Észak-Magyarország, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-22 / 304. szám

1988. december 22., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Á tévedés ára B ekövetkezett, amiről az utóbbi napokban egyre hangosab­ban beszéltek, lemondott a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya. Mezey György másodszor lépett le a színről, s mostani távozása csaknem ugyanolyan dicstelen, mint volt az első. Sokan sajnálkozva fogadták a hírt, mások tovább mentek, s megkondították a vészharangot. Meggyőződé­sem, alaposan megkésve tették, kesergésre egyébként sem a szakvezető távozása ad okot. Jelenleg olyan helyzetben van a magyar labdarúgás, hogy alapvetően mindegy, ki áll a válogatott élén. Csodát senki nem tehet, márpedig arra lenne szükség, hogy folyamatos sikerek jel­lemezzék a nemzeti tizenegy útját. . . Jómagam cseppet sem bánkódom Mezey döntése miatt. Két­ségkívül nagytudású, képzett, mindennapjait ,a sportág érdekei mögé helyező szakember, aki változott is valamicskét a külföl­dön eltöltött két esztendő alatt. Legendás érzékenysége azonban a rágj maradt, s képtelen volt felülemelkedni az őt ért „sérel­meken". Mostanság kevés szó esik arról, hogy 1984-ben kizáró­lag Mezey fellépésének volt köszönhető az akkori bundabot­rányban érdekelt válogatottak felmentése. Lemondással fenye­getőzött, a világbajnoki szerepléssel érvelt, valóságos ultimátu­mot intézett a szövetség, illetve az akkor hivatalban lévő sport­vezetés illetékesei felé. Azért említem ezt, mert négy év távlatá­ból sok minden vész a feledés homályába . . . Nem tagadom, a meglepetés erejével hatott, hogy a lemon­dást követően milyen sokan álltak Mezey mellé, ragadtak tele­font, ostoroztak másokat — főleg az ÁISH felé szálltak a mér­ges nyilak —, s találkoztam egészen elképesztő vélekedéssel is. Akadt, aki egyenesen Deák Gábor államtitkárt tette felelőssé (!) Mezey döntése miatt, mondván: miért kellett elindítani a bun­dabotrányt? Szeretném halkan megjegyezni, hogy az ÁISH ve­zetője ezért kizárólag elismerést érdemel végre akadt valaki, aki vizsgálatot kért a magyar labdarúgásban uralkodó torzulá­sok felszámolására, s vállalta, hogy nem áll meg félúton, ha­nem igyekszik felgombolyítani a szálakat. Akkor is, ha ezek messzire nyúlnak, s a dédelgetett kedvenceken kívül másokat is érintenek. Telefonáló szurkolónk remélhetőleg csekély hatást ké­pes gyakorolni a többségre, ellenkező esetben elfogadná, szen­tesítené, s bevett gyakorlatnak ismerné el a találkozók adását és vételét. Abban nincs vita közöttünk, hogy az élet sok egyéb te­rületén tapasztalhatók visszaélések, s jó lenne, ha azokat is fel­számolnák. De nincs értelme sorrendiséget felállítani! Akkor és ott kell könyörtelenül lesújtani, ahol éppen kiderült a „turpis­ság". Legyen az a terület éppen a sport, annak is a legnép­szerűbb csapatjátéka .. . Meggyőződésem szerint elejét lehetett volna venni a hazai foci legújabb kori visszásságainak, ha időben, mindenkire egy­forma szigorral tekintenek, s nem vesznek figyelembe különféle „humanitárius" szempontokat. Az ál-emberség olykor csíráját jelentheti a fekély ismételt terjedésének. Mezey alapvető tévedése akkor következett be, amikor enge­dett a hívó szónak, s másodszor is vállalkozott a reménytelen feladatra. Úgy gondolhatta, változott annyit a magyar labdarú­gás, hogy tervei megvalósulhatnak. Kuvaitból egészen más meg­ítélni, mi folyik itthon. A távozó szakvezető a nyári igen kimon­dásakor valóságos merényletet követett el önmaga ellen! Fel­lépett a vad hullámok hátán ingadozó lélekvesztőre, s ezzel az elemek kénye-kedvére kiszolgáltatta fizikumát, idegrendszerét, fölösleges próbára tette tűrőképességét. Mert oly sok minden változott a honi futballban, ám ezek jottányit sem lendítették előre az ügyet. Itt, ennél a pontnál számította el magát Mezey, s baklövéséért újólag céltáblának használhatják. A bundabot­rány, meg a fej nélkül maradt MLSZ sorozatos „ügyetlenkedé­sei”, a csalódás az egykori kiválasztottakban — mind csak olajat jelenthetett a tűzre. Alighanem ráébredt, mekkora terhet vállalt, s mennyire nincsenek meg az alapvető feltételei a vállalás telje­sítésének. Valamirevaló futballisták nélkül például meglehetősen nehéz nemzeti válogatottat formálni . . . Köztudott, hogy a hazai labdarúgást kaotikus állapotok jellemzik, ezeket egy ember kép­telen felszámolni. Mezeyt különösebb szemrehányás nem illetheti döntéséért, élt a szerződésében foglalt záradékkal. Jómagam a nyáron adtam kételyeimnek hangot, akkor, amikor naiv módon újra'kezdte, azt gondolván, másodszor esetleg javíthat. Tévedett, de ebből bizonyára életre szóló konklúziókat von le. Neki legalább volt hozzá bátorsága . . . Doros László Csapatépítés, fazonalakítás Jarmaiidih a diósgyőri kosarasokról sport Rácz az Espanol játékosa Rácz László, a Dinamo Kijev csatára január köze­pétől a barcelonai Espanol játékosa lesz — írja az AS című spanyol sportláp. Ped­ro Tomas, a klub igazgatója közölte: jóllehet még hát­ravan néhány elintézendő formaság, Rácz három évre szerződést kötött az Espanol együttesével: Javier Cle­mente, a csapat edzője sze­retné, ha a szovjet játékos röviddel megérkezése után a Barcelona elleni mérkőzé­sen már bemutatkozhatna. az Colin Moynihan brit sport- miniszter nem támogatja az angol labdarúgó klubok visszatérését az európai pá­lyákra, amennyiben az egye­sületeket tömörítő Liga nem fogadja el a szurkolói iga­zolványok kötelezővé téte­lét. Mint ismeretes, a van­dál rajongók azonosítására a szigetországban javasolták, hogy ezentúl csak fényké­pes belépővel rendelkező né­zők válthassanak jegyet a mérkőzésekre. Ez ugyan te­temes anyagi többletkölt­ségekkel jár, de mint a sportminiszter elmondta, van olyan cég, amelyik felaján­lotta, reklámért cserébe akár ingyen is felszerelik a sta­dionokat a szükséges szá­mítógépes rendszerrel. Az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) a brit kormány álláspontjától tette függővé az 1985 óta érvé­nyes tiltás feloldását. A Heysel stadionban történt véres események óta nem engedélyezik angol csapatok részvételét az európai kupa­sorozatokon, s ez a kény­szerű bezártság egyre töb­bet árt a szigetországi lab­darúgásnak. TOTÓSAROK, 52. HÉT Hz Észak-Magyarország tippjei 1. CHARLTON—ARSENAL. A ha­zaiak egy évvel ezelőtt is megtréfál­ták a totózókat... 2. DERBY—LIVERPOOL. A leg­utóbbi hazai kisiklást feledtetniük kell a vörösmezeseknek, s ehhez „ideális” alanynak tűnik az újonc. 3. EV ÉRTŐN—MIDDLESBROUGH. Csak a liverpooli társaság győzelmé­nek aránya lehet kérdéses. 4. MANCHESTER U.—NOTTIN­GHAM. Legutóbb mindkét együttes vereséget szenvedett, ők játsszák az első ligában a legtöbb döntetlent. Most is ez várható. 5. TOTTENHAM—LUTON. Csábí­tó a biztos hazai sikerre való tippe- lés, de nem ajánlatos bemenni a zsákutcába. 6. WIMBLEDON—MILWALL. A „teniszcsapat” vasárnap Nottingham- ből vitte haza a három pontot, az újonc ellen is nyerhet. 7. ASTON VILLA—QUEENS PARK. A veterán Trevor Francis játékos­menedzserként esetleg „csodát” mű­velhet ... 8. SOUTHAMPTON—COVENTRY. A fiatalokból álló vendégek aligha­nem beérnék a pontosztozkodással. 9. NORWICH—WEST HAM UNI­TED. A hét legbiztosabbnak tűnő mérkőzése: az első játszik az utol­sóval. Lehet más, mint egyes? Ta­lán ... 10. SHEFFIELD W.—NEWCASTLE. A döntetlen a legvalószínűbb, mert eléggé gólképtelen a Sheffield, eset­leg mégis hazai győzelem születik. 11. LEEDS UNITED—BLACK­BURN. Döntetlen kizárva, valame­lyik fél „bepasszíroz” annyi gólt, amennyi a győzelemhez szükséges. 12. OLDHAM—WEST BROMWICH. Erősebb, egységesebb csapat a ven­dégeké. 13. STOKE CITY—MANCHESTER CITY. Itt is a vendégeknek jobbak az esélyei a győzelemre.-fi. CHELSEA—IPSWICH. A Chel­sea vonultathatja fel a második liga leggólképesebb támadósorót. X 2 1 1 X 2 1 2 X 1 X 1 X X 1 1 2 2 X * 2 A NYÁRON jelentős vál­tozások történték a DVTK NB I-es női kosárlabda csa­patának háza itáján. A szak­osztály az egyesület és a ba­ráti kör vezetése erőt, fá­radságot és pénzt nem kí­mélve erősítette meg a gár­dát — jó nevű, fiatal, tehet­séges jáitékotsoiklkal. (Előtte persze néhány sportolónak felmondtak. Elsősorban azoknak, akikben már nem láttak fantáziát, vagy nem férték bele az edző szakmai elképzeléseibe.) Azért tet­ték, mert tudták, hogy a fel­sőházban csak így lebet esé­lyük a tisztes helytállásra. Aztán, amikor már dörzsöl­ték a tenyerüket és elége­detten állapították meg, hogy az „injekciózó«” szem­pontjából minden rendiben van, váratlan eseményeik kö­vetkeztéik. Az egyik kulcs­ember, Dézsi, anyai szerep­köre miatt kidőlt a sorból, Áronné a műtőasztalra ke­rült, Balogh megbetegedett, Medgyesi sérülése pedig ne­hezen jött rendbe. Schreiber József vezető edző a felké­szülési tornákon, hazai és nemzetközi meccseiken pró­bálta meg kialakítani, ösz- szedolgozn'i a csapatot. Könnyű dolga nem volt, hi­szen a sportolóik hét (!) klubból érkeztek, 'és jobbára az első foglalkozásokon is­merték meg egymást. A mes­ter elsődleges feladatának azt tekintette, hogy a fizikai alapok szempontjából egy szintre hozza őket, a játék csiszolása pedig már a tét­mérkőzésekre, a bajnoki ta­lálkozókra maradt. AZ ELSŐ SZAKASZ, ki­lenc összecssapás után az összkép kedvezőbb attól, amit várni lehetett. A hat vereség mellett csak három­szor nyertek, de mutatott teljesítményük a továbbiak szempontjából bizakodásra ad okot. Az edző mindenek­előtt a csapat támadójáitékát igyekezett erősíteni. Azért tette, mert sportolóinak többsége ilyen „vénával” rendelkezik. A gyors indítá­sokat (Szilágyi, Áronné), a hárompontos dobásokat (Szi­lágyi, Novák) és a középtá­voli, elzárások utáni befejezé­seket (Králik) próbálta meg játszatni. Védekezésben az emberfogást tartotta szem előtt, mert megítélése sze­rint ez felelt meg adottsá­gaiknak. A zónavédelmet csak kényszerből vetette be, amikor már sok személyi hibát gyűjtöttek össze. Az „elhárítás” az eddigi meccse­iken nem volt a piros-fehé­rek erőssége. Az összeszo­kottság és a fegyelem hiá­nya, és p'ersze a viszonylag gyengébb fizikai alapok hát­ráltatták az eredményesebb munkát. Sóik nehézsége akadt a csapatnák akkor is, amikor szembe találta magát a letámadásos harcmodorral. A DVTK NB l-es női kosárlabda-csapatának kispadja. A mes­ter, Schreiber József ülve nem bírja ... Fotó: Juhász Schreiber szerint mindez a fegyelmezetlenség számlájá­ra írható. A DVTK új oldaláról is bemutatkozott. A csapat so­ha nem látott harcossággal, elszántsággal kosárlabdázott- Azt is mondhatjuk, hogy át­vette az ellenfelék tempóját. A Bp. Spartacusszal, az MTK-VM-mel és a Kecske­méttel szemben hallatlanul keményen, testi erejüket is kamatoztatva játszottak. Hogy erre van szükség, azt csak menet közben tapasz­talták, a B-csoportban (a 11 —20 helyért való küzdelmük idején) ilyen erények csil­logtatására nem voltak rá­szorulva. Néhányszor lámpa­lázzal is küszködtek, és ha­zai meccseiken szinte nem tudtak felszabadultan, a kül­ső hatásoktól függetlenül ko­sárlabdázni. Aztán átigazo­lások ide, erősítésék oda, az ősszel az is kiderült, hogy az A-csoport követelményei­nek valójában hatan-heten felelnek meg. A kispadosak ugyanis vagy túlságosan fiatalok és rutintalanok, vagy még sokat kell tanul­niuk ahhoz, hogy társaik szintjére emelkedjenek. Eb­ből a szempontból biztató, hogy egy dolgozni akaró, szorgalmas, többre, jobbra vágyó társaság áll a szakve­zetés rendelkezésére. Senkit nem kell nógatni, senki nem lóg ki a sorból. így — pa­píron — csupán idő kérdé­se „minden”... A PIROS-FEHÉREKNEK sóik gondjuk akadt a játék­vezetőikkel — több, mint a B-csopor,tos idejükben. Sa­ját bőrükön érezhették, hogy _ a neves fővárosi csapatok ellen milyen nehéz eredmé­nyesen szerepelni. A kiala­kult érdekszféráik ellen fel­lépni szinte lehetetlen. Sorsdöntő meccseiken, sors­döntő szituációkban veszí­tették el a dirigensek szim­pátiáját, hogy a „beavatko­zások” szándékosak, vagy véletlenek voltak-e, erre a kérdésre senki nem tud vá­laszt adni. Mindenesetre a tanulóévnek ez is keserű ta­pasztalata. Miskolcon lát­tunk felkészületlen, sajátos stílusban, felfogásban fütyü­lő bírákat. Az ismeretlenre, a gyengébbre egyszerű do­log ráfújni és egy-két sípos ezt meg is tette. A csapat és vezetői szerencsére nem vették fel a kesztyűt, nem rendeztek jeleneteket, fe­gyelmezetten „nyeltek le a békát”. A PONTVADÁSZAT má­sodik szakasza január 7-én kezdődik, és február 25-ig tart. Ismét kilenc találkozó következik, de csak négy (a Pécsi VSK, a Tungsram SC, a Kecskeméti SC és a Sze­ged SC ellen) hazai környe­zetben. A szakvezetés úgy kalkulál, hogy — ha nem ütnek be újabb váratlan, tervezetlen események — a csapat ismét szerez néhány győzelmet, melyékre nyu­godtan alapozhat majd a rá­játszásban. A harmadik „felvonás” keretében ugyan­is az A-csoport hetedik, nyolcadik, kilencedik és ti­zedik helyezettje, valamint a B-osztály tizenegyedik, ti­zenkettedik, tizenharmadik és tizennegyedik tagja csap össze. Az erőviszonyok is­meretében állíthatjuk: a DVTK-nak jó kilátásai van­nak. Szünetet, pihenést szin­te nem tartanaik, csák az ünnepek idejére teszik le a labdáit. Kemény gyakorláso­kat terveznek, versenyhely­zetet szimulálva kívánnak gyakorolni. Mivel technikai és fizikai szempontból már túl vannak az alapok lera­kásán, most a fazon ala­kításához kezdenek. Az edző szerint a csapatépítés döntő szakaszához érkeztek. Kolodzey Tamás INDIANAPOLIS. Befeje­ződött az idén életre hívott úszó Világ Kupa sorozat második versenye, ámely egyben az Egyesült Államok téli bajnoksága is volt. A harmadik napon két magyar úszó is szerepelt, mindket­ten a 200 méteres mellúszás­ban. Gütbler Karoly — ezen a távon, amely nem a fő száma — 2:21,79 perccel az 5. helyet szerezte meg, Deb- nár Tamást pedig kizárták. Hogy miért, arról nem tesz említést a Reuter jelentése. POTSDAM. Az NDK téli úszóbajnokságán — 25 mé­teres medencében — két szöuli olimpiai bajnok is vereséget szenvedett. A 200 méteres női gyorsúszásban Heike Friedrich minimális különbséggel kikapott az olimpiai bronzérmes Manue­la Stellmaohtól. a 200 m-es női vegyesúszásban pedig Daniela Hunger maradt alul — ugyancsak centiméterek­kel — Susanne- Bőrűikével szemben. Sóik világnagyság Események a sportvilágból egyébként kihagyta ezt a versenyt, így a hatszoros olimpiai bajnok Kristin Ot­to, Silke Hörner, Uwe Dass- ler. Dank Richter és Sven Lodziewski. BERN. Ünnepélyesen elbú- csúztátták Hans Bangertert, az Európai Labdarúgó Szö­vetség (UEFA) főtitkárát, aki 29 éven át látta el a fe­lelősségteljes tisztséget. Ja­nuártól a nyugatnémet Ger­hard Aigner veszi át a sváj­ci sportvezető feladatait. A Bemben rendezett búcsúzta­tón megjelent Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöke, valamint Jacques Georges, az UEFA elnöke is. INDIANAPOLIS. Nyilvá­nosságra hozták a legmaga­sabb amerikai sportfcitünite- tés, a SuIMvan-díj jelöltjeit, s köztük több olyan kiváló olimpikon is található, mint a rövidtávfutó Florence Griffith-Joyner, az úszó Matt Riondi és Janet Evans: Az elismerést kifejező trófeát 1930 óta minden évben az Amatőr Sportolók Szövetsé­ge (AAU) márciusi ünnepi bankettjén adják át. A sza­vazásra jogosultak között vannak a szervezet tagjai, régebbi kitüntetetitek, vala­mint a sportsajtó munkatár­sai. Tavaly Jim Abbott base- balljátékos kapta a díjat. LAUSANNE. Egymillió dollárt ajánlott fel a Nem­zetközi Olimpiai Bizottság­nak (NOB) a japán Brother Industries cég a jövőbeni olimpiai múzeum felépítésé­re. Az erről szóló jelképes csekket átadták Juan Anto­nio Samaranchnak, a NOB elnökének.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents