Észak-Magyarország, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-07 / 6. szám
1989. január 7., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 f Az Eszak-Magyarország kerekasztala A számvetés és az előretekintés jegyében folytattunk beszélgetést Tímár Vilmossal, az MSZMP Miskolc Városi Bizottsága első titkárával és dr. Kovács László tanácselnökkel. Beszélgetésünk tárgya mi is lehetne 1989 januárjának elején, mint a városfejlesztés, várospolitika múlt évi mérlege, és az előttünk álló esztendő. Miként boldogult, mit kapott az egyén az 1988- as év Miskolcában, abban a városban, ahol a hetedik ötéves tervre arányos fejlesztést megfogalmazó alapcél- kitűzést — mint tudjuk — korlátok közé szorította az élet. Mire futotta a kasszából és legfőképpen: mit tartanak elengedhetetlenül fontosnak ma a város jelenlegi helyzetének javításához? A városban élénk politikai, gazdasági, szellemi élet zajlik, éreztetik jelenlétüket a különféle mozgalmak. Hozzájuk hogyan viszonyul a párt? Hogyan készülnek a februárban sorra kerülő pártértekezletre? Mit vár egymástól a városi párt- és tanácsi testület; miben fogalmazható meg a tanács elvi-politikai irányítása; egyszersmind önállósága, öntevékenysége? Lapunkat a kerekasztal-beszél- getésen Ónodvári Miklós képviselte. Feszes gazdálkodással Kovács L.: — Tanácsúink tavalyi 'költségvetésében 4,4 milliárdos forráslehetőséggel számoltunk, melyből az előzetes számítások szerint 4,3 milliárd forintot realizáltunk. Arányaiban a teljesítés közel azonos az előző évivel; az erőforrások több, mint 70 százaléka városüzemelési, -működési, -fenntartási feladataink megvalósítását szolgálta, fejlesztésre alig több, mint egy- milliárd forint jutott. Ha az áfa és a bérbruttósítás miatti többletköltségek mellett még az áremelkedéseket is figyelembe vesszük, végső soron anyagi eszközeink a 400 milliós növekedés ellenére reálértékben számottevően csökkentek. Mindezek ellenére a város üzemeltetése nem került veszélybe, pénzügyi Okok miiatt zavarók nem volták, feszes gazdálkodás melléit az intézményék és a városüzemeltetésben részt vevő vállalatok rendeltetésszerűen működték. Nagy gondunk, hogy 1988-ban a lakásépítés üteme tovább csökkent. Ennek fő oka, hogy a vártnál is magasabb építőipari árnövekedés miiatt ,a tervezett állami laikásszámoi nem tudtuk megépíteni, és így a Szentpétebi kapui területen az OTP segítségét kényszerültünk igénybe venni. Megjegyzem, hogy ezen lakások 80 százalékát is a tanács osztotta el. A telepszerű lakásépítés súlypontja az idén továbbra is a Szentpé- teri kapu és az Avas térsé■ ■ r a ____r g e marad. Az Avason 1989- ben mintegy 180 laikás átadására kerül sor, és remélhetőleg megkezdődhet a Bo- dó-tetői lakásépítés . is. Ugyanakkor az idén tovább halad rehabilitációs tevékenységünk, amely újabb belvárosi intézmény- és la- káskialakításókat tesz lehetővé ...- Tudomásunk szerint nincs egyértelmű fogadtatása a repülőtéri térségben tervezett alacsony komfort- fokozatú lakásépítés beindításának. Emlékeztetem például a televízió legutóbbi Ablak-műsorára ... — Ez a program sok vitát váltott ki. Megvalósítása .— megítélésünk szerint indokolt, a beérkezett véleményeket azonban megvizsgáljuk. Utalni szeretnék — többék között — az Észak- Magyarországban megjelent írásokra, melyekben a belvárosi közállapotokat tették — jogosan — szóvá... Ugyanakkor- a városképi szempontból kiemelt többi terület is, mint például a diósgyőri vár környékének rehabilitációja is csak e programmal gyorsítható. A lakásgazdálkodás erősítése érdekében tehát szükségesek olyan lakások, amelyekbe az összkomfortos otthonokban lákók, de az együttélés szabályait sértő, illetve a lakbért és egyéb üzemeltetési költségeket rendszeresen nem fizetők elhelyezésére 16 sor kerülhet. r . r r A közvélemény egyetértésével- Miként vélekedik a tanács mérlegéről a városi pártbizottság? Tímár V.: A városi tanács tevékenysége révén kezdenék kialakulni a város sajátos — másIkolkSi és idegen számára is egyre vonzóbb — építészeti, szellemi arculatának körvonallal. Az erősen korlátozott mozgástérben azonban nehezebbé vált a „gazdaszerep” betöltése; erőteljesen jelentkeztek a foglalkoztatási gondok, feszítőbbek a szociálpolitikai kérdések. Az idén még nehezebb lesz, a városnak mégis működnie kell, és kemény kompromisszumok árán működni is fog. 1989- ben a fenntartásnak és a működésnek kell felelős rangsorolást követően elsőbbséget biztosítanunk. Elsősorban a megkezdett munkálatokat, beruházásokat kell befejezni, újakra csak igen korlátozottan lesz lehetőség. Kovács L.: — Az idén éppen ezért — először bevezetjük a kétfordulós tervezést. Széles körű társadalmi Dr. Kovács László és Tímár Vilmos nyilatkozik Ónodvári Miklósnak (Fotó: Laczó József) vitát követően először az elgondolást, a választási lehetőségeket tesszük közzé, és azt kérjük: tessék választ adni, milyen irányban^ folyjék a konkrét tervezőmunka, mit támogat a lakosság. Ha ez megvan, elkészítjük a ’89-es tervet, és azt visszük még egyszer a tanács testületé elé. Tehát a vb legalább három olvasatban láthatja és mérlegeli a tanácsi pénzügyi tervet... Tímár V.; — A tanácstagoknak nem lesz könnyű a helyzetük, hiszen sók kérdésben valóban dönteniük kell. Most az apparátus várja tőlük az iránymutatást. Melyek ezek az alternatívák? Olyan költségvetés! kialakítása, amely az egészségügyi-szociális intézmények üzemeitetésénék, a szociális ellátásnak, az oktatásnak többletforrásaival tervez. Azon célok előtérbe állítása, amelyek a város lakosságának egészét érintik, és a város hosszú távú fejlesztését szolgálják. Elodázhatatlan a lakásépítést és -elosztást rendszeriként kezelő, komplex lakásgazdálkodási gyakorlat kialakítása. Ha a tanácstagok mindezekben komolyan akarnak állást foglalni, kikerülhetetlenül rászorulnak a választóik véleményére, segítségére. Az érdeklődő polgárok kell, hogy ismerjék a tavalyi gazdálkodás részleteit ugyanúgy, mint az idei lehetőségeket. Ebben semmi titok nincs.- Társadalmi, gazdasági helyzetünk alakításában, formálásában milyen szerepe van a tanácsi testületeknek és az apparátusnak? Kovács L.: — Napjainkban a tanács tevékenysége iránt alapvetően megnövekedtek a politikai és szakmai 'követelmények, két Ok miatt; egyrészt a társadalomban, a gazdaságban és az államigazgatásban is szemtanúi vagyunk egy decentra- lizálódási folyamatnak. A döntéséket egyre inkább ott hozzák, ahol a döntéshez szükséges információk rendelkezésre állnak. Ezzel nemesük a döntési „szabadságfok” növekszik meg, hanem a felelősség is. Másrészt a nehezebb gazdasági helyzetben szinte létkérdéssé vált, hogy a város forintjait a legfontosabb célokra és a lehető legigazsá- gosabban osszuk el. Feladataink között megkülönböztetetten kezeljük azokat, amelyek a lakosság hangulatát közvetlenül befolyásolják. A peremikerületeken létrehoztuk az elöljáróságokat. korszerűsítettük a tanácskozási központok munkáját. Változtatni kívánunk a megszokott gyakorlaton, más szóval: többször fog a „hivatal kimenni” a lakossághoz, konkrét, helyszíni segítséget adva ügyeinek intézéséhez. Tímár V.: — Végrehajtó bizottságunk foglalkozott a tanácsi apparátus helyzetével, megítélésével, ehhez közvélemény-kutatást is végeztünk. Elismerjük, támogatjuk munkájukat. Egyben felhívtuk a figyelmüket arra. hogy a tanácsi apparátus minden tagja a többiekért is felelősen dolgozik. Tehát, aki a kapcsolatokban hibát vét, az az ember az egész apparátus hitelét rontja. Pártbizottságunk támogatja a városi tanács vezetését abban, hogy az igényekhez igazodó szervezetek 'kialakításán bátran dolgozzanak tovább. Ez a munka még nincs befejezve, sok elképzelés vár megvalósításra, de örülnénk, ha '89-ben sikerülne nagyobbat előrelépni. Ami egyébként a mi álláspontunk a kapcsolatokban ; dolgozzon a tanács önállóan, mi nem akarunk napi ügyintézésbe beavatkozni. Együtt akarjuk kidolgozni azokat a poiitikai célkitűzéseket, amelyek a várost, a város fejlesztését szolgálják, és elvárjuk a párttagoktól, hogy ezeket támogassák, segítsék.- Miben segíthet a sajtó? Tímár V.: — Nagyra értékeljük a sajtó munkáját, köszönjük figyélmét a város dolgai iránt. Ha a lapok, köztük a városban nagy példányszámban megjelenő Észak-Magyarország vállalkoznak rá, hogy megírnak, tisztáznak dolgokat, az bennünket is jobb munkára ösztönöz. Amikor az újság megír valamit, ami a városban nem megy jól, az nem az újság hibája, hanem a miénk, s mi ezért köszönettel tartozunk. Mi csak azt kérjük, akit a kritika, észrevétel érint, annak is legyen mindig módja megszólalni... Csak az érdemi vita visz előre — A február 18-i városi pártértekezlet munkájában várhatóan mennyire jelennek meg a várospolitika teendői, feszítő kérdései? Tímár V.: — Megítélésem szerint ez lesz a vita egyik csomópontja. Január közepéig valamennyi alapszervezetünkben megvitatják a pártérbökezlet téziseit. A viták tapasztalatait összegezzük, a munkában hasznosítjuk. Ezzel is az a törekvésünk, hogy a pártbizottságnak legyen világos elvi állásfoglalása a város működését, fejlődését alapvetően meghatározó kérdéseikben. A városi pártértekezletre úgy készülünk, hogy elsősorban munkafórum legyen, ahol a város politikai helyzetéről, a párltmozgalom belső kérdéseiről fcflytatunk vitát, és alakítjuk ki a közös tennivalók fő vonalát. Idén szeretnénk erőteljesebben nyitni a lakóterületi politikai munka és a pártalapszerve- zetek munkafeltételednek javítása irányába. Olyan eleven kapcsoilatokat akarunk kiépíteni a mozgalmon belül és kívül is, .amelyek nyomán jobban tájékozottak lehetünk arról, hogy mi folyik a városban, és a párttagság is tisztába jön azzal, hogy mi folyik itt, a házban. Azt már eldöntöttük, hogy a struktúrájában átalakuló, fiatalodó apparátus a lakóterületi pártszervekbe igazol, azok munkáját igyekszik segíteni. Mindenképpen erősíteni szeretnénk a lakóterületen tevékenykedő szervezetek, mozgalmak kont- rollszerepét. Politikai célunk továbbá az együttélés a lakossági kezdeményezésekkel, közöttük az alternatív mozgalmaikkal. Megjelenésüket az országos pártértekezleten is értelmezett pluralizmus erősítésének tekintjük, amely egy tagoltabb helyi társadalomban demokratikusan felszínre jutó, eltérő érdekek megjelenítését teszi lehetővé, amelyek a helyi politika csatornáin kulturáltan jelzik létüket. Még egyszer hangsúlyozom; korrekt politikai kultúrával, mert ami ma még időnként tapasztalható, az nem erre a stílusra vall, és nem .tenne jót, ha a városban eluralkodna. A pluralizmus helyi gyakorlata biztosítékának, szervezeti keretének továbbra is a városi Hazafias Népfront-mozgalmat tartjuk, amely eddig is eleven párbeszédet tudott folytatni konstruktív pártonkívü- liakkel, szervezte, formálta a várospolitikát. Az alternatív mozgalmak képviselőivel a tanácselnök is konzultált, mi sem térünk ki a vita elől, ha szükségesnek érezzük, elfogadjuk mások véleményét, ha ez megalapozott. Nincsenek titkaink, takargatni valónk. Meggyőződésem, hogy kritikára, az önmagunkkal szembenézésre, ia közelmúlt története alapos elemzésére szükség van, de azért, hogy abból a mát, a jövőt szolgáló tanulságokat vonjuk le, s ne a tehetetlenség, a kilátástalan- ság érzetét erősítsük. Kovács L.: — Minden jó szándékkal, segítőkészséggel, javaslatokkal közeledővel szívesen konzultálunk. D? azt élvárjuk, hogy a segítő szándék érezhető .legyen, s ne a gáncsoskodás, a mindenáron való vitakeresés jelenjen meg, mert csak az érdemi vita visz élőre. Abban mindenkivel közös a célunk, hogy kilábaljunk a nehéz helyzetből.- A városi pártbizottságnak mi a véleménye a művelődés és egészségügyben dolgozó értelmiség körében érezhető feszültségekről? Tímár V.: — Az értelmiség anyagi helyzete, jövedelmi viszonyai egyértelműen javításra szorulnak. Ennek .mértékét elsősorban a lehetőségek és nem a szándékok határozzák meg. Minden területen állandó és éles kritika tárgya a működési feltételrendszer, mint a közérzet rombolója, a színvonalas munka gátja. Éhben van igazság, hiszen sök ember hangulatát lehet rongálni azzal, hogy nincs élég kréta, írásvetítő, vagy hiányzik a rendelőből az EKG. Viszont arra is utalni szeretnék, hogy ma nagyobb jelentőséget tulajdonítunk a hiánynak, mint a meglevőnek. Sokszor úgy érzem, a helyben kialakult és az ott felszámolható emberi, szakmai, egzisztenciális feszültségeket is olyan társadalmi rangra emelik, amelyeket csak a felső vezetés oldhat meg. Mivel ez nem következik, nem is következhet be, úgy ilyen esetekben is általában a politikát, a társadalmat teszik felelőssé. Kovács L.: — Miskolcon az utóbbi években nagy erő- feszitésak történtek a helyzet megváltoztatására. Az oktatási, kulturális intézményhálózat fejlesztésére határozott koncepciója van a tanácsnak. Hadd érzékeltessem ezt néhány adattal: az 1988. évi költségvetési kiadásunkból az egészségügyi és szociális intézmények 24,4, az oktatási és közművelődési intézményék 40,3 százalékkal részesedtek, ösz- szesen tehát a költségvetés kétharmadát biztosítottuk működésükhöz. Ettől többet már csak más fontos területek erős sérelmével lehetne fordítani. Tímár V.: — Az értelmiség minden rétegét szeretnénk bekapcsolni a város dolgainak rendezésébe, minden lépésünkben támaszkodunk véleményükre, javaslataikra. Ezért végeztünk a pedagógusok körében vizsgálódást, az idén ugyanezt tervezzük az egészségügyi dolgozók között. Politikánk, állásfoglalásaink, programjaink a velük való vitában alakulnak. Rengeteg javaslatot, véleményt, időnként kemény kritikát is kapunk tőlük, ezt köszönjük, erre akarunk építeni a jövőben is. A szűkös feltételek között működő, egzisztenciális gondokkal küzdő értelmiség jelentős része azonban ma is aktív, tevékeny résztvevője közéletünknek, politikai életünknek. Ez is azt mutatja, hogy van belső tartásuk, politikai, társadalmi elkötelezettségük, hivatástudatuk.- Végül még egy kérdést: mit várnak a közös munkához a város polgáraitól? Tímár V.: — Én azokat tekintem szövetségeseinknek, akik dolgozni akarnak. Akik nem abban versenyeznek egymással, hogyan lehet minél sötétebbre festeni a helyzetet, hanem abban, hogy közös erőfeszítéssel hogyan tudunk minél előbb kilábalni. A pártbizottság, személy szerint én is bizalmat ké- ■ rünk a teljesítményünk arányában, és azért akarunk dolgozni, hogy a város viszonyai mindenki számára érezhetően javuljanak. Kovács L.: — '89-ben szeretném, ha a lakosság érez- né és ráérezne arra, hogy a tanács testületé van a városért és nem fordítva. Elhatározásunk és elhivatottságunk szerint a lakosság életfeltételeinek javításán akarunk dolgozni, fáradozni, és hiszem, hogy az idén is tovább szépül és gazdagodik Miskolc.- Köszönjük a beszélgetést!
