Észak-Magyarország, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-11 / 36. szám

1989. február 11., szombat ÉSZAK-MÁGYARORSZAG 15 Csökken a támogatás, vegetál a sportkör Vilmányban a vasárnapokra figyelnek A városban nyoma sincs a télnek, itt, az északi vé­geken a szántóföldeket még hó borítja. A falu csendes, az utcák névtele­nek, a bolt, meg a kocsma ellőtt tapasztalható mozgo­lódás. Vilmány éli a maga megszokott életét. Csarni Endre encsi sport­felügyelő mondta: — Gondok nehezítik a településen lakó, sportolni akaró fiatalok helyzetét. Kicsi a támogatás, vegetál az egyesület. Faluhelyen rendkívül nehéz mostan­ság ébren tartani a lelke­sedést, az ambíciót. Nézzük, valóban így van-e? A vilmányi sportkör el­nöke Tóth Imre. Magas, vállas férfi, civilben a vizsolyi termelőszövetkezet rendészetén dolgozik. — Nem irigylésre méltó a helyzetünk — kezdi. — Anyagi támogatást szinte nem kapunk, szerencsére a szállítójármű vet eddig biztosította a téesz. Kevés­ke pénzünket szerelés vá­sárlására költöttük, a ma­radékot a játékvezetők dí­ja emésztette fel. Futball­csapatunk 25—30 fiatalnak nyújt sportolási lehetősé­get, beleértve az ifiket is. Horváth Gábor foglalkozik a gyerekekkel, már javá­ban tart az alapozás. Ked­den és pénteken gyakorol­nak, szeretnének az őszi harmadik helyről előrébb rukkolni. — Ügy tudom, nincs öl­tözőjük ... — Pillanatnyilag valóban hiányzik, de ez a gond talán még ebben az év­ben megoldódik. Kaptunk ugyanis az ÁISiH-.tól 200 ezer forintot, s még az elmúlt évben felhúztuk a leendő épület oldalfalait. Vezetők, futballisták dol­goztak. másokat, alig lehet megnyerni a társadalmi munkavégzésre . .. — Hol öltöztek koráb­ban? — Ki hol .tudott... A bírókat én láttam vendé­gül, a vendégcsapat tagjai a pálya szélén, a mieink még otthon. — Kikből áll csapatuk? — A felnőtteknél egy- egy fiú jár át Fonyból és Hejcéről, mert ezekben a községekben feloszlottak az együttesek. Az ifjúsági gár­dában kizárólag helyi gye­rekek jutnak szóhoz, de ők csak a hétvégeken jönnek haza, mert a megyében többfelé tanulnak. Vancza Tibor csendesen hallgatja beszélgetésünket. A 21 esztendős, katonavi­selt középhátvéd szerint nagy szüksége van a falu­nak a focira. — Ha Vilmányban meg­szűnne a sportolási lehető­ség, előbb-utóbb csak a kocsma jelentene szórako­zást. Kinek áll ez érdeké­ben? — Ne vegye kötözkö- désnek, de egy tucatnyi felnőtt férfi vasárnap dél­utáni futkározása ennyire fontos, ilyen jelentőséget lehet a játéknak tulajdoní­tani? — Aki távolról szemléli a kis falvak történéseit, nehezen értheti meg az itt élő emberek gondolkodását. Naponta a munka, este a televízió, szórakozás szinte semmi. Nem véletlen, hogy az osztályban mifelénk a legnagyobb az átlagos né­zőszám. Vilmányban két­ezren élünk, errefelé ese­ményt jelent egy-e.gy ösz- szecsapás. Az itteniek lelkesedését nincs okom megkérdőjelez­ni, s ezt azonnal alá is tá­masztják: — A közelmúltban En- csen teremtornát rendez­tek. Vártuk a megígért buszt, de az csak nem jött. Két saját autóval keltünk útra, mert nem akartunk lemaradni a Vetélkedőről — mondja Tóth Imre. Megtudom, hogy pályá­juk nincs bekerítve, s ez azért zavaró, mert a meccsre járók döntő része nem vesz jegyet, márpedig a költségvetésből a bevé­tel hiányzik. Diosérőleg em­lítik ugyanakkor id. Hor­váth László nevét, aki szakosztályvezetői teendő­ket lát el, s önzetlen segít­sége nagyon sokat jelent. Tavaly a második helyen végzett az együttes, osztá- lyozót játszhattak Abaúj- szántó gárdájával, s egyet­len gólon múlott feljutá­suk. A megyei bajnokság? — Titkos vágy — jegy­zi ,meg Vancza Tibor. — Nem vagyunk mi rosz­szabbak az előttünk állók­nál, csak hát minek kerül­jünk fel? ... A helytállás­hoz nagyabb támogatás szükségeltetne, messzebbre kellene utazni, aztán az ét­keztetés .... inkább ne fe­szegessük ezt a témát. A vilmányi sportélet tér­képezését az Iskolában folytatom. Kurucz Tibor gazdasági vezető, jelenleg azonban helyettesíti a ka­tonáskodó PSK-vezetőt. A megbízatás rövid időre szól, ennek ellenére töké­letes tájékozottságról tesz tanúbizonyságot. — A DSK tavaly alakult meg. Az iskolában három­száz körül mozog a tanu­lók száma, a sportkörnek 32-en lettek a tagjai. — Kissé kevés — vetem közbe. — Községünkben igen jelentős a cigánylakosság létszáma, s mivel a belé­pés önkéntes alapon tör» tértik, érthető a tartózko­dás. — Milyen sportágakban nyílik lehetőség a sporto­lásra? — Labdarúgásban, asz­taliteniszezésben és kosár­labdázásban. Viszonylag szűk a kör. de az összeté­telnél elsősorban az érdék- lődést vettük alapul. Min­det héten kétszer kerül sor ■ DSK-foglalkozásra, most osztálybajnokságot írtunk ki 4—4 fős csapatokkal. A korábbi évékben cSak tornaszobájuk volt a vil­mány iaknak, tavaly végre teljesült a vágyuk, torna­termet építettek. Igaz, csak 9x18 méteres, de remekül néz ki, s ez is több a sem­minél. Az iskola képvisele­tében a gyerekek eljárnak a különböző körzeti verse­nyekre, ahol váltakozó si­kerrel szerepelnek. De ese­tükben talán nem is ez a perdöntő. Sokkal inkább az, hogy léteznék, vállalkoznak, s megpróbálják tartani a roppant, nehezen tartható lépést kétségkívül jóval előnyösebb helyzetben levő városi társaikkal. Igyeke­zetük elismerést érdemel, ám távozóban mégis azon morfondírozom, miért a különbség? .. .«■ Doros László Csak röviden... JUT ALMAZÁS. Bensőséges hangulatú ünnepséget ren­deztek tegnap Miskolcon, a Borsod .Megyei Tanácson. Az ifjúsági és sportosztály ér- itékelte a sportági szakszö­vetségek tavaly végzett mun­káját, majd jutalmakat ad­tak át a legeredményeseb­ben dolgozó társadalmi ak­tíváiknak. Az eseményt kö­zös vacsora zárta. ÖKÖLVÍVÁS. Tegnap, la­punk zárta után fejeződött be a miskolci városi sport- csarnokban a Borsodi Bá­nyász—Vasas első osztályú csapatibajnckii találkozó. Az összecsapálsról részletesen hétfői lapunkban tudósí­tunk. sport Gynektoraa­lanlolyam A miskolci Juventus Sport­iskola gyermektorna-tanfo- lyamot szervez 7—14 éves korú fiúk és leányok részé­re. Beiratkozni Robinson Gyula testnevelő tanárnál kedden és csütörtökön 17 óra 30-kor a Fáy András Köz- gazdasági Szakközépiskola tornatermében lehet. A hét végén: Sorosi Kupa A miskolci városi sport- csarnokban ma és holnap rendezik meg a Borosi Ku­pa teremlabdarúgó-torna elő­döntőjét, majd döntőjét. Szombaton 12, vasárnap pe­dig 9 és 14 óra a kezdési időpont. Felvonóra várva Mák József felvétele Események a sportvilágból OLAJ KUPA. Szombaton és vasárnap kerül sor az idei Olaj Kupa lövészver­senyre a százhalombattai városi sportcsarnbkban. A rendezvényre (1974 óta bo­nyolítják le) idén 460 ne­vezés érkezett. Az MHSZ lövészklubokon túl a Bp. Honvéd és az Ű. Dózsa is rajtra jelentkezett. A külföld képviseletében osztrákok és csehszlovákok is fegyvert fognak, a jugoszláv küldött­ségben pedig az előzetes hí­rek szerint olimpiai bajno­kok is lesznek Magyaror­szág vendégei. síverseny a mátká­ban. Minden esztendőben az egyik legjelentősebb ma­gyarországi téli sportese­mény a Dózsa Tiborról el­nevezett nemzetközi síugró­verseny. A hagyományosan a Technoimpex támogatásá­val zajló viadalt tavaly nem lehetett megrendezni az ál­talános hóhiány mriatt. Most vasárnap azonban a jelek szerint semmi akadá­lya nem lesz annak, hogy a 26. alkalommal kiírt em­lékversenyt délelőtt 10.30 órai kezdettel lebonyolítsák Mátraházán. ■ ■ ■ már sehol nem kon fonják a kerítést? Fazekas: „Nehéz lesz” — Mohácsi: „Azt csinálom, amit szeretek’ A száraz tény mindössze annyi, hogy átszervezték a DVTiK atlétikai szakosztá­lyéi. A vezető edző — át­meneti megbízatással — Fazekas Miklós ügyvezető elnökhelyettes lett. Mohácsi Éva, az' eddigi „kormányos” a sprinter szakág irányítá­sát vette át. A technikai ve­zetői poszt betöltésére Weigert Ilona kapott jogo­sítványt. Elődje, Kispál Já­nos — aki korábban hár­mas funkcióban is ügykö­dött — mostantól, csak utánpótlás vezetői és edzői feladatokat végez. A közép­es hosszútávfutók gazdája január elejétől Babinyecz József. A kívülállók aligha­nem értetlenül figyelték a változtatásokat. A jól érte­sültek leváltásokról, buká­sokról beszéltek és beszél­nek. A téma körüljárása ön­magát kínálta. Fazékas Miklós: „Nem azért cserélgettünk, mert elégedetlenek voltunk a szakmai vezetéssel. Az át­szervezésekre a kényszer vitt rá minket. ínséges időiket élünk, kevés igazán képzett szakemberrel -rendelkezünk. A klub vezetése úgy dön­tött, hogy ne csupán az ügyvezető elnökhelyettesi posztot töltsem be, hanem figyeljek az atlétákra is. Vezető edző már voltam, gyakorlati munkát is végez­tem, és kivettem a részem valamennyi diósgyőri ren­dezvényből. A sportok ki­rálynőjét évtizedek óta szol­gálom, a szakmában tehát igencsak benne vagyok. Mégis félek. Az ügyvezető elnökhelyettesi és a vezető edzői munka teljes embert kíván. Az egyiket csak a másik rovására, lehet ellát­ni. Megpróbálok »osztódni«, a feladatok között egyensú­lyozni. A végtelenségig per­sze nyilván nem fog menni, ezért mielőbb megfelelő szakembert kell találnunk. Az is lehet, hogy a későb­biekben vezető edző leszek, ez persze nem rajtam múlik, Mohácsi Éva a közelmúlt­ban — férje halála után — kapott megbízást. Nem szí­vesen mondott igent, már akkor .közélte, hogy a konk­rét feladatok jobban vonz­zák. A mostani váltással le­hetőséget adtunk erre. Évá­ban nincs tüske, bizonyít­hatja rátermettségét. A sprinter szakágban a DVTK mindig jó erőket vonulta­tott fel, erre a területre te­hát figyelnünk kell! Mohá­csi jó versenyző, válogatott atléta volt. Testnevelő ta­nári és szakedzői végzettsége, .lelkesedése, ügyszeretete ga­rancia a sikerre. A tech­nikai vezetői munkakör is jó kezekbe került. Weigert Ilona egyszer már csinál­ta... Ä közép- és hosszú­távfutók edzője, Kocsis László Bajára távozott, a sporttal, az atlétikával nem foglalkozik. Helyére Babi­nyecz Józsefet szerződtettük. Szakedző, kitűnően beszél an­golul, menedzser típusú tré­ner. Az az érzésem, hogy nagy nyereségünk lesz!” Mohácsi Éva: „Végre azt csinálom, amit szeretek. Ere­detileg is edzősködni akar­tam, nem vágytam maga­sabb posztokra. A váltás villámgyorsan lezajlott, ar­ról a szakmabeliek és a sportág kedvelői sem kap­tak tájékoztatást. Az engem érintő személycsere .találga­tásokra adott alkalmat. Nem elsősorban Miskolcon indult meg a szóbeszéd, ha­nem a fővárosban. Egy-két versenyen meg is kérdezték tőlem, hogy »miért buktál meg?« Mindenkinek persze nem magyarázhattan és magyarázhatom el, hogy szó sincs bukásról, az át­szervezést én javasoltam, ha úgy tetszik kezdeményez­tem.” Joggal kérdezhetné bárki: a diósgyőriek miért nem néztek szét a megyében? Továbbá: miért olyan gya­koriak a személyi változá­sok az atlétikai szakosztály­ban? A szakadatlan átszer­vezések, csereberék ugyanis arról árulkodnak, hogy va­lami nem megy . .. Fazekas Miklós: „A hazai szakosz­tályi rangsorban ismét elő­kelő helyre kerültünk. Ötö­dikek lettünk, igazán nem kell szégyenkeznünk. A vég­ső sorrendbe beszámították a magyar bajnokságokon szerzett 1—8. helyezéseket, a nemzetközi szereplést, a minősítési pontokat, a válo­gatottságért járó jutalmat. Ez a dolog egyik része. Ami a változásokat illeti: így van ez máshol is! A DVTK egykori neves versenyzői nem képezték magukat, ed­zőt importálni pedig igen nehéz. Azt is tudomásul kell vennünk, hogy az atlétiká­nak Budapest a hazája, a főváros felszívja a legjob­bakat, sőt, a kevésbé kép­zetteket is. Aki pedig egy­szer odaköltözik, még ak­kor sem tér vissza vidékre, ha lépését megbánja. Sokan rájöttek, hogy ma már se­hol nem kolbászból fonják a kerítést, de a hiúság nagy úr! Nem segíti helyzetünket a Borsodról, Miskolcról, és főleg a klub bázisairól kiala­kult kép sem. Valamennyi nevesebb edző tisztában van vele, hogy a nehézipar, a kohászat válságát éli, hiába adunk garanciát, biztosíté­kot ... A dobókhoz például Tégla Ferencet akartuk megszerezni, úgy volt, hogy jön, végül maradt az Új­pesti Dózsánál. De ez csak egy eset. A beiskolázásokra, a továbbtanulásra nagyon oda kell figyelnünk, hogy a szakemberek utánpótlásáról gondoskodni tudjunk! Lépé­seket tettünk, Bereczki Jó­zsef a szakedzőit végzi, Al- mási a Testnevelési Főis­kolán, Mádai pedig Nyír­egyházán tanul. Ha egyszer visszavonulnak, biztosan be­lépnek az edzői gárdába.” A diósgyőri műanyag pá­lyán ismét több rangos ese­ményt tekinthetnek meg a sportág barátai. Május 7-én csehszlovák, görög, jugoszláv, skót és magyar középtávfu­tók mérik össze tudásukat. A férfiak nyolc-, a nők hat­fős csapatokból állnak majd. Június 17-én férfi—női né­gyes viadalra kerül sor. A magyar—görög—norvég— svéd „meccs” csemegének ígérkezik. Országonként 68 atléta érkezése várható és egyetlen napon valamennyi versenyszámban megmér­kőznek. Április 29-én — a magyar bajnoki sorrendben másodikként — szintén Di­ósgyőr a gazdája a serdülő és ifjúsági hosszú távú gya­logló DB-nak. A szervezés­hez már hozzákezdtek. Ru­tinjuk bőven van, hiszen az elmúlt években kétszer is nagy sikerrel rendezték meg a felnőtt országos bajnok­ságot, és elismerésben ré­szesültek a korosztályos vá­logatott viadalokért is. A hírnév pedig kötelez! Kolodzey Tamás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents