Észak-Magyarország, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-03 / 263. szám
1988. november 3., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 Hozzászólás cikkünkhöz Egy ..érdekes" rendezés utóélete A közelmúltban, egészen pontosan október 18-án Verseny - kérdőjelekkel cimmel jelentettünk meg irást lapunk sportrovatában. Ebben kifogásoltuk, hogy az újonc sportolók részére rendezett Farkas József Kupa asztalitenisz-viadalt meglehetősen furcsa módon bonyolították le. Csak emlékeztetőül: lányok játszottak fiúkkal, az esemény közben futótudásból is vizsgázniuk kellett a résztvevőknek, a kialakult végeredmény nem tükrözte hűen á valós erőviszonyokat stb ... Cikkünkre Kanyó József (3580 Leninváros, Gagarin u. 10.) reagált, aki levelében fejtetic ki gondolatait. Ennek lényegét foglaljuk ösz- sze az alábbiakban: „A versenynek évek óta az a célja, hogy Borsod megyében és a környező városokban (pl. Egerben, Debrecenben) működő szakosztályok fiatal, nem minősített sportolóinak évenként négy alkalommal baráti találkozót biztosítson. A rendezőség ötletekben gazdag harcot folytat a »monoton« megoldások ellen, s igyekszik az eseményeket változatos formában lebonyolítani. A tapasztalt versenyzők tudják, hogy a gyerekek fogékonyak az új irányzatok iránt és örülnek, ha egy versenyen sokat játszhatnak, egymástól tapasztalatokat szerezhetnek. A helyszínen úgy tapasztálTiszteletben tartjuk olvasónk álláspontját, szabadjon azonban néhány gondolatunkat ismételten papírra vetni. A Farkas József Kupáért Egerből, Debrecenből és más, Borsod megyén kívüli városokból évek óta senki nem nevezett. Nem vitatjuk, hogy célként fogalmazódott meg a környező megyékben működő szakosztályok sportolóinak a sorozatba történő bevonása — a tények szerint azonban vajmi kevés siker koronázta az erőfeszítéseket ... Az ötletekben gazdag harc a monoton megoldások ellen tetszetős érv — csak éppen nem fedi a valóságot! Mert: ki látott már váltófutást asztali tenisz-versenyen? Hogyan lehet bemelegíteni egyáltalán a versengés felénél1 Futnak ezek a gyerekek eleget a felkészülési időszakban, meg a napi edzéseik kezdeten — edzőik útmutatása szerint, akik felelősek a szakmai munkálkodásért. Véleményünk szerint a rendezőségnek elsődlegesen nem az a dolga, hogy felmérést készítsen a résztvevők fizikális felkészültségéről. Vajon mit szólt volna Jónyer István vagy bármelyik világklasszis, ha az Európa-bajnokság kellős közepén futni küldik? Olvasónk a jelek szerint nincs pontosan tisztában egy-egy verseny menetével. Az 5 fős csoportokon belül — és itt alapvetően tévesen közelít az események felé — nem bemelegítésként (!) viaskodtak egymással a gyerekek, hanem azért harcoltak, hogy kivívják a továbbjutást. Az első és második helyezettek kerültek a főtáblára (asztalitenisz-versenyen ilyen is van ...), a harmadikok és a negyedikek pedig egy másik táblára, amelyet — jobb híján — B-kategó- riának nevezhetünk, mivel az erre jutók tudása nem érte el a többiekét. Ez cáfolhatatlan tény, mert ellenkező esetben csoportjukban előrébb végeztek, volna. Nem felel meg a valóságnak, hogy a „versenybíróság gondosan figyelt arra, hogy a más-más helységből érkező és különböző stílusban játszó asztaliteniszezök valóban tapasztalatokat szerezzenek egymástól.” Mégpedig azért nem, mert Szla- boda István az egyik tanteremben ütötte fel főhadiszállását, ahonnan a délelőtt folyamán ki sem mozdult, egyetlen összecsapást sem láthatott, az pedig egyáltalán nem tartozhat a feladatai közé, hogy az idézett mondatban leírtakra ügyeljen. Bármennyire furcsállja is Kanyó József, létezett az A és a B tábla. A lebonyolításból adódóan az a 16 gyerek, aki az A-ra került, minden valószínűség szerint jobb, ügyesebb, tehetségesebb, mint akik „csak” a B-re nyertek besorolást. Ebből következik, hogy aki végül megnyerte a B-lcüz- delmet, az a legjobb esetben is csak a valós (!) IV. helyet könyvelhette el magának. Olvasónk megnyugtatására írjuk le: a BÉV SC edzői nem azt sérelmezték, hogy valaki bekerült tanítványaik közé. Ha az asztalnál jobbnak bizonyul egy-egy sajó- bábonyi, kazincbarcikai, esetleg leninvárosi fiatal, egyetlen apró megjegyzést sem tehetnek. Előfordult ilyesmi az elmúlt években és különböző stílusban játszó asztaliteniszezők valóban tapasztalatot szerezzenek egymástól. Helytelen felfogás volt az, hogy A és B tábla létezett, mert megtekintve a kétszer 16-os jegyzőkönyvet, meggyőződtem arról: a játszmák mindkét táblán az utolsó mérkőzésig le lettek játszva. ... fiam ebben a versengésben a döntőbe került, s ennek alapján jogos az Olefin SC amatőr szintű sportolójának helyezése. Különösen értékelendő, hogy edzője távollétében érte el eredményét, beékelődve a megyei ranglistán szereplő BÉV SC játékosai közé.” egy-két alkalommal (gondolunk a barcikai Farkasra, aki többször is borsot tört a miskolciak orra alá), mégsem zsörtölődtek az edzők. Legfeljebb azt tanácsolták tanítványaiknak, hogy dolgozzanak többet és keményebben. A BÉV SC szakvezetői azért emelték fel szavukat, mert a lebonyolítás fonákságaiból adódóan felborult a valós erőviszonyokat tükröző sorrend. Olyan ez, mint" az NB I-es és az NB II-es röplabda bajnokcsapat összecsapása, amelyet követően a második vonalbeli aranyérmest az első osztály ezüstérmesének hirdetnék ki._.. Ügy véljük, soraink aligha elégítik ki levélírónkat, érzésünk szerint azonban külön malomban őrölünk. Alapvetően megközelítését ítéljük helytelennek, véleményét azonban tiszteletben tartjuk. Hangsúlyozzuk: nem személyeket bíráltunk, hanem egy lebonyolítási formát. Korántsem önigazolásként említjük: több szakemberrel váltottunk szót a téma kapcsán, s egybehangzóan állították, hogy észrevételünk jogosságához nem férhet kétség, ők is tamás- kodva tapasztalták a történteket. Gondoljuk, a sportnak, a versengésnek (többek között) az is lényeges eleme: a jobbik fél nyerjen, s ne születhessenek ilyen-olyan indokok, érvek alapján kialakított „meglepő” sorrendek egy-egy versenyen. Olvasónk észrevételeit köszönjük, fiának sportsikereket kívánunk, a magunk részéről ezzel a témával nem kívánunk a továbbiakban foglalkozni. Doros László 9 Az Eszak-Magyarország tippjei 1. ZTE—Ferencváros. A zalaiak nem keltettek mostanság túl jó benyomást, a fiatal fővárosi gárda lerohanhatja őket. 2. MTK-VM—Ű. Dózsa. A hét legbiztosabb fix mérkőzése. 3. Stuttgart—Hamburg. A vendégek eddig meglepően jól helytálltak idegenben. 4. E. Frankfurt—Leverkusen. Ha most sem kezdi meg a felzárkózást a Frankfurt, készülhet a legrosz- szabbra . .. 5. Nürnberg—Bremen. A bajnokcsapat egyre inkább játékba lendül, a Nürnberg viszont a nyáron kiárusította tehetséges fiatal labdarúgóit ... 6. Darmstadt—Hertha. A hazaiak messzire kerültek tavalyi önmaguk- tól, de az újonc sem az igazi. 7. Düsseldorf—Wattenscheid. Hazai 'sikert ígér a találkozó, a düsseldorfiakat azonban érte már egy-két meglepetés a megszokott környezetben. 8. Bologna—Juventus. Zavarov, Laudrup és Rui Barros a torinói gárdában, minimum egy ponttal tér haza a zebracsíkos társaság. .9. Verona—Milan. A döntetlenek után már győzelemre sóvárognak a milánói szurkolók. A siker mégsem bizonyos. ló. Como—Lecce. A vendégek egészen biztosan kiegyeznének az egyik ponttal. 11. Brescia—Licata. A papírformát a Brescia sikere jelentené, a 2-es viszont váratlanul érné a fogadók jelentős részét. 12. Piacenza—Avellino. A vendégeket ítéljük esélyesebbnek. 13. Taranto—Cremonese. Hazai vereségek után csak jobb jöhet a cre- monaiak számára. 4-1. Videoton—Vasas. Ha jól védekezik, esetleg ponthoz juthat az angyalföldi gárda. 2 1 ___ 1 X 2 __1___ 2 X I 1 12 X 2 2 X 1 X 1 2 X 2 2 X X 1 1 Jutalmazás, díjátadás A Borsod Megyei Diáksport Tanács tegnap Miskolcon, a megyei könyvtárban ünnepi ülést tartott. Sor került az általános és középiskolák 1987/88. évi sporttevékenységének értékelésére, a Jó tanuló — jó sportoló mozgalom díjainak odaítélésére, valamint a Borsod Megye Diáksportjáért plakett átadására. A jutalmazottak neveit — anyagtorlódás miatt — pénteki lapunkban közöljük. Hogy dönt egy év múlva Jacsó József? EMLÉKEZTETŐ. A szöuli olimpiai játékokon a 110 kilós súlycsoportban Jacsó József összetettben 427,5 kilós országos csúccsal ezüstérmet szerzett. Szakításban 190-et, lökésben pedig 237,5-et produkált. Az utóbbi ugyancsak országos csúcs volt. — Nem gondoltam volna, hogy ilyen népszerű vagy Mezőkövesden! — Miért? — A város szélén érdeklődtem, hogy merre van a Gárdonyi utca? A nénikének fogalma sem volt róla. Miután kiejtettem a Jacsó nevet, azonnal kapcsolt, és az egri út felé irányított... — Hm. — Sokfelé hívtak élmény- beszámolóra? — Igen. Személyesen és levélben is többen megkerestek. Jártam már a kö- vesdi, Petőfi Sándor Általános iskolában és a miskolci 2-es Szákközépiskolában is. Még akad néhány adósságom, persze valószínű, hogy nem jutok el mindenhová. — Lehet, hogy buta dolgot kérdezek, mindenesetre szeretném megtudakolni; elégedett vagy-e? — Mindenképpen! A harmadik helyről álmodtam. A vezetők pedig a negyedikről, mert igen erős mezőny gyűlt össze. — Nem nyomasztott a rád nehezedő teher? Az, hogy sokat vártak tőled, hogy milliók drukkoltak neked? — Ezt már aZ" olimpia előtt tisztáztam magamban. Szerencsére, nem kiáltottak Wi esélyesnek, és konkrét eredményt sem kértek. Én úgy kezeltem a szöuli versenyt, mint egy „átlagos” viadalt. Ha ugyanis azon kezdtem volna morfondírozni, hogy húúúú, ötkarikás bajnokság, lehet, hogy az életben soha többet, és így tovább... Nos, ebben az esetben bizonyára csődöt mondtam volna. — Igaz, hogy majdnem szakítás történt közied és a válogatott irányítói között? — Nem, ennyire nem fajultak el a dolgok. Csak az történt, hogy az edzőtáborból haza akartam jönni. Ügy ítéltem meg, hogy itthon, a DVTK-nál is kellően fel tudtam volna készülni. „Kívánságomnak” több oka volt, de kérlek, ezekről ne kérdezz, mert részben személyes dolgok, részben pedig már nincsenek a helyükön azok, akiknek a módszereit SÚLYEMELÉS. Szaloniki- ben 15 ország sportolói vettek részt a nemzetközi ifjúsági súlyemelő-versenyen, amelyen a magyar színek képviseletében dobogóra léJacsó József otthoni környezetben esetleg nem díjaztam. A lényeg: nem engedtek háza, de kölcsönös kompromisz- szum született. Félig-meddig szabad kezet kaptam, és jobbára csak azzal foglalkoztam, ami addig gyengén ment. — Mi maradt meg emlékezetedben a játékokról? — A szuper rendezés, a kitűnő körülmények, a remek hangulat. Tényleg mindennel elégedett voltam. Sokakkal ellentétben, még az étkezéssel is. — Mivel lepted meg a családodat? — A feleségemnek bőrszoknyáikat, nagyobbik lányomnak, a 2 és fél esztendős Noéminak pedig kisci- pőket hoztam. A két és fél hónapos Eszterke egy hatalmas Hodorit, a játékok kabalafiguráját kapta. — Alaposan kikérdeztek? — Hát persze. Nemcsak a rokonaim, hanem az ismerősök' és ismeretlenek is. Mesélnem kellett Dél-Ko- reáról, az. aranyérmek születéséről, a doppingról. — Akkor „a témánál” vagyunk! Kérdezhetlek■ én is a doppingról? — Természetesen! — Nem féltél? — Mivel pontosan betartottam az orvosi utasításokat, nem volt mitől tartanom. Tudtam, hogy nem lehetek pozitív. — Mi a véleményed az egész „cirkuszról”? — Csak egy válaszom lehet. Elítélem. — Nyugodt lelkiismerettel írtad alá azt a bizonyos nyilatkozatot, melyben azt kellett szavatolnod, hogy nem kerülsz bajba? — Igen! — Kiirtható-e a súlyemelésből a dopping? — Megítélésem szerint nem. Mindig lesznek olyanok, akik szedni fognak vapett a leninvárosi Burján Sándor (edzője: Fekete László) is. Burján a 100 kilósok között 362,5 (172,5; 190) kilós összteljesítménnyel az első helyen végzett. lamit. Az ellenőrzés pedig rendkívül drága és nehézkes. Odáig rendben van, hogy a legnagyobb versenyeken szigorú lesz a vizsgálat, de milyen álláspontra helyezkednek az illetékesek a kisebb viadalok esetében? Elképzelhető, hogy a jobb eredmények majd ezeken születnek a jövőben. — Az olimpia előtt azt mondtad, hogy Szöul után egy esztendőt mindenképpen kihagysz. Valóban így lesz? . — Elhatározásomon nem változtatok, bár puhítanak. Egész egyszerűen, szükségem van a pihenésre. — Most 26 esztendős vagy. Képes leszel arra, hogy jövőre újra nekilendülj? — Őszintén megmondom, ebben a pillanatban úgy érzem, hogy nem. Persze, ez változhat. Attól is függ majd, hogy* bírja-e a derekam? Sok dolog kavarog a fejemben. Fejlődhetek-e még? Mert annak semmi értelme nincs, hogy ötödiknyolcadiknak térjek vissza. De annak se, hogy véglegesen kikészítsem magam! Hidd el, alig tudok lehajolni! — Ha visszavonulsz, mit fogsz csinálni? — Ezt jelenleg nem tudom. A' sporttól, a súlyemeléstől rengeteget kaptam, úgy illene, hogy ne történjen köztünk végleges szakítás. — Mivel telnek a napjaid? — Annyi munkám van, hogy ki sem látok belőle! Építkezem és a családi kivitelben készülő házba tavasszal szeretnénk beköltözni. A dolgokból keményen kiveszem a részem, a vas- munkákat én csinálom, de betonozok, zsaluzok, és a gerendákat is egyedül tettem a helyükre. Még húztak is, mondván, ide daru nem kell, a Józsi 250 kilóig hitelesítve van. — Elégedett voltál-e a jutalommal, a fogadtatással, az ünnepségsorozattal? — Álmomban sem számítottam ilyen megbecsülésekre. Személy szerint rengeteget szenvedtem az ezüstéremért, de minden szempontból — és most nem elsősorban a pénzre gondolok — megkaptam, megkaptuk azt, ami járt. — Büszke vagy önmagadra? — Kétségtelen: nem kell behúzott nyakkal közlekednem, de semmiben sem változtam. Miért is változtam volna? — 1990, Barcelona ... — EJgészen biztos, hogy nélkülem... _ Kolodzey Tamás RITMIKUS SPORTGIM- NASZTIKA. Két kazinbarci- kai sportolónő utazik rria Szófiába, ahol az Intervízi- ós Kupán képviselik a magyar színeket. Demkó Emese az ifjúságiak, Pál Erika pedig a felnőttek között mutatja be tudását. tam, hogy 1—2 »indulatos szülőt-'-' és a megye vezető szakosztályába tartozó »dühös edzőt« leszámítva a résztvevők nagy ' többsége elégedetten távozott ... Meg kell kérdeznem: miért hiba, ha a gyerekek kéz a kézben váltófutásban vettek részt a tornacsarnok hosszában bemelegítésként? Megítélésem szerint ugyancsak a változtatási szándékot erősítette, * hogy szintén bemelegítésként 5 fős csoportokban fiúk, lányok vegyesen egymás között 1—1 játszmát játszottak le. A versenybíróság gondosan figyelt arra, hogy a más-más helységből érkező
