Észak-Magyarország, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-22 / 45. szám
1989. február 22., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 ELVTARSIASSÁG, BAJTÁRSIASSAG, EMBERSÉG EGYÜTTMŰKÖDÉS MINDEN JÖ SZÁNDÉKÚ SZERVVEL A SZOCIALIZMUS PARTJÁN Mnnkásőrök a nyitottság jegyében a munkásőrséget is támadó, radikális nézetek is megfogalmazódtak. Miként és milyen eszközökkel politizálnak a munkásőrök ebben a helyzetben? — Valóban érezhető a vélemények polarizálódása. A munkásőrséggel kapcsolatban iS sokféle kritikai észrevételt fogalmaztak meg az elmúlt időben. Ezek feldolgozásában segít — mint már utaltam rá —, hogy erősödött készségünk a kritika fogadására. M«a .már természetesnek tartjuk a nézetek sokszínűségét. Az egyes észrevételek megítélésében mindig .abból indulunk ki, milyen szándék vezérelte azok megfogalmazóit. Ennék' alapján úgy ítélem meg, hogy a nekünk címzett kritikus megjegyzések zömét a jó szándék vezérelte. Sokszor abból fakad a probléma — és erről jórészt mi tehetünk —, hogy nem ismerik eléggé a munkásőrség belső életét. Jobb tájékoztatással számos félreértést még .idejekorán tisztázhattunk volna. Például volt, aki azt vetette a szemünkre, hogy kétmillió órát elveszünk a termelésből; mások arra célozgatták, hogy .a munkásőrök anyagi juttatások fejében vállalnak szolgálatot. Ezek naiv dolgok. A testület tagjai az elmúlt esztendőben valóban csaknem kétmillió órát töltöttek .szolgálatban, de ez. túlnyomórészt szabadidejük terhére történt. A munkaidő védelmét, a népgazdaság terheinek csökkentését egyébként .kiemelt feladatunknak tartjuk, amit az is bizonyít, hogy a korábbi 72-ről tavaly 31 órára csökkentettük a munkásőrölk kötelező kiképzését. Az idén pedig csupán 20 órát fordítunk felkészítésükre, kizárólag a hétvégeken. Ami az ellenszol-, gál tartást illeti, az önkéntesség elvére épülő testületünk tagjai egyetlen fillér juttatás nélkül végzik feladataikat. A jó szándékú észrevételek kapcsán a munkásőrség vállalja a nyílt vitát; mindamellett tisztában vagyunk azzal is, hogy a kritika agy részét szándékos rosszindulat irányítja. Velük nem tudunk vitatkozni. Létezésüket tudomásul vesszük, de nekik Is tudniuk kell, hogy testületünk a szocializmus .mellett elkötelezett. — Ezzel összefüggésben miként alakul a testület viszonya más társadalmi szervezetekhez, alternatív mozgalmakhoz? — Ebben is a párbeszédre való készség, a bizalom határozza meg magatartásunkat. Komolyan vesszük az újonnan létrejövő társadalmi szerveződéseket. A velük kialakítandó kapcsolatoknak azonban még egyfajta politikai érésen kell keresztüXmenniük. Az _ új szerveződések többsége ugyanis — megítélésem szerint — még nem alakult ki teljesen, nem rendelkezik kiforrott elképzelésekkel, határozott politikai arculat-- .tál. Néhányon közülük egyelőre felemásan nyilatkoznak . elképzeléseikről. Határozotton leszögezhetem viszont, hogy a munkásőrség együttműködik .minden olyan szervezettel, amely a szocializmus talaján áll. — A társadalmi szerveződéseknél maradva, milyen céllal alakították meg a munkásőrség baráti köreit? — Ez egyike a munkásőrségei kapcsolatos súlyos félreértéseknek. Nem mi alakítottuk meg a 'baráti köröket, azok spontán kezdeményezésként jöttek létre. Jelenleg országszerte, több mint száz ilyen kör létezik több tízezer taggal. Működésüket a legkülönfélébb programokkal szervezik. A munkásőrség természetesen támogatja tevékenységüket, amelytől a testület szellemének terjesztését, erősítését reméli. Ki tudja merre... Erdélyi menekültek fogadása Göncruszkán A székely himnusz kezdő sorainak soha nem volt aktuálisabb tartalma, mint most, amikor megbántott, megalázott emberek ezrei keresnek új hazát. Igen, új hazát kereső emberek jönnek hozzánk, bizonytalanul, tétován — ugyan milyen fogadtatásra találnak, lesz-e hely, ahol megpihenve, egy új élet reményében bízhatnak jövendő sorsukban? S nekünk kötelességünk szeretettel keblünkre ölelnünk a Romániából menekült magyar ,testvéreinket. Mi, magyarok már a második világháború kezdetén jelesre vizsgáztunk, amikor a lengyel menekülteket befogadtuk, részükre otthont adtunk. Gondoskodással kell fogadnunk a Romániából érkező magyar testvéreinket is, szeretettel, hogy ne a menekülttáborok ridegségét, zord kaszárnya-légkörét érezzék, hanem az otthon melegét. Szervezetten és intézményesen nyújtjuk feléjük kezünket: a népfront, a tanácsok, egyházak, iskolák — a karitatív gondoskodás és az érzelem hullámhosszán egybehangolják a nemes ténykedést. Ilyen rendezvénynek voltam tanúja és részese nemrégiben Göncruszkán. A kerület országgyűlési képviselője, dr. Bazsó György beszámolt a Parlament legutóbbi ülésszakáról, közöttük az erdélyi menekülteket érintő problémákról. Tartalmas előadást hallottunk Erdély .múltjáról Bojtor István református lelkésztől, majd Kányádi Sándor: Kövek című versét dr. Kormány Ká- rolyné szavalta, Kiss László - né pedig „Hontalanul” című művét énekelte el igen nagy sikerrel. A rendezvény szívet melengető része volt. amikor a tíz erdélyi menekült elmondta honnan érkeztek, hová kerültek Magyarországon, s hogy bíznak a jövőben. Ezután a rendezők kiosztották a nagy számú hallgatóságnak a székely himnusz szövegét, s a jelenlévők lelkesen énekelték Bojtor István zongorakíséretével a tragikus valóságot: „... maroknyi székely porilik mint a szikla, népek harcának zajló tengerén ...” Sajnos a betű, a leírt szó nem érzékelteti kellőképpen az átforrósodott hangulatot, a 200 fős vegyeskórus igaz és tiszta érzelmekkel telített éneklését, ám aki ott volt a rendezvényen, érzelemvilágában megfelelő helyre tette az erdélyi menekültek ügyét. A helyi állami és egyházi szervek a sikeres rendezvény után vendégséget szerveztek az erdélyiek és a megjelent vendégek részére, elmélyítvén ily módon is a szeretetek a barátságot. Bakonyi Béla A munkásőrök gyakorta segítenek a rendőröknek a közrend biztosításából adódó feladatoknál. Képünkön: miskolci munkásőrök egy akció kezdetén. Hazánkban 60 ezer azoknak a száma, akik a dolgozó nép hatalmának, a szocializmus vívmányainak és értékeinek védelmére felesküdtek, hosz- szú éveiken át tartó önkéntes fegyveres szolgálatot vállalnak a munkásőrség soraiban. A testület megmérettetésének évről évre visz- szatérő eseménye az egység- gyűlések sorozata. Most az egységek minden korábbinál árnyaltabb helyzetelemzésre, feladatmeghatározásra vállalkoztak, nyitott kapuk mellett megtartott gyűléseiken. A tapasztaltakról, a feladatokról beszél Borbély Sándor, a munkásőrség országos parancsnoka.. — 1A közlemények tanúsága Szerint áz országos parancsnok az elmúlt hónapban 'személyesen is számos munkásör-egységgyűlés résztvevője volt. Milyen tapasztalatokat szerzett lazidei tanácskozásokon? ' I — Az első, amit meg szeretnék említeni, hogy az idén először a teljes nyíltság .jegyében megtartott egységgyűléseken a munkás őrök mellett rengeteg, ciivil érdeklődő is megjelent. Tanácskozásaink, a széles körű részvételt és a politikai ■tartalmat tekintve túllépték a munkásőrség kereteit, s egyfajta társadalmi tömegdemonstrációval érték fel. Hozzáteszem: nem valamiféle erőfitogtatásra gon dőlök, hiszen a felszólalók többsé- gónék szavadból aggódó felelősségtudat csendült ki. Országszerte sóik százan, szóltak hozzá iá jobbára belpolitikai kérdéseket boncolgató vitáikhoz, is az MSZMP-t, általában a progresszív erőket támogató állásfoglalások születtek. A munikásőrök kifejezték: akármilyen gondokkal és nehézségekkel küszködünk i!s, ők a szocializmus pártján állnak, és az alkotómunkára helyezik a hangsúlyt. Személyes véleményem szerint az állománygyűlések, a munkásőr-kollekití- vákkal való találkozások minden parancsnok számára feltöltődési jelentenék. Mostani tapasztalataim is a személyes konibafcitusak, az emberi érintkezés fontosságáról győztek meg. iMi a munkásőrségnél éppen az ilyen emberi kapcsolatokat állítjuk a .középpontba. Hagyományos értékeink közé tartozik az elvtársiasság, a szolidaritás, a bajtársiasság, az emberség. Csupa olyan érték, amely manapság kiveszőfélben van hazánkban* .Mind hangoztatjuk a jelszavainkat, retorikával vagyunk elfoglalva, de hogy meghallgassuk a másikat, arra nem vesszük a fáradságot. A munkásőrségben ezért igen nagy energiát fordítunk a közösségépítésre. — A májusi pártértekezlet nyomán erőteljes folyamattá vált Magyarországon a politikai intézményrendszer reformja. Hogyan fogadták la munkásőrök ezt a változást? — A munkásőrséget nem érte „készületlenül” a változás. Mi a testület megújulását állandó folyamatként fogjuk fel, amelynek egy-egy jelentősebb állomására talán a szélesebb közvélemény is felfigyelt. Arra például, hogy 1980-tól radikálisan változtattunk a korábbi titkolózáson, s a munkásőrség társadalmi jellegének megfelelően kifelé is nyitottabbá váltunk. Ezzel együtt nőtt .kritifcatűrő-lké- pességünk is. Ugyancsak jelentős állomás volt a mun- ikás ő r p aran c snokok tavaly júniusban — nem sokkal a májusi pártórtakezlet után — megtartott országos, tanácskozása. Talán elég, ha csiak a konferenciára készült jelentés beszédes címét idézem: A politika szolgálatában, a megújulás útján. — A szinte napról napra formálódó közélet sokakat elbizonytalanított, s olykor A ma embere ha ezt a szót meghallja: lépcsőház, általában a szűk, sötét, napjainkban épült házgyári toronyházak lehangoló lépcsőházára gondol. Azért akad kivétel Miskolcon is, de szép számmal a fővárosban. A képen látható tágas, gazdagon díszített, a múlt építészeti stílusát magán viselő lépcsöház a .Magyar Állami Népi Együttes székházában, Budapesten, a Korvin tér 8. szám alatt található. Fojtán László % Derékzsába, meg valami más A derékxsóbo bizony nemesek kényei- metlen, hanem nagyon fájdalmas dolog is. Mindenki tanúsíthatja ezt, akit csak valaha elért ez a baj. S azt is jó tudni, hogy akire egyszer rátalált, azt utoléri majd máskor is, 'a legváratlanabb időben és alkalmakkor. Az a derékzsába, amely a minap a televízióban látott NSZK-beli filmben szerepelt, sőt főszerepet játszott, bizony nem volt valami derékzsába, mert pont akkor állt bele szerelmi virtuskodás közben egy férfiú derekába, amikor annak sürgősen öltözködnie és távoznia kellett volna a további kényelmetlenségek elkerülése végett, igaz, hú ez sikerül, úgy nincs film, amely viszont lett és a maga kis butuska bohózat! fordulataival légy órányi, könnyen felejthető, ám kellemes szórakozást kínált. Én azonban nem a derékzsábáról, s nem a filmről akarok most szólni. A hechsen- schussos történetkéből más tanulságot szűrtem le. A játék ugyanis egy nagyvárosi bérház- bon folyt. Hatalmas bérháx nyolcadik emeleti lakásába érkeztek sorra a szereplők. Am mielőtt a liftbe beléphettek volna, mindenkit sorra megkérdezett az épület előterében ülő férfiú, tudakolván, hová megy. E házban ugyanis volt házmester. Nem házfelügyelő, nem tömbházfelügyelő, nem gondnok, vagy ilyesmi, hanem házmester, aki ügyelt a ház rendjére, számon tartotta a házbeli jövésmenést, tudta, ki van otthon és ki nincsen, általában mindent tudott o házról, amit ltudnia kellett, és adott esetben el tudta igazítani az érdeklődőket. Ez tűnt fel nekem. Mert emlékszem rá, amikor kis hozónk bérhátaiban is volt házmester. Olyan, aki nemcsak ott lakott és az ingatlankezelőt képviselte, hanem ellátta a házmesteri teendőket. Voltak bérhótak, ahol a kapu mögött lakott a házmester, éppen úgy, mint e filmben, s a lépcsőhózak, liftek nem voltok vadidegen ténfergők randalírozók-randevuzák-szimatoló helyei. Ez a film nemcsak azt juttatta eszembe, hogy kényelmetlen a derékzsába, hanem art is, hogy a ‘bérházakba házmester kellene. Nem olyan, mint a nyilas időkben, meg máskor, amikor első számú feljelentő szerepet is rákényszeritettek, vagy ilyet önként vállalt, hanem olyan, mint ebben a filmben. Aki a ház rendjére ügyel. ■ (b)
