Észak-Magyarország, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-19 / 301. szám

1988. december 19., hétfő

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5

Szülők kontra tanács

Ütköznek az érdekek

Levelet kapott a közelmúltban a Miskolc Városi Tanács V. B. egészségügyi osztálya. A kétoldalas levelet 29 kisgyermekes szülő írta alá, kiknek gyermekei a 18. számú, Bársony János utcai bölcsődébe járnak. Az írást azonban megelőzte egy viharos szülői értekezlet, melyen bejelentették az illetékesek, hogy az intézményt átalakítják szociális otthonná, s öregek napközijévé a jövő esztendőben, így a gyermekek március elsejétől új óvodába, bölcsődébe járnak majd.

A szülők nem értették, s nem értenek egyet ezzel a döntéssel, nolha tudják, hogy milyen nagy szükség van az .idős embereik elhelyezésére. Kérdések sokaságát tették, s teszik fél szinte naponta.

Mii'ér.t volt iilyen inkorrekt ia tanács, hogy .idén szeptemberben erről nem tájékoztatta a szülőiket? Miért ■nem lehet megvárni a nyarait, hogy ne kelljen egymás után két új közösséget megszöknünk az apróságoknak, akik már óvodába készülnék? Miiért nem hallgatta .meg a döntés előtt az ■egészségügyi osztály, demokratikusan a szülőik véleménylét? Miiért titkolóztak még most is, s szülőiknek miiért ■kerülő úton jutott az információ a fülükbe? Hogyan hozhatnak .ilyen gyermekellenes döntést azok, kik felelősséggel tartoznak a kicsik pszichés fejlődéséért?

D hivatal

Ezeket a kérdéseket mi is feltettük dr. Juhász Barnabás főorvosnak, a Miskolc Városi Tanács V. B. egészségügy! osztályvezetőjének, aki a következő érveket sorakoztatta fel a döntés mellett:

— Még most is csak a tervezés időszakában vagyunk, kevés konkrétumot tudunk, ezért gondoltuk úgy, hogy akikor tájékoztatjuk a .szülőket, amikor már pénz és terv, ia dolgozók és gyermekek elhelyezése biztosított. Véleményem szerint ■ekkor mondhattunk volna el mindent korrekt módon. Helytelenítem, 'hogy ilyen kiszivárogtatással borzolják a szülök, s az ott dolgozók kedélyét, de ha már így van, akkor jó, ha a mi indokainkat is megtudják. A szóban forgó bölcsődét valamikor 'nyolcvan férőhelyesre tervezték s ma negyvenhárom gyermek jár oda. A kihasználtság alig több, mint ötvenszázalékos. Ezt a pazarlást a mai gazdasági viszonyok között egyetlen ■gazdálkodó szervezet sem engedheti meg magának.

Főiként amikor a másik oldalon, a szociális férőhelyre várakozóik száma 100— 1:10 között alakul. Egy évnél hosszabb a szociális otthonba való bejutás ideje, ■mert a maglévő lehetőségeink szűkösek és végesek. Ezeknek az idős embereknek egy része képtelen ellátni önmagát, egy része pedig az aktív kórházi ágyakat foglalja, mert nincs hová hazamenni«. Valamit tennünk kell, hogy a hiány ■és a pazarlás kiegyenlítődjön. Igenis meg kell szoknunk, hogy ha nem tudunk új épületeiket építeni — márpedig nem tudunk, hiszen a tervezett 150 férőhelyes lil? millió forintos ■költségvetéssel építendő szociális otthonira nincs pénz még ebiben az ötéves tervben sem — akikor a meglévő, üresedőket kell felhasználnunk. A gye.r.mekilét- szám a régi lakótelepéken egyre csökken — sajnos — öregszik a lakosságunk, egyre több ilyen, s hasonló megoldásra kényszerülünk.

Most valamit arról, hogy miért nem tájékoztattuk előbb a szülőket. Ennek •több oka is volt. A költség- vetés első fokon alig pár ■hete hagyta jóvá azt .az ősz- szeget — négymillió forintot — ami ehhez az átalakításihoz szükséges. Úgy gondoltuk, hogy az elvi döntés megszületésétől több hónap telhat el, addig nem állhat üresen az épület, idén szeptemberiben pedig még nem tudhattunk a döntésről. A tervek szerint itt húsz férőhelyes idősek klubját, s harminc öreget befogadó szociális otthont tudunk kialakítani, valamint száz idős embernek ebédet szállítani. Az itt dolgozóiknak új, — lehetőleg a lakásukhoz közel eső — munkahelyeket keresltünk, s találtunk. Megvizsgáltuk azt (is, hogy a negyvenhárom gyermekből huszonötén márciusra betöltik a két és fél 'évet, így a közeli óvodába járhatnak, s tizennyolc picit pedig a Bokréta, valamint a Kellner Sándor úti bölcsődék fogadnak melyek olyan közel- vannak, hogy nem okoz nagyobb megterhelést az uitazás a szülőknek.

n bölcsőde dolgozói

Hogyan fogadták a döntést a bölcsőde dolgozói és vezetője?

Ványai Bertalanná vezető: — Harminc éve vagyok a szakmában, s tizenöt éve ■ebben az intézményben. Ez a döntés nagyon fájó nékem is, pedig engem személy sze- ininit már nem is érint igazán, hiszen nekem nem kell munkahelyet cserélnem, mint a kollektíva többi tagjának, májusban nyugdíjba megyek, de együtt érzek velük. November 23-án egy továbbképzésen szereztem tudomást arról, hogy felszámolják a bölcsődét. Még aznap délután tájékoztattam a ■gondozónőket, akik már ■egyes szülőiktől hallották ezt, az akkor még meg nem erősített hírt. Futótűzként terjedt a szülők között, s nagyon felháborodtak. A felszámolás időpontja és módja nem tetszik senkinek, s ez érthető. Sérelmezik, hogy óv közben kell másik gyermekintézménybe vinni a kicsiket, amilkor van amelyikük csak most szokott ■ide. Egy ki.s kollektívában könnyebb jól odafigyelni az érzékenyebb 'gyermekre is, más a gondoskodás. Ez olyan, mint egy kis család, ide úgy jönnek az apróságok, de mi dolgozók is. Megértem azokat a daduiso- kiat, akik a 10—12 év alatt a mostani gyermekek testvéreit is gondozták, nehezen válnak el tőlük. Nem tudom miiért nem lehet ezt .a bölcsődét 'gyermekintézményként üzemeltetni tovább is? Tudtuk, hogy elöregszik a lakótelep, s kevesebb lesz az ilyen korú ■gyermek, de ott vannak a napközisek, akiknek nem tud az iskola étkezést s felügyeletet biztosítani, miért ne láthatna el egy bölcsőde .ilyen funkciót is vagy fogyatékos-mozgássérült gyermekek gondozását, hiszen mi .azért vagyunk ezen a pályán, hogy a gyermekekért tegyünk...

Gonda Jánosné, gondozónő: öt éve dolgozom ebben ■a bölcsődében, most huszonegy gyermek van a csoportomban. Vian már állásom az .avas! lakótelepen a lakásunkhoz közel, máiraius elsejétől oda megyék. Sajnálom a gyerekeket és a kollektívát. Az a helyzet, hogy Inkább vállaltaim eddig is a bejárást az Avasról, csak hegy ne kelljen innen elmennem. Úgy érzem nem az iszámít, hogy húsz perccel többet kell utaznom, hanem hogy milyen környezetben itölthetem el a nap nagy részét. A szülők valóban előbb tudták, hogy bezárják a böl- csit mint mi, de nemigen hittük el, hogy' ez megtörténhet. Hát most mégis igaz, nincs már mit tennünk.

Rogozsán Gyuláné gondozónő: Hát éve dolgozom itt, s már megértem egy ilyen dolgot, mert előtte a Bacsó Béla úti bölcsődében voltam tíz évig, s azt is bezárták. Két évem van a nyugdíjig, most mehetek egy ú'jablb munkahelyre. Amikor az előző váltás történt, akkor is .volt jó néhány álmatlan éjszakám, összeszorult a torkom, hogy ml lesz velem, most ugyanígy érzem. A szülők nagyon elkeseredtek, s azt mondták mindenhová írnak majd, hogy megvétózzák a döntést. Mag lis értem őket, hiszen olyian közösségbe járhattak a gyermekeik, ahová örömmel jöttek a kicsik.

0 szülök

Utoljára hagytuk a leginkább érintetteket.

Tótok László: A ml gyermekünk kétéves, egy fél éve jár ide. Nagyon nehezen szokott be, most végre feloldódott, szeret ide járni, s most meglehetősen tanácstalanok vagyunk. A nagyobb la szomszéd épületbe jár óvodába, most két kicsiért kétfelé kell szaladgálnunk. Azt nem tudom, miért nem a 15-ös bölcsét zárjaik be, hiszen ott még kevesebb a gyerek s ezt m.egihiaigybatnák, ha ők is idejönnének.

Adóm József nagyapa: Elég gyakran jövők a picikért, a lányoméknak ikrek vannak, ők jármaik ide. Hároméveseik, így ők mehetnek óvodába, de nagyon jó lett volna, ha szeptemberig itt maradhatnak. Attól ibartok ■az ilyen döntésekkel csak még jobban idegesítjük az amúgy sem nyugodt családokat. A nagyobbik unokám idejár iskolába, így egyszerre hoztuk, vittük őket.

Beresnyá'kné Ferenc Ildikó: Mi a Bársony János ut- nán lakunk, ez a bölcsőde van a legközelebb. A kicsi most szokta meg a közösséget, most szoktassuk egy újhoz, aztán mágegyszer, hiszen az óvoda csak utána jöhet. Felajánlották ugyan a másik helyet, de én még csák nem is gondolkodom, mert bízom abban, hogy a tanács megváltoztat ja a döntést, s nem pocsékolja most el, ezt az igazi gyermekeknek épült otthont, hogy néhány év múlva, amikor majd több gyermek lesz, újra visz- szaalakítsa. Miért tehetnek ilyen gyermekellenes lépéseiket, amikor a feszült légkör miatt úgyis sok a neurotikus gyermek!?

Er. Magas Mariann: Tamás két hónapja jár ide, még alig melegedett meg, mehet egy új közösségbe. Iigaz már hároméves lesz, de még kicsli ahhoz, hogy óvodába járjon. Micsoda törést okoz majd neki! Itt a daduska minden gondolatát ismeri már, segít a nehézségeket átvészelni. Az a baj, hogy a szülők félelmükben megfutamodtak, s hallom, hogy már négy gyermeket átvitték másiiik óvodába, nehogy aztán ott se legyen helyük s akkor még messzebb kell hordaniuk őket. Amíg ilyen meggondolatlan, megalapozatlan, titokban hozott döntések keserítik az embereket, hogyan legyen bizalmunk bármihez ... ?

Nos, hát ennyit. A lezárás igénye nélkül.

Orosz B. Erika

A szendröi bútorboltban

Csökken a fizetőképes kereslet

Kereskedők északon

Ahol már nem számolgatnak

Varga Csilla Ládbesanyő- röl érkezett édesanyjával. A ■16 éves diáklánnyal madarat lőhetne fogatni: .gyönyörű szekrénysort vásárolnak a szobájába. Nehéz választani, mart szép a Palermo, a Dá- ■ridó... Öik végül is a Gyula mellett döntenek. Készpénzzel fizetnek, bár OTP- ii'észletre .is megkaphatnák, az ügyintézés is helyiben történik.

— A legközelebbi bútorbolt Bárdi Icán, Miskolcon, vagy Putnokon van, Ede- lény környékét mi látjuk el, de vásároltak már nálunk miskolciak, bancikaiak, sőt gyulaiak is — mondja Csík IMtiklós, a szsndrői bútorbolt vezetője. — Évente húszmillió forint értékű bútort adunk el.

—■■ Milyennek ítéli meg a ■kínálatot?

— Ez áfász-bolt, de a Bú- torkerrel közösen üzemeltetjük, így nincs különösebb okunk a panaszra, bár elég ■Lassan érkeznék az előjegyzett áruk és sajnos akadoznak az .import küldemények Is. A román étkezőgarnitúráiból azonnal el tudnánk adni ötvenöt, de az idén mindössze egy szállítmány érkezett.

— Tizenhét településen kereskedünk, tizenhatezer ember ellátásáról gondoskodunk. A nagyobb falvakban jelen van a Borsodi Élelmiszer Kereskedelmi Vállalat, a ■Bükkvidéki Vendéglátó Vállalat és a Borsodi Iparcikk Kereskedelmi Vállalat is, de van jó néhány kistelepüles, .amely ellátási feladata kizárólag a miénk — mutatja be a Szendrő és Vidéke Áfészt az elnök, Veres József. — Különös gondot fordítunk a kisfalviakra, mert .'kötelességünk. Saját anyagi erőnket meghaladják ugyan a feladatok, de részesülünk a Szöivosz rekonstrukciós támogatásából és segít a megyei tanács is. Tavaly Visz- lón, Felsőtelekesen és Deb- rötén tettük rendbe a boltot, az idén Királykútpusz- tán és ugyancsak az idén iparcikkiboltot nyitottunk Szalonnán. Jövőre Galvá- oson és Szuhogyban tatarozunk. Emellett nem szabad elhanyagolnunk Szendrőt, mert a jósva'fői—aggteleki iidegenfo rágalomból szép kis szeletet .kapunk. Székhely 'községünkben most korszerűsítjük az eszpresszót, meglévő AB C - áruh ázun kr a sm e - letet szeretnénk építeni és clt egy iparcikk-ruházat-na- picikk üzletét kialakítani. Béke éttermünk jó forgalmú, sok átutazó ebédel, vacsorázik i.tt, de a külleme bizony ... Szóval, kellene agy új étterem és egy cukrász termelőiüzem. A Ra- kaca-tó környékének ellátási feladata is a miénk. Tavaly újabb büfét nyitottunk és

kiemelten foglalkoztunk az ellátásával. Sikere van az idén nyílt szendröi autóalkatrész-boltunknak is.

— Milyen az aprófalivak ellátása?

— Kenyeret, pékárut kétnaponként viszünk, tejterméket hetente egyszer, tejet ■egyáltalán nem igényelnek, ebből önellátók, hentesárut ritkán kérnék, ám akkor kapnak, hiszen minden boltban van hűtő. Tőkehúst sajnos nem tudunk még kínálni, ám, ha a húsipar megkezdi az előre csomagolt hús szállítását, azonnal vevők leszünk rá.

Az áfész támogatásával kilenc szakcsoport működik a ■környéken, évi 30 ezer nyalat, 700 mázsa mézet, ezer sertést és 200 ezer forint értékű zöldséget értékesítenek. Ötszáz család jut ily módon .többletjövedelemhez, de vannak idősebb emberek, akik kizárólag ebből élnek.

— Milyen a környék állatállománya? — kérdezzük dr. Kovács Tibor körzeti állatorvost.

— Van 1200 sertés, háromszáz tehén, ennek a szaporulata, 52 ezer baromfi, 32 igásló. Egészséges az állomány, bár a nyuiakat most egy új betegség fenyegeti. Sajnos, a környező megyékben már terjed a járvány.

Az Edelény ás Vidéke Áfész elnöke, Fodor Sándor is annak a 25 településnek az ellátását .tartja elsődlegesen említendőnek, amelyen nincs jelen más kereskedelmi vállalat.

— Mindem ellett nagyon fontos Edelény kereskedelmének javítása is. Nekünk, kereskedőknek is sokat kell még tennünk azért, hogy felfejlődjünk a városi színvonalra. Eigy 1.700 négyzetméter alapterületű bevásárlóközpontot építünk városunk egyik legszebb helyén. Ehhez segítséget kaptunk a megyei tanácstól, a Kereskedelmi Minisztériumtól és a Mészövtől. 1990-ben meg- myitjuk az áruházat.

— Milyen gondjuk van most az edelény.i kereskedőknek?

— Nem tudunk építőanyagot adni, nincs cserép, tégla... A jól induló és felfutóban lévő ikiiáhaitá.r.menti kereskedelmi kapcsolatainkat az ismert korlátozó intézkedések törífcr etették. Nagyon sajnáljuk, mert kitűnő árut kaptunk csehszlovák kereskedelmi vállalatoktól. Nem veszteséges még, de már „nem a .régi” a ven- dágiáitóipairi tevékenységűn k sem. Korábban, az innen származó nyereségből fejleszteni tudtuk a kereskedelmünket, elsősorban az alapellátást. A la carte kevesen étkeznek, a diákétkeztetés maradt. És míg végen

a kocsmák árrése kedvező volt az üzemeltető számára, ■most már ez nem mondható el. Vágóhídunkon tervbe vettük a fehéráru-feldolgozást, de azt tapasztaljuk, hogy szakcsoporttagjaink termelői kedve is csökkenőben. Kevés a sertés. Hogy ■azért folyamatos legyen az ■ellátás, október 18-án három forinttal felemeltük az élő sertés kilónkéin! felvásárlási árát.

Feltűnt, hogy a város főterén lévő ruházati boltok kirakati és ajtórácsra aggatják legszebb portékáikat — vevőcsalogatóként. A Borsodi Ruházati Kereskedelmi Vállalat 35. sz. boltjában szép és választékos a kínálat, tábla hirdeti, hogy szőnyeget, ágyneműt, függönyt OTÍP-részletire, ifjúsági hitelre is lehet vásárolni.

Amikor betérünk .ide. többen is köszönnek egyszerre, kedvesen és mosolyogva. Kicsit lehervad a mosolyuk, amikor kiderül, nem vásárolni jöttünk.

— 1985-ben volt az utolsó jó évünk, azóta folyamatosan csökken a kereslet. Régen egy-egy bányásznap környékén ömlesztve kaptuk az irhakabátokat, sorba álltak érte a' vevők, most négy kelt el. Nagyon drága a konfekció, egy-egy kabátárt már inkább külföldre utaznak az emberek — panaszolja a boltvezető. Réti Nagy István.

— A keresletcsökkenés érződik a kereskedőik bérén is . ..

— Hiaitan dolgozunk itt, régi kereskedők. Miniket már nem is a jövedelemcsökkenés érdekel elsősorban. Néhanapján nagyon elkeseredettek vagyunk, úgy érezzük, fölösleges a szaktudásunk, az igyekezetünk. Akcióikat rendezünk, loholunk az olcsó áru után, mert ha valamit el tudunk adni, úgy örülünk, mint a gyerekek. Ez itt egy sikeres, eredményes szocialista brigád. Most, amikor a forgalmunkkal nam tudunk versenyben maradná, felvállalunk sokféle társadalmi munkát, rászorulóknak gyűjtünk, mert valami sikerélményre szükségünk van.

A térség kereskedelmének egyik prominens gazdájáról dr. Vodiila Barna országgyűlési képviselő ad tájékoztatást: — A Bódvasailas és Vidéke Áfész valóban a végeiken dolgozik. Néha öt-hat kenyeret visznek lálékrázó utakon 40—50 fős településekre. Itt már régen nem végeznek gazdasági számításokat: megéri, avagy nem ért meg a boltokat fenntartani, mindenki tudja, hogy nem éri meg. Szerencsére ők nem a forintokat nézik és ezárt minden tisztelet megilleti őket.

Lcvay Györgyi Fotó: Balogh Imre