Észak-Magyarország, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-11 / 243. szám
1988. október 11., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 I A megyei komplex program ideológiai hátteréről Borsod-Abaúj-Zemplén megye regionális fejlesztési koncepciójának kidolgozása újabb szakaszhoz érkezett. A koncepció részterületeire kilenc szakbizottság és két város (Miskolc és Ózd) dolgozza ki javaslatait. A résztervek vitáira ezekben a napokban, hetekben kerül sor. A regionális komplex program politikai-ideológiai tennivalóiról készült anyagot a napokban vitatták meg az érdeklődők a megyei könyvtár előadótermében. Mit tartalmaz ez az anyag? Először néhány elméleti kérdést fogalmaz meg, az egységes kiindulási pont alapjául, majd elemzi a megyében, a legkülönbözőbb területeken kialakult helyzetet, és annak okait, ezekkel indokolva a komplex program szükségességét. Végül a válság kezelése, a politikai stabilitás elérése érdekében hét pontban foglalja össze a követendő eljárás tartalmát, formáit, módszereit. Ezek címszavakban: a társadalmi nyilvánosság szerepe; a politikai döntések eredményének szervezeti, tartalmi és személyi konzekvenciái; a párt vezető szerepének érvényesítése, az itt szükséges módosítások, kapcsolatok állami és társadalmi szervekkel; az állampolgári kezdeményezések, közösségek helye; az érdekfel - táró és érvényesítő tevékenység színterei; milyen új szerveződések, szervezetek kellenek az optimálisabb társadalmi döntésekhez; hogyan kezeljük a kialakult szocializmusképet? A vitában először Ződi Imre, a népfront megyei titkára, az anyagot szerkesztő munkabizottság vezetője mondta el, hogy milyen koncepció alapján, milyen szempontok figyelembevételével készítették el ,a tervezetet. A résztvevők — köztük hivatásos pártmunkások, egyetemisták, művészek, a Magyar Demokrata Fórum miskolci csoportjának tagjai, tudósok, egyházi személyek, gazdasági szakemberek — rendkívül érdekes, színvohálas és kulturált vitát folytattak a témában. Az NME diákjait képviselő Ződi Zsolt úgy találta, hogy a jelenlegi politikai sokszínűség inkább mondható zűrzavarnak, mint pluralizmusnak. A végső cél mindig az állampolgár és jóléte lehet. Most az állampolgár csak eszköz a gazdaság, a politika megújítása érdekében. Az értékvesztett állapotban talán hasznos a több száz éves tapasztalattal rendelkező polgári demokrácia néhány értékét felújítani. Balázsi Tibor, az MDF tagja hiányolta az anyagból a szocializmuskép újrafogalmazását. .Erről 'lemondani alapvető hiba — mondotta. Benkő György, református püspökhelyettes szerint a tudomány megfogalmazta már, hogy mi az érték. Ismerünk is ilyeneket: igazság, kenyér, szeretet. De mi a 'sorrend? Ha ezt tudjuk, azt is tudni fogjuk, hogy mit kell megőrizni. — A társadalmi gon-, dók orvoslásában én annak hiszek — mondotta —, aki a diagnózist ,a terápia közben mondja el. Gulyák Zsolt, a városi párt- bizottság titkára szeriint az anyag túl sokat markol, nem a megyében kell megoldani az ország problémáit, ideológiai gondjait. Azt viszont jó lenne tudni, mit jelent a gazdaságban a demokrácia. A szerkezetváltás nem demokrácia kérdése. Szerkezetet váltani tulajdonképpen csak diktatúrával lehet. Nincs mód arra, hogy a gazdasági kérdésekben népszavazást tartsunk. Ezzel szemben mondotta Pankucsi Márta, az anyag szerkesztőinek egyike, hogy minden probléma megoldásának kulcskérdése a politika. Alapvető kérdés ez, mert ha a döntésmechanizmusok racionalizálásában nem tudunk előrelépni, változtatni, akkor a gazdaságban sem leszünk erre képesek. A felszólalók többsége nagyon jónak tartotta az anyagot — több felszólalás is elhangzott még kisebb-na- gyobb részkérdésekben —, s a vitavezető Miklós Imre, a megyei pártbizottság osztályvezetője arról biztosította a résztvevőket, hogy a teljes program elkészülte után az anyagot részleteiben és egészében a kiegészítésekkel együtt újra vitára bocsátják. (szatmári) Elizabeth Taylornak is készített lábbelit Ismét rangján a cipőjavítás Bizony, mi ma élők — legalábbis a többség — már nem is tudjuk, milyen egy igazi cipő. Ami igazi borjúbőrből meg marhabőr talppal készül (amit két évig áztattak a cseriében), s melyet két-három évig szinte nem is lehetett tönkretenni... — Régen az újpesti bőrgyárakban készültek Európa legjobb bőrei — mondja Toller Dezső, miskolci nyugdíjas cipész, aki igazán tudja, hogyan kell jó cipőt készíteni, s azt is tudja, hogy milyen az igazán minőségi alapanyag. Hiszen már elmúlt hetvenéves. Készített cipőt Elizabeth Taylornak is. Elképzelhető, hogy ilyen gazdag és híres embernek milyen kényes az ízlése... De erről majd később. — Tízgyerekes családból származom, s annak idején nagy szegénységben éltünk. így aztán — mikor elértem a tizenöt évet — apámék, hogy egy kosztos- sal kevesebb legyen, odaadtak Gittler Sándor suszterhoz tanulónak. Három esztendő elteltével — 1929- ben — lettem segéd, majd letettem a mestervizsgát. Tapasztalatokért Pestre kerültem dolgozni, majd visz- sza Miskolcra, ahol tizenöt évig voltam egy olyan cégnél, ahol új cipőket készítettünk. Leginkább kézi munkával, szigorú, technológiai előírások betartásával készített alapanyagokból. Ma már nyugdíjasként javítja Toller Dezső, a cipőket. Kizárólag javítással foglalkozik, korára, no meg a sok megrendelésre tekintettel. Ugyanis annyi kuncsaftja van, hogy alig győzi... Hiába, napjainkban ugyancsak megnövekedett az igény eme szolgáltatás iránt. S azt is jól tudjuk, hogy ennek ellenére elég kevés az ilyesféle munkát végzők száma. Hogy ő mégis folytatja ezt a mesterséget, nyugdíjasként is? Annak is oka van: a szakma szeretete és az, hogy egy ilyen ember nemigen tud otthon tétlenül üldögélni— Egy ideig Angliában dolgozott. Kezdetben ortopéd cipőket csináltam egy kórházban, majd London belvárosában helyezkedtem el egy több száz éves cégnél. Ide az angol és az amerikai felső rétegből jártak cipőt csináltatni. Én kezdetben csak női cipőkre specializáltam magam. Ott az a szokás, hogy aki készíti a lábravalót, az személyesen „veszi le” a méreteket, személyesen tárgyal a kuncsafttal. így egy alkalommal Elizabeth Taylornak kellett „levennem” főnöki utasításra a méreteket, s azután — néhány évig — már csak én készítettem neki a lábbeliket. Taylornak például igénye volt, hogy speciális, egyedi sarkú legyen a cipője. Volt, hogy egyszerre ötven párat kellett egy megrendelésre csinálni neki. De készítettem ott miniszterelnöknek, hadügyminiszternek is cipőket. Tudja, úgy volt ez, hogy ha jó munkát adtam ki a kezem közül, egyik megrendelő a másiknak ajánlott. Például egy alkalommal fölkeresett egy dél-afrikai hölgy, akinek ortopéd lába volt. Jól sikerült a cipő, fölajánlotta: menjek vele házi cipésznek Dél-Afrikába. Nem mentem, mert bennem már egyre csak az motoszkált, hogy haza kell jönni . . . Hazajött. Ismét régóta itthon űzi ezt. a szép mesterséget. (mészáros) A borsodivánkai Prónay-kas- tély - mely egyes feltételezések szerint már oz 1790-es években állt - és az ezt ölelő park mára meglehetősen leromlott. A korabeli kertépítészet jegyei még felismerhetők, melyek egykor szerencsésen ötvöződtek a természetes adottságokkal. Több évszázados kocsányos tölgyfa, méteres kőrisek, Illetve a megmaradt meanderrészlet jelzi, hogy a kertépítészet a keményfa ligeterdő fáit használta fel alapul az angolpark kiépítéséhez. Ugyancsak az ökológiai igényekhez igazodik a figyelemreméltóan idős, százéves, tűlevelű, s mégis lombhullató mocsári ciprus, mig a platánokat és a különböző tujákat díszként, szi- nezőelemként alkalmazták. A 15 holdas területen ma szociális otthon működik, s lehetőségükhöz mérten az intézet gondozottjai tartják rendben a parkot. A teljes felújításhoz szükséges 1 millió forint helyett azonban csak 200 ezer forint áll a község rendelkezésére, különböző forrásokból. (11. zs.—d. k.) Kiterítve előttem Magyarország autótérképe. Se szeri, se száma azon településneveknek, amelyeknek számomra semmi értelmük, s meglehet, lakói sem tudják. A Fejér megyei Aba községbeliek legfeljebb arra büszkék, hogy névadójuk harmadik volt a magyar királyi trónon (A-ba Sámuel). Némelyek szerint a szó iráni eredetű, s jelentése: „kegyes”. Az Abaúj és Heves megyei Novaj állampolgárai egy anekdotával magyarítják értelmessé településük nevét. A házalókoldus egy darab vajat kap, ami ügyetlensége miatt a földre poity- tyan, s így kiált: „No vaj!” Nos, egy szláv szó rejtezik benne: „új”. Keblem gombsza'kadásig feszítette „kis- lajbim”, amikor szeretett tanítónktól megtudtam, hogy szülőfalum névadója Mátyásnak, az „igazságosnak” egy derék vitéze volt, aki csatában elvesztett fél karjáért ezt a falut kapta — a bajnokot Garadná- nak hívták. De 1949-ben hiba történt, pontosabban az addig kötelező német helyébe az orosz lépett a gimnáziumban. Sztálin- grád=Sztálinváros.Grád jelentése: vár, város. És kutatásra adtam fejem. A 13. század elején még Gradna néven említik az oklevelek, a végén mai alakjában, mivel a magyar nyelvérzék nem bírja elviselni a szókezdő mássalhangzó-torlódást — Garad- na, ami annyit tesz, hogy „várhoz tartozó”, rövidebbre fogva; „váré”. (Az abaiaknak nincs mire felvágniuk, Aba Sámuelhez elsőbbségi jogunk van, ugyanis ő emeltette Abaújvárt, nevet adva általa egy megyének is. Falum Abaújvár tartozéka volt.)’ Azt is megtudtam, falumat szláv pásztorok alapíthatták. De mivel nem régen 4000 éves temetkezési helyet tártak fel a falu határában, azt is mondhatjuk, hogy a bronzkor emberét illeti az elsőbbség. Kassát se a magyarok tartották a keresztvíz alá, hanem németek. Az ófelnémet „Kassau” (legelő, adománybirtok) szó vál- tozott-csiszolódott 900 esztendő sodrásában mai alakjára. A Hernád nevét is „készen” Óhaj és javaslat és szintén német őstelepesektől kaptuk. Eredeti jelentése: „kanyargós „kacskann- gós”. A sebes vizű hegyi folyo olyan kanyarokat vet a lapályon, mintha „keringene”. Legnagyobb folyónk névadásával se baT joskodtunk, nyelvérzékünk magyarított hangzásán, de eszünkbe se jutott magyarosítani, mondjuk; „Dundi”-ra. Sőt! Nemzeti önérzetünket cseppet sem sértette, hogy fővárosunk nevének második tagja szláv eredetre utal, de attól se támadna lyuk az égen, ha az egész az volna. Ezt ón magyar „őstürelmességnék” nevezem. Messziről jön az élet és a végtelen jövőbe tart. Amit korábbi civilizációk megalkottak, maradjon meg alapnak, amire biztonsággal épülhet az új, hiszen azt az alapot generációk hosszú sora vallotta- viasgáztatta, embernek való hely-e. S a meghódoltak kínja enyhül, ha fészkükre nem emelnek kezet a hódítók, és továbbra is nevén nevezhetik, mert az erőszakkal megszakított folyamatosság nem gyógyító „érvágás”. Amit a honfoglaló magyarok itt találtak, ma is megvan, de ha nincs tatár, török taposta ki a földből. Akadnak országrésznyi tájaink, ahol egyetlen építmény nem idősebb a 18. századnál! 600—700 év tárgyi és szellemi hagyatékát oszmán fanatikusok felprédálták. Nézem Magyarország autótérképét. A tekintet szabad, mint a madár és a szél — világútlevél nélkül járhat-kelhet a határokon. Most nyugatnak tart. Schachendorf, Reohnitz oly közel, az unatkozó magyar határőr megszámolhatja, ott hányszor kukorékol a kakas. Nyolc-, netán 900 éven át mi volt a magyar nevük? És Moschendorf- nak? Ha netán Árpád-kori templomuk van, az osztrák idegenvezető hogyan nevezi a magyar szenteket? Grosspotersdorf... Nagypéterfalva volna? Még azt merészelik mondani a hazai rosszmájúak a csereháti Rásonysápberencsre, kitörik az ember nyelve, mire a végére ér. Ezt olvassák el- Kirchschlag d. Buekl. Welt, a két szó rövidítve tehát alaposan felülmúlták a mi három falu nevéből összetákolt településnevünket. Kukkantsunk át északi szomszédainkhoz. Moldava nad Bodvou. Az egykori Tornára tippelek. De mért nem hagyták meg eredeti nevét? Az nem magyar szó, ősszláv- nak tudom. Velka Ida. Ezt nem esik nehezemre megfejteni — Nagyida, apám szülőfaluja, s egy, kínban fogantatott, sírós- nevetős „vígeposz” történetének színhelye — A nagyidai cigányoké (Arany János). Sátoraljaújhelyből átlátni Slovenské Nővé Mestóba. (Gondolom, ezt jelenti: „Szlovák- újhely”.) És Borisa is oly közel, határtól a faluig nem szívnánk el egy cigarettát. Istenem! Miért cserélték fel a szóvégi i-t a-ra?! Ezzel valójában nem szlovákosítot- tak, csak ellenszenvüket nyilvánították ki a magyar történelem nagy, tragikus alakjával szemben — Borsi, ii. Rákóczi Ferenc szülőfaluja! Derék szlovák ‘katonái ezt nem vennék jó néven, ha feltámadnának. Ügy tudom, az első szlovák nyomtatott könyvet éppen a nagyságos fejedelemnek köszönhetik, ő érez rá elsőként egy természetes szükségletre: soknemzetiségű katonáinak anyanyelvükön kell hirdetni az Igét! (A jelzett könyv Imádságókat tartalmaz.) Tekintetem megakad Munkacsevón. Ágyúk dörögnek, ostromlók csatalármája. A vár kapitánya egy asszony, — néhány éve Borsiban világra szenvedte azt a kisfiút, ^iki rémületében bújna a szoknyája alá. Zrínyi Ilona! Urnen viszik azt a kisfiút Ausztriába, hogy a jezsuiták kineveljék belőle a Rákócziak lázadó szellemét. Érmindszentet keresem, Ady szülőfaluját. Hátha a patak neve útba igazit. Nem, azt is átkeresztelték. A Crisul Negruban a Fekete Köröst sejtem. Arany szülővárosa valószínűleg agrárközpont lesz — Salonta, és milyen közel a határhoz! Legjelesebb Biblia-fordítónk, Károli is nyugodhat ismeretlen sírjában Göncön, Nagykároly (Cáréi) megmarad. De mi lehet ezrSupuru de Sur? És Homorodu de Mijloc? A jugoszlávok tűrhetően „keresztelték át” a nagyobb helységeket: Kanjiza, Senta, Kikinda, de hogy mi lehetett Backo Pet- rovo Selo, vagy Novo Milosevo? Nem értem, mire való mindez. Minden szomszédos állam, mely területébe olvasztott a széthullt történelmi Magyarországból, sietve megváltoztatta a települések nevét. De a folyókét is, talán még az ősi dűlőneveket se kímélték, holott ezek nem puszta néprajzi érdekességek, legtöbbje rávilágított az ott lévő föld termőhelyi adottságaira is (Káposztás, Mákos, Kenderföld stb.), amely a gazdálkodásban haszonra fordítható. Nálunk szláv, német helységnevek százszámra, és nem hiszem, bárki hátrányt szenvedne idegen hangzású neve miatt. Falumban a legmódosabb gazdák mindegyike szláv nevű volt. Porubjánszki, Paulovics, Klema, Ucekáj, Bohács. Jó gazdák, tisztességes magyar állampolgárok voltak. Javaslom: autótérképeink tüntessék fel az új mellett a régi, tehát rhagyar helységneveket — egyetlen falut se rejtünk el csomagtartónkban, hogy tiltott csempészáruként hazahozzuk. Gulyás Mihály
