működtetés folyamatossága. Hogy azután mi lesz, ma még senki nem tudja ... Elég nagy baj. .Február végét írjuk, mindössze négy hónap áll a sportvezetők rendelkezésére, hogy lépjenek. Arra hiába várnak, hogy jön majd egy Krőzus, letesz az asztalukra né­hány millió forintot, s ezzel elhárulnak az akadályok. A ne­hézségek maguktól soha nem oldódtak meg! Menni, kilin­cselni, ütközni, kérni kell, s a feladat alól senki nem búj­hat ki. Jó lenne, ha ezt az alapigazságot egyformán ismer­nék fel a népkerti .irodákban, meg egyéb helyeken dolgozók. Az idő sürget! A tavasz közeledtét csalhatatlanul jelzi: a hét végén moz­gásba lendül a hazai labdarúgás gépezete. Egyelőre csak az első vonalban szereplők lépnek pályára, s próbálnak meg számot adni, mit végeztek az elmúlt hónapok során. Tartok tőle, kevés változás történik. Miért is következne be gyökeres fordulat? Nem valószínű, hogy a magyar edzők feltalálták ,a legkorszerűbb felkészítési módszereket, ez a je­lenlegi ösztönzési rendszer ismeretében aligha lehet a cél­juk. Sóikkal inkább ,a túlélésre, azaz a szerződésükben fog­lalt idő kitöltésére spekulálnak. Meghajtani a futballistákat? Ugyan, minek?... Csak nem teszik ki magukat indokolatlan veszélyhelyzetnek! .Esetleg az „aranylábúakna'k” nem nyeri el a tetszését a kemény munka, s előbb-utóbb útilaput kap­hat a szakvezető. Az igazi futball persze sok embernek hiányzik. Közbeve- tőleg jegyzem meg: a televízió olykor közvetíthetne o'lasz vagy nyugatnémet bajnoki mérkőzéseket, hadd .lássák az itt­honi szurkolók, milyen valójában a sportág. Az ismérvekre ugyanis egyre kevesebben emlékezhetnek, hiszen több .mint két évtizede tart a lejtőn való szánkózás. Közben pedig bundaügyek, botrányok, sok-sok negatív előjelű „szenzáció”, s egyre silányabb produkció. Lassan csodálkozva tekintenek azokra, akik mostanság is megveszik a borsos árú belépőt a találkozókra. Fogadkozásban ezúttal sincs hiány, mindenki .fújja a ma­gáét. A szólamok azonban már régóta ismeretesek, ezekre senki nem kíváncsi. Jó focira mindenkor lenne vevő, csak hát hol kapni ilyet? Az élvonalban, a szövetségben teljes zűrzavar uralkodik, még szerencse, ,hogy a pályamunkások teszik-tudják a dolgukat. Rajtuk biztosan nem múlik, lesz­nek-e mérkőzések a mai nyitányon ... A bundabotrány utó­rezgései egyelőre érezhetők, hétfőn Debrecenben kezdődik tárgyalássorozat, így akadnak hiányzók a tavaszi szezonkez­désen. Persze, megnyugtatólag hatna, ha azok sem látogat­nák a stadionokat, akik a játékosokon kívül elmarasztalha­tok. Tudom, mindez hiú remény. Ezért aztán marad a honi futball az, ami: teljes sötétségben pislákoló gyertyaláng. Doros László Izgalmas jelenet a Miskolci Kinizsi—Álba Volán összecsapáson Véget ért a hokiszezon Újra a vendégmunkások vitték a prímet EGY ESZTENDŐVEL EZ­ELŐTT, a ’87/88-as első osz­tályú jégkorong-bajnokság értékelésében azt írtam, hogy „A sportágnak, ponto­sabban valamennyi szerep­lőjének magába kell szállnia. Mert annyi botrányt, vere­kedést, vitát, veszekedést, vádaskodást, egymásra mu­togatást, sportszerűtlenséget, félbeszakadt meccset nem bír el a hazai jégkorong, mint amennyi a küzdelem­sorozatot megterhelte...” Most jóleső érzéssel összeg­zőm, hogy változás történt, a hazai hoki kedvező irá­nyú átalakuláson ment 'ke­resztül. Míg legutóbb a meccsek 33 százaléka került a „problémás” rovatba, ez­úttal mindössze néhány ju­tott erre a sorsra. Tisztult a légkör, vezető és vezetett, játékos és szurkoló is meg­érezte: nem szabad tovább feszíteni a húrt. Ami a mis­kolci viszonyokat illeti: 180 fokos fordulatról számolha­tok be, rendbontás — vagy inkább kísérlet — ritkán fordult elő. A találkozóik döntő hányada sportszerű légkörben zajlott le, a Ki­nizsi nem vette fel a né­hányszor odadobott kesztyűt. PERSZE, AZT NEM ÁL­LÍTOM, hogy már minden rendben van. Elsősorban azért nem, mert az egye­sület vezetői a pontvadászat előtt olyanokat ígértek, amikből semmi nem ilett. „Elfelejtették” fűthetővé tenni a zsűrihelyiséget, nem szerelték fel a plexivédőt, nem csinálták meg a cse­repadok elkülönítését, befe­dését, nem szólt a holtidők­ben az orgonaszó. Félreértés ne essék; mindez nem vár­ható el egy anyagi nehéz­séggel küzdő egyesülettől! Akkor azonban igen, ha megígérik, beharangozzák, mert az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó! A soron következő bajnokságig nyolc hónap van hátra. Ajánlom a <klub irányítóinak, hogy újra gondolják át a fentie­ket, kérjenek segítséget az illetékes sportszervéktől. A legfontosabb a cserepadok befedése, a közönségtől való elkülönítése. Ha ez megtör­ténik, nem fordulhatnak. elő olyan „vagány tettek”, mint az Álba Volán elleni össze­csapáson. (A lelátóról a fe­hérváriak közé üveget dob­tak. A leleményes vendégek a széttört darabokat továb­bították a jégre, s máris hívták a bírókat, mondván: repülnek a kemény tárgyak, veszélyben vannak a játé­kosok, a pályán levők.) Ilyen esetek után következ­tek a nyomdafestéket nem tűrő „csatározások”, ezek persze minden magyar pá­lyán, sporttelepen előfordul­nak. És még valamit a fel­tételekről: rendbe kell hoz­ni a műjégpálya világító be­rendezését, „alkonyati fé­nyekben” nem lehet koron- gozni. Azon pedig különö­sen el kell gondolkodni, hogy a szövetségben miért .nyilvánították életveszélyes­sé a miskolci műjégpályát? (Talán ép.pent a felsoroltak miatt...) A MISKOLCI KINIZSI a negyedik helyet szerezte meg, ismét az Álba Voláné lett a bronzérem. A végső sorrend tükrözi az erőviszo­nyokat, ezért reális. A mis­kolciak új edzővel, Eszter­gályos Lászlóval vágtak a bajnokságnak. A mester szót értett a játékosakkal, sike­rült elfogadtatnia magát, bár elmondása szerint elkép­zeléseit csak részben sike­rült megvalósítania. Ennek ellenére nem kell lesütött szemmel járnia, csapata ki­elégítette az igényeket, több­ször jó teljesítménnyel ruk­kolt ki. A BAJNOKSÁG SORÁN újra felvetődött a hamleti kérdés. Ha a Kinizsi ugyan-, is nem importál szlovák já­tékosokat, egyszerűen ki sem tudott volna állni. Azaz vendégek nélkül nincs mis­kolci hoki, nincs OB I. Ezen pedig sürgősen el kell gon­dolkodni ! Idegen toliakkal hosszú távon lehetetlen ékes­kedni, bár kétségtelenül az is igaz, hogy a vendégmun­kások jelenléte ösztönzőleg hat a miskolci fiatalokra. Akik sok mindent elleshet­nek északi szomszédainktól, ahol a hokikultúra lényege­sen magasabb színvonalon áll. A gárda gerincét a Wilmon — Petricskó, Szaj­kó, Wintersteiner, Katerzsa- bek L., Katerzsabek R. szlo­vák sor alkotta. Azt talán felesleges hangsúlyoznom, hogy társaik fölé nőttek, húzták a Kinizsi szekerét. A keménységet, a sportszerűség határain belüli „durvaságot” viszont hiányoltam belőlük, olykor hazai környezetben is megfélemlítették őket. Hogy imiért hagyták magúikat? Esztergályos László elmon­dása szerint azért, mert uta­sításba kapták; csak a já­tékkal foglalkozzanak, ne vegyék ki a részüket az em­ber-ember elleni szó szerint értendő harcból. A SZLOVÁKOK MEL­LETT közben felnőtt egy bő miskolci sor. Verba, Világi, Szentkúti, Juhász, Gőz, Ma­joros és Mészáros letette névjegyét. Gólokat szereztek, gólpasszokat adtak. A jövő­ben még több lehetőséget kell kapniuk! Itt említhetem . meg, hogy a csapatnak tu­lajdonképpen nincs utánpót­lása, pedig Miskolcon több mint tíz esztendővel ez­előtt eresztett gyökeret a sportág... Az alapok lera­kásához tavaly újra hozzá­kezdtek, remélem, hogy négy-öt éven belül látszatja is lesz ennek a munkának. Addig minden marad a ré­giben, azaz szlovákok és miskolciak küzdenek to­vább. A gárda március 31-ig edzésben marad, a sportcsar­nok eddig az időpontig szol­gáltat jeget. A Kinizsi a szezon végéig még szeretne tető alá hozni egy úttörő- serdülő tornát, az OB I-es csapat pedig a tervék sze­rint — levezetőként Poprá- don vesz részt egy nemzet­közi tornán. Júliusban pihe­nőre térnek, az alapozást, erőgyűjtést augusztusban kezdik. Az őszi program főbb állomásai: Kazincbar­cika, Miskolc, Kassa. Kolodzey Tamás Juhász Emese .felvétele Diósgyőri pillanatkép Rekordbeállítás a Bundesligában A nyugatnémet labdarúgó Bundesligában szereplő SV Hamburg játékosa, Manfred Kaltz ritka bravúrt mondhat magáénak: a 36 éves sporto­ló szombaton Dortmundban 552. bajnoki mérkőzésén lép pályára, s ezzel beállítja Klaus Fichtel eddigi rekord­ját. A védő azonban ezzel sem elégszik meg, egyedüli re­kordra pályázik: jövőre meg akarja alapítani a ,.600-asok klubját”. A klubnak sokáig valószínűleg csak egymaga lesz tagja. Rajta kívül már csak a frankfurti Karl-Heinz Körbeinek van ilyesmire re­ménye, a többiek ugyanis már szögre akasztották a futballcipőt. — Ez csak egy szám — nyilatkozta a 69-szeres válo­gatott Kaltz a rá jellemző modorban, persze büszkesé­gét sem takargatta. — Ez csak egyik jele a sokévi jó teljesítményemnek, amely most rekordhoz vezetett. A Rajna-Pfalz tartomány­ban született Kaltz 1971-ben mutatkozott be a Bundesli­gában. Pályafutása során a nyugatnémet labdarúgás egyik legismertebb egyéni­ségévé vált. Nemcsak érem- gyűjteményének — három bajnoki cím, két-két BEK- és NSZK Kupa-győzelem. valamint Európa-bajnoki arany-, világbajnoki ezüst­érem — köszönheti ezt, ha­nem a pályán mutatott tel­jesítményének is, amelynek alapján még ma is nélkü­lözhetetlen játékosa a Ham­burgnak. Kaltz a jövőjére is gon­dolt, társtulajdonosa egy biztosítási ügynökségnek, egy magániskolának és égy rehabilitációs központnak. Ennek ellenére nem akar el­szakadni a labdarúgástól jö­vőbeni visszavonulása után sem. „El tudnám képzelni, hogy egykor menedzserként vagy elnökségi tagként egy klubnál tevékenykedjem” — jelentette ki Kaltz. A Bundesliga eddigi tör­ténetében bajnoki mérkőzé­sen legtöbbször szerepelt já­tékosok : Klaus Fichtel (Schalke 04) 552 mérkőzés, Manfred Kaltz (SV Ham­burg) 551, Klaus Fischer (VfL Bochum) 535, Karl- Heinz ' Körbel (Eintracht Frankfurt) 520, Willi Neu­berger (Eintracht Frankfurt) 520, Michael Lameck (VfL Bochum) 518, Bemard Dietz (MSV Duisburg) 495, Rainer Geve (Kaiserslautern) 485, Dieter Burdensfci (Werder Bremen) 478, Sepp Maier (Bayern München) 473.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents