Észak-Magyarország, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-08 / 292. szám
1988. december 8., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Hamisítják is... Védődobbal az autók korrodálása ellen Hasznosul a Werling-féle találmány Ma már közhelynek számít, ha valaki arról beszél, milyen nagy, csak százmilliókkal mérhető károkat okoz a hazai gépjármű-állományban a korrózió. Mégis, a téma újra és újra felszínre kerül. Egy kiállítás, egy plakát, vagy az autónk állapotában bekövetkezett, korrózió okozta károsodás ismét ráirányítja a figyelmünket. Azonban úgy vagyunk vele, mint a fogfájással: akkor kezdünk kapkodni, rohangálni, amikor már elviselhetetlenül fáj ... Amikor már kilyukad a karosszéria. Jómagam a Hungária Biztosító hejő- csabai gépjármű-kárbecslő fiókjánál láttam meg azt a Werling Géza, budapesti feltaláló kisiparos találmányát bemutató plakátot, amely a ma már országszerte ismert WE—606-os kerékjárati védődob használatának előnyeit ismerteti. Amikor őt imagát kérdeztem találmányáról, mindjárt kiigazított: — Tulajdonképpen egy korrózióvédelmi rendszerről van szó. Az 1970-es évek elején (kezdtük meg kialakítását. Azóta a, sok évi kísérleti .munkatapasztalat, a több százezer kilométeres korróziómentes futáspróbák bizonyítják a kerékjárati védődob alkalmazásának előnyeit. — Miről van konkrétan szó? — A koncepció az eddigi eljárásoktól merőben eltérő. Lényege, hogy a korrózióra hajlamos részek üzemkörülményeit ideálisan megváltoztatjuk. Egyszerűen nem tesszük lehetővé a korrózió kialakulását. A szabadalmazott műszaki eljárásnál — az alapeljárás továbbfejlesztett változata a WE 607-es és a WE 707-es korrózió- védelem — irányított szellőztetéssel elérjük, hogy az autót alulról (víz, sár, só, kő stb.) és felülről lefelé irányuló (savas eső, kondenzvíz, elektrokémiai korrózió stb.) káros hatások az első és hátsó védődobokkal biztosított száraz közegben ne, vagy csak minimálisain indíthassanak el kémiai reakciót. — Hol tart jelenleg a találmány hasznosítása? Van-e érdeklődés, hiszen itt országosan milliárdos kár elhárításáról van szó... — Találmányom többször kaphatott nyilvánosságot, például a BNV-n. A közlekedési miniszter kétszer tüntette ki külön- díjjal, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elismerő oklevéllel, de sikerrel szerepelt a Kiváló Áruk Fóruma pályázaton is. Természetesen a legjelentősebb megmérettetésnek a gyakorlati próbát tartom. Eddig körülbelül 3000 különböző típusú személygépkocsiiba szereltük be, ami viszonylag sok, ám a gépkocsik számához viszonyítva mondhatjuk éppen kevésnek is. Hadd tegyem hozzá mindjárt, hogy néhány kisiparos hamisítja a Werling-féle dobokat. Természetesen perelem őket, jelenleg is van néhány kártérítési perem, öt évvel ezelőtt kísérletképpen beépítettük a védődo- bökat a Budapesti Közlekedési Vállalat 4 autóbuszába. Sikerrel vizsgáztak, úgy, hogy most újabb 79 autóbuszukba kell beszerelnem. Egyébként két éve futnak kísérleti jelleggel autóbuszok a Miskolci Közlekedési Vállalatnál, a 22-es Számú fővárosi Volánnál, vagy a Szegedi és a Nyíregyházi Volánnál is. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a velem kötött szerződés alapján a miskolci „Autokorr” GM foglalkozik a kerékjárati védődobszereléssel. — Mit mond ön az autósoknak, hogy vajon a Werling-féle kerékjárati dobbal védett autók mennyi ideig állnak ellent a korróziónak? — Az első és hátsó dobok a gépkocsi kerékjárataiban és hossztartóiban legalább 6—10 évig, kedvező esetben még tovább megakadályozzák a korrózió kialakulását. Miskolcon, a Martintelepen megkerestük az „Autokorr” Autóápoló Gazdasági Munkaközösség vezetőjét, Kozák Pált. — Alváz- és üregvédelmi tevékenységünk közismert az egész megyében — mondotta. — Azt azonban viszonylag kevesen tudják, hogy foglalkozunk a Werling-féle kerékjárati dobok szerelésével is. ”•— Milyen tapasztalataik vannak e tekintetben? — Ma .már szerencsére egyre több autós ismeri fel annak jelentőségét, hogy a gépkocsi alvázát, üregeit védeni kell a rozs- dásodás ellen. Ez kétségkívül pénzbe kerül, de meggyőződésem, hogy az egyik legjobb befektetés a gépkocsinál, ami behozza az árát. Méginkább így van ez, ha az alváz- és üregvédelem párosul a Werling-féle dobók felszerelésével. Ezek az elemek szinte teljes védelmet biztosítanak. Be- és kiszerelésük pedig csupán perceket vesz igénybe, vagyis adott esetben nem akadályozzák például a gyors javítást, karbantartást. — Borsodban van-e érdeklődés a kerékjárati védődobok iránt? — Lehetne sakkal nagyobb is. Éppen a napokban hívott fel telefonon egy érdeklődő, hogy adjam már meg azt az egri címet, ahol ezzel foglalkoznak. Szinte teljesen elképedt, amikor megtudta, hogy mi is csináljuk. Nyikes Imre Nincs karácsony munka nélkül Unna nyúlt kampány várhaló Szerencsen Éjjel-nappal gőzölögve ömlik a cukorrépaszelet a Szerencsi Cukorgyár udvarán, az adagoló alá hol vasúti kocsi, hol gépkocsi, áll. A répa illata az egész környéket uralja, egyben figyelmeztet: javában folyik a munka, percnyi megállás nélkül. A kampány nagy része már eltelt, s ha hinni lehet az összesítésnek, eddig 490 ezer tonna répatermést már átvett a gyár — igaz a mezőgazdasági üzemek a feladóállomásig szállítják, s csak a gyár környékiek viszik közvetlenül a feldolgozó helyre. Jakab László műszaki igazgatóhelyettes tájékoztatása szerint az 1985-ben befejezett rekonstrukció ered- ménnyeként a feldolgozó kapacitás naponta 4300 tonna cukorrépa. Így ebben az évben több, mint tizenegyezer hektár területen termeltek répát, három megye mező- gazdaságában. A legnagyobb területen Szabolcsban (4500 hektár), Hajdú-iBiharban pedig 3400 hektáron, Borsodban 3760 hektár volt a répaterület. Igaz, megyénkben várható a legalacsonyabb átlagtermés (36,5 tonna hektáronként). A répa átlagos cukortartalma bizony elmarad az előző évitől — csak 15,3 százalék. A tervezettnél több meny- nyiség azt is lehetővé tette, hogy a szerencsiek kisegítsék a Mátravidéki Cukorgyárat, és eladjanak a gyárnak 30 ezer tonna répát. A répaterület 4390 hektárján az iparszerű kukoricatermelési rendszer integrálja a cukorgyárral közösen a termesztést. Így közösen szereztek be két Kleine típusú betakarítógépet. A cukorgyár pedig a nyugatnémet Stoll cégtől behozott kipróbálásra 1—12 és 6 soros betakarítógépeket. A répaátvételit — mint arról hírt adtunk — szeptember 24-én kezdték meg. Domonkosi Imre, termeltetési igazgatóhelyettes, a gépi berendezések 90 millió forintos karbantartásáról, az 57 millió forintos fejlesztésről beszélt. Üj híglé-előmelegítő állomás készült el, és jelentősen megkönnyíti munkájukat az NDK-ból behozott cukorosztályozó. A feldolgozás során nagy gondot okoz most is, hogy a korai fagyok miatt még mindig nem tudták átvenni a megtermelt répamennyiséget. Van olyan üzem, ahol még mindig van a földben répa. A répa eddigi cukor- tartalma azt mutatja, hogy kedvezőtlen lesz a szárazcukor kinyerés. Gond az is, hogy a gépi betakarítású répával a szokásosnál' is több föld, levél és elszáradt gyom érkezik. Ezek bizony üzemzavarokat okoznak, bár az üzem menetét eddig döntően nem rontották. így a kampány befejezése január közepére várható. Az igazgatóhelyettes azt reméli, hogy sikerül teljesíteni az 52 ezer tonna cukor tervezett mennyiségét. Az utóbbi években a gyár dolgozói már kezdtek hozzászokni, hogy a nagy ünnepeket már családi körben tölthették. Ügy látszik a karácsonyi éneket az üzemek dolgozói a közös fenyőfa körül fogják énekelni, és munkával búcsúznak az óévtől is. (bckccsi) Hz _________ é s a miskolci rádió EDELÉNYBEH Pártértekezlet előtt A hét végén, szombaton pártértekezletet tartanaik az edelényi kommunisták, és ez náluk sem korlátozódik magára az egynapos együttlétre, a vitára és a határozathozatalra. Előzményeivel és utóéletével, iránymutatásainak megvalósulásával lesz teljes. Az előzményeknek a taggyűlések, a viták, a küldött- választások mellett fontos része a jelölést előkészítő bizottság munkája. Ezt dr. Újlaki József, városi főorvos, a pártbizottság köztiszteletnek örvendő régi tagja irányította. Beszélgetésünk során gyakran összehasonlítottuk a pártmunka jelenlegi stílusát, megoldásait a korábbiakkal. Az általa vezetett jelölőbizottság munkájában követte a bevált, jó hagyományokat is, miközben éltek újszerű módszerekkel is. — A demokratizmus, a minél szélesebb körű információszerzés a XIII. kongresszust megelőző jelöléseknél is törekvésünk volt. Végső soron akkor is teljes önállósággal és felelősséggel végezte munkáját a bizottság. Bizonyos, akkori követelmények persze korlátozták mozgásterünket. Például statisztikai szempontoknak is eleget kellett tennünk. Annak konkrétabban, hogy a testület összetétele tükrözze a párttagság nem és kor szerinti, munkahelyi összetételét. Kétségtelen, hogy most még nagyobb önállósággal végezhetjük munkánkat. — ~Miben nyilvánult meg a nagyobb önállóság a jelölést előkészítő bizottság munkájában? — Az alaposabb munkát segítetté az a tény, hogy a korábbi héttagú bizottságot kilencre bővítette a párt- itestület, miközben munkánk már csak a városra korlátozódott, nem terjedt ki a vonzáskörzetre. Üjszerű volt az a feladatunk, hogy írni szabhattuk meg a logikailag indokolt határokon belül az újonnan választandó pártbizottság szám szerinti nagyságáit. Az említett statisztikai szempontok pedig megszűntek, egyetlen követelmény maradt: az alkalmasságé. Bizottságunk úgy döntött, hogy 17 tagú .legyen a választandó, úgynevezett egy- testületes pártbizottság. Ebből nyolcat az alapszervezetek közvetlenül delegálnak. A megmaradt kilenc helyre tizenhárom elvtársat javaslunk, azaz többes jelölés van. Űj a jelölésben, hogy nem az új pártbizottság választja majd az első titkárt, és a titkárt, hanem a pártértekezlet. Annak pedig a jelölőbizottság lényegében az egész párttagság nevében tesz javaslatot. — Kiket kerestek meg a jelölés során? — Szót váltottunk valamennyi pártbizottsági taggal és ipártálapszervezeti titkárral. Megkerestük valamennyi tömegszervezet, tanács, gazdasági egység, az intézmények vezetőit. Véleményt kértünk a beszélgetések során a javaslatba hozóit jelöltek munkahelyén vezetőiktől, munkatársaiktól akkor is, ha azok párton- kívüliék voltak. Egyszóval, széles körben tájékozódtunk, alapos munkát végeztünk, és meggyőződésünik szerint alkalmas, rátermett elvtársakat javaslunk a testületbe. — Mit jelent a jelölőbizottság szerint az alkalmasság? — Ügy gondoljuk: a jelölt akarja is és tudja is képviselni a pártot. Ehhez jól kell ismernie a politikát, meg a környezetükben, a munkahelyen és a lakóterületen élő párttagok és pártankívüliek életét, gondolkodását. Olyan jelölteket kerestünk, akik bírják környezetük bizalmát, hallgatnak szavukra. — Milyen nehézségeik adódtak a jelölés során? — Sok embertől kértünk konkrét javaslatot. Nem mindig sikerrel. Volt, aki azt mondta: megbízunk a jelölőbizottságban, ti jobban tudjátok. Olyan is akadt, aki nem vállalta a jelöltséget. Törekedtünk arra, hogy ne amolyan vezetők testületé legyen az új pártbizottság, mégis a leggyakrabban a vezetőkre tettek javaslatot. Mindebből adódik a következtetés: nem elég igényelni a pártdemokráciát, nem elég csak beszélni róla, tudni kell gyakorolni is. — Beszélgetések során szóba került a párt helyzete, a helyi és a nagypolitika. — A pártról két, szélsőségbe is hajló, ellentétes pólusú véleményt tapasztaltunk. Az egyik: a párt álljon a sarkára, erősítse vezető szerepét, ne engedjen az „altematívók”-nak, mert elveszíti a hatalmat. A másik: a párt csak politikai eszközökkel dolgozzon, vonuljon ki a gazdaságból, adjon teret a többpártrendszernek, és vállalja a versenyt. Nálunk sok az idős párttág, köztük erős a hajlam az ilyen mentalitásra: keményen oda kell csapni, rendet kell tartani. Mások szűkkeblűén értelmezték a párt munkásjellegének erősítését. Volt ilyen megfogalmazás is: maradjon az MSZMP a szegények pártja. Szóval, találkoztunk szélsőséges véleményekkel, demagóg megnyilatkozásokkal is. Sajnos, a nehéz helyzetben ez hamarabb jelentkezik. Mindemellett az edelényi párttagság döntő többsége egyetért az országos pártértekezlet platformjával, és aktívan dolgozik a célkitűzések megvalósításáért. A nagypolitikával összefüggésben, érthető okokból az életkörülmények alakulása foglalkoztatja a legtöbb embert. Sok az aggodalom, bár a mi vidékünkön élők hozzászoktak ahhoz, hogy természeti adottságainkból következően több munkát, erőt kíván az eredmény kikényszerítése. így az aggályokkal együtt is nálunk nyugodtabb a légkör, mint az országosan jellemző. A helyi politizálással kapcsolatban örömmel nyugtáztuk: az edelényiek többsége érzékeli és elismeri az elmaradás ledolgozásáért kifejtett erőfeszítéseket. Méltányolják a város fejlesztése, a munkahelyteremtés érdekében tett lépéseket. Tisztelet övezi a városi pártbizottság vezetésének munkáját. Kevéssé ismerik viszont a testületi tagok tevékenységét. Sok elvtársunknak nincs kellő tájékozottsága fontos döntésekről, a kiváltó okokról. Nagyon fontosnak tartom e tekintetben, hogy fokozzuk a beavatott- ságot. A párttagoknak legyen több ismeretük a helyi döntésekről, és az őket képviselő testületi tagok közéleti tevékenységéről. — Újlaki József huszonhat éve tagja az edelényi pártbizottságnak, húsz éve pedig a végrehajtó bizottságnak. A városi főorvos meggyengült egészsége miatt most nyugdíjba készül, és elköszön a pártbizottságból. — Az a véleményem, hogy aki nincs benne a napi munkában, egy kicsit kibic módjára beszélhet. Ezért is, a folytonosság biztosításáért is célszerű, hogy az idősebbek adják át. a stafétát a fiataloknak. Nyugodt lelkiismerettel köszönök el. Vállalom a testület tévedéseit is, azt azonban nem, hogy az elmúlt húsz—harminc év alatt minden rossz volt, hogy a térség azért ilyen elmaradott, mert a pártbizottság nem tett meg mindent. Ez egyszerűen nem igaz. Olykor azt tapasztalom: olyan embereknek nagy a hangjuk, akik a múltban is hajlamosak voltak a túllicitálásra, és leginkább másokban keresik a bajok okát. Vallom: ne csak másokat bíráljunk, a magunk múltjával is nézzünk szembe. Az új edelényi pártbizottság tagjai között nem lesz ott dr. Újlaki József. Tisztes munkásságára, csendes érvelésére, puritánságára azonban sokáig emlékezni fognak Edelényben és környékén. Maradandó értékeket alkotott mind az egészségügyben, mind a pártmunkában. Nyugdíjasként, egészségben megerősödve, biztosan hallat még magáról a következő években az általa is épített demokratikusabb közéletben. Nagy Zoltán
