Észak-Magyarország, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-15 / 39. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1989. február 15., szerda Képzőművészeti kiállítások A síendröi Pedagógus Galériában Mú* jercsik János festő alkotásait tekinthetik meg az érdeklődők február 1é-tot, amikor Is dél* után fél 4-kor a kiállítást Bartók Lajos tanácselnök nyitja meg. (Szendrő, Lenin ti. 18.) Ugyanezen a napon Sátoraljaújhelyen is nyílik egy kiállítás, ahol Szabó Istvánná Sipos Lenke amatőr festőművész és Kricsfo- lussy György tüfestő alkotásai láthatók. A tárlatot a Kossuth Lajos Művelődési Központban délután 5 órakor Borsos István, a B. A. K. Stúdió elnöke, illetve dr. Bánszky Pál múzeumigazgató nyitja meg. Majercsik János festménye A fejlődés nem tőrt meg Megyei levéltári munka 1988-ban „Az intézmény jelentősen előbbre lépett ismét, az 1980-as évek dinamikus fejlődése nem hogy nem tört meg, sőt inkább felgyorsult — a kedvezőtlen országos gazdasági körülmények ellenére is.” Ez a nagyon pozitív kicsengésű megállapítás nem sok intézményre vonatkozhat, ám a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár elmúlt esztendei munkájára, mint azt dr. Csorba Csaba megyei levéltár-igazgató állítja, mindenképpen. Bár ellentmondásos, egészében mégis eredményes évet zárt a levéltár, folytatódott az 1980-as" évek töretlen fejlődése. iNőtt az intézmény presztízse. A levéltár munkatársai a megye közéletében, tudományos életében, az ismeretterjesztésben jelentős szerepet játszottak. Kiállításaik, rendezvényeik, kiadványaik egyöntetű elismerést arattak. S mindezek mögött ott húzódik a kívülállók számára láthatatlan, illetve nem látványos belső levéltári munka, s az utóbbi évek nagy adatgyűjtései, amelyek egyre biztosabb bázist jelentenek mind a tudományos munka, mind az ismeretterjesztés számára. Ez az összegzés felkelti az érdeklődést, miben is állt ez a munka, amely sok nehézség ellenére is ilyen pozitív módon értékelendő. 1988-ban lényegében megismétlődtek az előző esztendők gondjai, a bérlet,; díjak emelkedtek, s különböző intézkedéseket kellett tenni anyagi vonatkozásban, hogy a tartalmi munka lehetőségei biztosíthatók, illetve fejleszthetők legyenek. Kiadványok eladása, nyomdai bérmunkák, egyebek is segítették az anyagi egyensúly megteremtését, s végül a gazdasági krízishelyzet ellenére eredményes gazdasági évet zárhattak. Ennek keretében például igen jelentősen fejleszthették a mezőcsáti fióklevéltárat, a nyomdaüzem részére új gépeket szerezhettek be, fejleszthették a restaurátorműhelyt, egyebeket. Többféle személyi átszervezés és változás történt. Belső szervezeti átalakításokat is végeztek, többen vettek részt továbbképzésen, igen sokan jelentős társadalmi tevékenységet fejtettek ki. A szakmai belső munka felvázolása a nagyközönség számára talán érdektelen; szükségtelen felsorolni, hány folyóméter iratanyag rendezése történt, honnan menynyi iratot vettek át. de nem érdektelen annak megemlítése. hogy például a TIT-tel közösen szervezett irattáros tanfolyamot két csoport fejezte be, és egy újabb csőport gyakorlatilag ez évben kezdi el ismét a tanulást. A történeti iratgyüjtésre kijelölt iskolák munkájuk könnyítéséhez irattári tervet kaptak, a levéltári szakemberek több ilyen iskolát meglátogattak, szakmai segítségben részesítettek. A hivatali előírásoknak megfelelően nagy számú selejtezést végeztek, sokféle kutatási segédletet készítettek el. Miskolcon számottevően nőtt a kutatók és főként a kutatási esetek száma., s megközelítette a sátoraljaújhelyi, hagyományosan magas esetszámot. (Sátoraljaújhelyen, Kazinczy Ferenc egykori munkahelyén mindig igen magas a kutatási esetek száma!) Jelentős a hivatásos kutatók számának növekedése. Az ügyfélforgalomnál a nemleges válaszok száma nőtt, ami elsősorban a munkaviszonyok igazoltatásánál fordult elő. A tanácsi személyzeti anyag a kezdeti időszakokat tekintve erősen hiányos, ez a nemleges válaszok oka. A levéltár kiadványi munkájáról külön nem szólunk, hiszen kiadványaikat rendszeresen bemutatjuk, mind az évkönyveket, mind a levéltári füzeteket, az oklevéltár darabjait, az egyedi kiadványokat, másokat. Pusztán azt érdemes megemlíteni, hogy hovatovább egy kisebb könyvkiadó munkájával állítható párhuzamba ez a tevékenység. A közművelődési munka sokszínű volt. Több rendezvény, például a TIT Történelembaráti Körök két rendezvénye mellett számos évfordulós kiállítás, illetve más kiállítások levéltári anyagokkal történt segítése fő jellemzői e munkaágazatnak. Sajnos, az intézmény dolgozóinak nagyfokú munkamegterhelése miatt a nemzetközi kapcsolatok tekintetében a tervezett előrelépés nem sikerült, s a közeli szlovákiai levéltárakkal való kapcsolatkiépítés a megye művelődésügyi kül- kapcsolataireak keretében nem vezetett eddig eredményre. A fentiekben igen vázlatosain és esetlegesen kiemelt adalékok is alátámasztják a levéltár-igazgatónak a bevezetőben idézett megállapítását, hogy az intézmény dinamikus fejlődése nem tört meg, sokféle gazdasági nehézségeken úrrá tudtak lenni az elmúlt esztendőben: mind tudományos, mind közművelődési munkájukban feilődés tapasztalható, és jó alapról indulhattak el a7 1989-es feladaltaik teljesítésére. (benedclA Könyvánisitás Miskolcon a lellaasailás Maii A miskolci könyvárusítás első nyomai a bécsi magyar nyelvű irodalommal állnak kapcsolatban. Később, a gazdagodó könyvpiac Miskolcon is sok jó könyvesbolt alapításához vezetett, de kezdetben könyvkötők, szenátorok, professzorok segi- tették a kiadókat azzal, hogy áldozatkészen gyűjtötték az előfizetőket, és adták át a megjelent sajtóterméket az olvasónak. A bécsi hírlapirodalom első terméke Szacsvay László Magyar Kurírja. Ennek mellékleteként jelent meg 1787 elejétől a Magyar Musa. hetenként kétszer. Ez irodalmi lapnak indult, de nagyon silány tartalmúra sikerült. Dilettáns versfaragók írásai töltik ki a lapokat, de akad írás Kazinczy, Batsányi, Péczeli és Pálóczi Horváth Ádám tollából is. A Magyar Musa fő érdeme az, hogy a kor lojális, jozefinista szellemét elutasítva, a nemesi nemzeti ellenállás hangját üti meg, s ennek köszönhette a miskolci népszerűségét is. Később, midőn 1788-ban megjelent a kassai Magyar Museum Kazinczy Ferenc, Batsányi János és Baróti Szabó Dávid szerkesztésében, a miskolci irodalompártoló patríciusok ennek terjesztését is lelkesen elvállalták. Ez a lap nívós irodalmi termék volt, méltán aratott nagy népszerűséget országszerte. A lapok végén feltüntetett előfizetők névsorából tudjuk, hogy azok jelentős százaléka miskolci, vagy környékbeli udvarházak lakója volt. A bécsi Magyar Musa sok olvasói levelet, megjegyzést közölt, s ez a lap ismertette a miskolci könyvárusokat is. 1787. március 24-én (177. old.) hírt adott Pálóczi Horváth Ádám Vergilius fordításáról. Minden országos árusítási helyet ismertetett, köztük a miskolcit is: Molnár Sigmond Ur könyvkötő és Nemzetes Mezei Jóséi Ur senator vállalta ennek eladását. Egy 1768-as Conscriptio (összeírás) alapján (Borsodi Levéltár IV. 1501. Sp. XXI. VII.) úgy látom, hogy a nemzetes Mezei família az Avas alján lakott. Molnár könyvkötőmester pedig a Piatz utcán, vagyis a mai Széchenyi utcán. Ezután 1787. április 11-én (225—248. old.) Pálóczi Horváth Ádám egy hosszú műfajelemző tanulmányt írt, melyet a lap nagy igyekezettel ajánlott az iskolás tanulók épülésére. A Széchényi Könyvtárban maradt példányban miskolci tanári bejegyzéseket találtam. Nem tagadom, meghatott a látvány. Ezután a Miskolcon élő dr. Domby Sámuel könyvét népszerűsítette a lap. Domby Sámuel egy magyar nyelvű gyermekgyógyászati művet írt részint a svéd Rosenstein Rosen után, részint saját tapasztalatai alapján. 1787. május 9-én (291. old.) közük a recenziót. s Domby József sárospataki diák üdvözlőversét publikálják. Domby Sámuel ezzel a könyvével az európai tudományos élet vonalába vitte a magyar gyermekgyógyászatot. A svéd Rosenstein Rosen munkáját minden világnyelvre lefordították, s Domby könyve elején leközölte világhírű tudósokkal történt levelezését szakkérdésekben és a fordítás fogalmi pontosításában. Domby könyvét Metei Josef könyvkötő Ur árusította. Sajtóhiba a szenátori cím, melyet fentebb olvashattunk, avagy szenátor létére könyvkötő is volt nemzetes Mezei József úr? A lap több miskolci eredetű írást közölt ezek után. 1788. január 12-én (22—24. old.) Alagya ... jeles Madárnak Miskóltzon N. F. címen és monogrammal csipkelődő verset közölt, mely Póts Andrásban talált „madarára”. Póts András, az edelényi származású, kusza életű, de nem tehetségtelen költő válaszolt is, amint tehette (32. old.). Egy ügyes tollú diák leközölte a Biblia könyveinek versbe foglalt rendjét, amiként ezt a környékünkön még egy pár évtizeddel ezelőtt is tanították (49—64., 113—118. old.), majd ,a miskolci iskola igazgatója, Rajtái András versét olvashatjuk, melyet Vay Dánielné nemesasszony temetésén mondott el. N. F. munkáját ugyancsak lehozta a lap, mely hasonló alkalomból készült. 1789. január 3-án az „előfizetést bé-vevő'k” között négy miskolci címet találunk: Ns. és Nemz. Szent Ivány László és Papszász József Urak Mezei Josef és prof. Hegedűs Ferenc Ur. Szentiványiék a mai Deák tér táján laktak. Papszászék a mai Palóczy utcán. Hegedűs Ferenc professzor úr fiatal lehetett akkoriban, és valószínűleg a diákok között terjesztette az irodalmi alkotásokat. Láttuk tehát, hogy a könyvikötőműhelyek könyvet is árusítottak, és így fontos kulturális missziót láttak el. Az iparszerű könyvkötészet párosulhatott sokszorosító eljárással is, s ezért nem csodálkozhatunk, ha a helytartótanácsi cenzúrái rendelkezések e korban már a „miskóltzi nyomdákra” is kiterjednek. Ezekre azonban, a cenzúrái rendelkezéseken túl. más adatunk nincs. A könyvkötők valószínűleg az évtizedekre, sőt évszázadokra szóló tankönyveket kötötték elsősorban, a diákok számára, de megéltek mesterségükből, mivel szaporodott a diákok száma, gyűltek a könyvek, gyarapodott a tudomány. Gondoljunk megbecsüléssel emlékükre. Gyárfás Ágnes Donizetti: A Debreceni Csokonai Színház legutóbbi vendégjátéka alkalmával Donizetti: Lammermoori Lucia című operáját tűzte műsorára. A társulatot Pazár István karnagy dirigálta. Donizetti a Lammermoori Luciában az akkoriban igen népszerű francia nagyopera közkedvelt, könnyelmű eleganciáját igyekezett drama- turgiailag és zeneileg megidézni. A „valódi drámai ritmusnak” és a zenei bravúrnak nagyvonalú találkozása azonban csak a II. felvonás záróképében sikerült Donizettinek. Az opera máig tartó népszerűsége tehát valószínűleg azzal magyarázható, hogy a közönség elsősorban az előadás kedvéért megy erre a látványos, romantikus cselekményű opera-előadásra és csak másodsorban a zenehallgatás a fő vonzerő. A debreceniek „Luciája” bizonyos rendezői fogyatékosságok miatt sajnos nem tudta kifejezni a Walter Scott-i mesemondó művészet „csodálatos valószerűségét”. Nem tudta, mert meglátásom szerint nem is kísérelte azt meg. A színház rutinos és országosan is elismert rendezője. Angyal Mária koncepciója, összehasonlítva Donizetti rendkívül színes hangszeres világával, dinamikátlannak tűnt, és bocsánat a talán erős kifejezésért, statikusra merevedett. Különösen így alakult ez az első felvonásban, ahol a rendezői „önkényesség” teljesen figyelmen kívül hagyta a partitúra mozgalmasságot kívánó, szinte szu- geráló előírásait. Nem feltétlenül rendezői hiányosság, de tény, hogy a figurák között nem volt mindig erős kapcsolat, vagy a helyzetek olykor kidolgozatlanoknak és esetlegeseknek tűntek. Ez magyarázható a tájelőadás hátrányaiból eredeztethető bizonytalanságokból, de abból is. hogy nem sikerült a darab totális újjáaíkotása. Erről egy opera felújításával kapcsolatban akkor lehet szó. ha az eredeti intenzitáshoz képest a rendező korszerű „harmonizáló új intenzitást” hoz létre. Ellenben a karmester, Pazár István keze alatt Donizetti zenéje, bízvást mondhatom, a szerző alapintenzitásával azonos fokon revelálódha- tott. Pazár dirigálásában az opera legkisebb elemei is szükségszerűen vonatkoztak egymásra, segítve ezzel az új minőségű egész kialakulását. A zenei formákat. melódiákat szinte „saját gondolataiként” tolmácsolta. Dirigálásában a debreceni opera zenekara bizonyította, hogy jó technikai felkészültségű játékosokból áll, akikből a zenekari összjáték fegyelme sem hiányzik. Feltűnő volt az egyes zenekari szólamok (pl. a kürt és az első hegedű!) tisztasága. Székely László díszleteivel megdöbbenten álltam szemben. Az egész színpadképre a fenyegető végzetszerűség ütötte rá a bélyegét. A sötét, barna tónusú fények és formák remek színpadi foglalatát adták a gyűlöletnek, az álnok cselszövésnek, a gyilkosságtól sem visszarettenő, az őrülésig szerető Lucia tragédiájának. Gombár Judit jelmezei nagyon ízlésesek voltak. bizonyítva a művész tökéletes kor- és stílusismeretét. Lucia szerepében Hegyes Gabriellának tapsolhatott a színház közönsége. Hegyes Gabriella valódi primadonna (a szó korántsem pejoratív értelmében!). Meggyőző alakítással mutatta meg Lucia rendkívüli lelki nagyságát, víziószerű és nyugtalan életét. Énekes fölkészültsége igen magas színvonalú. föl tudott nőni a technikailag nagyon igényes szerephez, ki tudta bontani a szerep gazdagságát. Edgard szerepében Sebastian Gonzalezt hallhattuk. Gonzalez miskolci vendégjátékai között talán ez sikerült legárnyaltabban és legmeggyőzőbben. Interpretációja a szükséges virtuozitást sem nélkülözte. Lord Asthon alakítója Wagner Lajos volt. A figura megformálásához teljes egyéniségét föladta, hogy később „magasabb fokon találja meg önmagát”, jelentősen gazdagítva ezzel a figuráról eddig kialakult képünket. Énekes teljesítménye szinte hibátlannak minősíthető, csakúgy, mint a Csokonai Színház fiatal, újonnan szerződtetett basszistája, Urmössy Imre alakítása. Ürmössy esetlegesség nélkül, kiváló színpadi érzékkel mozog és énekel, ideális Raimondo. Alisa szerepét Balatoni Éva szép hangon és tisztán énekelte. Míg a Lord Artúrt megszemélyesítő Éliás Tibor és a Nor- mannt megformáló Zádor Dénes produkciója halványabb volt a kelleténél. Gergely Péter Három monográfiát adott közre a közelmúltban az Akadémiai Kiadó népszerű Kortársaink sorozatában. Lukács György életútjának és munkásságának átfogó képét kívánja felvázolni a Szerdahelyi István írta kötet, amely az eddigi hasonló munkáknál jóval figyelmesebben veszi tekintetbe a hazai és külföldi Lukácsszakirodalom eredményeit és eltérő álláspontjait. Rónay György sokszínű, gazdag életművében minden műfaj jelentős: érzéken)', befelé forduló költő, önvizsgáló regények szerzője, kritikus, műfordító, esszéista, a fiatal írók önzetlen nevelője, pártfogója. Életpályájának mindegyik vonatkozásával foglalkozik monografusa, Tüskés Tibor. A harmadik monográfia szerzője Csányi László, akiről szól pedig Somlyó György, akinek éppoly természetes eleme-a költészet, mint a próza, a magyar irodalom jelene és múltja, meg a világirodalom kiváló fordító és .tanulmányíró. Ezt a gazdag írói világot muta<ja be a kötet. — A három monográfia mellett ugyancsak mostanában adta közre az Akadémiai Kiadó az Egyéniség és alkotás . sorozatban a Rodin-köletet. A Beszélgetések a művészetről című kötetben Paul ' Gsell gyűjtését találjuk az 1943-as Faun lel in -ik i adá s nyomán. Borbás Tibor és Pátzay Pál tanulmányait követően a nagy francia szobrász tizenegy, a szobrászatról szóló tanítását olvashatjuk.
