Észak-Magyarország, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-30 / 285. szám

1

Ózd felé tartva, a 26-os út jobb oldalán ma már egyre inkább jó eredményeivel hívja lel magára a figyelmet a Borsodi Ércelökészítö Mű.

Kihasználni a régió lehetőségeit

Viharos gyorsasággal változik körülöttünk a világ. A magyar gazdaság eddigi legnehezebb időszakát éli át. Kritikus helyzetbe került a kohászati ágazat is, ezen belül megyénk vaskohászata. Hogy az LKM és az ÓKÜ sikerrel legyen képes hozzájárulni a népgazdaság stabilizációs és kibontakozási programjának megvalósításához, 1989. január 1-től a-BÉM- el együtt a Borsodi Vaskohászati Tröszt szervezeti keretein belül folytatják tevékenységüket. Mindezek szerkezetváltásra kényszerítették a BÉM-et is. Milyen lépések történtek eddig, mi várható januártól, mi fejlődik vissza, milyen új termékeket gyárt az önálló vállalat? - ilyen kérdésekről beszélgettünk Tóth Lajos igazgatóval és Lippai István innovációs főmérnökkel.

Januártól:

hulladékforgalmazók is

Néhány évvel ezelőtt a BÉM-nél még senki nem gondolta voln/i, hogy az évi 3,4 millió tonnás zsugorítványgyártás mára 1,6-1,9 millió tonnára esik vissza. Igaz, azt sem, hogy 1988-ban a BNV-n és a Miskolci Ipari Vásáron és Kiállításon díszítőkő burkolatokkal, mesterséges díszítőkövekkel aratnak sikert ... A kollektíva szerencséjére azonban pár éve olyan vezetés került a BEM élére, amely felismerte az „idők szavát” s a jövedelmezőség felé vivő stratégiát és taktikát tudott kidolgozni, amelynek megvalósítása sikeresen halad előre. i- Szögezzük azonban le - mondja Tóth Lajos -, hogy a mi fő feladatunk továbbra is az LKM és az ÓKÜ kiszolgálása. Vagyis: minden változás dacára alaptevékenységünk a zsugorítványgyártás marad. Ám ugyanakkor itt is előbbre kell lépnünk, a gyártást korszerűsíteni kell. Egyrészt üzért, hogy saját önköltségünket csökkenteni tudjuk, másrészt azért, hogy még jobb minőségű alapanyaggal szolgáljuk ki a két nagyvállalatot. Hiszen amikor például az energiaracionalizálási 1 milliárd forintos beruházás megvalósult, nálunk ez azt is jelentette, hogy jobb minőségű terméket tudtunk gyártani, s ennek révén a kohászati üzemek évente több tízezer tonna kokszot takaríthattak meg. S ez a lehetőség, vagyis, hogy jobb minőségű termékünkkel olcsóbbá tegyük a kohászati vállalatok termelését, most és a jövőben is adott, s mi élünk is vele.- De szóljunk arról is - kapcsolódik a beszélgetésbe Lippai István -, hogy a két vállalattal

való kapcsolatunk január 1-től, a tröszti szervezet keretein belül még tovább bővül. Arról van szó ugyanis, hogy mivel mi kilépünk a Kohászati Alapanyag-előkészítő Vállalat kötelékéből, a megyei ellátás biztosítása érdekében tervezzük miskolci gyáregységük átvételét. Vagyis: januártól hulladékanyag forgalmazók is leszünk. Erre már készülünk. Látjuk például, hogy a miskolci KÄV gyáregység technikai felszereltsége nem a legjobb, tehát mindenképpen fejlesztenünk kell. Erre ösztönöz bennünket egyébként az is, hogy néhány év múlva át kell vennünk az LKM nádasréti telepének feladatkörét is, mivel Nádasrétet, Miskolc Város Tanácsa város- rendezési okok miatt felszámoltatja.

Mindez számos más egyéb tennivalót is ró a BÉM-re. Így például korszerűsíteniük kell az anyagmozgatás gépeit, a szállítási feladatkör bővülésével kell számolniuk. Ennek érdekében a mostaninál jobb kapcsolat kialakítását tervezik a MÁV-val, hogy a szállítás ütemesen történhessen, hiszen a vagonkihasználás, az. állásidők leszorítása mindkét vállalat közvetlen anyagi érdeke.- Még visszatérve a zsugorítványgyártás csökkenésére - hívja fel a figyelmet Tóth Lajos egy érdekes programjukra -, házon belüli fejlesztéseink közül kiemelten kezeljük a most még elszálló, s ezzel a környezetet is szennyező porokból a pigmentek kinyerését, különböző festékanyagok előállítását. Az MTA Szervetlen Kémiai Tanszékével szoros kapcsolatot alakítottunk ki, laboratóriumi vizsgálataik igen biztatóak, sőt az Öntödei Formázó Vállalat már nagyüzemi kísérleteket is végez e tekintetben. Ide kapcsolódik, hogy a zsugorítványgyártásnál felszabaduló kapacitásunk egy részét égetett mész, mészhidrát és szárazhabarcs előállítására szándékozzuk felhasználni.

A szárazhabarcsé a jövő

Az évi 30-40 ezer tonna mész- Ijidrát forgalomba hozatala már önmagában jó hír lehet az építtetőknek, kivitelezőknek. (A gyártóüzemet már tervezik!) De még inkább felvilla- nyozódhatnak attól, hogy jól halad a szárazhabarcsgyártás céljára alakuló BÉM-nyugat- német közös vállalat előkészítése is. Szóljon erről ismét az innovációs főmérnök:- Egy igen korszerű, 30-32 féle mészhabarcsot, fugázó anyagot, cementhabarcsot, vakolóanyagot, stb. szárazhabarcsot felvonultató termékcsaláddal szeretnénk rövid időn belül a piacon megjelenni. Ez a

jövő egyik építőanyaga szerintünk, hiszen az építtetőknek nincs más dolguk vele, minthogy vízzel összekeverjék és bedolgozzák. Elképzeléseink szerint már 1989. második felében forgalomba hozzuk, negyven kilogrammos kiszerelésben. Évente 50 ezer tonna gyártására készülünk fel. Felvetődhet a kérdés: miért éppen mi akarjuk ezt csinálni? A vállalkozásra sok minden ösztönzött bennünket. Elsősorban az, hogy a cementet és az egy-két vegyianyagot kivéve minden a rendelkezésünkre áll, de az említett anyagok is itt vannak a közelünkben működő vállalatoknál. Az új üzemben foglalkoztatni tudjuk saját, felszabaduló munkaerőnket, s ráadásul a nyugatnémet partner segítségével olyan technikát csalogatunk be a vállalathoz, ami egészen biztosan kínálat majd további fejlesztéseinkre. Nem beszélve arról, hogy a vegyesvállalat a nyugatnémet mintára lesz megszervezve, ami szervezési tevékenységünket fejlesztheti más területeken.

Hasznosul az ásványkővagyon

Manapság, a szerkezetváltás kapcsán nemegyszer kapunk hírt olyasmiről, hogy egy vállalat megszüntet gyártást, eladja, felszámolja valamelyik egységét, mert saját keretein belül e tekintetben csak veszteséget termel. S aztán a munkát folytatja egy másik fél, most már nyereségesen. Valami ilyesmi történt megyékben is, amikor a BÉM 1987-től kezdődően a Bódva-völgyi bányákat átvette. Ők ugyanis folytathatnak kőbányászást, sőt fel is dolgozhatják a kibányászott követ. A jelen eredményei és a jövő perspektívája azt bizonyítja, hogy a BÉM vezetése a szerkezetátalakítási program eme pillérének kiépítésével ismét jó lóra tett . . .

Tóth Lajos:- Az Aggteleki Nemzeti Park szomszédságában lévő bányák, de az egész észak-magyarországi terület is igen nagy értékű ásványkővagyont rejtenek. A 'bányák márványtömbjeit hosz- szú éveken át a mészkővel együtt feldarabolták, s zúzalék-' ként egyszerűen az útburkolatba építették. Irdatlan nagy pénzpocsékolás volt ez! Mi úgy véltük, hogy ez az értékes kőzet másként is felhasználható, márványlapokat csiszolhatunk belőle, az apró darabokat műmárvány lapokba dolgozhatjuk be. Ötletünk összekapcsolódott a megyei tanács térségfejlesztő pályázatával. Ráadásul Perkupán ott állt kihasználatlanul a bánya egy örlőüzeme. A tanács és a BÁÉV anyagi közreműködésével így hoztuk

létre perkupái díszítőkőüzemünket, ahol a melegüzemi próbák már megtörténtek, a termelés pedig ez év december közepén indul.

A mintadarabokat a BNV-n és a Miskolci Ipari Vásáron is bemutatták. Az eredmény meglepte a BÉM vezetését, hiszen egymás után kapták és kapják máris a konkrét megrendeléseket. Ami bizonyos fokig érthető is, hiszen ilyen díszítő- és burkolóanyagokat hazánkban csak a Dunántúlon gyártanak, de az megközelítőleg sem elégíti ki a keresletet. Annyira nem, hogy a BÉM-nél máris elhatározták a perkupái üzem továbbfejlesztését, s máris to- ‘vább gondolkodtak. Nem csupán az építőipart akarják ellátni termékeikkel, hanem együtt akarnak működni például bútorgyárakkal, hiszen ma az egész világon divat a díszítőkővel kombinált bútor. Már van például egy márványlapos asztaluk, amiből holland megrendelésre is gyártanak majd; a konkrét üzleti tárgyalások éppen a napokban lesznek a külföldi partnerrel. A perkupái második üzemet már modern, olasz gyártmányú megmunkálógépekkel szerelik fel, ami még jobb minőségű gyártmányok előállítását teszi majd lehetővé, s így növelhetik exportjukat. Tervezik a bányák gépesítését is, hogy ne legyen szükség robbantásra a művelésnél, hiszen így sok értékes anyag megy kárba. A Magyar Állami Földtani Hivatallal pedig kutattatják az észak-borsodi térséget, hogy újabb lelőhelyek feltárásával még tovább biztosíthassák az évi 200 000 négyzetméter mennyiségre tervezett díszítőkőgyártást, s esetleg bővülhessen a választék is.- A szerkezetváltás e területén - mondja Lippai István -, szeretnénk teljes diverzifikációs tevékenységet végezni. Ezen azt értjük, hogy amikor feladásra kínáljuk az általunk kibányászott anyagból magunk gyártotta burkolólapokat, kínálunk hozzá mindjárt az ugyancsak mi termékünket jelentő szárazhabarcsot, sőt, bedolgozó gépeket is adunk hozzá, (az ÉTI már foglalkozik kérésünkre ezzel a kérdéssel), de még a felrakásra is vállakozni fogunk. S ne higgye senki, hogy ábrándokat kergetünk, hiszen számos területen már megtettük a szükséges konkrét intézkedéseket, amint ezt a perkupái üzem 1. ütemének indítása is igazolja. Szeretnénk kidolgozni a fogalmazást is. Első lépésként a TÜZÉP-el, de gondolunk BÉM-bcmutatóterem- re, saját árusításra is, ha az engedélyeket megkapjuk. Jó példát már erre is tudok mondani, hiszen a talajjavító mészkőporunkat is mi magunk forgalmazzuk.

!

Két évtizeddel ezelőtt a magyarországi kohászati nagyvállalatok részvény- társaságaként jött létre a Borsodi Ércelőkészítő Mű. Az Rt. fő feladatául a vállalatok nagyolvasztóinak alapanyaggal történő ellátását jelölték meg. Később a részvénytársasági forma felbomlott, a Kohászati Alapanyag-előkészítő Vállalat (KA V) önálló lett, s e gazdasági egység keretében önálló elszámoló gyárként működött, s működik még rövid ideig a BÉM.

A Sajó-völgyi ipari koncetráció- ban elhelyezkedő BÉM a KAV legfontosabb gyára. Elsősorban alaptevékenysége, a zsugorítványgyártás miatt, amely nélkül ma elképzelhetetlen lenne akár az LKM, akár az ÓKÜ kohóinak üzemeltetése. S noha éppen napjainkban a kohászati ágazat teljes átalakulásának, átszervezésének, szerkezetváltásának vagyunk tanúi, a BÉM tevékenységét az elkövetkező években is a vasérc- zsugorítvány, a mangánzsugorít- vány, a folyósító zsugorítván)' és a kohászati alapanyagok termelése- határozza majd meg. De hol van már az az idő, amikor csak ezzel kellett foglalkoznia a BÉM-nek?! A kohászati ágazat és az egész magyar ipar szerkezetváltása nem hagyta érintetlenül a BÉM-et sem.

A hazai vaskohászatnak több év óta‘törekvése, hogy a nyersvas- és acélgyártást korszerűsítse, ennek során javuljon a vasérc minősége, csökkenjen a felhasznált energia mennyisége, növekedjen a korszerű gyártóberendezések aránya és így sorolhatnánk tovább. S noha ennek során már a VI. ötéves tervidőszakban 90 elavult és veszteséges termék gyártása szűnt meg és 120 új termék gyártását vezették be. A vaskohászati szakágazat kritikus helyzetbe jutott, nagy kohászati vállalataink veszteségessé váltak, köztük a BÉM

a szgezetátalakítás

útján

1989-t

ónján

is.. Ezért az Állami Tervbizű 1986-ban határozatot hozott rom nagy kohászati üzem meg tésére, ugyanakkor elrendelte tenzívebb szerkezetátalakítás rehajtását.

Ezekben az években kapi BÉM is lehetőséget arra, hogy mint 1 milliárd forint költs energiaracionalizálási és körn) védelmi beruházást valósítson Közvetlenül a beruházás befe dése előtt került az akkor má millió for-int veszteséget tér BÉM élére új vezetés, ante! egyik legnagyobb érdeme, hog) akkor felismerte: ha ismét ere nyesen működő, a kohászati sz zetátalakítással lépést tartó g akarnak, meg kell szüntetni az termékes temelési szerkezetet.

Egy nagy, de már 1987-ben hozó munka kezdődött, amel eredményeképpen a BÉM nyereséges lett - ezt a két koW nagyüzem továbbra sem mond el magáról -,sa zsugorítvány lett tucatnyi új gyártmány előá sára állt rá. Ásaját, idejekorán kezdett termékszerkezet-átala! program arra a felismerésre hogy a zsugorítvány-előállításS olyan melléktermékek keletkéz amelyek feldolgozva gazdaság hasznosíthatók. Másik nagytó rése az volt az új BÉM-vezetéí hogy Borsod-Abaúj-Zemplén gye északi részén a föld mélye 1 más ásványkővagyont rejt, af nek kibányászása és sokrétű fe

*fsa sok évre munkát ad a zsugo- '•íitygyártás csökkenése miatt fel- s “aduló saját munkaerőnek, s az í áradott térségben élők egy ré- ,llek. S ez az akkor még mellékte- toységnek számítható, de mára 11 [az egyik jelentős tevékenységgé •'lcpett munka olyan termékcsalá- íí ’ termékeket hoz létre, amelyek ínségesek, hiányt pótolnak, im- itf'iicgtakarítást eredményeznek, (Még exportálhatok is. Mindez jól fűthető a stabilizációs és kibonta- npsi program megvalósításában új Totókat kapó kohászati nagy- ™iek életében bekövetkező válónkhoz is.

p utóbbi egy-két évben ugyanis pen nyilvánvaló lett, hogy vas- pSzati ágazatban korszakvál- pt van szükség, amelyet minél ha- Wbb végre kell hajtani. Az idei ir" döntés is született erre. Októ- Sp-án tették közzé a hírt, misze- t 3 Tervgazdasági Bizottság dön- tjj® Borsodi Vaskohászati Tröszt p január 1-jével történő létrehozói. Csakis így biztosítható if*lis a nehéz helyzetben lévő bor- j.1 kohászati vállalatoknál a radi- tp termékszerkezet-váltás, a jöve- pezőség megvalósítása. A korlátját jogú tröszti szervezet megala- fpával egyetértett a megyei párttag is.

T Lenin Kohászati Művek és az f1 Kohászati Üzemek mellett a ftodi Vaskohászati Tröszt har- pk tagja a Borsodi ÉrcelőkészíIflű.

Ez azt jelenti, hogy a BÉM életében ismét egy új, minden eddiginél fontosabb és felelősségteljesebb korszak veszi kezdetét. Az 1400 fős kollektíva kiválik a KAV-ból (egyben átvéve helybeli feladatait) s önálló vállalatként folytatja működését.

Erre az új korszakra a BEM minden dolgozója felelősséggel készül. Amikor 1988. február 15-én a gyárvezetés arról adhatott számot az aznap megtartott munkásgyűlésen, hogy másfél évtizednyi veszteséges tevékenység után 1987-ben 1,7 millió forint nyereséget értek el úgy, hogy az előző évhez képest több mint 350 millió forinttal növelték a nyereséget, jogos büszkeség töltött el minden BEM-dolgozót. Ez a siker újabb lendületet adott vezetőknek és munkásoknak egyaránt, s előreláthatólag az idei évet olyan eredménnyel zárja a kollektíva, amire a BÉM történetében még nem volt példa. De a jól sikerült szerkezetátalakítás szép holnapot és jövőt is tár eléjük. Ma mindenki hisz abban a Borsodi Ércelőkészítő Műben, hogy a januártól önálló vállalat egyik biztos pontja lesz és marad éveken keresztül a trösztnek.

Ez a jogos optimizmus egyben garancia arra is, hogy a BÉM hatékonyan tudja majd segíteni alaptevékenységével a tröszt másik két vállalata alapanyaggal történő ellátását, kiszolgálását, s képes lesz folytatni azokat a melléktevékenységeket is, amelyek nyereségessé tették és várhatóan még sokáig annak tartják majd meg a vállalatot. S ha ezzel egyben az LKM és az ÓKÜ talpon- • maradását, a két kohász nagyvállalat jövedelmezőségének megvalósulását. a Borsodi Vaskohászati Tröszt eredményes működését is segítik, még inkább értelmét látják majd munkájuknak, nem kis terhek felvállalását jelentő erőfeszítéseiknek.

Új dolgodra várva

December 15-től Perkupán új csarnokban dolgozzák fel a kincset ásványi kőzeteket

központjában egyre bővülő számítógéppark segíti a gyor- Pontosabb és hatékonyabb munkát

tatás beindítását, melyre várjuk a fiatalok jelentkezését. De addig is szívesen várjuk az ilyen szakmával rendelkező pályakezdőket is.- Anyagilag megéri nekik a BÉM- hez jönni?- Úgy gondolom, hogy igen. A vállalati bruttó átlagkereset már most is évi százezer forint felett van, ami a kohászati ágazatban nem mondható rossznak. S vállalatunk - amellett, hogy már most is nyereséges - biztató jövő elé néz. Ebbe a jövőképbe minden tekintetben beletartozik dolgozóink keresetének, jövedelmének, életszínvonalának növekedése is. Én hiszek abban, hogy az elkövetkező években még tovább erősödik majd kollektívánk a dolgozók szakképzettségét, végzettségét tekintve is.

A mai magyar gazdaság foglalkoztatás-politikai szempontból legtöbb feszültséget hordozó térsége megyénk. Ezen belül is mindenekelőtt a kohászati ágazat. Az Ózdi Kohászati Üzemekben, a Lenin Kohászati Művekben a szerkezetváltás miatt ezrektől kell megválni, sokan január 1-jétől munkanélküli segély igénybevételére kényszerülnek. Igaz, világbanki kölcsönből új munkahelyek is teremtődnek majd, ám ez sem old meg mindent, ilyen körülmények között különösen nagy jelentőségű lehet, hogy a BÉM nem küld el, sőt keres dolgozókat . . .- Ez elsősorban a perkupái díszítőkőüzem indulásának köszönhető - mondja Kádas Ferenc, munkaiigyi- és bérgazdálkodási osztályvezető. Tény, hogy a fő telephelyen a szati szerkezetváltás miatt neki le kell építenünk létszámot, án két az embereket át tudjuk ir tani új munkahelyekre, így pé Perkupára, ahová máris át kük és felvettünk húsz szakmunka még továbbiakra is szükségünk Hiszen Perkupán már az idén ■ 85-re bővül a létszám, jövő pedig további 60-al. De később ennél is több új ember kell.- Kikel keresnek?- Perkupára elsősorban szakmunkásokat, akik a kőbí szat, a műkőgyártás és megun lás, a csiszolás területén doigo? De tudunk itt foglalkoztatni be tolt munkaerőt, vagy a karba tásnál villanyszerelőket, gépia sokat is.

(i' Hangsúlyozta, hogy Perkupáit útit szó . . .

P'lgen, mert munkaerőre a létál "beépítés mellett is, a BÉM-ben |ii *ükség van. Januártól önálló vállrészünk, új feladatokkal. Ezek ti toldásához várjuk új, lehetőleg v kifokú végzettséggel rendelkező f gazdasági és pénzügyi szakem- v1 Á jelentkezését is.

'Inját szakmunkás-utánpótlásra "l számítanak?

' dehogynem, hiszen a BÉM-nek ilpak szakmunkástanulói, akik az ! jóléti képzést a 100-as és 104-es lAniunkásképző intézetekben kap- ii ’gyakorlati oktatásuk pedig itt, a ti ^műhelyünkben történik. Táv- iií terveinkben szerepel, hogy a di’ tlletve ásványbányászati és fel- tozóágazatban is tervezünk ok| ■

:V ' : . /TAT ' 7 TT:.: ■'

§ -X <