Észak-Magyarország, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-03 / 29. szám

* 1989. február 3., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 «r Jó-e nekünk, hogy vannak úrinök és úrigyerekek? Nagyabb támogatást kapnak a vállalkozók Beszélgetés megyénk munkaerőhelyzetéről A régi iparszerkezet átala­kításából fakadó gondok, és a megye nagy területének több évtizedes elhanyagolá­sa következtében Borsod- Abaúj-Zemplén a foglalkoz­tatáspolitikai feszültségek gócpontja lett. Itt vált! a leg­sürgetőbbé, hogy e nagy gond ellensúlyozására az el­múlt két évben kidolgozott eszközrendszer minden ele­me működjék és ezt még sa­ját kútfőből is megtoldják. Miként működik hát az esz­közrendszer, oldódnák-e a foglalkoztatáspolitikai fe­szültségek? Erről beszélge­tünk Balabán Pétetrrel, a megyei tanács vb munka­ügyi osztályának vezetőjével. — Egy-két éve megélén­kült a munkaerőpiaci moz­gás, melynek általános jel­lemzője, hogy a munkáltatók pozíciója erősödik, a mun­kavállalók esélyei pedig fo­kozatosan romlanak. A leg­nagyobb feszültségek jelent­keznek Ózd térségében, a gazdaságilag elmaradott te­rületeken, így a Bodrog­közben és Encs környékén és újabban Miskolc körzetében is. Nehéz helyzetbe kerültek, kerülnek a szakképzetlen pályakezdők, a megváltozott munkaképességűek, bizonyos térségekben a szakképzetlen nők, valamint az alulkép­zettek, az úgynevezett „csú­nya munkakönyvesek” és a deviánsok. A kép persze rendkívüli módon színes, mert vannak térségek, sőt vállalatok is, ahol munkaerő-felesleg és munkaerőhiány egyszerre je­lentkezik. Ilyen például az ózdi térség és az ÓKÜ. Egyébként a megyére általá­nosan elmondható, hogy minden egyes munkát kere­ső szakmunkás számára tíz munkahelyet tudunk felaján­lani, egy segédmunkás he­lyére pedig tízen aspirálnak. — Milyen mértékű a mun­kanélküliségi — Megyénkben tavaly je­lent meg a nyílt munkanél­küliség. Kétezer-háromszáz olyan munkanélküli van nyilvántartásban, aki el akar helyezkedni. Vannak sokan, akik elhelyezkedtek, de má­sok kerültek a helyükre és örökös visszatérők is van­nak. És van a megyében 33 —34 ezer olyan ember, aki valamilyen okok miatt nem tud, vagy nem akar elhe­lyezkedni. Itt -tartjuk nyil­ván á rokkantnyugdíjasokat és itt az úgynevezett úrinő­ket, úrigyérekeket, akiknek nincs „szükségük” munkára, méri eltartják őket. — Most, amikor nagy ősz- szegeket fordít az állam a munkahelyteremtésekre, át­képzésekre és képzésedre, ta­lán nem is olyan nagy baj, hogy nem állnak sorba mun­káért ezek az ezrek ... — Kifejezetten jó, ha szak­képzetlenekről, vagy a szak­májukat rég elfelejtett em­berekről van szó... — Milyen a megye foglal­koztatási színvonala? — Az aktív népesség 82 százaléka dolgozik az or­szágban, nálunk- csak 76 szá­zaléka, a nők aránya ennél is alacsonyabb. — Milyen eszközeik van­nak, hogy újra munkába ál­lítsák mindazokat, akik sa­ját hibájukon kívül veszítet­ték el munkahelyüket? — Akár stratégiai, akár taktikai eszközökről beszé­lünk, legfontosabb két elem a pénz és az a szervezet, amely az eszközöket működ­teti, tehát kézben tartja ezt a fontos tevékenységet. A múlt év január elsején lét­rejött a foglalkoztatási alap, mint központi pénzügyi for­rás. Ugyanakkor bővült a megyei Munkaügyi Szolgál­tató Iroda feladatköre, ki­épült a kirendeltséghálózata: el tud látni minden operatív muhkaerőpiaci feladatot, el­intézni a munkanélküli-se­gélyekkel kapcsolatos vala­mennyi ügyet. Ezzel meg­előztük a többi megyét, gör­dülékenyebb a munka. Taktikai eszközeink közé tartozik a közhasznú mun­ka, mely az egyén számára átmeneti munkalehetőség, de mint forma, most már úgy látszik, állandósul. Az idén már ötven településen foglalkoztatnak embereket közhasznú munkán, az erre fordítható központi pénz a tavalyi 50 millió forintról 90 millióra emelkedett. Ta­valy 2500-an vállaltak ilyen munkát, időközben sokan elhelyezkedtek, az átlagos létszám 800 volt a megyé­ben. M-ivél az ismert kom­munális munkák mellett lét­rehoztuk a humán 'közhasz­nú munkát, a létszám bővül. Ez azt jelenti, hogy érettsé­gizett lányok házi szociális gondozást, vagy iskolai se­gédszemélyzeti munkát vál­lalnak. A szervezett létszámleépí­tés január 1-jétől megszűnt, de vannak még áthúzódó esetek. Ily módon tavaly 70 munkáltató 1900 munkásá­nak engedélyezett hosszabb felmondási -időt. Elhelyezke­dési támogatásként 15 millió forintot fizettünk ki. Ennek az eszköznek a helyére lé­pett a munkanélküli-segély. — Hányán kapják? — Január 26-ig 409-en kérték és 184-en kapták meg. A többiek nem felel­tei? meg a kritériumoknak. A vártnál egyébként keve­sebb a jogos igénylő. — Nagyon sokan mennek manapság korengedménnyel nyugdíjba. — Erre akkor van mód, ha munkahelyi átszervezések miatt megszűnnek bizonyos beosztások és az illetőt a kora miatt mór nem célsze­rű átképezni. A munkáltató­inak ilyen esetben vállalnia kell, hogy az illető nyugdí­ját befizeti mindaddig, amíg el nem ér,i az 55, illetve a 60. életévét. A munkavi­szony ideje is kritérium, a nőknél 25, a férfiaknál 35 év. Eddig 31 munkáltatótól 177 fő ment korengedmény- nyel nyugdíjba. — Mi a cél az újrakezdési kölcsönnel? — Három megyében, Bor­sodban, Komáromban és Baranyában vezették be kí­sérletképpen az újrakezdé­si .kölcsönt, 1988. január 1- jén. Ennek a célja volt, hogy akiknek a szervezett létszámleépítés során meg­szűnt a munkaviszonyuk, vállalkozásba kezdhessenek. Tavaly 378 fő igényelte, az OTP 258 esetben hagyta jó­vá. és 76,5 millió forint köl­csönt nyújtott. Ily módon jutottak kölcsönhöz a cigán- di szakszövetkezet tagjai... Sokan egyéni vállalkozásba fogtak. — A kísérlet bevált? — Most újraszabályozzák ezt az eszközt, a jogosultak köre bővül, mert az állami szektor további tehermente­sítésre szorul, tehát az egyéni vállalkozási kedvet ösztönözni kell. — Sokan félnek, hogy amikor feszültségek vannak a munkaerőpiacon, az Er­délyből áttelepülők elfoglal­ják a munkahelyeket. Az egészség, a humaniz­mus és a béke témakörében a Szovjet Vöröskereszt és a Vörös Félhold Társaságok Szövetsége meghirdette a szocialista országok Vörös- kereszt nemzeti társaságai­nak III. nemzetközi plakát­versenyét. Ezen a Magyar Vöröskereszt is részt vett. A versenyen hivatásos művészek és művészeti főis­kolások vehetnek részt. A — Megnyugtathatok min­denkit, kvalifikált szakem­berek települtek át. A me­gyében négyszáz munkavál­lalási engedélyt adtunk ki, a vállalatok elégedettek, mert olyan embereket kop­tak, akikre szükségük van. A munkájúikat mindenütt dicsérik. — Tőlünk még mindig mennek külföldre dolgozni? — A csehszlovák munka iránt csökkent az érdeklő­dés, nyugaton mintegy száz fő dolgozik a megyéből. A foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer stratégiai ol­dalát képezik azok az át­képzések, amelyeket vállala­tok szerveznek saját dolgo­zóik számára, mert struktú­raváltásuk más szakmájú embereket igényel. Az állam ezt ösztönzi, hiszen érdeke. Tavaly erre a célra 14,6 millió forintot fordítottak, 19 vállalatnál 35 tanfolyam fejeződött be. — Tavaly megkezdődtek a munkaviszonyban nem ál­lók részére is a tanfolyamok szerte a megyében. Hiány­szakmákban indítjuk termé­szetesen. Kezdődött már 18 hónapos egészségügyi szak­ápolói és 9 hónapos gyors-és gépírói tanfolyam, szervezni szándékozunk adóügyi ügy­intézőit, számítástechnikai gépszervizelőit... Mivel nem mindenkinek van ki­tartása hosszabb ideig az iskolapadban ülni, egysze­rűbb, betanított munkára jogosító kurzusokat is szer­vezünk. Kazincbarcikán pe­dig. hogy megvédj ük a 14— 18 éves korú, az általános iskolából kimaradt, veszé­lyeztetett fiatalokat, létre­hoztunk egy Haszno6idő Központot, ahol tanulnak is, dolgoznak is a gyerekek ... — Nem beszéltünk még azokról a térségekről, ame­lyeken egyszerűen nincs munkalehetőség. — A foglalkoztatási alap­hoz eddig hetven munka­helyteremtő pályázat érke­zett, 29-et támogattak, 14 elbírálás alatt áll. Voltak megalapozatlanok is. Akik­nek a pályázatát elfogadták, 188 millió forintot kaptak összesen az alapból. Kétezer új munkahelyet létesítettek ezzel a segítséggel, termé­szetesen a saját tőke bevo­násával. Az idén megnöve­kedett a megyék beleszólási joga, decentralizálták az alap pénzét is. Pályázni le­het munkahelyteremtésre a központi Munkahelyteremtő Alapnál és a megyénél is. Jelentős területi preferenci­ák is megjelennek: ha pél­dául új vállalkozásba kezd valamely gazdasági szerve­zet Ózd környékén, vagy a Bodrogközben, tevékenysége után jelentős nyereségadó­kedvezményben részesül. — Mit vár a mai eszkö­zöktől és a változásoktól a munkaügyi osztály vezetője? Felszámolható lesz-e belát­ható időn belül a munka- nélküliség? — Mint látható, sokfajta kapaszkodót adunk. Azt azonban tudjuk, hogy a munkaerőpiacon csak akkor lesz egyensúly, ha a gazda­ság stabil és eredményes! Lévay Györgyi versenyfelhívás értelmében a plakátok ismertessék a szocialista országok Vörös- kereszt Társaságainak rész­vételét az emberek egészsé­gének védelméért, a békéért és a leszerelésért, a nemzet­közi együttműködés kiszéle­sítéséért folyó harcban. A hazai alkotások beküldési határideje 1989, április 15., a Magyar Vöröskereszt cí­mére. Vöröskeresztes-plakátverseny Első utján a Mrija • Az AN-225 jelzésű repülőgép első utján a levegőben. Az Oleg Antonov Repülőgép­tervező Vállalat legújabb modellje, a Mrija (a szó ukránul álmot jelent), amely a világon a legnagyobb teherszállító gép, 250 tonna súlyú rakományt tud a levegőbe emelni. Kü­lönlegessége, hogy nemcsak a rakterében szállíthat terhet, hanem a törzsében is. Receptjeinket írták: Kan­dik Ferenc, mesterszakács, az MVV hidekonyhaüze- mének vezetője, Tóth Béla, mester- és kiváló cukrász, az MVV cukrászüzem veze­tője és Kertész Miklós, a Búza térti Vásárcsarnok hal- szaküzletének vezetője. PARADICSOMOS szArnyashüssaláta Hozzávalók: 15 dkg puly­ka-, vagy csirkemell, 10 dkg alma, 5 dkg csemegeuborka, 15 dkg burgonya, '10 dkg paradicsom, só, fehérbors, őrölt rozmaring, porcukor, citromlé, fél cs. petrezse­lyemzöld, 15 dkg majonéz. Elkészítése: A főtt, vagy sült szárnyashúst, a főtt burgonyát, az almát és a csemegeuborkát vékony me­téltre vágjuk, és a beízesí­tett majonézhez tesszük. Óvatosan összekeverjük, s ha szükséges, utánaízesít­jük. Az egészet kíméletesen elkeverjük a félkarikára vá­gott paradicsommal, és a fi­nomra vágott petrezselyem­zölddel. Tálalásnál szárnyas- mellszeletkékkel és zöldpet­rezselyem-levéllel díszítjük. TÚRÓKRÉM GYÜMÖLCCSEL Hozzávalók: 25 dkg túró, 1 csomag vaníliás krémpor. 3 dl tej, 10 dkg porcukor, 1 dkg zselatin, 2 dl tejszín, citromlé, citromhéj, mirelit, vagy befőtt gyümölcs. Elkészítése: A tejből, krémporból fele cukorral krémet főzünk, amit citrom­lével ízesítünk, majd hagy­juk kihűlni. Ha már nem meleg, hozzákeverjük az át- passzírozott túrót és a mi­relit, vagy befőttből kiskoc­ka nagyságúra összevágott gyümölcsöt (például körtét, barackot), s az 1 dl vízben feloldott zselatint. Talpas, vagy kristálypoharakba adagoljuk, porcukorral íze­sített tejszínhabbal, reszelt csokoládéval és gyümölccsel díszítjük. Jól lehűtve, baba­piskótával tálaljuk. BUSA BORMÄRTÄSSAL Hozzávalók: 1 kg busa (most kapható és igen olcsó) 10 dkg vaj, 2 dl fehérbor, kevés liszt, citromlé és só. Elkészítése: A halat sze­letekre vágjuk, bőrét lehúz­zuk, besózzuk és vajjal ki­kent tűzálló edénybe rak­juk. Ráöntjük a bort és ugyanennyi mennyiségű vi­zet. Felforraljuk, majd fedő alatt puhára pároljuk. Ez­után a halat egy tálra ki­rakjuk, a levéből pedig vaj­jal és liszttel erős keverés közben sűrű mártást készí­tünk. A tűzről levéve még 1—2 dkg vajat és kevés citromlevet keverünk bele. Amikor készen van. ráönt­jük a tálra kirakott halra, és így tálaljuk. Itt alant nem a nevetés végett vannak mcghumoritva * dolgok: maguk a dolgok történnek úgy, ahogy: nevetésre ingerlő­én. 'Amint megtörténnek, már meg is van­nak „nevctségesltve”. Azok a dolgok, ami- kok megtörténkednek velünk. A kutyafá­ját! Teringettét! És talán cjnye-Bejnye! Igen, még ejnye-bejoye is, amikor a halá­losan komoly dolgok nevetségesek. Sebaj, vágjunk jó képet hozzá! Legyünk fapo­fák: azért se nevessünk! Én például nem nevetek azon, ahogy apa korcsolyázik, csak pukkadozok, mint a rágógumihólyag. Az apa korcsolyázása úgy történik, hogy a korcsolya szalad előre, apa pedig marad ott, ahol volt, s hogy utolérje őket, kény­telen a jégre ülni. így együtt haladnak egy ideig: míg apa föl nem áll. Akkor kezdődik minden elölről. Én pedig — lásd mint fönt — pukkadozok. Vagy a kesztyűmet rágom. Nem mintha éhes vol­nék. „Te csak ne félte engem!" — kiáltja apa útban a korcsolyái felé. fenéken csúsz­va szélsebesen. „Dchehohogy íéhéltehele- hek!” — mondom. „De talán szerencsé­sebb volna a korcsolyát a fenekedre erő­síteni, ott több hasznát vennéd!” Apa úgy néz rám, hogy a szemei ko­pognak szinte az arcomon. Nevetés nincs. Röhince Sincs. Egy árva he-he-he se! Éh már kitanultam — legalábbis apa eseté­ben — a belső nevetést. Befelé nevetek, s ez olykor szánakozásnak, írni több, sí­rásnak látszik. Ezért fordul elő. hogy: „ej, no ne sírj hát!" — hallom apa szá­jából. miközben minden erőmmel azon vagyok, ki ne buggyanjon belőlem a ne­vetés. így volt ez akkor is, amikor apa nagy buzgalommal a fogkrémet kente az arcára, s az sehogysem akart habzani. Habozott habzani. Hát persze, nem tud­hatta szegény, thogy apa borotvakrémnek vélte. Én pedig nem szóltam, mert egy gyerek ne üsse beäc az orrát a felnőttek dolgába! Nem igaz? Jól néznénk ki, ha egy gyerek világosítaná fői a felnőttet a dolgokról. Egy haszontalan gyerek. Én mindig csak állok a történet hátterében, és leszűröm a szükséges tanulságokat. Ennyi a kötelességem, és persze a jogom is csak ennyi. Nekem bőven elég is. Most lássunk egy történetkét, apa fősze­replésével. Apa , jólkodnl” szokott, amikor vaj van a füle mögött, így akarja kien­gesztelni anyát. Vasárnap reggel van, anya még alszik. A lehető legjobb alkalom apá­nak a „jólkodásra", amit reggelikészités formájában óhajt véghezvinni. Ébren va­gyok .már, hát szurkolok neki. Apa a sa­ját jóságától úgy meg van hatva, hogy a szeme bepárásodik, s „lelke zavarva, mint a bomlott cimbalom”, ezért a szükséges­nél kissé izgatottabb. idegesebb. Nem cso­da hát. ha önhibáján kívül elrontja a reg­gelit. S különben is: megróható-e apa azért, mert a liszt olyan kísértetiesen ha­sonlít a porcukorhoz, így a tegnapról ma­radt palacsintát az előbbivel hinti be fi­noman, érzéssel, és — ha már kéznél van — a frissen főzött forró teába is ab­ból juttat? Ugye, hogy nem?! Az meg az­tán végképp a vaksors aljas tréfája apá­val szemben, hogy a gőzölgő kávéval csak úgy ukmukfukk, minden baljós előjel nélkül megbotlik a szőnyeg szélében, s a fekete levet az utolsó csöpplg kilötiyinti. Ezen már én se tudok nevetni; ezen már egyenesen röhögnöm kell. Persze, előbb 1 bevetem magam a lakás legtávolabbi zu­gába,' iahonnét nem „hallatszok”! S anyának se marad más dolga mikor fölébred, mint kitisztítani a szőnyeget. Fecske Csaba r

Next

/
Thumbnails
Contents