Észak-Magyarország, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-24 / 306. szám
1988. december 24., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 „Mostan kinyílt egy gyönyörű virága.- Gömöri, borsodi betlehemesek nyomában Ádám Jenő jeles zeneszerzőnk a Magyar karácsony c. kompozíciójában népi énekeket fűzött egybe jó ötven évvel ezelőtt. Az első ének teljes szövege így szólt: Mostan kinyílt egy gyönyörű virág. Melyet régen várt az egész világ, IJetleheinhőI kibimbózott zöld ág, Királyi nemből nagy méltóság. Országszerte zengett a templomokban a karácsonyi ünnepkör köszöntése gyanánt a romantikus harmóniákkal kísért népi szöveg, hírül adva a Messiás születését, békességet kívánva minden jóakaratú embernek. De nem minden ember vette komolyan a békesség üzenetét, mert emberöltőnk idején a fegyverropogás, oktalan pusztítás, szenvedés és a fékczhctetlcn erőszak írja a történelem lapjait a Gecsemáné olajfái alatt; Betlehem pedig, amelynek a békesség háza lenne a rendeltetése, az acsarkodás, gyűlölködés színterévé vált. Ilyen ellentmondásos helyzetben is keressük a karácsony üzenetét, s hogy közelgő ünnepünkön emlékeink a gyermekkorba nyúlnak vissza, azon nem is csodálkozunk. A betlehemes játék, a karácsonyi köszöntők évtizedekig tudatunk és érzelmi világunk mélyére süllyedtek; alig akadt néhány kiváló etnográfusunk, aki kedvezőtlen időben is munkált volna a hagyomány folytonossága érdekében. Korányi György és Bodgál Ferenc igyekezett megmenteni a menthetőt; tisztelet illesse őket ezért. Húsz évre terjedő népzenei gyűjtésem során nem mehettem el érdektelenül olyan emlékek felbukkanásakor, amelyek a betleheme- zés, a pásztorjáték hagyományait érintették. Az ünnep ürügyén örömmel idézem föl ezeket az emlékeket, amelyek 1890-1918 közötti időben kerültek be a kortársak feljegyzéseibe, vagy szájhagyományként újra felbukkantak a népélet hagyományaiból. * 1890-ből származik az első adat a Rozsnyói Híradó híranyagában: „A téli mulatságok egyike a karácsonyi betlehemjárás. Egynéhány suhanó pásztornak öltözködve dialógokban és énekekben beszéli el Jézus születését. A kosztümjük nem korhű, mert bizony eléggé nehezen hihető, hogy Betlehem környékén lobo- gós ingujjú, sarkantyús csizmájú pásztorok legeltették volna juhaikat, de hát a nép fiai az anakronizmuson túlteszik magukat. A legfia- talabbat közülük megteszik angyalnak, négyen bojtárságot vállalnak, s a legérdemesebb lesz a bacsó. Legelőször az angyal lep be, az asztalra helyezi a betlehemet, míg a bojtárok a ferdített latinságú verset éneklik: Egzekvám honum, honum á szekundum, Habilútcsz frátrész, frátrész á szekundum. Habit drum, infertórum profírantész animé, Inszulátcsz, á hidat ész. glória kantátcsz . . Aztán jöttek a csörgős bot jeladására a pásztorok, és a bacsó, egy-cgy strófa éneklésével kísérve. S míg a pásztorok sok-sok nógatásra elindulnak Betlehem városába, majd dicsérik a kisdedet, és játékukért ellenszolgáltatást kérnek: Ó. ó, ó, mi vón' jó. Kolbász., oldalszalonna. Pásztoroknak jó volna!, megnyílnak a kamraajtók, és még bor is kerül a gazduram jóvoltából a kántálók számára. Nem zavarta a nép fiainak a játékát az, hogy a Megváltó születését talán éppen ezzel egy időben a természettudományos gondolkodás hatására a racionális teológia művelői a kétkedés és az észokok hatására egzakt módszerekkel akarták cáfolni vagy hitelesíteni. Számukra az volt a kérdés, hogy hány Celsius-fok lehetett karácsony éjszakáján, és az a bizonyos betlehemi csillag melyik bolygó vagy üstökös váratlan konstellációja miatt ragyogott oly félelmetesen. * A gömöri bctlchemesekhcz hasonlóan Serényfalván 1896-ban Tököli Hennin nyolcéves iskoláslány a módosabb parasztcsaládoknál mondta köszöntőjét, és átadta azt a szentke- pet, amit a tanító küldött, számára pedig gyűjtögetett pénzt vagy természetbeni adományt: h házba is jöj jön cl a kis Jézuska, Amely békességet mindnyájunkra hozza. Kedves tanítónk is tinókét köszönti, Kgv kis ajándékkal tiszteletét küldi. I'ogad ják hát tőle szívesen ezeket, Adjon a jő Isten boldog ünnepeket! Szívemből kívánom, a garast elvárom, Ha nem adnak garast, ellopom a kakast! A második gazdaság anyagi tartalékainak mozgósítását a falusi tanító abban a tudatban vállalta, hogy fogalma sem volt a láthatatlan jövedelem megadóztatásáról. Az idillikus pásztorjátékok a századelő éveiben fokozatosan veszítettek varázsukból. Akadt néhány zsurnaliszta, aki a szokás negatív hatására hívta föl a figyelmet. A Hevesvármegyei Hírlap 1898. 155. számában találunk erre utalást: „A betlehemesek szerepe annyira lealacsonyodott, hogy a régi szép misztériumokat hiába keressük produkeziójukban, s ez az oka azután, hogy úri családokhoz be sem engedik őket. Trágárságokat lehet hallani eleget pénz nélkül is. A betlehemesek csíny- jeiket akkor követték el, mikor egy vallás ősi misztériumát elevenítették fel a családok előtt”. Úgy tűnik, hogy az avantgardizmus már jelen volt a népi színjátszásban a század- fordulón is. Vagy akkor is voltak forma- és tartalombontó „Új csüggedők”? * A misztérium hangulatát néha meg-megsza- kította a karácsonyi kántálásba beépített tréfás fordulat. Periász községben, Gömör megyében a szlovák nyelvű kántálót ilyen formában őrizte meg a hagyomány: Kristussynboíi, (ides!) Krisztus, Isten fia, (eredj!) Narodilsanyní, (pakujés!) Megszületett immár! (feküdj, tűnj cl!) /.ivota pancnskcho, (pán majster. ulapte si jo Uras életre, Mester úr, markolja meg jól!) Kodu královskeho. A királyi családból. A szent kántálásba a sorvégeken beváltással akarták érzékeltetni az ugató kutya elhallgattatását. ^ 1912-ben Dubicsányban Somsák Rozália tízéves iskoláslány így mondta a karácsonyi köszöntőt: Szánjatok le, szánjatok, betlehemi angyalok. Vigyetek a gazdagokra egy kis enyhe bánatot. Hadd lássonak oda is, hol karácsonyfa soli'sincs, Hol ma nincsen enni mit. Szánjatok, az ég ide, úgysem lehet messzire! Erre szinte rímel a szegény-gazdag ellentét tömör megfogalmazása Borsodnádasdon, Gyárfás Guba Hajnal gyermekmondókájában: Mikor az Úr Jézus ezen a földön járt, Bemegyen, bemegyen egy gazdag emberhez. Jó szavát se adja, kenyerét se nyújtja, Még komor kutyáját is ráuszintgatja. Bemegyen, bemegyen egy szegény emberhez, Jószavát is adja, kenyerét is nyújtja, Még komor kutyáját is lecsillapítja. * Éppen az 1. világháború utolsó évét írták, amikor Barta Léka Lajosné Cscrnclybcn némi félelemmel, de nagy várakozással bcbocsá- totta a betlehemeseket, a négy pásztori és az öreget. Amikor kigyulladt a gyertya a bctlche- mes jászol mellett, megvilágítva a szentképeket, felcsendült az ének: Kis kápolnánk az úr Jézus szülőhelyét mutatja. Körülötte ez a térség új Betlehem majorja. Karácsony éj, drága szent éj leborul é pusztára, Itt született a kis Jézus, egész világ váltsága' Glória! A dicsőítés után e világi örömök is szóba jönnek: Betlehembe jer pajtás, jer pajtás, Ott lesz nekünk jó lakás, jő lakás. Ser, bor mint a tenger, tenger, lliatik az ember, ihatik az ember. A játék után felfogták a betlehemet, kaptak pénzt, és távozásuk ismét énekszóval történt: Áldja meg az Isten a házigazdáját. Nemcsak a gazdáját, a benne lakóját. Sok szép. s minden jóval a kincseskamráját! * A jó szokás szerint sok jókívánság elhangzott már szűkebb pátriánkban az idézett fél évszázadban is. Amikor megidéztük elődeink adventi köszöntőit, karácsonyi szokásait, a jelenkort is szerettük volna kapcsolatba hozni a múlt emlékeivel. A jókívánság most is időszerű. kincseskamránk és lelki háztartásunk gazdagodjék annak valóra válásával! Nemesik Pál Mentsük meg Lovász Emese régész A rajzon az előkelő szarmata hölgy, a papíron a páratlan értékű aranyfibula és a borostyánlánc a vandálokat! íróasztal, szekrények - prózai iroda. Ám ha kinyílik egy fiók, egy szekrényajtó . . . kincsek sokasága kerül elő. Ezüst és arany ékszerek kápráztatnak. És ezek az ékszerek még annál is értékesebbek! Amit most például a kezemben tartok, az egy gazdag szarmata nő ékszere volt. Köpenyét tűzte össze ezzel a négyszögletes, dús granulációjú arany- fibulával, melyet egy szép nagy borostyánkő is díszít. Ez az ezüstfibula pedig a köpeny alatt viselt vékonyabb ruhát fogta össze. Ezzel a nagyon hosszú, hatsorosan felfűzött borostyánnal pedig vagy a nadrágot, vagy a csizmácskát fonták körbe.- Elegáns lehetett a hölgy.- És előkelő. A borostyánok az Északi-tengertől származnak, messziről. Drága kereskedelmi áru. A szarmata hölgy ugyanis ároktői illetőségű volt. Időszámításunk után nem túl sokkal élhetett. Iráni eredetű lovasnéppel érkezett ide a Kárpát-medencébe. Népe nem volt túl szilaj, inkább eszes, mert nem irtotta ki azt a kelta és dák keveréknépet, amelyet itt talált, inkább csak leigázta, mert a kelták és dákok akkor már földet műveltek, állatot neveltek és nagyszerű fazekasok voltak, szépen el tudták tartani a jövevényeket.- Mit tudunk még a szarmatákról?- Nagyon díszesen öltözködtek, ezért gyöngyös szarmatáknak is nevezzük őket. Túlontúl protokollárisak voltak, előkelőségeik messze, olykor 8-10 kilométerre temetkeztek köznépük temetőjétől. És még nagyon sokat szeretnék megtudni róluk. Róluk is . . . Lovász Emesével, a miskolci Herman Ottó Múzeum nép- vándorlás koros régészével idézgetjük a szarmaták szellemeit. Az előbb említett gyönyörű aranyfibula a régésznő legújabb kincse. Szeptemberben került elő az idők mélyéről.- Nagy öröm volt megtalálni?- Ünnep lett volna, ha én találom meg. Ezt a gyönyörű leletet Sípos Sándornak, az ároktői iskola igazgatójának köszönhetjük, ő és a kislánya találta meg egy szivárgócsatorna rézsűjében. Akkor már alig volt pénzem, ezért a kollégáim, a régészek segítettek a feltárásban. Vérhólyagosra ástuk a kezünket: találtunk még egy férfi csontvázat, mást semmit. Rossz irányban kezdtük az ásást. Ha lenne pénzem, most már tudnám, hol kellene kezdeni. A Herman Ottó Múzeum öt régésze évente 250 ezer forintból gazdálkodik. Ebből a pénzből minimum öt helyen ásnak, de ha bejelentés érkezik, mint most Ároktőről, akkor nem szabad késlekedni, azonnal munkához kell látni. Lovász Emese nagy ásatásán, a tiszaladányi vandál település feltárásánál két nyáron 1700 köbméter földet mozgattak meg. A segédmunkások bére szégyenletesen alacsony, mégis kevés a rendelkezésre álló pénz.- Nem tudtam befejezni a ti- szaladányi munkát, kevés volt hozzá a hat hét. A lelet nagyszerű, Magyarországon még nem tártak fel ekkora népvándorlás kori települést. Mindenképpen folytatnom kell, tehát jövő nyáron itt költöm el a pénzemet. De mi lesz Ároktővel? És van még egy dolog, ami régóta foglalkoztat. Néhány évvel ezelőtt Egerlövőn gepida temetőt találtam. És ott olyan ezüstfüggőket, amelyek a mezőkövesdi Nyárfa utcában az 1930-as években talált csodálatos, kosarascsüngőjű almadin- nal díszített fülbevalóknak a szegényebb változatai. Az a gyanúm, hogy az egerlövői gepidák gazdagjai temetkeztek Kövesden. Nekik is olyanok a szokásaik, mint a szarmatákéi. Szóval, Mezőkövesden hozzá kellene fogni egy hitelesítő ásatáshoz . . . Sok szép terv, millió teendő és kevés pénz. Talán azért még nincs veszve minden. Révész László honfoglalás kori ásatást vezet Karoson, csodálatos dolgokat talál. Munkájáról a Magyar Nemzetben tudósított kollégánk. És most itt a múzeumban olvashatunk egy pár napja érkezett levelet: a kecskeméti Centrollflex Gmk nevében Kiss Máté Zoltán mérnök úr tudatja, hogy e nemes cél érdekében 400 ezer forintot juttatnak az ásatások folytatásához. És melegszik a régészek szíve a Miskolci Közúti Igazgatóság ígéretétől is: ennek a vállalatnak a kollektívája Koós Judit régész bogácsi munkáját, egy bronzkori telepnek a feltárását szponzorálja.- Meséljen valamit a vandálokról!-Nagyon kedves nép. Va-. laha a messzi északon éltek, gyanítjuk, hogy egy lehűlés kényszerítette őket a Kárpátmedencébe. Településük jellegzetessége, hogy házaik köré több gödröt ástak, amelyeket élelemtárolásra, szemétgyűjtésre használtak. Eddig 213 gödröt tártunk fel, bennük csontfésűt, bronztűt, agyag orsógombokat, cseréptöredékeket leltünk. Találtunk egy terra sigillatát, azaz ókori porcelánt, amelyet • Gábler Dénes római koros régészkollégám pontosan beazonosított: egy Victori- nus nevű korongozó készítette 220 és 260 között, emberünk Helenius mester köréhez tartozott. Az edény a mai Westerndorf területén készülhetett. Ennek az edénytöredéknek különös jelentősége van. Az én kedves vandáljaimról ugyanis keveset tudunk, nem említik a római történeti források, mert ez a nép nem került összeütközésbe a Római Birodalom Pannónia provinciájával. A cserép- töredék azért érdekes a számunkra, mert különleges úton- módon került ehhez a néphez, amelynek ekkor semmi köze sem volt a rómaiakhoz. . - Mitől vált ilyen pejoratívvá a „kedves" vandálok neve?- Római pletykából. Antikor a barbárok, köztük a vandálok, be-betörtek Pannóniába, a rómaiak igencsak felháborodtak. főként a vandálokra voltak mérgesek és elterjesztették, hogy ők törnek-zúznak, értékeket semmisítenek meg, holott nem tettek mást, mint a többi barbár nép.- Gurul a téma, mint a golyó. Mennyire voltak barbárok a barbárok?- A mai értelmezésnék cseppet sem felel meg a kifejezés. Barbárok gyűjtőszó alatt minden olyan népet értünk, amely nem a Római Birodalom területén élt. A barbárok találékonyak, dolgosak, csak hát mind-mind kevesen voltak, nem tudtak létrehozni egy birodalmat.- Istenem, de fájna nekik, ha tudnák, miként emlegetjük őket. Lehet, hogy ezer év múlva a „magyar" is pejoratív jelzővé válik? Hiszen mi is kicsik vagyunk, a legkisebbek a környezetünkben ... ,- Nem kizárt. De vigasztaljon minket a hunok esete, ök csak 30-40 esztendőt töltöttek velünk, a mi területünkön, mégis közös eredetmondánk van és szeretjük őket, keres- sük-kutatjuk az írmagjukat is. Én azért lettem régész, mert Móra Ferenc igazgató úr elcsábított az írásaival. Például ezzel a mondatával: „A hunok, akik hun voltak, hun nem voltak . . ." No, nem kell azt hinni rólam, hogy Attila koporsóját keresem, de nagyon szeretnék még lelni valamit a hunokról.- Móra igazgató urat említette. Nemcsak a régészek szeretik ám őt! Azt hiszem aktuális. amit most idézek tőle: „A múzeumi nóta rendesen azon bukik meg mostanában, hogy nincs miből napszámot fizetni. Nem minden múzeumnak van olyan Kunágotája, mint az én szegedi múzeumomnak. Ez a derék Csanádi község nemcsak a földjében tartogat ritkaságokat, hanem a földjén is. Itt találkoznak olyan magyarok, akik nem azt várják, hogy a múzeum instálja őket, hanem ők instálják meg a múzeumot. - Tessék már minálunk is ősöket keresni egy kicsit. Mi megmutatjuk a halmot is. amelyikben találhatók, meg fizetjük a napszámot is a munkásoknak. Az uraktól nem kívánunk mást. csak azt mondják meg, mit találtak a földünkben."- Az idézet ismert, nincs régész, aki nem ismerné. Móra Ferencünk, lám van, reméljük, Kunágotánk is lesz. Ezt kívánnám magamnak karácsonyra .. . Lévay Györgyi Fotó: Balogh Imre
