Észak-Magyarország, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-03 / 263. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2

1988. november 3., csütörtök

Ülést tartott az MSZMP Központi Bizottsága

(Folytatás az 1. oldalról)

bevezetett magyar gazdaság- irányítási reform — mondotta ezután. — Nálunk ezzel kezdődött meg a történelmi szakítás a Sztálin nevével fémjelzett gazdasági modellel, és fél évtizedre minden addiginál gyorsabb gazdasági fejlődés feltételei teremtődtek meg. Nem sza- * kítottunik azonban a történelmileg kialakult politikai rendszerrel, s a gazdasági modell egészével sem. Nem kapott érdemi figyelmet az új szocializmus-felfogás kialakítása, a szocialista viszonyok közötti korszerűsödés elméleti és gyakorlati problémáinak tisztázása, az értékrendszer megújítása. A politikai intézményrendszer számottevően nem változott meg, a párt sem újult meg teljesen. A gazdasági reform- folyamat megtorpant, sőt erőteljes visszarendeződésnek voltunk a tanúi. A programok szintjén megfelelő belpolitikai elhatározások fogalmazódtak meg, de többnyire elmaradt a végrehajtásuk. A pártpolitika a folyamatosságot és a folytonosságot hangsúlyozva, a konfliktuskerülő politika gyakorlatát követte.

E helyzet gyors ütemű, radikális megváltoztatása

Ezután Berecz János hangsúlyozta: a gazdasági reform tervezett további lépései, így a költségvetési reform, a bérreform, a hatékony foglalkoztatási feltételek megteremtése nélkülözhetetlenek a gazdaságpolitikai fordulat végrehajtásához. Egyidejűig fel kell gyorsítani annak a szociális védőhálónak a kiépítését, amely a foglalkoztatási feszültségek enyhítéséhez, a munkanélküliség kezeléséhez szükséges. A gazdasági reformlépések sikere — a gazdaság teljesítménye és a közhangulat közötti rendkívül szoros összefüggés miatt — a jövőbeni belpolitikai helyzetet alakító döntő fontosságú tényező.

A társadalmi közvélemény ilyen állapotának döntő oka, hogy hosszú éveken át a párt vezető szerepének egyoldalú hangsúlyozása a mindenhatóság látszatát keltette, továbbá közelebbről az elmúlt másfél évtizedben a magyar társadalom előtt a gazdaságra vonatkozó lényeges információk nem kerültek napvilágra.

Egyszerre kell tehát hozzákezdenünk a továbbra is áldozatokat követelő gazdaságpolitikai fordulat megvalósításához és a tényleges gazdasági helyzetnek, a tényleges választási lehetőségeknek a társadalommal történő megismertetéséhez.

iBerecz János ezek után rámutatott: A politikai nyilvánosság gazdagítása olyan elhatározott szándékunk, amelyet a pártértekezlet megerősített. Változatlanul' fontos törekvésünk, hogy az új ságíró-itársadalómmal partneri viszonyt építsünk ki és tartsunk fenn. A saját törvényei szerint- működő, politikai tényezőként színre lé- "pett sajtó megfelelő helyzethez, szerephez jusson a kibontakozó demokratikus közéletben.

Politikai közéletünket irritálja, a közvélemény hangulatát rontja ugyanakkor a nyilvánosság bizonyos eltorzulása. Mindnyájan érzékeljük, hogy egy-egy markáns kisebbség visszaél a sajtó — különösen a rádió — hatalmával. Közöttük többségben párttagok vannak. Nem engedhető meg, hogy e szűk réteg saját nézeteinek egyoldalú sulykolásával hangulati nyomást gyakoroljon a társadalomra.

már megkezdődött. A gazdasági reformfolyamat felgyorsításával rövid időn belül el kell érni, hogy visszafordíthatatlan, gyökeres megújulás menjen végbe a gazdaságirányítás egészében. A reform kulcskérdése a piaci viszonyok következetes érvényesítése. Ott kell az államnak megjelennie, ahol a piac szabályozó szerepe nem érvényesül.

A vegyes tulajdonú piac- gazdaság kiépítése nélkül nem valósítható meg a pártértekezlet állásfoglalása, s nem lehetünk képesek korszerűen működő gazdaság megteremtésére. A magántulajdon tartós, szilárd része a tulajdoni rendszernek, megfelel az átmeneti társadalom természetének. A magántőke nem válik .meghatározó részévé az újratermelési folyamatoknak, hanem azok továbbra is a társadalmi tőke dominanciáján nyugszanak.

Az előadó ezután továbbfejlődésünk kulcskérdéséről szólt, arról, milyen gyorsan tudjuk hatékonnyá tenni a társadalmi tulajdont. A hatékonyság követelményét szigorúan érvényesíteni kell. A hatékony társadalmi tulajdonformák megteremtésében fontos lépés a társasági törvény.

Akarva vagy akaratlanul megzavarják, dezorientálják a közvéleményt, rontják a reformfolyamat esélyeit, mert a politikai türelmetlenség erősödéséhez járulnak hozzá, s mindezzel rombolják a pánt és a társadalom közötti viszonyt. Kénytelenek leszünk ellensúlyozni ezt a torz gyakorlatot.

Egyelőre még nem tisztázott kérdés, hogy a társadalmi élet különböző súlyú és eltérő politikai orientációjú szereplőit a teljes egyenlőség elvén kell-e az állami tömegkommunikációs fórumokhoz juttatni, vagy azok a saját eszközeikre alapozott nyilvánossággal rendelkezzenek. Miután itt politikai kérdésről van szótannak megválaszolásához a politikai érdekeknek kell meghatározóaknak lenni. Jogosnak tekinthetjük ezért azt az igényt, hogy az állami tömegkommunikációs eszközökben az új szerveződések, polgári indíttatású eszmei áramlatok ne kapjanak tényleges helyzetüknél, befolyásuknál nagyobb teret, s ott jelenjen meg a velük kapcsolatos bírálat is. A párt, a szocialista állam, illetve a tömegszervezetek orgánumai politikájuk alapján — az új szerveződések céljait, érveit, gyakorlatát nem elhallgatva — kritikusan, polémikusán, saját álláspontjukat képviselve foglalkozzanak velük.

Egyre inkább feszültséget okoz az a gyakorlat, hogy jelentős, nagy létszámú rétegek helyzetéről, érdekeiről, törekvéseiről és főleg munkájukról lényegesen kevesebbet lehet tudni a sajtóból, mint amilyen a társadalmi folyamatok egészében betöltött szerepük. Ugyanakkor egy szűk csoport, néhány ügyeletes nyilatkozó minden nyilvánosságot megkap. Ennek a gyakorlatnak a megváltoztatása a lapgazdák, a szerkesztők, a sajtót irányító vezetők fontos szakmai és politikai feladata.

Megjelennek majd — politikai határozataink nyomán — más színezetű lapok is. A más színezet, a más politikai szemlélet önálló arculatot fejezhet ki, de nem támadhatja a társadalmi berendezkedés alapjait.

Berecz János ezután a párttagság politikai cselekvőképességéről szólt. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel — hangsúlyozta —, hogy az MSZMP 816 ezer tagja nem lehet egységes. A pártegység mechanikus értelmezése lenne, ha a tagság -egésze iránt az azonos gondolkodásmód, a megközelítések azonossága és az érdekek felett állás követelményét támasztanánk. A különbséget önmagában véve nem lehet negatívan értékelni. Ha az alapkérdésekben ugyanis ez a több mint 800 ezres pánttagság egyetért, akkor joggal tarthat igényt arra, hogy valóságos politikai pártnak tekintsék, és annak megfelelően eredményesen működjön". Ezen belül azonban vannak és lehetnek különbségek még pártpolitikai kérdésekben is. Van azonban a párttagságnak egy olyan sok százezres összefogott közössége, amely nemcsak a néhány alapvető kérdésben ért egyet, hanem sokkal szélesebben is. Elfogadja, támogatja és meg akarja valósítani a pártértekezlet programját. Ez nagy erő! Általa a párt ma is képes arra, hogy megvalósítsa a pártér- tekezilet állásfoglalásából eredő feladatokat.

Most a hangsúlyt a párt egységére helyezve, s az egység az akcióképességben mutatkozhat meg. Természetesen lehet az áramlatok létéről és milyenségéről vitatkozni, nekünk azonban dinamikus és progresszív egységre kell törekednünk, amely elviseli a különbözőségeket is. Ezért a vita igazi tárgya az, hogy a különböző áramlatok miként vegyenek részt a politikai akarat, a cselekvés, a politikai közélet formálásában. Pártunk, egyesült párt lévén, a munkásmozgalom gazdag tapasztalatait integrálhatja a kommunista mozgalomba. Ezzel foglalkozva szólnék a platformok kérdéséről.

Az előadó ezek után felvázolta, mi tekinthető ma az összefogás alappillérének. Ezek közé sorolta:

4 A hatékony piacgaz- ** daságnák, a vállalkozási lehetőségeknek a megteremtését, amelyek létrehozhatják a nemzeti felemelkedés gazdasági ^Lapjait; önálló arculatú, a nemzeti érdekekre épülő gazdaság- és társadalompolitika kialakítását, amelyre alapulhat határozottabb nyitásunk a világ felé.

O A társadalmi önszer- veződés jogának, mint a szocializmus elidegeníthetetlen elemének érvényesítését a politikai pluralizmus viszonyai között, amelynek keretében a szocialista társadalom új fejlődési útjának a magyar társadalom érdekeit érvényesítő, az ösz- szes haladó, baloldali, demokratikus, nemzeti és humanista törekvést kifejező erő együttműködésének a

megvalósítása.

Ő Olyan szilárd alkot- mányosság kiépítését és szavatolását, amely a

biztonságos jogrendnek, a

jogállamiságnak az alapja, és magába foglalja a demokratikus politikai rendszer működésének keretein belül a párt, a kormány, a különböző érdekképviseletek, a társadalmi-politikai mozgalmak együttműködésének törvényes szabályait.

A A szocializmus meg- **■ újítására törekvő valamennyi ideológiai áramlat együttes politikai programalkotó lehetőségeinek elismerését, beleértve a nem marxista világnézetű, így a vallásos emberek aktív közreműködési lehetőségét is a társadalmi gyakorlat alakításában.

Az új összefogásnak és minden részterületének a magyar progresszió legjobb

Ismeretes, hogy a Központi Bizottság a platformszabadság politikai és szervezeti feltételeire vonat- •kozó kérdések vizsgálatára bizottságot hozott létre. A platformot úgy foghatjuk fel, hogy az a párttagok egy csoportjának egy adott kérdésben, bizonyos ideig tartó nézetazonossága és véleményközössége. Ez azonban nem ölthet szervezeti, szerveződési, intézményesülési szándékot vagy formát, és nem sértheti a demokratikus centralizmus elvét. Pártunk történelmi tapasztalata, hogy a legjobb politikai irányvonal sem valósítható meg szilárd, következetes, kellő politikai összefogás nélkül. Az összefogás természetesen nem személyek közötti egyezség, hanem elvi alapon vállalt politikai közösség. A párt fő erejének azonban kiváltképpen rendelkeznie kell azzal a készséggel, hogy politikai platformján — a társadalom minden rétegéből építkező pártként — lehetőséget teremtsen a párbeszédre, szövetségre a kölcsönösen elfogadott elvek alapján a reform iránt elkötelezett kommunista, a párton kívüli haladó szocialista, baloldali demokratikus, népi-nemzeti indíttatású erők és az egyházak között.

Mindehhez meg kell fogalmaznunk a politikai együttműködés, közmegegyezés új tartalmát a megváltozott körülmények között.

Napjainkra a közmegegyezésnek az elmúlt harminc évben kialakult feltételrendszere, alapja meggyengült. Ez a közmegegyezés ugyanis jelentős mértékben az életszínvonal folyamatos növekedésére épült. Ennek összetevői, így a létbiztonság, a teljes foglalkoztatottság, és a fogyasztásbővülés külön-külön is megrendültek jelentős létszámú rétegek számára.

hagyományaira kell épülnie, folytatva és az új körülmények között kiteljesítve a nemzet, a haladás és a szocializmus ügyének összekapcsolását.

Az új nemzeti összefogás biztosíthatja azoknak az értékeknek a megőrzését, amelyek alapján a XX. században a magyar munkásmozgalom, 1956 óta az MSZMP egyetlen politikai pártként választ tudott adni.

Elvileg nyitott kérdés, hogy az új nemzeti összefogás milyen politikai intézmények létrejöttét eredményezheti. A pártértekezlet állás- foglalásának megfelelően az MSZMP azt vallja, hogy a politikai fejlődés adott szakaszában a pluralizmust az egypártrendszer körülményei között kezdjük meg kiépíteni.

Küzdelmünk a nemzeti felemelkedésért közmegegyezést, összefogást szervező erő akkor lehet, ha el tudjuk kerülni a nacionalizmus buktatóit. Az elmúlt hónapok eseményei azt mutatják, hogy társadalmunkban az egészséges nemzeti érzés mellett jelen vannak esetenként a túlfűtött nacionalizmus jelenségei is. Egyik veszélyes megnyilvánulásuk a szomszéd népekkel szembeni előítélet, holott alapvető magyar nemzeti érdek ebben a térségben, a szomszéd népekkel való hatékony, alkotó együttműködés.

Fontos és a közmegegyezés szempontjából politikai megítélést kívánó belpolitikai fejlemény a társadalomban meglévő áramlatok, szerveződések kérdése.

Egyelőre nehézen rajzolható fel az egyes mozgalmak, egyesülések arculata. Már ma is vannak az MSZMP ideológiájához, politikájához közelálló vonulatok — bár még meglehetősen fejletlenek és erőtlenek. Több olyan mozgalom jött létre, amelynek politikai meghatározottsága már nem látható egyértelműen, de jelenleg az MSZMP-től való távolság- tartás, bírálat jellemzi őket. Vannaik olyan mozgalmak is, amelyek fogalmazványai és magatartása arra utalnak, hogy nem szocialista társadalomban akarnak működni.

Űj fejleménynek tekinthetjük, hogy a különböző mozgalmak iközül néhánnyal a kormány részéről tárgyalások is kezdődtek. Az is figyelemre méltó, hogy egyes szerveződések adott esetben politikailag felelős magatartást tanúsítottak a rend és a törvényesség betartásával, például október 23-án. Ez azonban nem jellemző minden szerveződésre. Általában továbbra is megfontolt álláspontot, s differenciált magatartást célszerű egyidejűleg tanúsítani. Határozottabban kell törekednünk ugyanakkor arra, hogy az új szerveződésekkel kapcsolatban irányadó jelzéseket adjunk, és határozott magatartásunkat a társadalom nyilvánossága előtt tegyük. Eddigi vonalvezetésünk — részben

Az 1953-ban elindított kibontakozási kísérlet is sok figyelmeztető tanulságot hordoz. Az elengedhetetlen megújulás és reform elemeit tartalmazta az MDP Központi Vezetőségének 1953. júniusi határozata, az új szakasz kormányprogramja. De a párton belüli különböző csoportok közötti elvtelen harc, a torzsalkodás nemzeti tragédiába torkollott, és lehetőséget teremtett a munkáshatalom elleni ellenforradalmi támadásra is.

A tragikus helyzetből való kiemelkedés is a megújulás követelményeire és erőire alapozódhatott. Kiemelkedő érdeme az újjáalakult Magyar Szocialista Munkáspárt vezérkarának, hogy politikájának kidolgozása és megvalósítása során arra a demokratikus tömeg- mozgalomra támaszkodott, mely 1953 nyara óta, így még 1956 októberében is egyre erőteljesebben fogalmazta meg és követelte a bűnök felszámolását, a jogos igények teljesítését. Ez lényegében a forradalmi megújulás társadalmi talaját jelentette.

Történelmi tény, hogy a gyors konszolidáció kezdeti bázisát ez a; demokratikus mozgalom és követeléseinek a teljesítése biztosította. Éppen ezért politikai kár származott abból, hogy ez a tény a későbbiekben nem kapott kellő megbecsülést, és a Nagy Imre-per után pedig teljes mértékben elsikkadt az értékelésekben. Ebben én is érzem a felelősségemet.

A párt politikájának új minőségét jelentette a hatvanas évek második felében a gazdasági reformfolyamat kibontakoztatása.

A pártértekezlet állásfoglalása meghatározza a politikai rendszer fejlesztésére irányuló szándékainkat. Ma a demokratikus, pluralista intézményrendszer kiépítését az egypártrendszer körülményei között tartjuk lehetségesnek. Ez az álláspontunk azonban jelenleg nehéz próbatétel előtt áll. Ennek kulcskérdése, hogy a Központi Bizottság:

1. élére tud-e állni a folyamatoknak és képes-e a fő politikai irány megtartására. Társadalmi valósággá tudja-e váltani a pártértekezlet elhatározását magába foglaló programot, a fordulat, a reform, a megújulás programját;

2. a társadalom számára elfogadhatóan tudja-e értelmezni a politikai pluralizérthető okokból — gyakran követő, túlzottan hasonuló jellegű, csaknem minden új fejleményt tolerál, azonban azokat integrálni és érdemben befolyásolni még nem képes. Fontos tanulságot vonhatunk le ezekből.

A közelmúlt történelmének tanulságai szintén e viták középpontjába kerültek. Mi erősít bennünket, mire építhetünk és mitől kell elhatárolódni — vitatják széles körben?!

Történelmünk tagadhatatlan erőforrása az 1944/45-ös fordulóban kibontakozott újjászületés.

A következő fordulópont a két munkáspárt egyesülése. A Magyar Kommunista Párt a forradalmi elmélet ismeretét, az illegális harcban ki- kovácsolódott erényeit, mint az áldozatkészség, az önfegyelem, az elkötelezettség, míg a Szociáldemokrata Párt a tömegmunka, a demoíkra- tikus építkezés, a sokszínű politizálás tapasztalatait hozta a közös szervezetbe. Ezek a gazdag erőforrások rövid idő alatt szinte semmivé lettek, mert a párt egy szűk csoport diktatórikus uralmának az eszközévé vált.

mus koncepcióját, s következetesen tud-e ragaszkodni megvalósításához;

3. képes-e elviselni és kezelni a politikai önkifejezés igényeire épülő szerveződéseket, megegyezésre jutni egyesekkel, s harcolni másokkal ;

4. képes-e rugalmas cselekvési egység létrehozására- a párton belül, amely paás haladó párton kívüli erőkkel szövetségben működik.

Tudatában kell lennünk, hogy a politikai rendszer reformjának a folyamata a pártra is kihat.

Ezért a párt politikájának dinamizálásához, cselekvő- képességének erősítéséhez kapcsolódva sürgető feladataink vannak.

— Fel kell gyorsítani a gazdasági reformfolyamatokat, így a tulajdoni reformot, a költségvetési és bérreformot, a gazdasági érdek- egyeztetés kiépítését, amelyek nélkülözhetetlenek a vállalati és az egyéni érdekeltség következetes megteremtéséhez. Célszerűnek látszik egy függetlenített reformbizottság felállítása a kormány mellett, amely rövid időn belül konkrét javaslatokat készít el. Ezek fél éven belül kidolgozhatok. További néhány hónapos vitán alapuló véglegesítés után a reformterv az Országgyűlés elé terjeszthető. Közben a gazdálkodás új rendjére felkészíthető dolgozó társadalmunk is. így az egész folyamat jövő év végével lezárulhat, és 1990. január 1-jével életbe léphet a gazdálkodás átfogó reformja.

— Fel kell gyorsítani a párt- értekezlet programjára épülő feladatterv megvalósítását is. Ennek keretébén kell megvalósítani a párt belső reformját. Az alapszervezetek , helyének, szerepének és feladatának tisztázása, a párt szerveződése új elveinek kidolgozása, a platformszabadság meghatározása lassan halad, hiszen látható, hogy az események ennél gyorsabban alakulnak. Célratörő, nem elsietett, de gyorsabb munka szükséges.

— A párt új munkastílusának mielőbb a napi politikai munkában is markánsan jelentkeznie kell. Az apparátusok átszervezése megkezdődött, azonban több helyen — így a Központi Bizottság mellett — ez a munka még nem fejeződött be. Célul kell kitűznünk — a

(Folytatás a 3. oldalon)

Gyorsítani a szociális védőháló kiépítését

Nemzet, haladás, szocializmus

Meg kell valósítani a párt belső reformját