Észak-Magyarország, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-14 / 297. szám

1988. december 14., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 M egyénkben évente közel kétezren végeznek a gimnáziumokban. Az idén júniusban 1834-en kaptak érettségi bizonyítványt, közülük közel 1300-an jelentkeztek különböző felsőfo­kú intézményekbe, de csak a maturáltak mintegy 50 százalékát vették fel. A gim­názium után 180—200 tanuló folytatja szakmunkásképzőkben tanulmányait. Több mint ezren maradnak, akik 18 évesen, a „nagybetűs élet” küszöbén, csalódottan állnak, s nem tudják, mi lesz velük. Addig legalábbis eldöntet­len marad a sorsuk, amíg jövőre vagy azután néhányon nem kezdhetik el ta­nulmányaikat főiskolákon, egyeteme­ken. Érettségizett közmunkások ti szabadidejükben pedig szertárt rendeznek, admi­nisztrációs feladatokban se­gítenek, és a szabadidős programokat tervezik. A szülők is megnyugodtak, hogy felügyelet nélkül nem utaz­gatnak a gyerekek, s a pe­dagógusoknak sem kell emiatt túlmunkát vállalni­uk. Sok önálló ötletük van, s meg is valósítják. •— S mi lesz, ha letelik az egy év, s nem sikerül a követ­kező évben a felvételijük? — Pontosan éz aggaszt engem is. Nem értem, miért nem maradhatnak nálunk továbbra is, ha esetleg' — bár ne legyen így — nem jutnak be a főiskolára. Ha vidéken taníthat három évig képesítés nélküliként egy fiatal, akkor itt miért nem? Tudom, a közmunkának jogszabályai vannak, de ők nem egészen e kategóriába tartoznak, azt mondanám, kvalifikált közmunkások. kekkel foglalkozni — de rá­jöttem, mégis szebb dolog a megszerzett tudást átadni. Szabó Dániel: A Herman Gimnáziumban végeztem, s a Testnevelési Főiskolára jelentkeztem. A pontszámom kevés volt, s a suliban hal­lottam erről a munkáról. Jövőre inkább biológia—test­nevelés szakra jelentkezem Egerbe. Végül is nem a pén­zért vállaltam ezt, hanem hogy a közelében legyek annak, amit majd csinálni szeretnék. Eleinte nem értet­ték a gyerekek, de azt hiszem, a pedagógusok nagy- része sem, miért is kell ne­künk itt dolgozni, milyen feladatokat bízhatnak ránk. Most már úgy érzem, ki­alakult egy bizonyos rend, s számítanak ránk a gyere­kek és a pedagógusok, de a szülők is, s ez kimondhatat­lanul jó érzés. * Ezen próbált segíteni már évekkel ezelőtt is a művelő­dési kormányzat azzal, hogy azokat az érettségizetteket, akik pedagógusok szeretné­nek lenni, de nem sikerült a felvételijük, elhelyezték különböző általános iskolák­ban. Ebben az évben szep­tembertől a megyei munka- közvetítő irodán keresztül 50 érettségizett közmunkás­nak adnak munkalehetősé­get, pedagógus segéderőként. Eltelt több mint három hó­nap a fiatalok munkábaállá- sa óta, s a tapasztalatokról kérdeztük Hegedűs László- nét, a miskolci 43. Sz. Álta­lános Iskola igazgatóját. * — A mi iskolánkban há­rom gyerek kapott állást. Talpraesettek, mindenki megbarátkozott velük, és so­kat segítenek napi feladata­ink ellátásában. Havonta 3000 forintot kapnak munká­jukért. Kéthavonta kötünk velük szerződést, és 12 hó­napig foglalkoztatjuk őket. — Mit csinálnak, mi a fel­adatuk? — Mi az anyaiskola mel­lett még az avasi Szabó Lőrinc Gimnáziumban, a Bokányi úti betonypban is tanítunk. A tanulók kísérge- tése eddig a pedagógusok fel­adata volt, most az ilyen dolgokat átveszik a „gyere­kek”. Reggeli ügyeletben várják a tanulóinkat, hiszen nálunk már reggel hat órá­ra is érkeznek gyerekek. Megebédeltetik a napközise­ket, s felügyelnek, hogy a szűkre szabott ebédidőben — csoportonként 20 perc — kul­túráltan étkezzenek. Délelőt­* Vaszil Edit: — A Földes Ferenc Gimnáziumban vé­geztem, s a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolára jelentkeztem. Jól tanultam, az érettségim is jól sikerült, de a pontszám a felvételin elég magas volt, hiszen ez most egy divatos szakma, s nem sikerült. Úgy volt, hogy a Júnó Szállóban lesz állásom, de már betöltötték. Elmen­tem a munkaközvetítőhöz, s ott hallottam erről a lehető­ségről. Édesanyám is peda-r gógus, nem állt tőlem távol ez a pálya. Amióta itt va­gyok, elhatároztam, hogy matematika—angol tanári szakra jelentkezem inkább. Először furcsa volt a gyerek A bizakodás és a pozitív vélemények mellett enged­tessék meg néhány meg­jegyzés. A kezdeményezést támogatni kell, hiszen ha egy gyermeken tudunk se­gíteni, az már nagy ered­mény. Igaz, az kicsit fur­csa, hogy ezeket az érettsé­gizett fiatalokat egy sorban emlegetjük, fizetjük az ár­kot tisztító, sokszor csak kényszerből dolgozó segéd­munkással. Mindemellett, ez a megoldás nem megoldás, hiszen ezek a fiatalok nem nyernek, hanem veszítenek egy esztendőt, nem beszélve arról a közel ezer gyerekről, akinek még ez a lehetőség sem adatott meg. Orosz B. Erika A harmincas évek színvonalán Veszélyben az ifjúság egészsége . PAY-tv sfúdióközpont A szocialista országok közül először hazánk­ban mutatkozik be a Posta Kísérleti Intéze­tében létrehozott PAY-tv-stúdióközpont. A számítógépes vezérlésű, előfizetéses kísér­leti rendszer az eddigi kábeltelevíziós rend­szerektől eltérően a tv-adások vétele mellett bevásárlások, banktranzakciók és szavazások lebonyolítására is alkalmas. (MTI-fotó) Sikeres borsodi pályázók Díjat hoztak Békésből Ismert, hogy hazánkban azokban a megyékben a leggyakoribbak a kerék­páros balesetek, ahol a lakosság egy része ta­nyákon él, ahol a lakóhely távol esik minden intéz­ménytől, ahová még nap­jainkban is sokan kerék­párral jutnak el. Az elmúlt években Békés megyében kritikus pontig érkezett a kerékpárosok által elszen­vedett közúti balesetek szá­ma, ezért az illetékesek, a megyei közlekedésbiztonsági tanács, a biztosító vezetői pályázatot írtak ki a kerék­párok világításának korsze­rűsítésére. Az előzőekből nyilvánvalóan kitűnik, a sze­rencsétlenül járt biciklizők nem fordítottak gondot jár­művük kivilágítására. A kisebb baleseteknél is gyak­15—20 százalékkal nem tö­rődik senki. A szakemberek szerint az egészségmegőrzési „csata” össztüzét ide kellene irányítani, a gyermek- és if­júsági korosztályoknak erre a hallgatag többségére kel­lene a legfőbb figyelmet, és. persze pénzt fordítani. ran tapasztalták a rendőrök, hogy az egyébként meglévő egyszerű berendezések, (di­namó, lámpa) nem működ­tek megbízhatóan. A békésiek ötletét támo­gatta a Közlekedési, a Mű­velődési Minisztérium és az Országos Közlekedésbizton­sági Tanács is. Mint ahogy ilyen esetekben lenni szo­kott, érkeztek a pályázatra írásos, rajzos, fényképes anyagok, sőt 22 működőké­pes mintadarab is. Nem minden pályázó vetette el a dinamó használatát, legfel­jebb a korszerűsítését dol­gozta ki, de akadt rúdele- mes, akkumulátoros, sőt napelemes megoldás is. Il­letve nem maradt ki a kor­szerű elektronikus berende­zés tervezése sem. A díjki­osztáskor kiderült, hogy me­gyénkből két kitűnő munka is érkezett az országos pá­lyázatra. Draskóczi Ferenc, a miskolci 104-es Számú Ipari Szakmunkásképző In­tézet tanára pályázatával az egyik különdíjat szerezte meg, míg ,a másik igen ér­tékes különdíjat Tardi Pál, az Észak-magyarországi Ve­gyiművek villanyszerelője hozta el- Ha ehhez figyelem­be vesszük, hogy az első dijat nem adták ki, akkor éz tovább emeli a két bor­sodi nyertes munkájának ér­tékét. Ide kívánkozik még, hogy a díjkiosztáson részt vett a Csepel Kerékpárgyár, a Bakony Művek, a Hajtó- műgyár képviselője äs, akik az arra érdemes pályázati munkák hasznosításával re­mélhetően nem késlekednek majd. A pályázat igazi nyer­tese azonban a közlekedés, ha a jól kidolgozott megol­dások bevezetésével keve­sebb lesz az utakon a jár­művek fénycsóvájában vá­ratlanul felbukkanó kerék­páros. A korszerű világítás bevezetése azonban csak egyik feltétele a biztonságo­sabb közlekedésnek. Békés­ben gyors lépésre szánta el magát a megyei vezetés és a legsürgetőbb feladatok kö­zött látott hozzá a kerékpár­utak kiépítéséhez (jelenleg az országban az első helyen állnak). Ismert, hogy nálunk Borsodban is tovább folyta­tódik az ilyen kis teherbírá­sú, különösebb alapozást nem igénylő, olcsó kerék­párutak építése. N. 3. Drámai adatokat hoztak nyilvánosságra az Akadémia legutóbbi ülésén a hazai la­kosság egészségi állapotáról. Országunkban a halandóság olyan méretekben nőtt az el­múlt két évtizedben, hogy ma már ismét az 1930-as évek színvonalán vagyunk, s Ausztria hasonló adatainál 42, Svédországénál 70 szá­zalékkal rosszabb nálunk a halandósági arány. Az Aka­démia elnöksége hangsúlyoz­ta: a nálunk bekövetkezett egészségromlás a nemzetközi szakirodalomból ismert mo­dernizációs egészségkároso­dáshoz hasonló, méretei miatt azonban soldcal súlyo­sabb annál, mint ami a fej­lett tőkés országokban az el­múlt évtizedekben végbe­ment. ÖRDÖGI KÖRBEN A GYENGÉK Különösen veszélyeztetett helyzetben van az ifjúság, ugyanakkor a felnövekvő nemzedék az a népességré­teg, ahol még reális esély van a jó testi-lelki kondíció megalapozására, az egész­ségkárosító szokások élet­móddá válásának megakadá­lyozására. Nem véletlen te­hát, hogy az egészségmegőr­zéssel foglalkozó szakembe­rek figyelme egyre inkább az ifjúság felé fordul, s mind több publikáció foglalkozik a gyermek- és ifjúkori egész­ségvédelem gyakorlati prob­lémáival. A kérdéskör neves szakér­tője, dr. Ozsváth Ferenc fő­iskolai tanár szerint az egészséges életvitel megala­pozásának ma nálunk az az egyik legfőbb akadálya, hogy a gyenge fizikumú gyerekek már az iskolai évek kezde­tén hátrányos helyzetbe ke­rülnek, s ebből az ördögi körből a többségük soha többé nem tud kitörni. Az iskolai tornaórákon ugyanis általában az egyéb­ként is ügyes, jó mozgású gyerekek kerülnek a tanár figyelmének középpontjába, és korántsem elterjedt test- nevelési gyakorlat az, hogy az ügyetlen, testileg fejlet­lenebb gyerekeket valame­lyest is felzárkóztassák, leg­alább az átlaghoz. Márpedig a szakemberek szerint a gyerekkori gyenge fizikum­nak döntően nem az örökölt tényezők az okai. Az igazi magyarázat a természetes in­gerek hiánya, azaz ezeknek a " gyerekeknek egyszerűen nem volt lehetőségük eleget mozogni. Ugyanakkor a gye­rekkori, testi gyengeségből, ügyetlenségből eredő lema­radás ekkor még szinte tel­jesen korrigálható lenne, s ezek a fiatalok nagy való­színűséggel megmenekülhet­nének a rájuk leselkedő fel­nőttkori veszélyektől, a ké­sőbbi súlyos civilizációs be­tegségektől. LÁTSZATMEGOLDÁSOK A testnevelő tanárok, edzők, sportvezetők gondolkodásá­nak középpontjában ma még változatlanul a versenysport áll, és a sporttudományi ku­tatások is az élsportra koncentrálnak. Márpedig, mint dr. Ozsváth Ferenc megfogalmazta a sportkuta­tási témák mai prioritásai kapcsán: „a korai halálra ítélt tömegek megmentése vi­tathatatlanul fontosabb.” A nemzeti egységmegőrzés fontosságát felismerő szak­emberek óvnak a látszat- megoldásoktól is. A látvá­nyos, de folytatás nélküli sportakciók, tömegmegmoz­dulások, mindenekelőtt a kü­lönféle futónapok, megfe­lelő előkészítés, a résztvevők előzetes kondicionálása és egészségi állapotuk ismerete nélkül esetleg kárt is okoz­hatnak. A statisztikai szem­pontból jól végzett munka — hiszen» sok ezren vesznek részt egy-egy futónapon, tö­megsportrendezvényen — a szervezők lelkiismeretét meg­nyugtatja, valójában azon­ban a távolmaradó és egyre gyengülő fizikai állapotban levő 40—50%-kal, és főleg a már potenciálisan beteg HA A TEST ERŐS A gyerekek szabad idejé­nek csökkenése, a mozgás- szegény életmód a fizikailag gyengék helyzetét tovább rontja. Ugyanakkor sok igé­nyes szülő — a gyerek eg­zisztenciális jövőjét szem előtt tartva — olyan plusz- feladatokat, különórákat ír elő a gyermekének, amelyek a fizikai állapotot tovább rontják. A szülők - közül sokan ma már érzik az itt leselkedő veszélyt, de remé­lik, hogy az ő gyerekük lesz a szerencsés kivétel. Az egészségmegőrzés szak­emberei mind gyakrabban hívják fel a figyelmet arra is, hogy a magára. hagyott, gyenge fizikumú, komoly testi munkát nem végző fia­talok különösen veszélyezte­tettek a narkománia szem­pontjából. Aki rendszeresen edzi, erősíti és fejleszti szer­vezetét, annak összehason­líthatatlanul kisebb az esé­lye az alkoholizmusra, a do­hányzásra, a drogokra. Dop­pingra a testileg-lelkileg el­esetteknek van szükségük. Évszázadokkal ezelőtt fogal­mazta meg Rousseau, de ak­tualitása ma talán nagyobh, mint bármikor: „Ha a test erős, engedelmeskedik, ha gyönge, parancsol!” (MTI- Press) űz Észak-Magyarország megkérdezte: Mi a hulladék hasznosításának módja? Mi a szilárd települési hulladékok gyűjtésének és újrahasznosításának lehetsé­ges módja? — kérdeztük dr. Köhler Mihályt, a Deb­receni Agrártudományi Egye­tem tudományos • főmunka­társát. A szakember így tá­jékoztatta szerkesztőségün­ket: — Hazánkban az évente egyre nagyobb mennyiség­ben keletkező szilárd tele­pülési hulladékot égetéssel és nagyobbrészt bányagöd­rökben való elhelyezéssel, földtakarással ártalmatlanít­ják. Mindkét eljárás kör­nyezetszennyező és pazarló, ezért a települési hulladék újrahasznosítására kell tö­rekedni. A hulladék szerves hányada fajtázott gyűjtés után komposztálással nö­vényi tápanyagként, míg a szervetlen anyag egy ré­sze ipari újrahasznosításra kerülhet, másodnyersanyag- "ként. Így a települési hulla­dék 20—30 százaléka marad­na meg, amit égetéssel vagy másként kellene ártalmatla­nítani. A fajtázott gyűjtés kialakítása előtt szükség van az érintett területek la­kosainak megfelelő tudatosí­tására és megfelelő szerve­zésre, a különgyűjtés bizto­sítása érdekében. Két válto­zat alakítható ki: A keletkezés helyén elkü­lönítik a szerves és szervet­len anyagokat, vagy a hul­ladék szigorúan fajtázott gyűjtésére a szervetlen anyagokon belüli elkülöní­tésre kerül sor. A szerves hulladék feldolgozására ol­csó természetes ásványi anyagokkal dúsított kom­posztálási eljárást is kidol­gozták, majd a komposztot, növényi tápanyagként, a kö­zeli mezőgazdasági üzemben használják fel. A szervetlen, különgyűjtött anyagok a MÉH Vállalat rendszerébe kerülnek vissza, és másod- nyersanyagként újrahaszno­síthatok. A fentiek megvaló­sítása nem igényel nagyobb eszközberuházást. (bekecsi)

Next

/
Thumbnails
Contents