Észak-Magyarország, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-03 / 29. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1989. február 3., péntek rr ■■ wk m r m r k «■ ■ ■ Szűrös Mátyás Miskolcon Szűrös Mátyás: szövetségi rendszer tagjaként, önállóan politizálunk (Folytatás az 1. oldalról) Megtörtént az else* konkrét nukleáris leszerelési 'lépés. Űj dimenziót kapott elsősorban Európában a fegyverzetek és haderők kérdése, megkezdődött azok fokozatos csökkentése. A Szovjetunió egyoldalú fegyverzetosök- kentése a szocialista országok között Magyarországot is érinti. A bécsi utótalálkozón megállapodtak az európai hagyományos fegyveres erők csökkentésére szóló mandátumok tárgyalásáról. Reménykeltő esemény volt, hogy a közelmúltban Párizsban, 149 ország részvételével eredményes tárgyalást folytattak a vegyi fegyverek félszámolásáról. Kedvező változások történtek a regionális válságok rendezése érdekében. így Afganisztánból február 15-ig a Szovjetunió kivonja csapatait, de folytatja a csapatkivonást Angolából Kuba is. Megkezdődött az USA és a palesztin felszabadítási mozgalom párbeszéde, Kambodzsával kapcsolatban a kínai—vietnami tárgyalás folytatódott. Ádódiik a kérdés, mi tette lehetővé ezeket a változásokat? Nos, a kölcsönös bizalmon alapuló gondolkodásmód felerősödése. Mint Szűrös Mátyás előadói beszédében rámutatott, az atomfegyverek megjelenése, majd terjedése új (helyzetet alakított ki a világban. Ma már minden felelősséggel gondolkodó ország tudja: egy esetleges nukleáris háborúban nem léteznek győztesek. Erősödik tehát a kölcsönös együttműködésre való törekvés, az a felismerés, hogy a különböző társadalmi rendszerek eltérő ideológiájában is van közös érdek. E közös érdekek felismerésére kell törekedni, s nem pedig az ideológiai vitákra, harcokra, háborúkra. Ez nem az ideológiai alapállások feladását jelenti — mondotta —, hanem azon szálakra kerül a hangsúly, amelyek összekötik a világot, s nem pedig szétválasztják. A két vezető hatalom viszonyában a kelet—nyugati kapcsolatokban tehát kezdenek túlsúlyba jutni a politikai-gazdasági és humanitárius tényezők, a katonai megfontolásokkal szemben. A nemzetközi erőegyensúlyi kitekintés után aktuális felvetés, milyen a munkás- mozgalom, a kommunista mozgalom a mai világban, s melyek az időszerű kérdései? A KB titkára a jelen helyzet értékeléséhez a 60- as évek derekáig nyúlt vissza, amikortól is az addigi dinamikusan fejlődő mozgalom megtört. A fejlett tőkés országok kommunista pártjai ugyanúgy, mint a szocialista országok munkáspártjai, az útkeresés időszakát élik át. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy a kommunista és munkáspártok nem tudtak rugalmasan alkalmazkodni a megváltozott követelményekhez, és azokra a megfelelő választ kialakítani. A szocialista országok általános helyzete is bonyolult. Az egész társadalmat átfogó strukturális reform megké- settsége ellentmondásos viszonyokat teremtett. A szocialista országok pártjai előtt a fő feladat ma a szocializmus megújítása, annak megoldása, hogy országaik felzárkózzanak, vagy legalábbis ne maradjanak le a nemzetek versenyében. Ehhez elengedhetetlenül szükség van a gazdaság és az intézmény- rendszer megújítására. A szocialista országokban most folyó változások nemzetközi visszhangja pozitív. Az átalakulástól, a peresztrojkától a nemzetközi munkás- és kommunista mozgalmak a fellendülést várják. Ebben az átalakulási folyamatban azonban maguk a szocialista országok is polarizáltak. Tény ugyanis, hogy az eddigi szocialista formáció, amelyet sokan sztálini modellként is említenek, válságba került. Ám az is tény, hogy a szocializmus megreformálható, ha az a valóságban gyökeredzik, a realitásokra épül, és nem a dogmákból és idegen modellekből táplálkozik. A szocialista országok közötti különbözőségek ebben a reform- folyamatban igen markánsak. Ez abból is adódik, hogy minden ország eltérő adottságok mellett, eltérő időben került, illetve kerül szembe a reform szükségességével. Mi húsz, Kína tíz éve kezdte a reformpolitikát. Jugoszlávia és Lengyelország sem most lépett a reformok útjára. Ám másként gondolják a reform mélységét is, formáját is az" egyes országokban. Magyarország például jogállamiságra törekszik, máshol pedig éppen az emberi jogok sérülnek súlyosan. Egyes országok tú- lon-túl eladósodtak, más szocialista országokra ez nem jellemző. Néhány térségben robbanásig feszült a hangulat, például a Kaukázusban, máshol, például Lengyelországban ez a feszültség oldódik. A Szovjetunióban is felerősödik napjainkra a vita a változások üteméről, mélységéről. Vita folyik például arról, hogy a sztálini modellhez képest milyen mértékű eltérést jelent az átalakulás, és disputa zajlik a piacgazdaság mélységéről is. A széles néptömeg persze még nem látja, nem láthatja az átalakulás eredményét, természetes, hogy felmerül az emberekben a reform helyessége. A mezőgazdaság átalakítását nehezíti, hogy a gazdaságban még nincs érdemi változás. Az agrárpolitika új vonása a termelőeszköz — fold, állat stb. — bérbeadási lehetősége, ám a mezőgazdaság átalakításához ez még nem elég. A szovjet gazdasági reform legvitatottabb területe az árrendszer kialakítása. Ennek szükségességét senki nem kérdőjelezi meg. Az állami dotáció az elviselhetőség felső határát is eléri. Ezért 1990-re tervezik a fogyasztói árak emelését, amit az első szakaszban még kompenzálnak. A Szovjetunió Kommunista Pártjának vezetése szerint a társadalmi feszültségek csak az átalakítás, a politikai és gazdasági reform következetes végrehajtásával vezethetők le. Szűrös Mátyás előadásában kitért a KGST értékelésére is. Elmondotta, a KGST-t 1949-ben nem a gazdasági kényszer, hanem a politikai akarat hozta létre, mégpedig oly módon, hogy a nyitott kis országokra rákényszerítették a szovjet zárt diktatúrára épülő modellt. A 70-es évek közepétől az addigi együttműködési rendszer felélte tartalékait, s a tagországok integrálódásait nem tudta elősegíteni. Ma tisztán látható: az együttműködés további sikerének alapja a reform. Az egységes politikai akarat és készség hiánya miatt azonban a megújulás folyamata rövid időn belül nem várható. Ennek ellenére a KGST-ről nem mondhatunk le, és a reformjához alapvető érdekeink fűződnek. Azért is, mert Magyarország energia- és nyersanyagszükségletének nagy részét innen szerzi be, s mert feldolgozó- iparunk termékeinek zöme itt talál piacra. A közeljövőben Magyarország számára az egyes tagországokkal való kétoldalú együttműködés erősítése lehet a járható út. A KGST-vel ellentétben, a Varsói Szerződés szervezetében érdemi elmozdulás történt a demokratikus elveken működő hatékony együttműködés felé, elsősorban politikai síkon. Ez a szervezet ugyanis főképpen arra szolgál, hogy politikánkat összehangoljuk. A katonai együttműködés ugyanakkor ehhez csak fokozatosan zárkózik fel. Mindenesetre, a Varsói Szerződés keretében szaporodnak az érdemi koordináció elemei. Erősödött a döntéshozatal kollektív jellege és demokratizmusa. Igaz, mi a két katonai tömb feloszlatásának vagyunk hívei, a mostani történelmi időszakban a Varsói Szerződés egyre jobban funkcionál. Az aktívaülésen természetesen szó esett a magyar— román viszonyról is. Erről a kérdésről szólva a KB titkára hangsúlyozta: gyakorta felmerül, hogy van-e, és ha igen, milyen a stratégiánk a Romániához fűződő politikánkban. A felelet egyértelmű: Magyarország változatlanul a jó szomszédságra és az együttműködésre törekszik a román néppel. Ennek érdekében alakítjuk taktikánkat, napi politikánkat. .Több mint ezer éve itt élünk a románokkal, jóban, rosszban. A feladatunk tehát az, hogy biztosítsuk a feltételeket a biztonságos együttéléshez. Tudomásul kell venni, hogy a nacionalizmus mindenhol jelen lehet, ám az nem emelkedhet — mint Romániában történt — a hivatalos politika szintjére. A román koncepció lényege egy homogén nagy román nemzet kialakítása, melyben nincs helye sem magyarnak, sem németnek, sem szerbnek. Ezzel mi természetesen nem érthetünk egyet. Hallatjuk hangunkat, azaz nyíltan kezeljük a kérdést. Tesszük ezt azért is, mert a kulisszák mögötti diplomácia nem járt eredménnyel, sőt még a magyar közvéleményben is a tétlenség érzetét keltette. Most nyilvánosan kezelünk mindent. Azt is, amit mi képviselünk, és azt is, hogy erre a román fél miként reagál. Hangsúlyozzuk azonban, hogy Magyarországnak nem a román néppel, hanem a mai román politikai vezetéssel van nézeteltérése. A nyílt és őszinte politikánkkal kivívtuk Európa ro- konszenvét, Románia pedig mindjobban egyedül marad. Elszigetelődött emberjogi kérdésekről kialakított álláspontjával a bécsi utótalál'ko- zón éppúgy, mint a vegyifegyvereket érintő párizsi tárgyaláson, ahol Románia hitet tett amellett: mindaddig nem számolja fel vegyifegyvereit, amíg mások nem teszik ezt a nukleáris fegyverekkel. Magyarország kísérletet tett, hogy a kiéleződött magyar—román viszonyt tárgyalás formájában feloldja. A jó szándékok vi- szonzatlanok maradtak. Miután Romániából továbbra is menekülnek az emberek hazánkba, ezért fontolgatja a magyar politikai vezetés, hogy csatlakozik az 1951-es genfi konvencióhoz. Ez a csatlakozás ugyanis a menekültek védelmét szolgálja. Mi várható még hazánk ez évi külpolitikájában? A kérdéskör megválaszolásában Szűrös Mátyás a további nyitás politikáját említette. Hangsúlyozta: Magyar- ország iránt megnőtt az érdeklődés, s ez a reformoknak köszönhető. A gazdaság reformjának éppúgy, mint a politikai intézményrendszer átalakításának. A honi cél az, hogy a szocialista Magyarország korszerűvé váljon és demokratikus legyen; hogy a szövetségi rendszer tagjaként, de önállóan politizáljon. Ennek megfelelően’ a magyar külpolitikában most a nemzeti jelleg erősítése a feladat, amelyben a történelmi kapcsolatrendszer és adottság a kiindulási alap. Mi ezeregyszáz évvel ezelőtt találtunk itt, Európa közepén honra — mondotta a KB titkára —, s mostanra közepesen fejlett országgá lettünk. A jelen helyzetünk azonban megkívánja a felzárkózás meggyorsítását. Ehhez szerkezetváltás, strukturális átrendeződés és agrárreform szükséges. A feladatok megvalósításához viszont nyugalom kell, nem kapkodás. Erre figyelmeztetnek a fejlett tőkés országok is. amelyek Magyarország stabilizálásában érdekeltek. Ez idáig 132 országgal van hazánknak diplomáciai kapcsolata, de további nyitás várható. Így Dél-Korea után remélhetően néhány hónapon belül Izraellel is rendeződnek a diplomáciai kapcsolatok. 1989. egyébként várhatóan ismét a „csúcsok” éve lesz, mint azt a szovjet—amerikai, szovjet—kínai, szovjet —japán, kínai—vietnami tárgyalások jelzik. Hazai témákra térve részletesen szólt napjaink egyik legizgalmasabb politikai kérdéséről, az 1956-os eseményekkel kapcsolatos Pözs- gay-nyillatkozatról. Elmondotta: az MSZMP KB több bizottságot hozott létre, amelyek közül egyiknek Pozsgay Imre a vezetője, s amelynek az a feladata, hogy reálisan értékelje áz elmúlt 40 év történetét, ezáltal segítse elő a párt új programjának kialakítását. A bizottság történelmi albizottsága egy tudományos dolgozatot készített. Ennek a több, mint százoldalas dokumentumnak a lényege tartalmilag megegyezik azzal, amit Pozsgay Imre mondott, de miután az 1956- os események folyamatukban is összetettek voltak, így. egy szóba sűríteni a történteket nem lehet. Tehát: az ellenforradalom kifejezést, mint kategóriát, nem tehet egyetlen másik szóval, a népfelkeléssel ellentételezni. Az eseményeknek valóban volt népfelkelés jellege, s erre utalt Kádár János is 1956. december 2- én. Lukács György filozófus és tudós magyarázata szerint azért volt felkelés, mert nem voltak egyértelműen, igazán meghatározott céljai. A nép föllázadt, ment az utcára, s ebben a kavarodásban megtalálhatók a forradalom, az ellenforradalom, a terror elemei egyaránt. Az a véleményünk ugyanakkor, hogy ilyen kérdésekben nem a párt vezető testületéinek kell állást foglalnia, mert az a történészek dolga. A kérdés politikai kezelése természetésen a pártnak is feladata. A Pozsgay-nyiilat- kozat formai hibája, hogy nem vette figyelembe: nem lehet így egyszerre a . nép nyakába zúdítani ilyen fontos új megállapítást. A dokumentumot kell nyilvánosságra hozni, annál is inkább, mert eljött az ideje annak, hogy az elmúlt 40 évet és ezen belül 1956-ot is nyugodtan értékeljük. De! A történelem sodrában a Görgey Artúrról még mindig folyik a vita, hogy áruló volt-e, vagy sem, mikor letette a fegyvert a cári csapatok előtt. Hogy lehetne tehát nem 140, csupán 32 év múltán eseményekről érzelem nélkül nyilatkozni. A Pozsgay-nyilatkozat elsietett volt, de tartalmát, szándékát tekintve nem vet fel olyan mély problémát, mint többen vélik — hangsúlyozta a KB titkára —. s a pártvezetésnek higgadtan és körültekintően kell ezt a kérdést megbeszélni. Ügy érzem elmúlt már az az idő, amikor ilyen ügyekből személyi problémákat csináltak. A pártnak történelmi eseményekről, történelmi tanulságokkal kapcsolatosan nem szükséges áillástfoglalnia, de a politikai tanúságokkal foglalkoznia kell — mondotta. Végezetül Szűrös Mátyás a politikai intézményrendszer reformfolyamatában az Országgyűlés növekvő szerepéről beszélt. Elmondta: e növekvő szerep mellett ugyanakkor a támadási felülete is szélesedett. A legitimitást védeni kell; azt nevezetesen, hogy ez az Országgyűlés ebben az összetételben a népszuverenitás letéteményese. A Parlament önmagára nézve hozhat különböző határozatokat, átalakulhat például alkotmányozó nemzetgyűléssé, de csak saját akaratából, s nem kívülről ráerőltetett szándékból. Folyamatban van az új választási törvény kidolgozása, ,s határozottan a többpártrendszer felé haladunk. Senki, még az MSZMP sem helyezheti magát az alkotmány fölé. Ám ebben az átalakulási folyamatban lépésről lépésre kell menni, s nem pedig ösz- sze-vissza. Ma, Magyarországon lehetőség van a képviselők visszahívására. Érdemes azon elgondolkozni, hogy ugyanez a lehetőség nincs meg például a sokat emlegetett polgári demokráciában sem. A képviselőket politikai és jogi értelemben is védelmezni szükséges. Lássuk be, nem könnyű ma képviselőnek lenni. S végezetül a parlamenti munkáról szólva Szűrös Mátyás elmondta, hogy — bár aktívan működik a képviselők körében a párttagok csoportja — mindenkinek tudomásul kell venni, a törvények megalkotásának helye az Országgyűlésben van és nem azon kívül. Az előadást követően zárszavában Dudla József megjegyzéseket fűzött Pozsgay Imre nyilatkozatához. Annak a véleményének adott hangot, hogy az joggal keltett az emberekben ellenérzést, tiltakozást, mindenekelőtt a párttagság körében. Véleménye szerint ilyen horderejű politikai kérdésben nem lehet elhamarkodottan, csak néhány új dokumentum alapján, néhány személynek, albizottságnak új következtetésre jutni, hanem abban politikai testületnek kell politikai értékelést adnia. Fontosnak minősítette ugyanakkor, hogy az értékítélet alkotásakor figyelembe kell venni a gyakorlatot, a megélt történelmet, az eseményekben részt vett emberek tanúságtételét is. Az aktívaülést követően Szűrös Mátyás a sajtó képviselőivel találkozott, majd visszautazott Budapestre. Nagy Zoltán— Balogh Andrea Fotó: Fojtán László A kül- és belpolitika legidőszerűbb kérdései 'szerepeltek a nagyaktiván
