Észak-Magyarország, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-29 / 284. szám

1988. november 29., kedd ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Kis cég, nagy reményekkel Űj seprő jól seper? Bejegyezték, de majd jegyzik-e a Borsodimpex Kft-t? A megye alighanem leg­fiatalabb cége a Borsodinm- pex Külkereskedelmi Kft. (korlátolt felelősségű társa­ság). A cégbíróság példás gyorsasággal jegyezte be. A bélyegző elkészülte napoik kérdése, a cégjelzéses levél­borítékot és -papírt decem­berre ígérik. Aztán már csak a törzskönyvezés, a statisztikai szám és a folyó­számlaszám beszerzése van hátra. December elsejétől a nyolctagú gárda megkezdhe­ti a munkát, de addig még be kell rendezni, otthonossá kell tenni az irodákat. A társaság 12 alapító tag­jának képviselői október 20- án látták el kézjegyükkel a szerződést. A törzstőke 11,5 millió forint. A vállalkozás 12 borsodi céget tömörít, il­letve képvisel. (Kis- és nagy­kereskedelmi vállalatokat, a BÁÉV-et, a Borsodi Sörgyá­rat, a putnoki tsz-t, a mis­kolci vendéglátót és a Mis­kolci Vasipari Szövetkezetei, valamint a Magyar Hitelban­kot.) A társaság célja: az alapító és más gazdálkodó szervezetek számára külke­reskedelmi, valamint a kül­kereskedelemhez kapcsolódó egyéb tevékenység, továbbá belkereskedelmi jellegű munka lebonyolítása. A té­teles felsorolásban üzleti szolgáltatás is szerepel, úgy­mint reklámtevékenység, ki­állításszervezés, piackutatás. A program tartalmazza a lí­zinget. a termelőeszköz-köl­csönzést is. Az ügyvezető igazgató (hét pályázó közül választot­ták ki). „szűzbeszédében”, jó egy hónappal ezelőtt azt; mondotta: Nem engedhető meg, hogy a fővárostól tá­voli, vidéki vállalatok ne érezzék a külpiac iközelsé- gét... Az ügyintézés rumlis idő­szaka után Szalánczi István­nal, az ügyvezető igazgató­val beszélgettünk a cégnek otthont adó Borsodi Élelmi­szer-kereskedelmi Vállalat elegáns tárgyalótermében.- Kérem, mutatkozzon be! Rendhagyó poszt, s rend­hagyó vállalkozás az Öné. — Aszalóról származom, 32 éves vagyok. A Bláthyban végeztem, aztán a Külkeres­kedelmi Főiskolán, árufor­galmi szakon szereztem ok­levelet. Rövid ideig dolgoz­tam a Metallimpexnél, a De­cember 4. Drótművekben, s három esztendőt töltöttem az NDK-'han. Az én igazi is­kolám Leninváros volt, a TVK. Ilyen jól szervezett, s ilyen tisztes jövedelmet adó vállalatot én nem ismerek, pediig elég sok helyen meg­fordultam.- Mit csinál, merre jár? — Mint előadó, a mű­anyag késztermékek export­ját intéztem. Luxemburg, Spanyolország és Portugália kivételével minden európai országban jártam.- A család? — Második feleségem vegyipari gépész a TVK-ban. Most éppen gyesen van. Áddm két és fél éves. Egyébként Miskolcon lakunk.- A kötelező adminisztrá­ción kívül mit csinál most az ügyvezető igazgató? — Keservesen sok munká­val járt az elmúlt néhány hét, de nem panaszkodom. S nem akarok a dolgok elé­be vágni, de két tárgyalás­ba is belebonyolódtunk. Egy export- és egy importüzlet­ről van szó. Ha ez össze­jön, akkor az pénzt hoz a konyhára.- Az előzetes dokumen­tumokban az áll, hogy a kft ebben a tört évben vesz­teséges lesz, s jövőre a mi­nimális program null-szaldót igér. Nem túl óvatos elkép­zelések ezek? — Az én pályázatom szá­mított a legoptimistábbnak. Ám szerencsés esetben el­képzelhető, hogy már az idén is pozitív eredmény­nyel zárunk. De ez nem fel­tétele a cég létének és az én működésemnek. Ha be­vág az imént említett üzlet, akkor kasszírozhatunk, s föl­szerelhetjük magunkat szá­mítógéppel. De egyelőre az apró lépések taktikája jegyé­ben, s a fennmaradás, a megerősödés érdekében igyekszünk biztosra menni.- Mondana erre példát? — Ha elkészülnek cégjel­zéses papírjaink, akkor a már kész címlista szerint 150 külföldi és félszáz hazai vál­lalatot keresünk meg. Ez amolyan erőfelmérő gyakor­lat lesz. De mondok mást: december ötödikén egy finn delegáció érkezik Miskolcra. Kereskedők, üzletemberek. Szeretném, ha vállalkozná­nak arra, hogy a társaság termékeivel betörjenek a skandináv piacra. Ez nekik is bolt, de képviselnék ér­dekeinket is. Ez a mérkő­zés még háromesélyes. Ha­sonló akciót tervezek a Benelux államokba, de például az NSZK valamelyik vállalatával is szívesen lép­nék kapcsolatba.- Hol szunnyad most a törzstőke? — Nem szunnyad, fiadzik. A 10,5 millió forintot 18 szá­zalékos kamatra lekötöttem. Amíg az igazi üzletmenet beindul, ez a legjobb befek­tetés. Jövőre elsősorban mi bizományosi üzleteket válla­lunk. A jutalék csak 2—2,5 százalék lesz nálunk, alacso­nyabb az átlagnál, de egy űj cégnek mindenképpen produkálnia kell, s nem me­het csődbe már a kezdet kez­detén. Aztán majd kockáz­tathatunk.- Mit jelent, mit jelent­het a megyének a Borsod­impex? Csak új szin a pa­lettán, vagy... — Vállalati érdekközössé­get teremt a regionális lét és az egymásrautaltság. Olyan információáramlást igyekszünk kialakítani, amely javára válik a társvállala­toknak és a ;kft-nek is. Is­merjük az alapítók lehetősé­geit és termelési, szolgálta­tási készségét. Mi ehhez hozzátesszük még a piac kí­vánságait, a külföld poten­ciális felvevőkészségét. Mi nem elsősorban azt akarjuk eladni, ami van, vagy ami­ből fölösleges van. Arra igyekszünk ösztönözni part­nereinket, megbízóinkat, a társaság tagjait, hogy azzal rukkoljanak ki, amire a pi­acnak szüksége van.- A tucatnyi céget tömö­rítő cég zárt társaság? — Szabad a pálya. A kft tagja lehet bárki, aki ele­get tesz a feltételeknek, ,s aláírja a társasági szerző­dést. Remélem, hogy a már­ciusi közgyűlésen, ahol az első értékelést tartjuk, s véglegesítjük a tervet, dönt­hetünk új tagok felvételé­ről is. Eddig öten jelezték csatlakozási szándékukat. Brackó István Kiszedték az iszapot a Hámori-tóból Hordalékfogó kisgátakat létesítettek Jégtakaró borítja a Hámo­ri-tavat — de még mielőtt ez bekövetkezett volna, a Garadnavölgyi Vízi Társulás sikeresen befejezte idei prog­ramját : megtisztította a tavat a belehordott iszaptól. A to­kaji szakaszmérnökség úszó­kotrójával mintegy ötezer köbméter iszapot távolítot­tak el a tóból ott. ahol a Ganadna-patak beleömlik, s azt a már korábban elkészí­tett két gát közé terítették szét. A hordalék eltávolítá­sával nemcsak a tó felületét növelték meg, de javították a tó vízháztartását is. A Hámori-tóban, az or­szág egyik legidősebb mes­terséges víztárolójában mintegy félmillió köbmé­ternyi vizet tárolnak, amely részben ipari célt is szolgál. A feliszapolódás nyomán a tó felszíne több, mint egy­hektárnyi területtel csökkent — s most ezt nyeijték vissza. A Garadnavölgyi Vízi Tár­sulásnak azonban nemcsak a tó eredeti állapotának visz- szaállitása, hanem annak megőrzése is célja. Ennek ér­dekében a Lenin Kohászati Művek a Garadna-patakon — társadalmi munkával — hor­dalékfogót épített. Ugyan­csak hordalékfogó kisgá­takat létesít az erdőgazda­ság is, hogy a hegyről eső­zéskor lezúduló víz ne vigye a Garadna-patakba a földet. Ezek a hordalékfogók egy­úttal a talaj erózióját is megakadályozzák. Jövőre a feladatok között a tó vízgazdálkodásának ke­zelése és az eliszapolódás megakadályozása lesz a tár­sulat feladata. Tojástermelő gazdaság Boruló piac A Szerencsi Állami Gaz­daság nemcsak megyénkben, hanem országos viszonylat­ban is a nagy tojástermelő üzemek közé tartozik. Ért­hető tehát, hogy a tojáspia­con az utóbbi hónapokban tapasztalható zavarok igen közelről érintik az állami gazdaságot. A piaci zavarok okairól, következményeiről és a to­jástermelés szerencsi helyze­téről értékes tanulmány je­lent meg dr. Osvay György igazgató tollából az Állami Gazdaság című folyóirat legutóbbi számában. Megtud­hatjuk ebből, hogy a gaz­daság közel két évtizede foglalkozik tojástermeléssel. Az első évbem 40 ezer tojó­tyúkkal kezdték, jelenleg pedig 300 ezer a tyúkok szá­ma és 70 millió darab az évi tojástermelés, ami az utób­bi három évben a gazdaság termelési értékének és a nyereségnek mintegy 20 szá­zalékát adja. Ezt a szép eredményt színvonalas gaz­dálkodással, a tojóhibrid ge­netikai javulásával, a tar­tástechnológiai fegyelem erő­sítésével és azzal érték el, hogy a termelésben részt vevő dolgozókat érdekeltté tették a hatékonyság növe­lésében. Ennek köszönhető — többek között —, hogy a takarmány-felhasználás tojá­sonként 477 grammról 149 grammra csökkent. A gazdaság a jövedelem megtartása érdekében az utóbbi években saját maga értékesíti a tojást. Az idén azonban a piaci mechaniz­mus felborult: a tojás a termelőtől kétszeres, olykor háromszoros áron került a fogyasztóhoz. Ezért több to­jástermelő üzem a tojóállo­mány részleges vagy teljes felszámolására kényszerült. Szerencs nem követte ezt a „drasztikus” eljárást, mert a vezetőség szerint még a várható 20 millió forint jö­vedelemkiesés esetén is ki­sebb a veszteség, mintha a 300 ezer tyúkot mind kipusz­títanák. A szépség kevés Kosok A nagybarcai Bánvölgye Termelőszövetkezet két sza­kosított telepén mintegy 3 ezer anvajún található —tá­jékoztatott Petró József, a tsz főállattenyésztc-je. Gyap­jút, húst, s tejet egyaránt „termelnek”. így — hármas hasznosítással — próbálják nyereségessé tenni az ága­zatot. A gépi fejés még nem megoldott, s így a juhászok kézzel fejik a merinóállo- mányt. Az idén eddig egye­denként 15 liter volt a fejé- si eredmény. Bár fejlesztés­re a közeljövőben nem ke­rül sor, a szintentar.tés érdekében, ha szükséges, anyagi áldozatokra is készek. A juhászatokban a legfon­tosabb mérőszám az anyán- kénti éves bárányszaporulat (ami sajnos országosan alig több mint egy bárány!). Ahhoz tehát, hogy az ága­zat eredményt tudjon felmu­tatni, fontos a szaporaság növelése, aminek viszont leg­főbb tartaléka a meddő anyajuhok minél korábbi kiszűrése. Csakhogy! Kettőn áll a vásár... A termékenyí­tésre alkalmatlan kosok szá­ma esetenként eléri a 20 szá­zalékot is! Amit természete­sen nem a küllem, a szép­ség dönt is. Nagybarcán évek óta vizs­gálják a kosokat egy, a Me­dicor műszaki emberei, az Állategészségügyi Intézet .szakállatorvosai, az Agro- coop szakemberei által, s a műszaki fejlesztési alap segítségével kidolgozott mű­szerrel, amellyel a vizsgá­latot a helyszínen tudják végezni. Mikroszkóp segítsé­gével ellenőrzik az ivar- sejtek mozgásképességét, s ez alapján -eldöntik az állat további sorsát. D. K. Előadás az egyetemen A Holocén Természet- védelmi Egyesület előadásso­rozatának következő' ré­szére holnap kerül sor a miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetem Vitamin­klubjában. A 18 órakor kez­dődő előadást Molnár Géza tartja, a környezetvédelem, a filozófia és a jog összefüg­géseit kutatva. Szapora szívveréseket hozott a hír. Némelyekben pedig meghűlt a vér. Mil­liónyian láttuk például, hogyan sápad el A Hét műsorvezetője, amikor be­szélgetőpartnere — a dön­tés helyességének érvelő­je — elsütötte füle mellett a pisztolyt. A riasztót. A mai idők sok kemény megpróbáltatása közepette sem tudja bevenni a gyom­runk a rendeletet, amely szerint a jövő év januárjá­tól szabad utat kap né­hány fegyver (lég-, gáz-, riasztó-) használata. (Az Elnöki Tanács alkotott rendeletét a lőfegyverek­ről.) Ilyen egyértelmű és egyöntetű berzenkedés és balsejtelem, ellenállás nem hallatta szavát egyetlen más ügyben sem. A félelmek, az aggódá­sok mögött alapos a ta­pasztalat. A törvénytiszte­lő többség nem képes hin­ni abban, semmi biztosíté­kát nem látja annak, hogy a békesség és a közbizton­ság lesz nagyobb az emli­tett fegyverek vásárlása és használati joga révén. Tapasztalati tény, hogy eddig sem a — sokat han­goztatotton — nagy több­ségben élő. törvényt tiszte­lő állampolgárok „fegyver­keztek”. Nem ők járkáltak az utcán tőrrel, késsel, bo­rotvával, motorlánccal... Nem ők oltottak ki ben­zinkutas- és taxiséletet. Nem ők vettek el hivata­los személytől élet kioltá­sára alkalmas fegyvert és nem ők húztak ki belső­zsebükből, igazoltatásnál, személyi helyett kábító sprayt. Hosszan megidéz­hető mindaz, amit a kö­zösség írott és íratlan sza­bályai szerint élő állam­polgárok — nem tettek. Es bizton mondható: az agresszivitásra kész, az al­világi élethez közel vagy éppen abban élők sokkal hamarabb jutnak majd a rendelettel engedélyezett eszközökhöz — mintsem bármelyik tanács a szociá­lis alapjából el tudná lát­ni e védelmi fegyverekkel a rászorulókat. Például az egyedül élő öregeket. Aki­ket ki szoktak rabolni... Az aggódások példáiért, a balsejtelmekért nem kell a könyvtárak krimiirodal­mán átrágni magunkat. Éppen elég, sőt megemész­teni sok krimit tálal elénk a mai — mindennapi — valóság. Az elmúlt hetek szapora szóváltásaiban az is el­hangzott, hogy népszava­zást kellett volna tartani a rendelet megalkotása előtt. Ám tudjuk, hogy nálunk a népszavazás egyelőre nem egyszerű do­log. Ne csaljon meg bennün­ket a rendelet helyessége melletti érvelések között az, hogy van ebben a dön­tésben valami „európai”! Európa meg fogja bocsá­tani nekünk, ha egy, a nagy többség által nem kívánt rendeletet vissza­vonunk. Ha a lőfegyverek ügyében most lemaradunk. Mellesleg van nekünk szé­gyenkezésre érdemesebb okunk, nem egy. A napok­ban olvastam egy vezér­cikkben: „A közép- és fel­sőfokú végzettségűek ará­nyát tekintve Magyaror­szág Európában az egyik utolsó helyen áll” vagy „a nemzetek egészségügyi ál­lapotát tükröző európai rangsorban Magyarország az utolsó helyen áll.” Miért kellene nekünk éppen a lőfegyverekkel előbbre rukkolnunk!? T. Nagy József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents