Észak-Magyarország, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-05 / 289. szám
1988. december 5., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 A csipkéskúti ménesnél és a miskolci rádió EDELENYBEN Alvó város a Bódva völgyében Edelény tőkéje: a lokálpatrióták Lehet, meg- ,s' haragszik rám Sándor =J|| III' Dezső, edeléfflgp: I ! nyi tanácselJ F I L« nök, hogy el«“Ílffí. ipjf' árulom, bey'r szélgetésünk közben többször is arra kért, hogy szépen és szépeket írjak városáról. Ami teljességgel érthető is, hiszen az egyes számú vezető munkáját is minősíti, milyen képet rajzol Edelényről a tudósító. De hát a tények makacs dolgok, s lehet a csomagolás nagyon szép, mégsem enyhíti a tartalom hiányosságait. Mert írjuk le és mondjuk ki, hogy Edelény nagyon sok gonddal küzdő kisváros. Sokan még a mai napig túlzásnak tartják a városi minősítést is, sorolván, mi minden hiányzik ahhoz, hogy ezt a települést tényleg városnak tekinthessük. Én ezt nem így látom, s ezért is bízom abban, hogy Sándor Dezső végül is megbocsátja nekem, ha nemcsak szépeket írok városáról. A lényeg az, hogy sem a helyiek, sem az odalátogatók ne higgyék azt, hogy Edelény összehasonlítható bármely más várossal. Edelény Edelény, és nem Miskolc, nem Patak és nem Kazincbarcika. Olyan település, amely fejlődését elsősorban bányáinak köszönhette, s ebből a tényből fakadnak gondjai is. De erről már hallgassuk Sándor Dezsőt. — Az utóbbi évtizedekben a bányászat fejlesztése, felfutása teremtette meg az alkalmat, lehetőséget Edelény városiasodásához. Az idetelepült bányászoknak lakásokat kellett építeni, üzleteket, a közlekedést fejleszteni. A bánya mellett a termelőszövetkezet ad kenyeret a város lakóinak. Kisebb ipari jellegű üzemek is települtek ide és a környékre. Elmondható tehát, hogy Edelény ipari és mezőgazdasági jellegű város. — Sajnos, 1968 óta a bányászkodás visszafejlődik. Több aknát bezártak, a korábbi 1600—1800 helyett napjainkban körülbelül 800 bányász dolgozik Edelény- ben. Az Alkotmány Tsz-ben 700 dolgozó és tsz-tag, a ruhagyárban 240 nő talál munkalehetőséget. Van még egy desszertüzemünk, s az Országos Szakipari Vállalat edelényi építőipari üzemében is sokan dolgoznak. Ennek létszámát legalább 300- ra akarjuk fejleszteni, de hát most pangás van a beruházásokban. — Lényegében egy új gyár épül, a ruhagyár bővítése után 450 embernek lesz itt munkahelye, s bővül a desszertüzem is. De ha mindent kétszer mondunk, nyilvánvaló, hogy akikor sincs elég munkahely a városban. Ki kell mondani, hogy a legnagyobb társadalompolitikái probléma a helyben dolgoztatás megteremtése. Milyen város az ilyen, ahonnan a dolgozók 44,8 százaléka eljár munkába? Kazincbarcika és Sajó- bábony elvonzotta a legjobb szakmunkásokat. — A Bódva völgye most elmaradott térség. De az országos fejlesztési alapból pályázat útján és saját erőből munkahelyteremtő beruházásokba kezdünk. Nemcsak Edelényben, hanem a környező településeiken is. A már említett ruhagyár és desszertüzem mellett a tsz vegyi üzeme, a szendrői alu- gyár, a szalonnái tsz őrlőüzeme, a perkupái díszítőkőüzem (márványcsiszolás), az aggteleki, hídvégardói varróüzemek is enyhítenek majd az elhelyezkedési gondokon. — De van ennek a dolognak másik oldala is; kevés a kvalifikált munkaerő. A más városokban elhelyezkedettek, a jó szakmunkások nem szívesen jönnek vissza. A több éve máshol dolgozók a biztosat nem hagyják ott a bizonytalanért. Aztán ezek az üzemek mind telephelyek, itt egyhar.maddal kisebbek a bérek, mint a központi üzemekben. így a kapott pénz egy részét képzésre, átképzésre kell fordítanunk. Mert kell a munkahely, de ha teremtünk, nincs, aki dolgozzon benne. — Edelény fejlődését meghatározta, hogy a VII. ötéves terv volt mint városnak, az első ötéves terve. Induláskor a lakossággal együtt meghatároztuk a prioritásokat. De aztán az új gazdasági szabályozók miatt át kellett értékelnünk terveinket. Most csak igényeink vannak, lehetőségeink alig. — Az ötéves ciklusra egymilliárdos értékben állt ösz- sze a költségvetési terv. A prioritás az intézmények működtetése, éves arányban az egészségügy 45,5, az oktatás 33,5 százalékot visz el. így is azt hittük, hogy az 1 milliárdból 205 millió jut fejlesztésre. A tervben volt 16,5 kilométer út (27 millió),' új szeméttelep létesítése (14 millió), 18 állami lakás építése (27 millió), négytantermes iskola és tornaterem Borsodon (24 millió), kis egészségház építése (10 millió), hogy csak a legfontosabbakat említsem. — Jöttek az új szabályozók, a fejkvóta 40 százalékkal csökkent, a működtetés egyre többe került. A kevesebb pénz mellett egyes megyei céltámogatások is elmaradtak, így nem épült meg az út, a szeméttelep, a borsodi iskola sem, és a csatornahálózatot sem ludtuk bővíteni. — Körül kellett, néznünk, hogyan, honnan tudunk pénzt szerezni, s abból mit építhetünk? Az állami támogatás csökkenésével a lakosság és az üzemek pénzét kellett hasznosítani. Először a vízműtársulatot hoztuk létre, családonként 19—20 ezer forintot kellett befizetni. Mára százszázalékos Edelény vízellátása. — Következett a crossbarrendszer kiépítése. Ez 25 milliós program volt, 7,5 milliót az üzemek és a lakosság áldozott e célra. Aztán új szabályozók jöttek, csökkent a pénz — út helyett beindítottuk a lakossági gázprogramot. Az üzemeket is jobban ellátjuk így energiá- vál. A tervek 63 millióról szólnak, az edelényi üzemek 14—15 milliós hozzájárulást fizetnek. — Csak a gerincvezeték építése (a Sajószentpéter.i Üveggyártól keli 14 kilométeres vezetéket építeni) 30 ezer forintos hozzájárulást igényel a családoktól. Így a lakosság 13—14 millióval járul hozzá a gázprogramhoz. (A leágazások megépit- totése külön terhet jeleni!) Az idén 43 millió beépül már, s a tervek szerint az új ruhagyár ez év végén már gázt kap. De jövő szeptember végéig az egész gerincvezeték megépül, s az új fűtési idény kezdete előtt, a lakásokban is lesz gáz. — Azért más beruházásaink is voltak 1984-től, egy 18 lakásos tömb és külön egy másik 12 lakásos tömb, épült egy 300 személyes iskolai étterem, gyógyszertár, bölcsedé, a szendrőládi óvoda, az emlékmű, telkeket köaművesítettük stb. De nem tanácsi beruházásból is épültek dolgok. A vállalatok például egy 1000 köbméter nap kapacitású derítőrendszert építettek 38 millióért. — Nagy gondunk a kereskedelem elmaradottsága. A lakosság a fogyasztásra számi; pénze 50 százalékát .más településeken ikölti el! Az áfész beruházásában egy napicikkeket kínáló áruház épül majd a városban 58 millió forint értékben. Jelenleg a szanálási munkák folynak, az építkezés jövő tavasszal kezdődik. — Külön téma Edelényben a kastély hasznosítása, állagmegőrzése. Annak idején a sajtó sokat foglalkozott ia témával, hogy svédek veszik meg és szállodát építenek belőle. A tárgyalások nem szakadtaik meg, csak átalakultak, talán hamarosan beindul az ügyintézés. Ez feldobná Edelényt, a környéket, s ha kiköltöztetik az ott lakó nyolc családot, az öregeik napközijét, a sportkombinátot, akkor ... Nehéz dolog .. . — Egyszóval fejlődik Edelény, de azt a komplex fejlesztést, ami elvárható lett volna, nem tudtuk megcsinálná. A megye nem támogatott bennünket, alvó városnak vettek, Barcika árnyékában. A helyzetben van a mi mulasztásunkból is, de a településfejlesztési koncepció sem segített. A kétszintű államigazgatási rend bevezetésével megszűnt a közvetlen tanácsi kapcsolat a környező településekkel. De a szerepkörből adódó feladatok és az egymásrautaltság változatlan. Edelény egészségügyi, oktatási, köz- művelődési központ, de a kereskedelemben, szolgáltatásban, közlekedésben is az. — Várjuk a költségvetési reformot. Várjuk, hogy normatívák alapján kapjuk meg a pénzt. A tervek után legyünk is igazi gazdái magunknak, ne felülről erőltessenek ránk mindent. Most, a legnagyobb tőkénk a lokálpatriotizmus, a tanács és a lakosság kapcsolata. Ami Edelényben épült, ennek köszönhető. Érezzük mi is, hogy sek mindenben nem felelünk meg a városi rangnak. A demokratizmust eddig is gyakoroltuk, a lakosságot bevontuk a tervek készítésébe. Sajnos, a terv borulása után már csak a lakosság éltetett bennünket. — Most új tervek készülnek majd. Tudjuk, a városi lét új embertípust is feltételez. Ennek kialakításában nagy szerepe lesz a helyi értelmiségnek, — A megye támogatására ezután i,s számítunk. Ha any- nyi segítséget kapunk a megyétől, mint a lakosságtól, már tudunk kezdeni valamit. Emberléptékű várost akarunk. Szatmári Lajos A lipicai exkluzív faj, a világ összes istállójának dísze lehet (Folytatás az 1. oldalról) — Bizonyára nagy akkor irántuk a külföldi érdeklődés. Milyen áron értékesítik az itt kinevelt lovakat? — Amilyen drágán csak tudjuk. S ez nem is nehéz, hiszen az említett sikerek mellett a lipicai igen exkluzív faj. Csikókat csak ritkán, inkább már betanított lovakat kínálunk eladásra, amelyeknek már van némi sikerük valamilyen világversenyen. Ez utóbbinak ugyanis igen erős az árfelhajtó szerepe. Ám ez egyben korlát is, hiszen kitűnően szereplő lovainkat a tenyészet minőségének megtartása miatt nem értékesíthetjük. Az átlagár egyébként egy hároméves, alig betanított állatnál 200 ezer forint. A nagyközönség lovasnapokon, különböző világversenyeken kívül is találkozhat a lipicaiakkal. Szilvásváradon lovaglásra, fogatolásra egyaránt van lehetőség. De aki csupán bakanccsal indul a Bükknek, s a látvánnyal is megelégszik, az ne kerülje el a csipkéskúti ménest. Nagy Zsuzsanna Fotó: Dobos Klára Motolla, guzsaiy, tiloló Járnak-e a looia, mint régen...? Bitoló- és tilolófa, gereben, motolla, rokka, oszto- váta — úgy hangzik fülünknek, mintha idegen nyelven szólnának hozzánk. Pedig ezek az eszköznevek hajdan igencsak elterjedtek voltak megyénk különböző vidékein, a Matyóföldön csakúgy, mint az abaúji, zempléni részeken. Még legtovább a zempléni vidéken, a Hegyköz falvaiban maradtak fenn, ahol még évtizede is egyik legelterjedtebb téli foglalatosság volt a kenderszövés. Kovácsvágáson, Hejcén. Mogyoróskán, Regécen és még számos községben nem a tv előtt ültek • a fiatalok, hanem a „guzsalyosba"’ jártak, s nemcsak az idősek, de a fiatalok is leültek az osztováta, a családról családra hagyományozódó szövőszék mellé. Napjainkban, a kibernetika, az automatizálás, az űrrepülés korában kuriózumnak számítanak azok a kevesek, akik még mindig folytatják a kenderszövés ősi mesterségét —, melynek megyénkben is évszázados hagyományai vannak. Az asszonyok a téli estéken fonták-szőtték meg a család számára szükséges fehérneműnek valót, csakúgy, mint az ágyneműt, konyhai és gazdasági textíliát. Néhány évtizede még a férjhez menendő leány stafírungjában a gyári damaszt és frottír-, félék mellett ott volt a kendervászonból szőtt lepedő, törülköző, konyharuha. A vetéstől a feldolgozásig mindent a család végzett a kenderrel. Ök vetették, nvűtték, áztatták, fonták, s szőtték — s mindez asszonyok munkája volt. A feldolgozáshoz szükséges eszközöket, a fonóorsót, a gu- zsalyt, a motollát, és a szövőszéket már a férfiak mes- terkedték össze. A falu határában minden családnak megvolt a maga kenderföldje, ahol annyi kender termett, hogy abból a család szükségletére, de eladásra is tudtak szőni. A kézi szövés természetesen nem volt a legtermékenyebb munka. Egy asszony naponta átlagosan öt méter körüli vásznat szőtt meg. A falu változó életformájával természetesen az ott élők életritmusa is megváltozott, mint ahogy a társas összejövetelek, a szórakozások is változtak. Ma már nem járnak a lányok és a legények a „guzsalyosba". Alig találni már olyan idős asszonyt, aki a kenderfeldolgozás és -szövés nem éppen könnyű munkáját vállalja. így a korábbi évtizedekben készített eszközök, kenderből készített használati tárgyak mindinkább a múzeumok értékes néprajz-' gyűjteményeiben lelhetők fel. A dohányfüst- mentes Európáért Európa legyen a nemdohányzók kontinense — erre hívott fel nemrég Madridban a dohányzáspolitika T. európai konferenciája. A cél elérése érdekében téziseket fogadtak el. amelyek megvalósításához csatlakoztak hazánk képviselői is, akik jelen voltak az eszmecserén. Az alapdokumentum tíz pontban rögzíti azokat a teendőket, amelyek megvalósításával végső célként lehetséges lenne a dohányfüst-mentes Európa. Első lépésként az Egészségügyi Világszervezet Európai Régiójának tagországai 1995-rc szeretnék elérni. hogy a kontinens legalább nyolc országára lehessen ráilleszteni a nemdohányzó jelzőt. Ennek érdekében többek között törvénynek kellene kimondani. hogy a közterületeken, munkahelyeken. éttermekben, tömegközlekedési eszközökön tilos rágyújtani. Ugyancsak szükséges szabályozni a dohánytermékek hirdetési rendszerét, illetve progresszív pénzügyi intézkedéseket bevezetni a dohányt feldolgozó üzemek, feldolgozók számára. A Szociális és Egészségügyi Minisztérium munkatársai jelenleg vizsgálják, hogy a madridi konferencia anyagát, illetve a charta ajánlásait hogyan építhetik be a nemzet egészségmegőrzési programba. Készül az a törvénytervezet is. amellyel egyebek között szabályozni kívánják: milyen közintézményekben tilos a dohányzás, s a kiskorúak vásárolhatnak-e cigarettát. Lehetséges, hogy a jogszabály rögzíti a dohányterméket árusító üzletek számát. A törvény — életbe lépéséről várhatóan tavasszal döntenek a képviselők — megsértői több ezer forinttal büntethetők, tettenéréskor. (MTI) ftefffff HM Az Észak-Magyarország 1988. november 24-i számában Fónagy István Korán jött a tél című cikkében írja: „Azt kell gondolnunk, hogy az erdőgazdaság is a jövő évi várható áremelésekre gondol, amikor visz- szafogja a tüzépi szállításokat.” Ez a megállapítás még gondolatként sem helytálló, ás az erdőgazdaság kollektíváját mélyen sérti a gyanúsítás. Éves tűzifa-értékesítési feladatunk 118 850 köbméter, amire október 31-ig 103 296 köbmétert értékesítettünk. Ez a szám nem igazolja a fenti sértő gyanúsítást. Az kétségtelen előfordul, hogy a miskolci Tüzép- ellátást nem tudjuk folyamatosan biztosítani, de ez nemcsak az erdőgazdaság hibájából adódik. A miskolci Tüzép-telep ugyanis csak gépkocsival hajlandó fogadni szállítmányainkat. A Miskolc környéki termelések lényeges visszaesése folytán távolabbról kellene szállítavagonos szállítással lenne gazdaságos. Október 19—21 között 9 vagon tűzifát adtunk fel a miskolci Tüzép ellátásának biztosítása érdekében, amic a Tüzép-telep nem volt hajlandó átvenni, a vagonokat más Tüzép-telepre irányította át. Ezt az alkalmat meg kívánom ragadni arra, hogy ezúton is felhívjam a lakosság figyelmét a tűzifa erdőben történő gyűjtési lehetőségére. Erre az erdőgazdaság egész területén meg van adva a lehetőség, amikor is a lakosság kedvezményes áron juthat hozzá a tűzifához. A lehetőségről Miskolcon az 51-905-ös telefonszámon lehet érdeklődni a Lillafüredi Erdészeti Igazgatóságunknál. A megye többi helyein a területileg illetékes erdészeinknél. Kapronczi József fahasználati osztályvezető * Négy megjegyzés kívánkozik a fahasználati osztályvezető megjegyzéséhez: 1. Leveléből úgy tűnik, hogy figyelmetlenül olvasta el cikkemet, mivel én nemcsak a miskolci tüzépfa-ellátást bíráltam, hanem a megyeit. 2. Nem meggyőző érv a kollektíva lelkivilágára hivatkozni olyan témában, amelyben kizárólag a vezetés dönt. 3. A vásárlót nem érdekli, hogy a tűzifa vagonban, autóban, hajón vagy léggömbön érkezik-e a Tüzép-telepre. A vevőt az foglalkoztatja, hogy van-e eladó tűzifa. 4 ..........a tűzifa erdőben történő gyűjtésének lehetősége .. d icsérendő gesztus az erdőgazdaság részéről, ám a felkínált lehetőséggel ötven-hatvan éves ember nem tud élni. ni a tűzifát, ami már csak Fónagy István
