Észak-Magyarország, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-13 / 219. szám
1988. szeptember 13., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Nehéz tantárgy a demokrácia Ózdi vita a és az egyesülési jogról Aj elmúlt héten, pénteken rendezték meg Óidon azt az értelmiségi fórumot, melynek egyetlen napirendi pontja a Hozafios Népfront áltól szervezett vito volt, a gyülekezési és az egyesülési jogról szerkesztett törvénytervezet szövegéről. A tervezetekről országos vita folyik, o megyei népfrontbizoltságok a hónap végén összegzik a tapasztalatokat, de az Országos Tanácshoz nemcsak ezek oz összegzések, hanem minden vito jegyzőkönyve is felkerül. kívüli szervezetek, tehát a Nos, az ózdi lórumon húszegynéhány an vettek részt, és dr. Hajdú Koppány, az Ózdi Városi Bíróság elnökének bevezetője után hatan mondták el véleményüket. Ök is csak a tervezet szövegét vitatták, egymással nem polemizáltak. Talán az is érthető, hogy elsősorban a jogászok mondták el véleményüket, úgy tűnt. más értelmiségi réteg alig képviseltette magát. Bevezetőjében dr. Hajdú Koppány arról szólt, hogy értékrendünk bizonytalanná, zavarossá vált. Az lenne a reform egyik fő célja, hogy ezt az értékrendet megszilárdítsa. Ebbe kell majd beépíteni az új törvénytervezeteket. Ezek szövegét most az alkotmány megfelelő paragrafusaival hasonlította össze. A jelenlegi alkotmány is biztosítja ugyanis a gyülekezési szabadságot, de alapvető dolgokat nem tisztáz. Például nagy különbség van a tüntetés (valami ellen) és a felvonulás (valami mellett) között. Szükség lenne törvényt alkotni a szólásszabadságról is. Az egyesülési jogról elmondta az előadó, hogy ez is „ab ovo” alapvető emberi jog. Az országban nincsenek, nem lehetnek törvényen pártra vonatkozó passzusoknak is egyértelműen ebben a tervezetben kellene szerepelniük. A 3. § 2. pontjának a pártról szóló a), b), c) változata is eléggé sikerületlen. A felszólalók a törvénytervezetek több pontját is vitatták. Annyi fék, annyi tiltó rendelkezés került az anyagba — mondták —, félő, hogy a rendőri vagy tanácsi szervek mindig találnak majd indokot a gyülekezés, vagy egyesülés engedélyezésének megtagadására, ha úgy akarják. Volt, aki részleteiben vitatta a tervezetet. A gyülekezési jog esetiében a 15. § olyan lehetőséget ad a helyi tanács kezébe, ami ellen nincs hová fellebbezni. (Például az „egyutcás” Ózdon, ha közlekedésbiztonsági okból megtiltja a tanács, nincs hol összegyűlni.) Más arról beszélt, hogy miután 1976- ban csatlakoztunk az ENSZ megfelelő okmányának aláíróihoz, azóta a sztrájk Magyarországon is alanyi jog. Ehhez képest a gyülekezési törvénytervezet visszalépést jelent. Ugyanez a felszólaló mondta el, hogy most kellene eldönteni, kell-e többpártrendszer, vagy nem. Ha kell, szerepelnie kell a törvénytervezetben, ha nem, az egésznek nincs értelme, hiszen a bélyeggyűjtők szövetségének eddig is volt működési szabályzata. A következő vitázó már nem értett egyet azzal, hogy a rendezvényeket kötelező bejelenteni, ez ellentmond az állampolgári szuverenitásnak. A tanács eleve jelölje meg azokat az épületeket, ahol rendezvényeket tarthatnak (tehát nem azt, hogy hol nem lehet), és itt csak azokat szankcionálják, akik visszaélnek a joggal. A következő felszólaló hivatkozott arra a sokat idézett mondatra, mely szerint amit a törvény nem tilt, azt szabad. Kifogásolta, hogy íratlan törvény alapján tiltják meg még ma is a nem párttag pedagógusoknak is a templomba járást. Végül az utolsó vitázó is úgy gondolta, nem szerencsés, hogy a párt ennyire kimarad a törvényből. Ha hosszú távra készül a tervezet, foglalkozni kellene a pártokkal is — mondotta —, hátha később mégis kialakul a többpártrendszer. A demokrácia nehéz tantárgy, írtam a címben. Kevés volt a résztvevő, kevés a hozzászóló, és bizony, ha a levezető tisztviselő fél óra után megkérdi, akar-e még valaki hozzászólni, akkor úgy tűnhet, lebeszélik a résztvevőket a vitáról. De hát állam és állampolgár most tanulja ezt a régi-új tantárgyat. Bizonyára megy ez még jobban is. (szatmári) Szerencsi egészségügy Kedvezmények a letelepülőknek Olajszívószönyeg A karlsruhei Issei mérnöki iroda olajszívó szőnyeget fejlesztett ki, amely vékony olajréteget szélben és hullámzásban is magába szív. Kicsi, olcsó és könnyen felszerelhető bármely halászhajóra. A szőnyeg egymás mellett fekvő, barázdált mű- anyagcsövekből áll, melyeknek a barázdái teleszívják magukat olajjal, mivel az olaj és bizonyos műanyagok 'közt természetes tapadás van. A cső falában levő apró lyukakon keresztül enyhe negatív nyomással az olajat folyamatosan leszívják. A különböző próbautak alkalmával az olajszívó szőnyeg, amely nehezen folyó olajjal is megbirkózik, percenként 160 literes elszívási teljesítménnyel bizonyította képességeit. Ugyanakkor a leszívott folyadékban az olaj aránya (70—90 százalék) nagyobb hullámok esetén is alig változott. Új központ épül — Szerencsen az utóbbi időben az éves betegforgalom 160 ezer fölé emelkedett, míg ezelőtt három évvel még csak 81 ezer volt. Amióta a városi rendelőintézet megvan, tizenhétre növekedett a szakrendelések száma. Az épületek szétszórtsága miatt született korábban határozat egy új épületről, mely a jelenleg építés alatt levő, 200 személyes szociális otthonnal integrálva, szociális és egészségügyi intézményként működik majd. A beruházás finanszírozására a Szerencs Városi Tanács kötvényeket) bocsátott ki, az új létesítmény felépülésének segítésére. Erről is szó esett Szerencs Város Párt-végrehajtóbizottságának legutóbbi ülésén. Itt Magda Gábor tanácselnök számolt be a város és A tanács kötvényei vonzáskörzetének egészség- ügyi ellátásáról, valamint az egészségügyi dolgozók élet- és munkakörülményeiről. A városkörnyéken a beteg embereket 236, míg a városban 142 egészségügyi dolgozó látja el, akiknek erkölcsi és anyagi megbecsülésük fontos kérdés. Különösen segítik a szakorvosok letelepedését, hiszen ma még közülük többen Miskolcról járnak Szerencsre dolgozni. Éppen ezért az utóbbi években több szolgálati lakással és kedvezőbb bérfeltételekkel ösztönzik az itt letelepedni szándékozókat. Az egészségügyi pártalapszervezet tevékenysége jó lehetőséget teremt a kitűzött egészség- ügyi programok megvalósításához. Kaktuszok Ismét divatos a kaktusz gyűjtése. És főként szaporítása, mivel egy-egy gyüszünyi növény ára a virágboltokban száz forint körül jár. Hányszor elfutunk mellettük! Akik ott laknak, már megszokták, akik arra járnak, legföljebb egy pillantást vetnek rá, és mennek tovább. Sok, szép értékünk van. Ha tehetjük, álljunk meg mellettük néhány percre. Érdemes. Képeink Sajógalgóc egyik házáról készültek. (Fotó: Laczó József) A szocializmus természetrajzához A szocializmus jellegének, természetének meghatározása szempontjából mindenekelőtt átmeneti, „köztes” volta megítélésének van igen nagy jelentősége. Erre a problémára napjainkban azért kívánatos figyelmet fordítani, mert a szocializmus reformja, társadalmi- gazdasági-politikai viszonyainak megváltozásai és megváltoztatása nem érthető meg az átmenetiség, az átmeneti jelleg mélyreható megvilágítása nélkül. A szocializmus sajátosságai között a legfontosabbnak az átmeneti jelleg tekinthető. A szocializmus lényege szerint átmeneti társadalom. Az átmenetiség alatt alapvetően az értendő, hogy a, szocializmus a kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenet időszaka, a leendő kommunista társadalom első fázisa, amely korábbi társadalmi rendszerekhez képest nem tekinthető önmagában létező, egészében önálló társadalmi berendezkedésnek. Ezzel kapcsolatban Marx fejtegetésére utalhatunk, aki azt hangoztatja, hogy a majdani kommunista társadalom (első fázisában mint szocializmus) nem saját alapján fejlődik, hanem a tőkés társadalomból éppenhogy keletkezik, amely minden vonatkozásban: gazdaságilag, erkölcsileg, szellemileg még magán viseli a régi társadalom anyajegyeit, melynek méhéből származik. Az átmeneti jelleggel kapcsolatban különösen két vonatkozásra kell rámutatni. Az egyik az átmenet időtartamát illeti, a másik az átmenetiség mértékére, tényleges tartalmára utal. Az időtartam szempontjából a kapitalizmus és a kommunizmus között egész történelmi átmenetet képező korszakról lehet beszélni, azaz a szocialista átalakulás az időben hosszú folyamat. Ma már egyértelműen hibásnak ítélhetők a kommunizmus eljövetelét néhány évtizedben megjelölő kinyilatkoztatások. Maga Lenin is 19Í0ban az ifjú generációk számára már a kommunizmusban élés lehetőségét említi, Hruscsov pedig annak idején az 1980-as években jelölte meg a kommunizmus megvalósulását. Mind a Szovjetunió, mind az összes többi szocialista ország mai helyzete egyértelműen bizonyítja, hogy a kommunizmus megvalósulásától még nagyon messze tartunk. A mértéket és tartalmat illetően alapvető jelentőségű dolgokról van szó. A szocializmussal kezdetét veszi egy gyors, igazi, valóban tömegeket átfogó, a lakosság többségének, majd egyre inkább az egész lakosságnak a részvételével végbemenő haladás a társadalmi és az egyéni élet minden területén. Ez az átalakulás nem mindig a dolgok logikájának megfelelően, hanem kényszerpályán, gyakran szubjektív hibáktól sem mentesen, különböző fokozatokban és lépésekben megy végbe. Természetesen már kezdetben radikális változások valósulnak meg: új hatalmi struktúra jön létre, de nem lehet felszámolni a múlt minden maradványát, lényeges vonatkozásokban marad fenn kötődés és kapcsolódás előző — de új viszonyok, megváltozott körülmények között működő — társadalmi elemekhez, szokásokhoz, hagyományokhoz. Az előző társadalomból megmaradó jelenségekkel és adottságokkal — átmenetileg vagy tartósan — a kialakuló szocialista berendezkedésben együtt kell élni, nem lehet figyelmen kívül hagyni —, ám állandóan törekedni kell a szocialista fejlődésnek megfelelő új formák, vonások, hagyományok kiformálására, alakítására. Az átalakulások és változások olyan dialektikus fejlődési folyamat keretében valósulnak meg, amelyben minden részváltozás is érinti az egész társadalmat. így jön létre olyan helyzet, hogyha szocializmust folyamatos átalakulás jellemzi, hogy a szocializmus nem holt, megdermedt, egyszer s mindenkorra adott valami, hanem olyan folyamat, amely mindig viszatér a már megvalósítótokra, hogy azoknak további átalakulásával jusson mind magasabbrendű formák kialakításához. Társadalmunkban ma tapasztalható sokirányú változás és módosulás tulajdonképpen ennek a szocialista fejlődés eddig megtett útjának, fejlődési szakaszának meghaladását, módszerbeli, formai, hatékonysági, eredményességi vonatkozásainak önkritikáját, felülbírálatát jelenti. Tudomásul kell vennünk: objektív helyzetből adódó követelmény, hogy képesek legyünk állandóan bírálni önmagunkat, hogy képesek legyünk felismerni előző (vagy eddigi) kísérleteink esetleges felemásságait, gyengéit és gyatraságait. Ez az önbírálat és kritikai szemlélet a szocialista fejlődés egész történelmi szakaszában szükségszerű, elkerülhetetlen, mert a szocializmusban az előző társadalmakból nem pusztán csö- kevényjellegű jelenségek, hanem tényleges lényegi bc- rendezkedési formák és hagyományok találhatók. Eddigi gyakorlatunk bizonyítja, hogy a gazdasági, erkölcsi és szellemi jelenségek átformálása szükségképpen hosszú időszak alatt valósulhat — valósítható meg. Ez a teljes szélességű társadalmi átformálás mindenekelőtt gazdasági átalakulás alapján lehetséges, ahogyan ezt napjainkban igen sok vonatkozásban (szerkezetváltás, munkaerőátcsoportosítás stb.) közvetlenül érzékelhetjük. A változások. amelyeket átélünk és amelyek keletkezésére a továbbiakban is számítanunk kell, alapvetően nem szubjektív elhatározások és elgondolások. hanem a szocializmus természetének: átmeneti jellegének következményei és megnyilvánulásai. Dr. Tóth Sándor
