Észak-Magyarország, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-01 / 286. szám

1988. december 1., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 Csak röviden... BIRKÓZÁS. Junior szabadfo­gású országos bajnokság — Ka­posvár, 74 kg-ban Irinyi (DVTK) szerezte meg az első helyet. CSALÁDI Túra. a megyei KISZ-bizottság rendezésében december 3-án, szombaton kerül sor a Családi túra elnevezésű tömegsportakció idei utolsó ver­senyére. A jelentkezőket a Csa- nyik-völgyi KISZ-iskolán 8 óra 30 és o óra 30 között várják, a mezőnyt folyamatosan indítják. Az útvonal: KISZ-iskola — Os­toros-hegy — Ortástetö — Ki­rályasztal — KISZ-iskola. A táv 8 kilométer, a szintidő 3,5 óra. A nevezési díj családon­ként 50 forint. RÖPLABDA. Bajnoki mérkő­zésen magabiztos, 3-0-ás (14, 13, 9) győzelmet aratott a Sátoral­jaújhely férfi röplabdacsapata a Nyíregyházi Mezőgazdasági Fő­iskola gárdája ellen. TEKE. Hétközi bajnoki ta­lálkozón: Lyukóbányai Bányász —Szolnok 5-3 (5193-5166). Eger, NB I. férfi. Egyénileg: Futó (905). Halászi (880). Molnár (866). Lukács (859). Székely (843), Csontos (840). Ki lesz a Borsodi Bányász edzője? . .. rendezik meg a Borsodi Bányász-Kecskeméti SC el­ső osztályú ökölvivó-csapat- bajnoki mérkőzést. A Bá­nyász-csarnokban 17 óra a kezdési időpont. Képünkön: a sajószentpéteri Költ keze­li az orvos az egyik koráb­bi, bajnoki összecsapáson. Bereczky: „Nem ehhez a gárdához szerződtem" Rombolni könnyebb, mint építeni A Borsodi Bányász NB I- es női kézilábdacsapatának éves értékelését — rendha­gyó módon — a végén kell kezdenem. Az egyesület és a szakvezető búcsút int egy­másnak, Bereczky György nem kormányozza tovább a gárdát. Sajátos módon a há- romfelvonásos bajnokság közben történik mindez. Bereczky György neves elődje, Csík János szerepét vette át. Amikor a piros­feketékhez szerződött, úgy tűnt, hogy jó boltot csinált. Fiatalokkal teletűzdelt, kitű­nő képességekkel rendelkező együttest örökölt, melyből néhányan a válogatott kapu­ját is döngették. Bereczky agilis, erőteljes, a lazaságot, a fegyelmezetlenséget nem tűrő mester hírében állt. A házasság mindkét fél számá­ra hosszúnak ígérkezett. Az edző rendelkezésére olyan neves játékosok álltak, mint Kondiné, Bocsiné, vagy Fe- keténé. A rutinos együttes elé természetesen merész terveket állítottak a klub­nál, s ez így volt rendjén. Senki nem akadékoskodott akkor, amikor elhangzott: illene bejutni az első hat közé. Aztán egymás után jöttek a váratlan események. Kon­diné másfél meccset játszott, megsérült, kidőlt a sorból. (Angyal Éva, a több mint 200-iszoros válogatott Csík Jánossal együtt külföldre ment.) Szabó, a magas ter­metű átlövő Győrbe távo­zott, Bocsiné a DMVSC-be igazolt. Feketéné, Kovács L.-né és Kerékjártóné pedig a kézilabdát anyai szerepre cserélte. A csapat magja te­hát röpke fél esztendő alatt megbomlott. Láthatóvá vált, hogy az eredeti elképzelés nem teljesíthető. Ebben az időben Bereczky többször keserűen jegyezte meg, hogy nem ehhez a gárdához szer­ződött. Minden kétséget ki­záróan igaza van. Talán nem is írta volna alá az eleve óvatosan kötött, másfél éves megállapodást. Szót váltottam az edző­vel a bajnokságról, elsősor­ban az őszi szezonról, mert tavasszal — úgy-ahogy — még ment a verkli. A távo­zók helyére NB Il-es játé­kosok érkeztek. Tarjáni, Lukács, Tóth I. és Répási (tehetségüket nem vitatva), nem voltak élvonalbeli kézi­labdázók, fejlődésükhöz, be- érésükhöz időre lett volna szükség. Megbomlott a ko­rábbi egység a szakvezető és a csapat, valamint a szak­vezető és az egyesület veze­tése (elnöksége) között. Be- reczkynek egyre több hibát róttak fel. Például ilyene­ket: nem tud a játékosok nyelvén beszélni; túl sokat dolgoztatja őket, ennek kö­vetkeztében szinte vala­mennyien sérüléssel bajlód­nak; nem ad bizalmat a kispadosoknak; jeleneteket rendez a kiapadón, ezáltal nem a feladatára összponto­sít; állandóan a játékveze­tőkkel vitatkozik és így to­vább. Azt a mester is tudta és tudja, hogy egyik-másik „vádpont” ült, bizonyos dol­gokon meg is próbált vál­toztatni, de a hitét veszített, szétesett csapatot már nem sikerült úgy összeráznia, ahogyan szerette volna. A hazai meccseken sok fantá­ziát nem lehetett felfedez­ni a játékukban. Mindezek ellenére az edző — akarat­lanul. vagy szándékosan? — összehasonlítást tett. Csík János irányítása alatt (tel­jes csapattal) 23 pontot gyűj­tött a csapat és 9. lett. Be­reczky dirigálásával 20 pont került a tarso,lyukba és a rájátszás előtt a 11. helyen állnak. S mindezt egy cson­ka együttessel érték el. A mester tehát emelt fővel tá­vozik. Magától értetődik, hogy szerettem volna őszinte vá­laszokat kapni a szakítás okaira. Mert ez nyílt titok, senki nem tagadja, noha hi­vatalosan — eddig — ugyan­csak senki nem beszélt ró­la. Szót váltottam Barta Gáborral, a Borsodi Bányász ügyvezető elnökével. Azt nem mondhatom, hogy elzárkó­zott, csupán azt ajánlotta: várjak december 12-ig, ad­digra minden eldől, minden vitás kérdés megoldódik. („Az elnökségnek és bázis­szervünk vezetőinek szava­mat adtam arra, hogy amíg belső — jogi és munkaügyi — dolgainkat nem tisztáz­zuk, addig semmiféle nyi­latkozatot nem adok. Engem is köt a hivatali fegyelem, vannak feletteseim.”) Meg­próbáltam meggyőzni az ügyvezető elnököt. Érvekkel! Éspedig azzal, hogy Bereczky György távozása eldöntött tény, s olvasóinkat nem a jogi és munkaügyi részletek érdeklik, hanem a szakítás okai. Lefordítva: nem az az érdekes ebben az ügyben, hogy ki és hogyan fizeti to­vább az edzőt, vagy milyen „csűrés-csavarással” bontják fel a jövő esztendő közepéig érvényben lévő szerződését. Ha úgy tetszik, ezek mellé­kes dolgok. A szurkolók er­re talán nem is kíváncsiak. Arra viszont mindenképpen, hogy milyen álláspontra he­lyezkedik az egyesület és milyenre az edző? A kérdések sokasodnak. Kinek az érdeke, hogy ter­jedjen a szóbeszéd? Miéri nem lehet tiszta vizet önteni a pohárba? A nyílt, őszinte fogalmazással, az időben adott tájékoztatással vala­mennyi fél csak nyerhetett volna. Barta Gábor hangsú­lyozta, hogy megérti az ál­láspontomat, de én is ért­sem meg az övét. Bereczky ugyancsak szavát adta arra, hogy december 12-ig — a végleges megoldásig — nem tájékoztatja a sajtót. Nekem ugyan elmondott mindent, de háttérinformáció jelleggel, vagyis a közlésére nem adott felhatalmazást. Mivel a „komédia” vala­mennyi szereplőjének az az érdeke, hogy a sajtó — és az olvasók! — várjanak, így én sem tehetek mást. A sza­kítás részleteit csak két hét múlva adhatom közre. Kolodzcy Tamás TOTÓSAROK, 49. HÉT Hz Észak-Magyarország tippjei 1. Hamburg—Mönchengladbach. Aligha lehet kétséges az idén ki­egyensúlyozottan szereplő kikötővá­rosiak sikere. 2. E. Frankfurt—Hannover. A ha­zaiak számára kizárólag csak a győ­zelem jelenthet elfogadható ered­ményt. 3. Bochum—Bayern München. A jövő szerdán UEFA Kupa-visszavá­gót játszanak a bajorok, elképzel­hetően takarékoskodnak az erejük­kel. 4. Bayer Uerdingen—St. Pauli. Az Uerdingen kétszer is kikapott egy­más után, a hamburgiak sok dön­tetlent játszanak, nem kizárt a meg­lepetés sem. 5. Hertha—Fortuna Köln. Leg­alább egy pontot otthon kell tarta­nia az újoncegyüttesnek. 6. E. Braunschveig—Freiburg. Az Eintracht eddig nem keltett rossz benyomást, az idényzárón mindkét félnek szüksége van a pontra. 7. Aschaffenburg—Wattenscheid. Legutóbb kiadós verést kapott az újonc, ezúttal javítani akar. 8. Pescara—Inter. Legfeljebb egy pont megszerzését tűzheti a zászló­jára a hazai társaság. 9. Pisa—Juventus. Zavarovot ki­állították, nélküle viszont mintha gördülékenyebb lenne a Juventus szekere. 10. Sampdoria—Roma. A főváro­siak rapszodikusan szerepelnek, a Sampdoria megbízhatóan „muzsi­kál”, római siker elképzelhetetlen. 11. Torino—Verona. A vendégek nem brillíroznak az idén, nem sok jóra számíthatnak. 12. Licata—Udinese. Az udineiek a hazai fiaskót az újonc otthoná­ban kijavíthatják. 13. Messina—Avellino. A tavasz- szal még élvonalban szerepelt Avel­lino nem remekel a második vonal­ban. +7. Bari—Genoa. A 12 fordulón keresztül veretlen Bari most elszen­vedi első kudarcát! _1 ___ 1 X 2 1 1 X 2 X X 1 X 2 X 2 X X 1 1 X X 2 1 X 2 1 X Veszélyben egy szakosztály?! AMIKOR nyomába szegődtem a sokfelé hallott állításnak, nem nagyon hittem a hír igazában. Pontosabban: reménykedtem, hogy vaklárma az egész. Pedig akadtak intő je­lek, amelyek arra engedtek következtetni, hogy előbb-utóbb zavarok keletkezhetnek az építőipari vállalatok által patronált sportegyesületek, szakosztályok működésé­ben. Nem olyan régen Szegeden élvonalbe­li (!) asztalitenisz-szakosztályt szüntettek meg, mert „leült” a Délép. Most Miskol­con vált kritikussá a helyzet, amelyet iga­zolni látszik az a levél, amelyet sok szülő olvasott meglepetten. A Borsodi Építők Volán asztalitenisz-szakosztályának megnö­vekedett költségei miatt december 1-jétől havonta 250 forintos tagdíjat kell fizetni­ük gyermekeik sportolásáért. Bizonyára jó néhányan hoznak áldozatot, de lesznek (le­hetnek), akik képtelenek vállalni a terhet. A várható következményeket aligha szük­séges bővebben részletezni... PILLANATNYILAG a fő gondot még­sem ez jelenti. A hét elején elnökségi ülé­sen vitatták meg a klub irányítói a Nép­kertben működő szakosztály helyzetét. Ezt megelőzően kíséreltem meg információkat szerezni Szűcs Ferenc BÁÉV-párttitkártól. Tőle tudtam meg, hogy a vállalat jelentős összeget, csaknem négymillió forintot áldo­zott évente a sportágra (valamint a teké­zésre, mert a fúzió óta az is az égisze alá tartozik). Nos, ez az esztendő aligha író­dik aranybetűkkel a BÁÉV történetét fel­dolgozó könyvbe, mert az anyagi helyzet mindennek nevezhető, csak éppen rózsás­nak nem. Énnek alapján érthető, hogy kü­lönböző fórumokon egyesek azért emelnek szót: csökkentsék a kiadásokat. Első helyen „természetesen” a sportot említik... Az el­múlt években sikerült megnyugtató meg­oldást. találni, helyesen kezelték a problé­mákat, de azt mostanság megjósolni leg­alábbis kockázatos lenne, mit hoz a jövő. Szűcs Ferenc elmondta: semmiképpen sem szeretnének a „szegedi példa” követőivé válni. Nincs szó a megszüntetésekről, de „.. .valamit sürgősen ki kell találnunk!” — jegyezte meg. Hangjából nem csendült ki túlságosan sok optimizmus, a kérdőjelet érzésem szerint továbbra is indokolt a mondat végére biggyeszteni. AZ ELNÖKSÉGI ÜLÉSEN igencsak élénk vita kerekedett a beszámoló elhangzását követően. Erről Kővári Kázmér, a klub ügyvezető elnöke és Menyhért Gábor elnök- helyettes tájékoztatott. Akadtak, akik arra szerettek volna választ kapni, hogyan ke­rülhetett ennyire súlyos szituációba a szak­osztály. Sorjáztak a kérdések: — Szükség van-e az NB Il-es női csa­patra? — Kellenek-e a fővárosból ingázó ide­genlégiós nők? — Kellően átgondolták-e, milyen terhe­ket ró a szakosztályra. Sáth Sándor szerződ­tetése? — Szakmailag mennyire hasznos a rész­vétel a Duna Kupa küzdelmeiben? Nem sorolom tovább, mert nem célom a vájkálás, ellentétek szítása, s így voltak ezzel a tanácskozás résztvevői is. A BÁÉV jelenlevő képviselőjének bejelentését (az év végéig a vállalat minden körülmények között biztosítja a működéshez szükséges összeget) kitapintható megkönnyebbülés fogadta, de rövid idő elteltével újból kétely költözött a terembe. A december igen gyor­san elrepül, de mi lesz utána? Az elnökség tagjai megoldást igyekeztek találni az egyre égetőbb gondra, s ehhez többféle módot ajánlottak. Volt, aki az átadás mellett kar­doskodott, de felmerült a szüneteltetés gondolata is. Szerencsére ezt gyorsan el­hessegették, mert akad intő példa elegendő, hová vezetnek az efféle „szüneteltetések". Az is elhangzott, hogy tetemes összeget emészt fel a Vigadó (világítás, fűtés stb ...), ha viszont néhány iskolában tornatermeket bérelnének, esetleg olcsóbban kijönnének. Nincs szándékomban „belebeszélni” a szak­osztály dolgaiba, de aligha ez utóbbi javas­lat a célravezető. FELADNI A SAJÁT, megszokott és jól bevált környezetet, nos, erre aligha akad példa. Viszont: jobb edzésbeosztással, idő­renddel elérhető, hogy ne égjenek a lám­patestek reggel nyolctól este kilencig.... És ne négyen gyakoroljanak, hanem használ­janak ki minden percet, asztalt. Azt öröm­mel nyugtáztam, hogy a klub irányítóinak a fejében fel sem merült a megszüntetés gondolata. Ügy foglaltak állást: készítse­nek a szakosztály, vezetői minimális át­mentési programot. A bajnoki csatározás jövő nyárig tart, azt végig kell csinálni. Le kell faragni a kiadásokat, csak a leg­szükségesebb versenyekre engedélyezik az utazást, s a jövőt az utánpótlás felé fordu­lás jelentheti. Nem elképzelhetetlen, hogy bizonyos esetekben kasszírozhat a klub pénztárosa, mert vevő akad egyik-másik sportolóra. TALÁN HASZNOS lenne, ha bővítenék a támogatók körét is. Tény: Borsodban év­tizedek óta a népkerti csarnok jelenti a sportágon belül a nívót. Éljátékosok sora nevelkedett a régi teremben, ezrek szeret­ték meg a mozgás, a testedzés örömét. Nincs ez másként most sem, ezt veszélyez-» tetni, több, mint felelőtlenség. Rombolni mindig könnyebb, mint építeni. De jó len­ne, hogy akik döntésre hivatottak, azt is kellően mérlegelnék, mi kerül a mérleg serpenyőibe. Egyetlen tollvonással sorsok felett ítélhetnek, pályafutásokat törhetnek derékba. Ám ha látják a csillogó gyermek- tekinteteket, ha azonosulni tudnak önfeledt örömükkel, ha képesek átérezni, mit jelent számukra az asztaliteniszezés, egy közösség­hez való tartozás, nos, akkor csak egy jár­ható út kínálkozik, amelyről vétek letérni. „Mindössze” ennyi a megszívlelendő eb­ben az ízig-vérig „mai” históriában... Doros László Bz év teniszezője Sakkolimpia Női csapatunk aranyérmes A hivatásos férfi tenisze­zők szövetsége (ATP) a vi­lágranglista vezetőjét, a svéd Mats Wiilandert (24) vá­lasztotta az év játékosának. A svéd teniszező nagyszerű évet tudhat maga mögött: a négy Grand Slam-lorna kö­zül hármat — a mel'bourne- it. a párizsit és a Flushing Meadow-it — megnyert, megszakította a csehszlovák Ivan Lendl évek óta tartó egyeduralmát a világranglis­ta ólén. A Nabisco Grand Prix-t is fölényesen vezeti, az e heti Mesterek Tornája előtt már bizonyos, hogy ő kapja a pontverseny első1 he­lyezet tjének járó 800 ezer dolláros prémiumot. Ha dia­dalmaskodik a Madison Square Gardenben. akkor eh­hez még 315 ezer dollár já­rul ... Szaloni kiben befejeződött a sakkolimpia. A nők mező­nyében történelmi jelentő­ségű, óriási magyar siker született! A Polgár Zsuzsa, Polgár Judit, Mádl Ildikó. Polgár Zsófia összetételű csapatunk 33 pontot gyűjtve — fél p<-nt előnnyel — uta­sította maga mögé a nagy- riválist, az aranyérem váro­mányosát, a Szovjetuniót. Igazolódott tehát: a Polgár­lányokhoz hasonló tehetségű sakkozókat sehol a világon nem tudnak felmutatni. A végeredmény: 1. Magyaror­szág 33. 2. Szovjetunió 32,5, 3. Jugoszlávia 28. A férfiak mezőnyében az ötödik hely jutott a magya­roknak. Ha figyelembe vesz- szük, hogy a második helye­zett Anglia mindössze fél ponttal gyűjtött többet Por- tisohéktól, akkor nincs ok a szégyenkezésre. A végered­mény. 1. Szovjetunió 40,5, 2. Anglia 34,5, 3. Hollandia 34,5, 4. Egyesült Államok 34, 5. Magyarország (Portisch, Ribli, Sax, Pintér, Adorján, Csőm) 34. A két utóbbi kö­zött az úgynevezett Bucholz- számítás határozta meg a sorrendet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents