Észak-Magyarország, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-03 / 2. szám

1989. január 3., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 ÉM sport Totónyeremények A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság tájékoztatása sze­rint az 53. heti totónyereményeik a következők. 13+1 talá­latos szélvény 2 darab, nyereményük egyenként 3 921 285 forint. 13 találatot 3 fogadó ért el, ezekre a szelvényeikre egyenként 2 614 190 forintot fizetnek. 12 találatos szelvény 250 darab, nyereményük egyenként 20 914 forint. 11 talá­latot 3801 szelvényen értek el, a nyertesek 1376 forintot kapnak kézhez. 10 találatos szelvényt 31 917 darabot talál­tak, ezekre egyenként 246 forintot fizetnek. A közölt ada­tok nem véglegesek. Széljegyzetek Ahogy az december végén szokás, boldog új esztendőt kívántak egymásnak a sport­élet különböző területein dolgozók is. Ro­vatunk sok üdvözlőkártyát kapott, jó né- hányan telefonon fejezték ki szerencsekívá- nataikat, és voltak olyanok, akik személye­sen tiszteltek meg minket. Mindkét „fél” gyakorlatilag egy nótát fújt. A testkultúra képviselői azt kérdezték, hogy hogyan érinti a lapot az áremelés? Nekünk sem volt ne­héz dolgunk: az egyesületi, szakosztályi, szövetségi költségvetésről tudakozódtunk. Szót értettünk abban is, hogy az élet ki­hívásaival szemben csak az új formák kere­sésével, a minőségi munkával lehetünk úr­rá. És ebben van a lényeg! Viszontagságos idők következnek a verseny-, de a tömeg- és az iskolai sport számára egyaránt. Áz árak nőnek, a bevételek pedig nem, vagy csak minimális arányban emelkednek. Ilyen körülmények között talpon maradhat-e a magyar sport? Ezt kérdezték a napokban a terület gazdájától, az ÁISH képviselőjé­től. „Adottak a túlélés lehetőségei — nyug­tatták meg a kétkedőket. — Korszerűsödött a Sportfinanszírozási rendszer, a vállalatok szabadabban támogathatják az egyesülete­ket, hiszen most már nemcsak a jóléti alap, hanem költségeik terhére is juttathatnak pénzt. Továbbá a gazdálkodó szervek tetszés szerinti mértékű tagdíjat fizethet­nek. Az adótörvények módosítása bizonyos esetekben kedvező az egyesületekre. Ha például bérbe adják létesítményeiket, a haszon után nem kell adózniuk. A sport­szerek forgalmi adója is nulla lesz a jövő­ben, ami szintén jól jön. Az új egyesülési jogról szóló törvény elismeri majd a nem profitelvű szervezetek létét. Ilyen lesz a sportegyesület is. így a bevételei után egy fillér adót sem kell fizetnie, ha nyereségét kizárólag az alapszabályban megfogalmazott tevékenységének finanszírozására fordítja. A társadalombiztosítási járulék tízről negy­venhárom százalékosra történő felemelését az állam nagyrészt ellensúlyozza. A különb­ség túlnyomó részét visszakapja a tizenkét nagyegyesület és a kisebb sportklubok is — némileg kisebb mértékben. A közvetlen ve­szély ezzel elhárult, persze nem lehetnek illúzióink. A jövőben csakis az alkalmaz­kodni képes sportegyesületek maradhatnak fenn, akkor, ha növelik gazdasági aktivi­tásukat!” Tudjuk, tisztában vagyunk vele, hogy ez a néhány mondat nem minden. Ilyenkor, az év első napjaiban viszont megnyugtatásra, bizakodásra mindenképpen okol ad! Az elmúlt évben „elmúlt” a Honvéd Papp József SE is. No, azért az egyesület hívei ne ijedjenek meg, csak az elnevezés válto­zott, a HPJSE-ből Miskolci Honvéd lett. A „búcsú” pillanataiban nem haszontalan do­log visszaidézni a közelmúltat. Amikor jól muzsikáló labdarúgóik hol Diósgyőrött, hol a Népkertben, hol pedig Hejőcsabán szere­peltek. Tollaslabdázóik egy laktanyai tor­nateremben kezdték, hogy eljussanak az or­szágos bajnoki, címekig. Tucatszámra nyer­ték aranyérmeiket biatlonban, sífutásban és az alpesi számokban, volt amikor birkó­zóik az élvonalban versenyeztek, valamint letették névjegyüket az atlétikában és a hadseregbajnokságokon is. Sok-sok évi al­bérleteskedés után aztán Miskolcon, a Szentpéteri kapuban nagyszerű sporttelepet varázsoltak elő, sokak szerint az egyik leg­szebbet a megyeszékhelyen. Sőt, nem ültek megszerzett babérjaikra, csodás műanyag pályát is ajándékoztak síelőiknek, tenisze­zőiknek és a Csanyik-völgyben hozzákezd­tek egy párját ritkító lőtér és biatlonpálya kialakításához is. Miskolc és Borsod sportéletének tehát üde színfoltja volt a Honvéd Papp József SE. Most, hogy a feledés homályába kerül, re­méljük, új nevén is sokat hallat majd ma­gáról ! A napokban részt vettünk egy majdnem családias hangulatú összejövetelen. Az Olimpiai napok tömegsportakcióról volt szó. Az illetékesek értékelték a ’88-as sorozatot, a borsodi próbákat. Sok jót és szépet nem mondhattak, az egykor sikert sikerre hal­mozó versenyforma csendesen kifáradt, év­ről évre, hónapról hónapra csökkent a ne­vezők száma. Pedig micsoda átütő sikerrel startolt az Aranyjelvényesek az olimpiára mozgalom! A téli csúcstúrán öt-hatezren (!) tolongtak a Csanyi-völgyi KISZ-iskolán, a nevezni szándékozók közelharcot vívtak azért, hogy pusztán rajthoz állhassanak. Népszerű volt az aranyjelvényesek ötpró­bája, majd az olimpiai ötpróba első sza­kasza. Aztán valahol valami „eltörött”, ro­hamosan fogyott az indulók száma, míg­nem az Olimpiai napokon már a százat is alig érte el. Sokan azt állítják, hogy az idő múlásával elvesztette motiváló erejét a jutalmazási rendszer; a kis- és a nagypró­bákkal szétaprózták a mozgalmat; elma­radtak a várt lényegi újítások; a követel­ményeket teljesítők nem automatikusan, hanem csak sorsolás után kaptak jutalmat és így tovább. (Az Olimpiai napok legjobb­jainak felajánlott Adidas-pólökról még min­dig nincs hír, pedig a határidő már le­járt .. .) Persze helytelen lenne, ha egy tömeg­sportmozgalomban valaki csak azért ven­ne részt, mert kap érte valamit. Ha a jól felfogott egyéni érdek, az egészséges élet­módra való törekvés nem válik lételemmé, hiába minden, hirdethetnek bármit, szer­vezhetnek akármit... Az mindenesetre ör­vendetes, hogy az Olimpiai napoknak — a kudarcok ellenére — lesznek folytatásai. A meghirdető szervek tehát nem kedvetle- nedtek el, így újra azokon a sor, akikért ezt az egész sorozatot kitalálták! Kolodzey Tamás Események a LONDON: Vasárnap egyet­len mérkőzést játszottak az angol labdarúgó-bajnokság 19. fordulójában. Ez viszont rangadó volt a javából, a liga talán két legpatinásabb csapata, a Manchester Uni­ted és a bajnok Liverpool találkozott. A manchesteri Old Trafford stadionban a házigazdáik 3:l-re győztek, s ennek 45 ezer néző örült, sőt, az országban még sok millióan, ugyanis a televí­zió — szolkatlan módon — egyenesben közvetítette a mérkőzést. A 70. percben Barnes a vendégeket juttat­ta vezetéshez, ám McClair a középkezdést követően egyenlített. Ezzel szárnya­kat kapott a Manchester, a 75. percben Hughes megsze­rezte a vezetést, majd két perccel később Beardsmore beállította a végeredményt. Az élcsoport állása: 1. Ar­senal 37 pont, 2. Norwich 37, 3. Millwall 30. (Az Ar­senal és a Miilhvall egy mérkőzéssel kevesebbet ját­szott.) sportvilágból LONDON: Világra szóló szenzációt hozott a nemzet­közi férfi kosárlabdatorna elődöntője. A skót Murray Linvingston .72:66 (40:36) arányiban legyőzte az olim­piai bajnok szovjet váloga­tottat, amelyben hét olyan játékos szerepelt, akik Sző-' ulban is ott voltak. A skó­tok három és fél perc alatt 13:0-ás vezétéshez jutották, s a későbbi ék ben a szovje­tek legfeljebb négypontnyi­ra tudták megközelíteni el­lenfelüket. BRISBANE: Nem megy zökkenőmentesen Temesvári Andrea visszatérési kísérlete a világ t'eniszsportjának kör­forgásába. A 23. évében já­ró játékos Brisbane-ben, az ausztrál keménypályás baj­nokság első fordulójában 6:3, 7:5 arányban vereséget szenvedett az ausztrál Liz Sunyi ie-tól. Gretzky távozása rolt a szenzáció A jégkorong kanadai nép­szerűségét jól jellemzi, hogy az észak-amerikai ország sportújságírói nem Ben Johnson rövidtávfutó dop­pingbotrányát, hanem Wayne Gretzky távozását tartották az év legkellemetlenebb — egyben legnagyobb — szen­zációjának. A korongozó ugyanis az idén Edmonton- ból Los Angelesbe költözött, s megvált a Stanley Kupa­győztes Oilers együttesétől. A Los Angeles Kings csapa­ta 15 millió dolláros össze­get fizetett a gólkirály szer­ződtetéséért, ennek ellenére a csalódást a mai napig nehezen emésztették meg a juharleveles szurkolók. Egy újság szerint körülbelül ak­kora veszteség érte Edmon- tont, mintha Párizs az Eiffel-tornyot veszítette vol­na el... ügyesen játszottak... ... a kicsik, a miskolci váro­si sportcsarnokban mégren­dezett Porcelán Kupa serdü­lő labdarúgótornán. Az első helyet a Kazincbarcikai Ve­gyész szerezte meg. Képün­kön: gólt értek el a sárga­kékek a KVSE-Sátoraljaúj- helyi TK összecsapáson. Fotó: Juhász A Az elmúlt nyáron egy­*■ másnak adták a ki­lincset Ózdon a különböző élvonalbeli labdarúgócsapa­tok képviselői. Farkas Si­mont, a tehetséges játékost szerették volna leigazolni, ám a futballista a kohász­városban maradt. Mostaná­ban az a hír kelt szárnyra, hogy hamarosan diósgyőri színekben kergeti a labdát. Marosi Istvánt, az ÓKSE ügyvezető elnökét kérdez­tük: igaz-e a hír? — Szó sincs Farkas távo­zásáról. Ezekben a napok­ban, hetekben egyáltalán nem foglalkozunk átigazolási , ügyekkel, vannak ennél jó­val fontosabb teendőink. Parkas Simont még két és fél évig szerződés köti a klubhoz, az egészen biztos­ra vehető, hogy a tavasszal színeinkben szerepel. Való igaz, hogy a Bp. Honvéd, a Vasas és a PMSC is szemet vetett a játékosra, konkrét ajánlatot azonban senkiitől sem kaptunk. Ha úgy hozza a sors, hogy Farkas távozik, megszerzéséért szabad ver­senyt hirdetünk. Az a klub szerződtetheti, amelyik szá­múinkra a legelőnyösebb fel­tételeket kínálja. Hangsú­lyozni szeretném, hogy leg­korábban majd csak a nyá­ron foglalkozunk részletesen a témával. O Január ielején új veze- *•' tő edző látott munká­hoz a DVTK birkózó szak­osztályában. A marsallbotot Szalontai Zoltán kapta kéz­be. Az egykori válogatott sportoló Jászkai Imrét vál­totta fel a tisztségben. Gut­man József, a DVTK ügyve­zető elnöke kitűnő ismerője a szakosztály mindennapjai­nak, hiszen hosszú éveket töltött a szőnyeg mellett. Tőle kérdeztük: mi indokol­ta a váltást, hiszen az el­múlt évben igazán nem pa­naszkodhattak az eredmény­telenség miatt? — Ez tökéletesen így van, a szakosztály remek eszten­dőt hagyott maga mögött. Nem is itt kell keresni a kiváltó okokat. Jászkai Im­re megbízatása határozatlan időre szólt, úgy ítéltük meg, eljött az ideje egyfajta mi­nőségi cserének. Tisztában vágyóik ázzál, hogy a dön­tés kellemetlenül érinthette Jászkait, ám az igazsághoz tartozik, hogy mint edző, még nagyon kevés tapaszta­lat szerzésére nyílott alkal­ma. Szalonjai Zoltánt mél­tóbb személy iségnek ítélem a vezető edzői poszt betöltésé­re. Eredménylistája rendkí­vül gazdag, más, jóval egy­értelműbb a fogadtatása. Mi a jónál is jobbat akarunk — ez lehetne a mottója a bekövetkezett változásnak. Egy szakosztály első embe­rének mindenkor adni kell a méltóságra, legalábbis sze­rintem ez alapvetően fontos. Szalonjai jelenleg jár a TF szakedzői szakára, kinevezé­sét 3 évre kapta, rajta áll, lud-e élni a felkínált lehe­tőséggel. Szeretném megje­gyezni, hogy a szakosztály­ban szerencsére sok a jól felkészült szakember, azt is mondhatom, a bőség zavará­val küzdünk. Felépítésünket az NDK-módszer szerint ala­kítottuk ki. A vezető edző mellett dolgozik egy „pálya- edző”, majd négyen tevé­kenykednék .egymástól csak­nem teljesen függetlenül, hi­szen az úttörőkortól egészen az ifjúságiig viszik felfede­zettjeiket. Jászkai közéjük tartozik a jövőben. O Tavaly rendezte meg első alkalommal — és igen nagy sikert aratott a meghívottak körében! — a Miskolc Városi Asztalitenisz Szövetség a városi csapat- bajnokságban rendszeresen szereplő amatőr sportolók részére a Tízekrbajnokságot. Prókai Ottó elnöktől arra kértünk választ: sor kerül-e az idén is az eseményre? — Örömmel mondhatom, hogy igen. Január 10-én, kedden fél öttől a városi sportcsarnokban randevúz­nak a meghívottak, akik kö­zé csak az egyenletesen jó teljesítményt nyújtóik kerül­hették be. A jegyzőkönyvek alapján állapítottuk meg a rangsort, amelyből kizáró­lag az amatőröket választot­tuk ki. Azok viaskodnak te­hát a jövő héten, akik évok óta csák kedvtelésből űzik ezt a szép sportágat. A le­bonyolításhoz nagy segítsé­get nyújt a városi tanács if­júsági és spontosztálya, vala­mint a sportcsarnok vezeté­se. Nélkülük bizony törhet­nénk a fejünket, hogyan te­gyük emlékezetessé az in­dulóiknak a versenyt. Tény, hogy komoly erőpróbáit je­lent a részvétel, hiszen egy­más után kell lejátszani a kilenc mérkőzést, s köziben csak szusszanásnyti szünetre nyílik mód. Játékvezetőink társadalmi munkában vállal­ják a közreműködést, ez is mutatja, hogy önzetlenül, mások testedzését segítve vállalkoznak áz egyébként legalább négy-öt órás, „ver­senynaptáron kívüli” elfog­laltságra. A Nem sokkal az olim- pia után, egészen pon­tosan az elmúlt év végén lemondott dr. Parti János, a kajak-kenu válogatott szö­vetségi kapitánya. Azóta ki­nevezték utódját, az viszont egyelőre nem dőlt el, hogy Vajda Vilmos kikkel dolgo­zik majd együtt. Korábban a nőkkel a leninvárosi Far­kas Zoltán foglalkozott. Va­jon így lesz ez az elkövetke­zendő időszakban is? )— kér­deztük az Olefin SC-nél te­vékenykedő szakembert. — Egyelőre felelőtlenség lenne határozott választ megfogalmazni, de nagy a valószínűsége, hogy véget ér a „házasság”. A közelmúlt­ban elnökségi ülésre került sor az Olefin SC-nél, s a megbeszélésen felszínre ke­rültek a meglevő feszültsé­gek. Kár lenne tagadni, kol­légáim között kialakult egy­fajta „mi dolgozunk, Farkas meg utazik” hangulat, már­pedig, ha egymás iránt érzé­ketlen embereik munkálkod­nak, akkor aligha profitál­hat belőle a sportág. Vajda Vilmos kérésére a Csorba-tó melletti sítábort még én ve- zénytlem, de hogy mi lesz utána?.. ASemmiképpen sem alkarom, hogy élősködő lát­szatát keltsem Leninváros- ban, de a tisztázás elsősor­ban munkáltatói kérdés. El kell ugyanis azt dönteni, szükség van-e a válogatott melletti tevékenységemre, mennyi hasznot hoz ez a leninvárosi klubnak. Tény, hogy roppant nehéz megten­ni a visszafelé vezető lé­pést, különösen azért, mert Rakusz Éva hatalmas el­szántsággal veselkedett neki a folytatásnak. Erő, akarat és energia feszül benne, s talán kötelességem lenne be­fejezni vele azt a munkát, amit annak idején elkezd­tünk. Amennyiben nem le­hetséges a kompromisszu­mos megoldás, márciusban új csoporttal vágok neki a hazai feladatoknak. A szak­osztálynak egyébként hasz­nálok annyit a reklámok biztosításával, hogy önellátó edzőnek nevezhessem ma­gam, mégsem akarom, hogy kölöncöt jelentsek Leninvá- rosban. 5 A totózók különösen • akkor tippelnek szíve­sen, ha nyugatnémet és olasz találkozók szerepelnek a szelvényen. Mivel az NSZK-ban javában tart a téli szünet, be kell érniük az itáliai összecsapásokkal. Többek felvetését továbbí­tottuk, amikor megkérdez­tük: miért nem veszik fel gyakrabban az angol találko­zókat a programba? Vála­szol Andor Tibor, a Sport- fogadási és Lottó ToazgatÓ- ság vezetője: — Nálunk közkedveltek az olasz mérkőzések, ezek felelnek meg leginkább a totózók érdeklődésének. Bár­mennyire is szimpatikus a felvetés, mégsem valósítha­tó meg az angol mérkőzések szerepeltetése. Csak olyan országokkal léphetünk mun­kakapcsolatba, ahol a Ma­gyar Távirati Irodának ki­épített hálózata van. Az an­golokkal nincs meg ez a kontaktus, esetenként szí­vességből közlilk eredmé­nyeiket, de már jelezték, hogy a rendszerességet csak anyagi ellenszolgáltatás ese­tén vállalják. Erre nekünk viszont nincs pénzünk, így maradnák az olaszok, s amint folytatódik a küzde­lem a Bundasligában, ismét két országbeli összecsapá­sokra lehet tippelni. 6 Megragadtuk az alkal- • mat, s 1még egy kér­dést tettünk fel Andor Ti­bornak: az emlékezetes szel­vényáremelés egyik fő indo­kaként hangzott el, hogy a többletbevételből gépesíteni szeretnék az értékelést. Az eltelt évek nem hoztak vál­tozást ... Vajon napirenden szerepel-e még egyáltalán a gépesítés? — Kétségtelen tény, hogy érdemi változás nem tör­tént. Kísérleti szákaszban vagyunk, jelenleg az osztrá­kokkal folytatunk tárgyalá­sokat, de felelőtlenség lenne részemről bármit ígérni. Egy gép beszerzése drága mulat­ságot jelent, talán kompen­zációs alapon tudunk lépni. Igyekszünk intenzívebbé tenni tevékenységünket, s noha jól tudom, hogy ez ke­vés, de egyelőre csak any- nylt, talán a második fél évben kedvezőbb választ fo­galmazhatok meg. Doros László

Next

/
Thumbnails
Contents