Észak-Magyarország, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-05 / 238. szám

1988. október 5., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 az Ügyelet, pótlék, támogatás „Az elmúlt évtizedben, de kiemelten 1988. január elsejétől az ágazatban fokozatosan csökken a diplomások és a szakdolgozók száma, rosszabbodik a szakképzettek ará­nya. A megyebizottság javasolja, hogy a felsőbb szervek sürgősen tűzzék napirend­re az egészségügy helyzetét és hatékony in­tézkedésekkel akadályozzák meg a roha­mosan romló állapotot.” Így szól az állás- foglalás egy része, amelyet az Egészség- ügyi Dolgozók Szakszervezetének Megyei Bizottsága fogadott el szeptember 15-i ülé­sén, a megyei kórház szakszervezeti bizott­ságának kezdeményezésére. Igaz, ez nem­csak megyei, hanem országos, ágazati gond. de a Borsod Megyei Tanács V. B. szeptem­ber 27-i ülésén már kézzelfogható intézk* dést jelentett be, mely szerint: az ano­máliák megszüntetése érdekében az egész­ségügyi intézmények ügyeleti díjával, mű­szakpótlékával összefüggő jövedelemcsökke­nés ellensúlyozására féléves szinten 4 131 000 forint béralapjuttatást engedélyezett. Dr. Katona Zoltántól, a megyei kórház főigazgató főorvosától először arra a kérdésre kértünk választ: mi az oka annak, hogy ilyen nehéz helyzetbe kerültek az egészségügyi dolgozók? — Több okát is látom en­nék a helyzetnek. Az ága­zatban rendkívül alacsonyak a bérek. Négy évvel ez­előtt 1800 forintos fizetést tudtunk ajánlani egy pálya­kezdő nővérnek, s nagy erő­feszítésekkel elértük, hogy a kezdő, szakképzett ápoló­nőnék 3900, a segédápoló­nak 3500 és az orvosnak 5000 forint alapfizetést tudunk adni. Mondok még egy jel­lemző adatot: a kórházunk dolgozóinak 25,2 százaléka nem fizet jövedelemadót, te­hát nyolcszáz emberünk bé­re nem éri el az 5000 forin­tot sem. — A hírek szerint most nemcsak az alapbérrel, ha­nem az egyéb juttatásokkal is gondjuk volt. — így igaz. Meglehetősen szerencsétlen a bérstruktú­ránk. A kereset 60 százalé­ka a törzsbér, 40 százaléka a mozgóbér. Januártól né­hány pótlékot alapbéresítet- tünk ugyan, de a műszak­pótlékot százalékban kapjuk, így az alapbérrel, megnőve-, kedett a műszakpótlék ösz- szege is. A kórház az év 365 napján dolgozik éjjel-nap­pal, így ez a pénz bizony jelentős, ha 2800 dolgozó­ra vetítjük. A másik dolog pedig az ügyeleti díj. Ha a saját biztonságunkat és a megye lakóinak biztonságát nézzük, nekünk naponta 110—120 embert .kell ügye­letben tartanunk. Nagy a létszámhiány, mintegy 200 üres állásunk van, tehát egy emberre sokkal több ügye­let jut. Van olyan orvosunk, aki 14 ügyeletet teljesít egy hónapban, s ezt nem a jö­vedelem miatt teszi, hanem a munkáltató és a beteglét­szám kényszeríti erre. — Azt hallottuk, hogy ja­nuárban az ügyeleti díjat is bruttósították. Talán az így felemelt összeggel ugyanaz a helyzet, mint a bányászok hűségpénzével, vagy a pe­dagógusok túlórapénzével, azaz, sokkal rosszabbul jár, aki pluszmunkát is vállal? — Egyszerű számolással bebizonyítható, hogy az egészségügyben dolgozók is így jártak. Régen a kiemelt ügyeletért fizettünk 500 fo­rintot, ennek 10 százaléka volt a nyugdíjjárulék, ma­radt 460 forint. Januártól bruttósítottuk 750 forintra az összeget, amelyből most 40 százalék a jövedelemadó és tíz az SZTK-járulék: marad 375 forint. Ez tíz ügyeletnél 1000—1500 forinttal keve­sebb, mint egy évvel ezelőtt. Azt kértük, hogy a jövede­lemadó újratárgyalásánál térjenek erre a dologra visz- sza, s vezessék be a lineá­ris adózást, a progresszív helyett. — Mire elég ez a több mint négymillió forint, ame­lyet a megyei tanácstól kap­tak? — Ebből rendezzük az ügyeleti díjat, méghozzá úgy, hogy ügyeleti prémiumot tűzünk ki azoknak, akik bi­zonyos számú szolgálat fe­lett teljesítenek. Így ami most teljesítmónyvisszafogó, azt ösztönzővé tesszük. — Ha kidolgozzák és be­vezetik az új társadalombiz­tosítási rendszert, többet igényelhetnek-e majd a kór­házak a bevételből vissza: bérre, fejlesztésre, műsze­rekre? — Egyelőre még csak kí­sérleti stádiumról beszélihe- tünk. Januártól néhány he­lyen bevezetik a teljes gon­dozás megtérítésének kiszá molását próbaként. Ez azt jelentené, hogy a megka­pott költségvetési kereten kívül a beteg kezelési költ­ségének számláját visszaigé­nyelheti a kórház. Miért is lenne ez jó? Most átlago­san egy kórházi ágyra 185 ezer forint az éves költség. Ez igazságtalanság, s nem fedezi a teljes finanszírozást, hiszen egy súlyos betegre ennek többszöröse is elmegy. — Említette, hogy száz emberrel kevesebb a létszám, ennyi üres állásuk van. Nem. próbálták betölteni ezeket a helyeket, hiszen a másik oldalon munkaerő- felesleg van? — Meghirdettük az állá­sokat, 150 jelentkező volt, ebből, hármat tudtunk fel­venni. Olyan munkaerőre nekünk sincs szükségünk, akit csak kerülgetni kell a szakképzett nővéreknek. Egyébként pályázatot nyúj­tottunk be az ÁBMiH-hoz, átképzési programjavaslat­tal, amelyet meg is nyer­tünk. Fölveszünk 30 érettsé­gizett lányt — ugyanis ők is állás nélkül vannak, nem­csak a szakképzetlenek és analfabéták — alkitk 18 hó­nap alatt egészségügyi alap­képzést kapnak, 3500 forint fizetéssel, és 500 forint ta­karékossággal, amelyet a diploma mellé egy összeg­ben adunk. Miután ezek a lányok érettségizettek, köny- nyebben lehet speciális kép­zésre ösztönözni őket az is­kola után. Az oktatás októ­berben indul, ez bizonyos alapja lesz az úgynevezett szintes ápolásnak. Ez azt je­lenti, hogy aki valamilyen szakképesítéssel rendelkezik, azt ne pocsékoljuk, energiá­ját ne pazaroljuk ágynemű- cserére, ételkihordásra, ezt megtehetik az alacsonyabb képzettséggel rendelkezők is. Orosz B. Erika Koroknay Dani kopjafája Gyermekhős emlékmúzeuma Szép, koraőszi időben, amikor már jólesik a Nap melege, a mádi általános is­kola udvarán állok, kedves arcú fiatalok között, ahogy illik, csendben, áhítattal a szívemben. S közben keresem a te­kinteteket, vajon melyik ti­zenéves fiú vagy lány vol­na az, aki szívből segítené a jó ügyet, mégha belehal­na is. Mint az a tizennégy éves, félárva fiú, akinek emlékére ma sokan eljöt­tünk, hogy fejet hajtsunk tettei előtt. Aki a szabad­ságharc katonája volt tizen­négy évesen. Nézem a szép ruhába öltözött gyermeke­ket. Vajon melyik lehetne hasonlatos Koroknay Dáni­elhez, a huncut szemű Dani­hoz, akiről szülőfalujának iskolaigazgatója — Kiss György — is becenevén be­szél, hisz’ a „Dani gyerek” már örökké a falu gyerme­ke marad akkor is, ha sírja túl a Dunán, Ácson dom­borul, ahol a honvédsereg utolsó nagy győzelme volt, ahol a gyermekhőst igazi hősnek kijáró különsírba te­mettek el, álmait kopjafák őrzik, születési adatait a mádi anyakönyv, halálát pe­dig az ácsi református egy­ház anyakönyvébe jegyez­ték be, 1849. május máso- dikai dátummal. E napon nem is jegyeztek be több halálesetet, és a legközeleb­bi bejegyzett napon — má­Az emléktábla mindig friss vi­rágaival jus ötödikén is egy: Csobai Mihály neve szerepel az anyakönyvben. Üjra az őszinte szemű gyerekekre gondolok, ki vállalná közü­lük, hogy halálhörgések, csa­takiáltások, dörgések, vil­lámcsapások között az el­lenség becsapódott ágyúgo­lyóit összegyűjtse, hogy a mieink azokat használják. így veszett oda a község Danija, aki a jelen fiatal­jainak példaképe lehet, aki­nek emlékét most már gyer­mekek őrzik, akik közül ta­lán sokan szeretnének na­gyot, szépet tenni, és akik tisztelettel adóznak a gyer­mekhősnek, és végigjárják a szabadságharc állomásait Mádtól, Tokajon, Tápióbics- kén, Isaszegen át, egészen Komáromig, Ácsig. Mindezt nem régen tehetik az iskola diákjai, hiszen alig hét év­vel ezelőtt derült fény egy hegyaljai gyermekember tetteire Rakó Józsefnek, az Iránytű főszerkesztőjének, Kiss Ernő aszalói reformá­tus lelkésznek, Koppány László mádi igazgatóhelyet­tesnek a segítségével. Aki­ket kutatásaikban nemcsak a gyermekszeretet, de a múlt dicsőségeinek példa­ként állítása is vezérelt. Hogy legyen kapaszkodó, hogy legyen eszménykép az őszinte, romlatlan gyermek­szívek előtt, hogy a legki­sebb faluban is legyen hová vinni büszkeséggel egy szál virágot, hogy legyen kinek elmondani: egy gyermek hő­si tetteit naplójában a sza­badságharc tisztje, Karsa Ferenc is szeretettel említi, hogy Balázs Árpád e gyer­mek tiszteletére komponált zenét, rövid életét egy szín­darab ősbemutatóján itt is­merhették meg először. így lett itt, Mádon, az or­szágban talán elsőként olyan iskolamúzeum, amely ilyen rövid életutat őriz, amely gyermekemléket őriz gyer­mekeknek felnőtt, férfi­as tettéről, a jövendő fel­nőttéinek, hogy az emléket ne mossa el az idő, hanem friss szelek vigyék tovább. B. Sí. I„ A sajóörösi törökmogyorófa még tovább szűkíti. Előtte a természetvédelem jelké­pével, azaz kócsaggal ellá­tott tábla, rajta felirat: vé­dett fa! (Ilyen táblát he­lyeztek ki mind a 44, vé­dettségre érdemesnek tar­tott területen.) Az egyéb­ként a Balkánon honos, ná­lunk csak díszfaként ülte­tett fa 1958. óta védett, törzskerülete 274 centimé­ter, lombkerülete eléri a 30 métert. Az óriási korona kertek fölé nyúlik, s többek között a 69 éves Ládi Jó­zsef és felesége is élvezi árnyékát. Felháborodva számoltak be arról, hogy pár hónapja az egyik falu- • beli letörte a fa egyik fő­ágát, mert számára túlságo­san alacsonyan nyúlt be az út felé. Tőlük tudtuk meg azt is, hogy bár sokan pró­bálkoztak a fa terméséből a szaporítással, nemigen si­került, míg az ő kertjükben már többször kikelt, s je­lenleg két csemete is talál­ható. Tudomásuk szerint 200 éves a fakolosszus, minden évben kizöldül, mint ahogy ez évben is, látható képün­kön. n. zs.—d. k. Szállítók és alvállalkozók előnyben A miskolci NEB vizsgálati tapasztalatai A tőlünk fejlettebb orszá­gokban már évtizedek óta gyakorlat, hogy a különböző vállalkozók, cégek, vállala­tok csak megnyert verseny- tárgyalás útján jutnak az adott munkához, a kivite­lezés jogához. Magyarorszá­gon egy. 1982-es, miniszter- tanácsi rendelet tette köte­lezővé a versenytárgyalások hirdetését a kivitelezések megszabott körében. A jog­szabály megalkotását, majd bevezetését nem kísérte egyértelmű lelkesedés. A megrendelők az építőipari árak ugrásszerű emelkedé­sétől, míg a vállalatok ép­pen ellenkezőleg, az árak zuhanásától tartottak. A ta­pasztalatok birtokában ma már kijelenthetjük: egyik fél aggodalmai sem váltak valóra. A versenytárgyalá­sok bevezetése javította a megrendelők pozícióit. A ki­vitelezések piacán — bizo­nyos területeken — kiala­kult a verseny, ám az nem vezetett az építőipari vál­lalatok tönkremeneteléhez. Mire alapozzuk előbbi ál­lításunkat? A Miskolc Váro­si Népi Ellenőrési Bizottság vizsgálati eredményeire. A bizottság az elmúlt hóna­pokban kilenc építőipari vállalatnál tájékozódott és vizsgálódott. Az ellenőrök — egyebek között — kíván­csiak voltak arra, vajon ho­gyan változott 1983. január 1. és 1987. december 31-e között a közvetlen megbízás keretében elvállalt munkák és a versenytárgyalás kere­tében szerződött kivitelezé­sek aránya. Megvizsgálták, hogyan hatott az építőipari árakra a verseny bevezeté­se, milyen az érintett vál­lalatoknál a lebonyolítási és ajánlattételi gyakorlat. A tapasztalatokat a mis­kolci NEB legutóbbi ülésén elemezték. Az összegzés szerint a miskolci székhe­lyű építőipari vállalatok időben reagáltak az új kö­rülményekre és vállalkozói szervezeteiket a verseny kö­vetkeztében kialakult piac követelményeinek megfele­lően módosították. Ebben a tekintetben az Észak-ma­gyarországi Állami Építő­ipari Vállalat mutatta a leggyorsabb és a legeredmé­nyesebb alkalmazkodást. Amíg 1983-ban az építőipa­rosok a tárgyalásokon mun­káik 8 százalékához jutot­tak hozzá, addig ez az arány az elmúlt esztendő­ben már 23 százalékra emelkedett. A „megszerzett” munkák értéke 1984-ben 344 millió forint volt, addig 1987-ben már 941 millió. Miskolcon egyértelműen pi­aci viszonyok alakultak ki a közmű-mélyépítésben. A mélyépítésre vonatkozó ver­senyfelhívások közzététele után 5—10 vállalkozó is ajánlatot tett. Ellenkező végletnek te­kinthető viszont a paneles építkezés, hiszen arra csak a Borsod Megyei Állami Építőipari Vállalat rendez­kedett be, így egyedül in­dult a „versenyben”. A többi magasépület, például a gyermekintézmények, ke­reskedelmi létesítmények megvalósítására közzétett felhívások eredményessége a bevezetés óta fokozatosan javult. Ma már többen je­lentkeznek, bár még most sem túl sokan. A versenytárgyalási rend­szer bevezetése, a piaci vi­szonyok alkalmazása önma­gában nem vezetett volna az építőiparosok árainak emelkedéséhez. A. költség- növekedést az 1982 óta fo­lyamatosan növekedő inf­láció gerjesztette. A verseny több tekintetben inkább az árak mérséklődéséhez veze­tett. Az építőipari vállalatok és különösen az ajánlatokat megtévő kivitelezők a ver­seny kibontakozásának aka­dályát és a vállalkozás koc­kázatát az alvállalkozók és a szállítók monopolhelyzeté­ben jelölik meg. A mono­polhelyzetet élvező anyag­szállítók többsége pl. nem tartja be a szerződéseket vagy azok feltételeit önké­nyesen értelmezi és megvál­toztatja. A vizsgálati adatok szerint. 1986-ban a kavicsbá­nyászok a BÁÉV-vel csak a Fővárosi Bíróság közbenjá­rása után voltak hajlandók szerződést kötni. A' megyei Népi Ellenőrzési Bizottság, valamint az Ipari Minisztéri­um közbenjárására volt ah­hoz szükség, hogy ugyancsak a BÁÉV a Csavaripari Válla­lattól a megrendelt kötőele­meket egyáltalában meg­kapja. Nem nehéz tehát levonni a következtetést: az építők­nél is minél hamarabb rendet kellenq teremteni a háttériparban, s erősíteni kellene a szerződéses fe­gyelmet ahhoz, hogy valóban szerepének megfelelően funkcionáljon a piac és a verseny. ü. J. Az egykori császári, ki­rályi kamarás, Marcell Ala­dár gróf birtokához tartozó kastély kertjének utolsó hírmondójára Sajóörösön lel­hetünk rá. Az egyik mel­lékutca felett szokatlan nagyságot elért törökmogyo- rófa magasodik, törzsével a keskeny utcát egy helyen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents