Észak-Magyarország, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-02 / 262. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1988. november 2., szerda Folytatja munkáját az MSZMP Központi (Folytatás az 1. oldalról) természetesen destabilizáló tényezők. Ne áltassuk magunkat: a tömegek elsősorban nem változás-, hanem eredményérdeikeltek. A reformot nagyon sokan úgy képzelik, mint ami majd a kapitalizmus fogyasztód gazdaságát, az egyén autonómiáját ötvözi a szocializmus termelői, állampolgári kényelmével. Amit viszont mi meghirdetni tudtunk, az nem más, mint a társadalmi pozíciók, az előnyök és terhek újra elosztása, az érdekek újfajta rangsorolása, a múltbéli viszonyok újraértékelése. Ez gazdasági, politikai és ideológiai küzdelem a javából, amelyből mindenki szeretne győztesen kikerülni, de sokan lehetőleg úgy, hogy ne kelljen a harcban részt venni. Az új helyzetben a párttagság keresi a helyét. Sok frontot nyitottunk egyszerre, s a katonai hasonlatnál maradva néha úgy tűnik, a harcban a vezetési pontok nem eléggé kiépültek, kevés a muníció, az utánpótlás, az új fegyverek bevetése pedig késik. Ennek egyik tünete az ideológiai, értékrendbeli elbizonytalanodás, s ebbe az értékrendbeli vákuumba szinte játszi könnyedséggel hatol be mindenféle demagógia. Űj kihívást jelent számunkra az is, hogy míg (korábban a nem marxista ideológiák többnyire nem kötődtek szervezetekhez, napjainkban már igen. S miközben a pártban is nőtt a belpolitika általános kérdései iránti érdeklődés, a véleményalkotás elképesztően felszínes. Végrehajtásra nevelődött társadalmunkban ez ugyan magyarázható, de el nem fogadható. Opponálni tudunk, és jó, hogy ezt tehetjük. A megoldás keresésében, a kezdeményezésben azonban jelentősen javulnunk kell. A politika alapkérdéseiben tapasztalható bizonytalanság viszont bénít az általános és a helyi tennivalók felismerésében és megoldásában egyaránt. Egyértelmű vélemények alapkérdésekben Egyszerűen nem engedhetjük meg tovább, hogy néhány alapkérdésben ne nyilvánítsunk határozottan egyértelmű véleményt, hogy ne mondjunk valami fontosat a jövőről. Ez nem jelenti azt, hogy a továbbiakban nem tartjuk szükségesnek a vélemények sokféleségét. Sőt, eszembe jut egy példa a középkorból: egyes templomokban még fizetett hamis hangokkal is sarkalltak arra, hogy tisztább legyen az együtténeklés. Nekünk nem kell megszervezni a különvéleményt, az élet kitermeli azt. Természetesnek tartom tehát, hogy vannak a pártban, akik a gazdaságban, a politikáiban és az ideológiában többet követelnek a reformból, mint amit a mai viszonyok között egyáltalán teljesíteni lehet és elvetnek mindent, ami úgymond, régi. Mint ahogy az sem meglepő — ismervén a magyar mentalitást —, hogy mindennek az ellentéte is jelen van. Közöttünk élnek azok, akik eredményt akarnak, de reformot nem. Az előbbiek hangja nagyon erős, az utóbbiaké úgy fog felerősödni, ahogyan növekszik azok száma, aíkiket elér a termék- struktúra és a politikai intézményrendszer átalakításának egyénileg esetenként kedvezőtlen hatása. Ha a párton kívüli területekhez hasonlóan magában a pártban is jószerével csak a szélsőségek hallatják hangjukat, akkor ez a párt képtelen betölteni a vezető szerepét. Üdvözlöm tehát a javaslatot, amely a KB egységes állásfoglalását kéri a legfontosabb, legalapvetőbb kérdésekben, noha én is annak híve vagyok, hogy a párt lehetőleg ne állítson olyan követelményeket, amelyeket később tagadni kénytelen. Politikánk és politikai ideológiánk alapkérdéseiben a vitát addig kell folytatEbben ä helyzetben nem tehetjük meg, hogy mindig, minden kérdésben megszavaztatjuk a párttagságot, és amire többen szavaznak, azt csináljuk. Nem bújhatunk a tagság mögé, általuk fedezve sem képviselhetjük úgy a helyi érdekeket, hogy nunk, amíg irányt adó állásfoglalás nem alakul ki. Ezt várják tőlünk, ezt kötelességünk teljesíteni. Az alapkérdésekben egységet teremtő KB-döntés segítheti, hogy minden területen felgyorsuljon a májusban vállalt program határozott és hiteles valóra váltása. Az elbizonytalanodás másik tünete a cselekvés lassúsága. Mindannyian megélünk egy furcsa ellentmondást. Azt halljuk gyakran és nagy erővel, hogy a pártértekezlet óta nem történt semmi, holott a gazdasági és politikai reform a köznapi gondolkodás számára szinte követhetetlenül gyors ütemben halad előre. Az emberek azonban a változást a zsebükön mérik és a mindennapjaikban keresik. Alapkérdés napjainkban a párt állapota, az alapszervezeteket is átható megújulás. Ma ugyanis nemcsak- a gazdaság, a párt is több helyen és témában teljesítményhiányos. Az én felfogásom szerint a megújulás jellemzője most az lehet, hogy a régi törzsbe új, hajtásokat oltunk. Ezeknek az új hajtásoknak a gondozása, erősítése viszont nagyon fontos, mert a fa életképességét és jellegét már ezek határozzák meg. A napi problémák ürügyén pedig rendszeresen megjelennek olyan kezdeményezések, amelyek új, vagy újonnan felismert helyi érdekek szolgálatában, megújított vezetéssel, de régi „kijáróként” és „dirigista” módon kívánják működtetni a pártszervezeteket. Nekünk nem szabad a meghaladott „párt- irányítási” szerepkörbe visz- szacsúszni. Ezért természetes igénye a párt tagságának, hogy azokat a feladatokat, amelyeket a pártértekezlet írt elő a KB számára- mielőbb elvégezzük. Tisztáznunk kell, hogy mit jelent az elvi-politikai irányítás, a párt funkcióváltoa párt általános politikája sérüljön, s a nemzet érdekei szenvedjenek csorbát. A vezetésnek vállalnia kell az ütközéseket! Hiba volt, hogy a tagság helyett akartunk gondolkodni, de épp ilyen hiba lenne minden döntést általa meghozzása, a gazdaság, a társadalom néhány területén. Meg kell értenünk és értetnünk, hogy — az üzemi pártszervieknek azt kell másképp csinálni, amiben eddig a legfontosabbnak, és legerősebbnek érezték magukat; a lakóterületieknek pedig azt kell nagyobb mértékben felvállalni, amiben a leggyengébbek voltak. S az egészben azt kell sokkal jobban csinálnunk, amit eddig a legkevésbé tettünk, a személyes kiállást. A megyében következetesen a reform, a demokratizálás útját építjük, helyenként már járunk is rajta. A reform azonban egy kampánnyal nem intézhető el. Minden dolgunkat — lépésről lépésre — ebben a szellemben kell végeznünk. Valami munkánk eredményeiből már látszik is, hiszen például a közvéleménykutatóink á múlt év őszén a megkérdezetteknek csupán 26 százalékánál tapasztaltak bizakodást a kibontakozás iránt, míg ez év őszén már 46 százalék bízott benne. Ámde érezzük a türelmetlenséget és az elégedetlenséget is. A lakosság egy része a konkrét, gyakorlati tettek eredményeit még kevésbé érzékeli, egy másik része azonban annál inkább. S éppen ez okozza a problémát: akit még erőfeszítésre nem késztetett a reform, az kevesli, ami történt, akiket pedig kedvezőtlenül érintett, többségükben keményen ellenállnak. ez így természetes. Én átérzem például az ózdiak helyzetét," de tudom, ha a kohászati szerkezetátalakításban csak rájuk hallgatunk, kevesebb történik a szükségesnél, ha pedig a megye párttagságára, akkor az ózdiak jogos érdekei sérülhetnek. Hasonló élményem van a megyei pártirányítás átalakításával kap- csalatban is. A helyi érdek nem sértheti a nemzetit Reagan amerikai elnök hétfőn azzal vádolta meg az amerikai sajtót, hogy mesterségesen hozta létre az Irán-kontra ügyet, és cáfolta, hogy egyáltalán létezett volna az, ami elnöki ideje legnagyobb botrányának számít. Amikor egy újságíró Los Angeles-ben az iráni-kontra ügyről kérdezte, kijelentette: „Nem volt botrány. Tíz hónapi kongresszusi vizsgálat után még mindig azt kérdezem, hogy ki szállította a fegyvereket, s honnan származott a pénz?” A hivatali ideje vége felé járó Reagan elnököt amiatt faggatták ismét az ügyről, hogy hétfőn Bejrútban nyilvánosságra került egy videokazetta. Ezen egy amerikai túsz, Terry Anderson bírálta az amerikai kormányt, hogy nem tesz meg mindent kiszabadítása érdekében. Reagan elnök következetesen cáfolta, hogy kormányzata Iránnak szállítandó fegyverek ígéretével megpróbált volna tárgyalni a Libanonban fogva tartott amerikai túszok kiszabadításáról. Reagan elnök azt is tagadta, hogy mindaddig tudomása lett volna a fegyvereladásokból származó haszonnak a nicaraguai ellenforradalmá- rok támogatására történő felhasználásáról. amíg az amerikai igazságügy-miniszter, Edwin Meese 1986 novemberében erről nem tájékoztatta. Az amerikai kongresszus 1987-ben hosszú, a televízióban is közvetített kivizsgálást tartott, s jelentésében kodva nem követni, hanem vezérelni kell a folyamatokat. A reformot is! Ehhez viszopt elengedhetetlen, hogy minden szinten olyan vezetés legyen, amely élvezi a tagság bizalmát, kellően türelmes, toleráns és hatókörében képes megszervezni a párt befolyását. Az elbizonytalanodás harmadik fő tünetcsoportja ugyanis éppen a vezetés hitelének megingása. .Feltűnt nekem, hogy még egy évvel ezelőtt is, a széles körben ismertté vált korrupciós ügyéit szereplői között voltak vezetők, kisiparosok, vállalati alkalmazottak — mára pedig szinté csak párt- vagy állami vezetőiről hallani ilyet. Nem hiszem, hogy más lenne a bűnözés szociális összetétele, mint korábban, de most látni igazán, milyen nagy szerepe van a vezetők erkölcsi tisztaságának, amit mindig is hirdettünk. Ahogy nehéz gazdásági, társadalmi viszonyok között a tisztakezű, ebben az értelemben is hiteles vezetés stabilizáló tényező, úgy az a néhány hatalommal visszaélő, korrupt vezető, akinek ügye — helyesen — nyilvánosságra került, most a legnagyobb terheink egyike. Ebből a szempontból is meg kell a pártnak tisztulnia. Az előterjesztésből én a területi, mindenekelőtt a megyék pártvezetésének olyan minősítését olvastam ki, mint amelyeknek megújítása vagy meg nem újítása a politikai bizalom és stabilitás ütközőpontja lett. Ha ez valóban így van, azt javaslom a KB-nak, döntsön úgy: mindenütt kerüljön sor pártértekezletre. Az eddigi legmagasabb kivitel a drítgyárbaa (Folytatás az 1. oldalról) az ötven forintot sem éri el, amely az ágazat helyzetét tekintve, kimagasló eredménynek számít. Ki fizeti a teljesítést? Az adófizetők nagyon nehezményezik, hogy nincs ösztönző hatása a teljesítménynövekedésnek. Mint mondják, a többletet lefölözi az adóhivatal. Ezért sokan nem is vállalnak pluszmunkát. Jóllehet, mindez a vállalatnak előnyös lenne, már csak azért is, mert az exporttöbblet után bérpreferencia jár a dolgozóknak. — Mi garantáltuk dolgozóinknak, hogy a nettó jövedelmük semmilyen körülmények között nem csökkenhet — jegyezte meg az igazgató. — Főként pedig akkor nem következhet be keresetcsökkenés, ha szombaton, illetve vasárnap többletmunkát vállalnak annak érdekében, hogy ezáltal növekedjék a tőkés kivitel, illetve a vállalat nyeresége. Azt természetesen nem tudjuk garantálni, hogy mindenkinek egyformán emelkedik a jövedelme, hiszen a munkából sem egyformán veszik ki részüket. Az export növeléséből adódó bér- preferenciá'ból azok részesülhetnek, akik áldozatot vállalnak a gyár érdekében, azaz többletmunkával járulnak hozzá az eredményes gazdálkodáshoz. A legfontosabb cél: az export növelése A többletexport után járó bérpreferenciát a jövőben sem lehet alapbéresíteni, ezért 1989-ben is megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a nem rubelelszámolású kivitel fokozására. Persze, hogy ez milyen mértékben sikerül, az nagymértékben függ a piaci viszonyoktól, s az áraktól. — Az évi három és fél milliárd forint termelésnek mintegy egyharmada külpiacra kerül, ami megköveteli a pontosságot, a kifogástalan minőséget és az elviselhető árat. Ha ezt tudjuk garantálni, megőrizhetjük pozíciónkat, sőt, újabb piacokra tehetünk szert az arab országokban, Kínában, s a skandináv államokban. — A December 4. Drótművek azoknak a vállalatoknak a sorába tartozik, amelyek újabb munkaerőre tartanak igényt — mondta az igazgató. — Persze, a munkábalépéist feltételekhez kötjük: mindenkinek, áki a vállalathoz jön dolgozni, vállalnia kell az átképzést, például dróthúzó, hőkezelő, vagy kötélgyártó szakmákban. Mi ugyanis most is tudunk munkalehetőséget biztosítani, igaz három hónapon át — hatezer forint havi juttatás ellenében — el kell sajátítani az előírt szakmai ismereteket. Lovas Lajos Rehabilitálások a Szovjetunióban Jó, ha tisztában vagyunk azonban azzal, hogy a meglévő feszültségek oldása nem egyszerűsíthető le helyi személyi megújulásra, bár ez is nagyon fontos. Mert ha a megyei, városi pártértekezletek után néhány hónappal hasonló kritikát kell mondanunk, mint amit most, az országos pártértekezletet követően, akkor számolhatunk újabb elégedetlenséggel, de mi már nem tudjuk tovább adni a felelősséget. Végül engedjenek meg egy megjegyzést: a múltkori KB- ülésről szóló híradásokra vagy az előterjesztésre gondolva, kicsit szorongok: ezért a fölszólalásomért vajon milyen kategóriába sorolnak. Elfogadom, hogy léteznek felfogásbeli különbségek, de személyekhez én most nem kötném azokat. A változások kezdetén vagyunk, s nekem az a tapasztalatom, hogy ezek — szerencsére — bennünket, -személy szerint sem hagynak érintetlenül. Éppen a viták, eszmecserék hatására alakulunk, alakulhatunk. Üjabb, még a harmincas években koholt vádak alapján elítélt személyeket rehabilitált a Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságának katonai kollégiuma — közölte kedden a TASZSZ. A hírügynökség beszámolt az SZKP KB PB azon bizottságának üléséről, amely a 30-as, 40- es, és 50-es években elkövetett jogsértésekkel összefüggő anyagok felülvizsgálatával foglalkozik. A Szovjetunió főügyészének törvényességi óvása alapján a katonai kollégium még ez év szeptember elsején rehabilitálta azokat a személyeket, akiket az ellenforradalminak minősített moszkvai szervezet, a „munkásellenzék” ügyében ítélték el 1935- taen, illetve 1937-ben. Jelenleg vizsgálják az érintett személyek pártrehabilitációjának kérdését is. Az úgynevezett „munkásellenzék” még 1921-ben jött létre A. Sljapnyikov és Sz. Medvegyev vezetésével a szakszervezetekről folytatott vitában. A szovjet párt X. kongresszusán a csoport programját elvetették, mint elméletileg megalapozatlant, de Lenin javaslatára — aki felhívta a figyelmet a „munkásellenzók” egyes követeléseinek jogosságára — a csoport vezetőit beválasztották a Központi Bizottságba. A húszas évek második felében azonban a csoport tagjait már üldözték, majd 1935-ben koholt vádak alapján rendezték meg a „munkásellenzék” kirakatperét. 1937-ben Sljapnyikovot és Medvegyevet újabb vádak alapján golyó általi halálra ítélték. A szocialista törvényesség követelményeivel összhangban végzett ellenőrzés bebizonyította, hogy az ítéleteket koholt vádak alapján hozták. . Wallenbergről ismét Ezért ne a minősítésen, besoroláson legyen a hangsúly — 1 miközben tudom, hogy ezt valakik mindig elvégzik —, hanem — vitatkozva, ha kell, de építő figyelemmel — keressük egymás álláspontjában azt a legkisebb jót is, amivel hozzá tudunk járulni a megújulás ügyéhez — fejezte be hozzászólását Dudla József. megállapította: „Az Irán- kontra ügy eseményeiben a legfőbb felelősség az elnökre hárul.” Az elnöknek tudnia kellett volna, hogy mit tesz nemzetbiztonsági tanácsadója. John Poindexter. A kongresszus jelentése és az elnök által kijelölt Tower- bizottság korábbi vizsgálata egyaránt arra a megállapításra jutott, hogy az iráni fegyvereladások igen gyorsan a „fegyvereket a túszokért” ügylet tényleges kísérletévé váltak. 1987-ben Reagan elnök bizonyos mértékig ezt elismerte, ám azóta visz- szatért eredeti álláspontjához, hangoztava, hogy ilyen „üzletről” nem volt szó. A svéd kormány újabb megbeszéléseket kíván tartani a Szovjetunióval a nácizmus üldözöttéinek mentésében kiemelkedő szerepet játszó svéd diplomata, Raoul Wallenberg sorsáról — ezt Ingvar Carlsson miniszter- elnök közölte tegnapi stockholmi tévényilatkozatában. Carlsson szavai szerint Svédország ..teljesen tiszta képet” kíván nyerni az ügyben s reméli, hogy a „jelenlegi szovjet vezetés ezt lehetővé teszi”. Carlsson jelezte, hogy Stockholm a kérdést már a legközelebbi magas szintű kétoldalú találkozón fel kívánja vetni. Moszkva már korábban hivatalosan is közölte a svéd kormánnyal, hogy Raoul Wallenberg még 1947-ben, a Szovjetunió területén elhunyt. IBM K/XT t. AT FŐNIXCOMP — ____ ELEKTRONIKAI KISSZÖVETKEZET S ZÁMÍTÓGEPEK SZERVIZE 4032 Debrecen, Lehel u.10. T^fon:Q6-(52)-19-294 IBM PC XT és AT SZÁMÍTÓGÉPEK SZERVIZE ♦ garanciális és átalánydíjas komplex műszaki kiszolgálás ♦ üzembe helyezés, periféria-bővités ^ hálózatkiépítés, tanácsadás FŐNIX COMP Elektronikai Kisszövetkezet 4032 Debrecen, Lehel u. 10. Telefon: 06-52-19-294 ni. Legjobb vele együtt határozni, úgy, hogy a politikai akaratképzés lényegesen demokratikusabb, a végrehajtás pedig fegyelmezettebb legyen. A vezetésnek kötelessége ismemi a tagság véleményét, de arra támaszReagan: A sajtó a hibás
