Észak-Magyarország, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-12 / 218. szám

1988. szeptember 12., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Négyezer forinttól a csillagos égig... Á szűcsök már a télre készülnek Mennyibe kerül az ingyenes oktatás? (Folytatás az 1. oldalról) Szóval, mikor kiválasztot­ták a vevők a szükséges cikkeket, ismét sorba áll­nak a pénztár előtt, hogy aztán fizetéskor csodálkoz­zanak. Az árakon. Az össze­adás után. Még akkor is, ha egynémely cikket olcsób­ban adnak. Például a Ta­nácsház téri papírbolt kira­katában jól láthatók ezek az árengedmények. így, az a henger formájú műanyag tar­tóban levő, huszonvalahány színű ceruzakészlet, amely 698 forint helyett már 598- ért megkapható. Vagy: vo­nalzó (műanyag) 79,20-ért, igaz kapható 27,60-ért is. Ugyanez a taneszköz három­szögűben csekély 115 forint­ba kerül. Könyvborító lát­ható ugyanitt általános is­kolás, elsős tanulónak, 187 forintért, negyedikesnek 200 kemény forintért. Pelikán radír 22, illetve 30,10-ért kí- náltatja magát a kirakat­ban. Természetesen nem kell mindenből a legdrágábbat vásárolni, ám megjegyzen­dő, hogy az olcsó sem ke­rül sokkal kevesebbe. NAGYSZÜLŐK NÉLKÜL NEM MEGY? — Az a tapasztalatunk, hogy nehezen tudták a szü­lők elindítani a gyerekeket az iskolába — mondja Rózsa Sándorné, a miskolci 3. Szá­mú Általános Iskola alsóta­gozatos igazgatóhelyettese. — Ma már ott tartunk, hogy a nagyszülők eddig csak na­gyobb értékek vásárlásánál segítettek be (lakás, gépko­csi), most pedig már az uno­káik iskolakezdését is támo­gatni kénytelenek anyagilag. — Mennyibe kerül ,ma egy általános iskolás, mondjuk egy elsős évkezdése, -indí­tása? — Nagyjából kiszámoltuk: úgy 2000—3000 forint. De ennél lehet természetesen több is, hisz’ egyéb kiegé­szítő felszerelések is vásá­rolhatók. Márpedig ezek sem olcsók. Példaként em­líthetném az Állatvilág cso­dái című, nagyon szép és hasznos könyvet, mely 360 forintba kerül... Tudja, mi nem is nagyon kérünk, il­letve nem is nagyon merünk kérni plusz dolgokat, fel­szereléseket. Jóllehet, a mi iskolánk diákjai igen szép eredményeket érnek el kü­lönféle nemzetközi és hazai rajzversenyeken. Ehhez pluszként kellenek minőségi rajzeszközök, például zsír­kréta. Ami úgy 200 forint körül kezdődik, és mennyi ideig elég az?... ÉS A KÖZÉPISKOLÁBAN? Ha ilyen költségek tapasz­talhatók az általános isko­lákban, milyen a középisko­lákban? Ahol már — pél­dának fkáért, a műszaki rajzhoz — komolyabb kész­letek, eszközök is szükségel­tetnek. — Tankönyvek, füzetek, sportfelszerelés, köpeny, rajzeszközök, ceruzák satöb­bi ; mindez egy első éves esetében úgy 4000 forint kö­rül alakul — mondja Mol­nár József, a Gábor Áron Kohó- és öntőipari Szak- középiskola igazgatója. — De inkább úgy fogalmaznék, hogy 4000 forinttól a csilla­gos égig... Hiszen felszere­lés és felszerelés között kü­lönbségek vannak. Mondjuk, a műszaki rajzhoz kell leg­alább két vonalvastagságú csőtoll. A Rotri.ngból ez már ezer forint körül kapható. Meg aztán, ott van az is, hogy a padtársnak, az osz­tálytársnak ilyen, meg olyan a felszerelése, hát pont ne­kem ne legyen olyan?... Én mindenesetre óva intettem a kollégákat az év elején at­tól, hogy eszközök -esetén túlzottan követeljenek. Egy­szerre mindent. Pedig ezek a felszerelések elengedhetet­lenek, ám a családok anya­gi helyzetére is tekintettel kell lenni... Plusz dolgokat nem kérünk. Hiszen sok gyerek kollégiumban lakik, ami megint csak tetemes kiadás a szülőknek. Itt van az ebéd. Száz főnek tudunk kedvezményt adni, nekik ily módon átlagosan 200 fo­rint a havi étkezési díj. Ám, akik nem tartoznak a ked­vezményezettek körébe, 27,20-at kell fizetni az ebé­dért. Ezt tessék beszorozni, mondjuk hússzal... Az a véleményem, hogy sokkal nagyobbnak kéne lennie a szociális segítségnek, mert nagyon sok családnak óriási megterhelés a gyerekek ta­níttatása. AZ ISKOLÁK NEM KÖVETELHETIK A PLUSZT Mindezekből kitűnik te­hát, hogy nem könnyű — anyagilag — az iskolai élet. Ha még az egyéb tételeket is hozzávesszük ehhez (ki­rándulás, színházlátogatás, az egyéb szervezett pénzes programok stb.), hát nem csoda, hogy a szülők „tói- akadnák”... Pedig az iskolák nem is követelhetnek plusz kiadást a szülőktől — kaptuk az in­formációt a megyei tanács vb művelődési osztályától •—, mondjuk még olyat sem, hogy az egy-egy új oktatá­si módszerrel járó többlet­felszereléseket megvásárol­tatják. Ha a pedagógus ilyen újfajta módszer mellett dönt, ám a szülők egy ré­sze nem tudja megvásárol­ni az ehhez szükséges plusz eszközöket, úgy azt az isko­lának kell biztosítani. Ha tudja. .. Ez tehát a helyzet most, 1988 szeptemberében. Már csupán egy kérdés maradt: mennyibe is kerül az „in­gyenes oktatás”?... Mészáros István Csökkent a balesetek száma Ha figyelnek — vigyázunk!? Mint azt lapunkban is hí­rül adtuk, augusztus 15-től közlekedésbiztonsági hetek kezdődtek megyénkben. Az első két hét tapasztalatairól kérdeztük Pónus Ferenc al­ezredest, a Borsod Megyei Rendőr-főkapitányság köz­lekedési alosztályvezetőjét. — Elöljáróban talán any- nyit, hogy az óv elejétől 25 százalékkal emelkedett a halálos, tíz százalékkal a súlyos és három százalék­kal az ittasan elkövetett balesetek száma. A júliusi hónap azonban mindezt fe­lülmúlta, és 182 baleset tör­tént megyénkben, ebből a hónap utolsó két hetében 120. Ezért döntöttünk úgy, hogy megszervezzük a fokozott ellenőrzést, összpontosítva erőinket. — Mit jelentett ez az össz­pontosítás? — A teljes közlekedési rendőri állomány mellett, a honvédséget, határőrséget, és az önkéntes rendőröket is mozgósítottuk. Segítettek a Heves, Hajdú-Bi'har és Sza- bolcs-Szátmár megyei kollé­gáink is traffipaxos kocsija­ikkal. Talán érdekes, hogy a közlekedésbiztonsági ta­nács tagjai is részt vettek a munkában. Több száz gép­kocsit ellenőriztek naponta, S ebből 129 személy ellen kellett ittas vezetés miatt feljelentést kezdeményez­nünk. Tilos jelzésen hetve­nen próbálták áthaladni, és 330 esetben kellett gyorshaj­tás miatt szabálysértési el­járást kezdeményeznünk. — Volt-e valamilyen po­zitív eredménye is az akció­nak? — Kétségkívül, hiszen csak 51 baleset történt ez időszak alatt, amely 20 százalékkal kevesebb, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Ittas­ság miatt következett be a balesetek 7,8 százaléka, amely tavaly 17,2 százalék volt. Az eredmény bizonyára annak is köszönhető, hogy minden tömegkommunikációs eszköz segítségével „beharangoz­tuk”, a fokozott ellenőrzést, s a gépjárművezetők óvato­sabbak voltak. — Azt mondhatjuk, hogy elégedettek lehetünk ezek­kel az eredményekkel? — Nem, ilyesmiről szó sincs. Meggyőződésem ugyanis, sajnos, ha az autós — tisztelet a kivételnek — nem lát rendőrt minden sarkon, vagy nem kap jel­zést vezetőtársaitól, hogy közelben a traffipaxos ko­csi, akkor „elengedi a gyep­lőt”. S nemcsak a gyorshaj­tó sok, hanem az előzés sza­bályait megszegő, az ittasan vezető, a táblákat, jelzése­ket figyelmen kívül hagyó is. Nagyon sók a gond a ke­rékpárosokkal, segédmotor­kerékpárosokkal. Isznak, szabálytalankodnak, veszé­lyeztetik saját, s mások éle­tét is ... Pedig közeledik az ősz, amikor csúszósak az utak, ködösék a reggelek. Szükséges a fényszórók be­állítását, a gumiabroncsokat ellenőrizni. A szüret pedig nem jelentheti, hogy felold­juk a tilalmat, és mindenki hazavezethet a szőlőből, bor­gőzös fejjel. Egyébként az ellenőrzések folytatódnak, s októberben újabb egy hóna­pos akció veszi kezdetét. (obc) Évek óta stabil a Mezőkö­vesden és a városkörnyéki településeken élő véradók létszáma. A Vöröskereszt városi szervezete az idén 650 liter vérrel számol, ám lehet, hogy a tervek túltel­jesülnek. A Mezőkövesd és Vidéke Általános Fogyasztá­si és Értékesítési Szövetke­zetben például a múlt hét ele­jén megszervezett véradáson a tervezett 90 fő helyett 108-an jelentkeztek és adtak vért. A városban ma már évente 20—22 alkalommal A Lévay Gimnáziumtól a Lévay-díjig Aznap délután, amikor ott jártam, még csend honolt a sárospataki főiskolán. Pon­tosabban mesteremberek, ta­karítónők szorgoskodtak, ra­diátorokat szereltek, csinosí­tották a szecessziós épületet. Ez azonban már a várako­zás, a felkészülés csendje, a tanévnyitó előtti. Kováts Dániel tanár urat sem a megszokott helyén, a tanszéken találtam. Azért ke­restem fel, hogy gratuláljak a megyei tanács által adomá­nyozott Lévay József közmű­velődési díjhoz. A díjról, irodalomról beszélgetve rög­tön a téma közepébe is vág­hatunk. — Azért örülök ennek a díjnak, mert kedves emléke­ket idéz föl. Mi voltunk az utolsó évfolyam, amelyik a miskolci Lévay József Gim­náziumban érettségizett 1948- ban. Kitűnő tanáraink: Csor­ba Zoltán, Gyárfás Imre, Csatári Imre korán felhív­ták a figyelmet a népi írók­ra, következésképp a társa­dalom gondjaira is. Nem vol­tam különösebben jó diák, de sokat olvastam. Mint álta­lában a kamaszembernek, széles volt az érdeklődési kö­röm. Nemcsak az önképző­körbe jártam el, de Árok- szállássy Zoltán tanár úr bi­ológia-szakkörébe is. Igé­nyességre, nyitottságra nevelt ez az iskola. Vasárnaponként falujáráson vettünk részt. Ez azt jelentette, hogy kultúr­műsort vittünk a falvakba, mi pedig a családlátogatáso­kon megismerkedtünk a pa­rasztok életével. Ezeknek a tapasztalatoknak nagy hasz­nát vettem és veszem ma is a népfőiskola szervezésénél. Csorba Zoltán tanár úr minden végzős tanítványának dedikálta Borsod irodalmáról szóló tanulmánykötetét. Ezt azért tartom fontosnak, mert az irodalomtörténeti búvár­kodás és a mindennapi köz­művelődés nagyon is jól megfér egymás mellett, kie­gészítik egymást. Akkor még nem értettük, hogy ezzel a példamutatással tanáraink el­kötelezett értelmiségivé (is) neveltek minket. Kevésbé áll ez az egyetemre, ahová ama nehéz években jártam. Pedagógus pályám is ér­dekesen alakult. Perecesen kezdtem, a vájártanuló isko­lában. Igen tanulságos éve­van plazmaferezises véradás, amely a véradó szempontjá­ból előnyösebb, hiszen a vérsejteket visszajuttatják a szervezetbe, így a plazma rendkívül gyorsan újrater­melődik! Az utóbbi időben nagyobb az igény a különleges fakto- rú, csoportú vér iráni. A két töltöttem ott. 1955-ben Zemplénagárdra kerültem. A kis faluban — Balassa Iván, a sárospataki múzeum akko­ri igazgatójának a biztatásá­ra, szakmai segítségével — kezdtem néprajzzal foglal­kozni. Tanítványaimmal gyűjtöttük, szinte a huszon­negyedik órában a még fel­lelhető népi hagyományokat, népszokásokat, folklórt, ősi mesterségeket. Innen hívtak meg Sátoraljaújhelyre a gim­náziumba. Itt angolt tanítot­tam, de szerveztem néprajzi szakkört is. Az egyik osztá­lyomban („kezdő oroszosok”) minden gyerek kisfaluból (aprófalvakból) jött, osztat­lan iskolából. Értelmes és lelkes társaság volt. Nem is volt olyan rossz az az osz­tatlan iskola, mert önálló­ságra nevelte a gyerekeket. A feladat szinte kínálta ma­gát, hogy ki-ki a saját falu­jában megszólaltassa az öre­geket, összegyűjtse az emlé­keket, szokásokat. Emellett vezettem a Kazinczy Kört, s ekkor hozták létre az angol nyelvi labort. Ide, Sárospatakra, a főis­kolára 1974-ben hívtak meg. Ez megint új és nagyon szép feladatot jelent, mert nincs szebb dolog, mint a leendő ta­nítókat tanítani. Iskolánk jel­legénél fogva elsősorban a gyakorlatot tartja fontosnak. Hallgatóink sok időt töltenek a gyerekek között. Ügy gon­dolom azonban, hogy a taní­tónak — különösen falun — értelmiségiként más felada­tokat is be kell töltenie. Mozgósítania, szervezni, ve­zetni kell a közösséget, a közművelődést, a közéletet is. Sárospatakon mindenkor erős volt ez a hagyomány. A ta­nítókat arra nevelték, hogy ismerje meg és szeresse a falut, a rábízott nyájat. Ma különösen nagy gond ez az aprófalvakban, amelyeket el­hagyott a tanácsa, értelmisé­ge. Ezért érzem időszerűnek a népfőiskola hagyományé nak a felélesztését. Annak idején Móricz Zsigmcnd nagy elismeréssel írt róla. A hajdani népfei ikolások talál­kozóján derült ki, hogy mi lyen mély nyomokat hagyott, milyen nagyszerű embereket nevelt ez a mozgalom. E. Kovács László példáját em­lítem, aki a gömöri honis­mereti, s egyáltalán a köz­térségben húsz AB Rh nega­tív vércsoportú donort tar­tanak nyilván, olyan embe­reket, akik azonnal mozgó­síthatók, ha szükség van életmentő közreműködésük­re. Két nappal ezelőtt, hét, különleges vércsoportú donor jelentkezett, hogy vért adjon egy szívműtéthez. élet lelke, motorja. Furcsa­mód némi gyanakvással fo­gadták, amikor 1987. janu­árban ismét megszerveztük a népfőiskolát. -Nem egyszerű­en holmi TIT-előadássoroza- tot szeretnénk, (a legjobb előadókat hívjuk meg), a hangsúlyt a közösség formá­lására helyezzük. Ha meg akarjuk menteni az aprófal­vakat, akkor ki kell nevelni a vezetőit is, akik tájékozot­tak és nyitottak. Nem min­dig azok jöttek el, akiket szerettünk volna (parasztok és munkásfiatalok), mert nem mindenütt érezték át a népfőiskola fontosságát, ér­tették meg a szándékainkat. A Hazafias Népfront támo­gat, s most elnyertük a So­ros-alapítvány pályázatát is. Ügy gondolom, hogy a mai magyar értelmiség csak ak­kor töltheti be feladatát, ha felelősségtudata lesz, hajlan­dó áldozatokat is vállalni. Er­re azért is nagy szükség van, mert sajnálatosan csökkent a tudás, az elhivatottság presz­tízse. Hasonló meggondolásból hoztuk létre a Kazinczy Fe­renc Társaságot is. Nem csu­pán a nagy író emlékét sze­retnénk ápolni. Természete­sen ösztönözni, bátorítani akarjuk az irodalmárokat: kutassanak, publikáljanak. Minden évben pályázatot írunk ki. Főleg falusi peda­gógusok, értelmiségiek rész­vételére számítunk: kutas­sák, dolgozzák föl falujuk történetét, hagyományait. Valami baj van ezzel a tár­sadalmi réteggel, mert ta­valy és az idén is csak egy- egy pályamű érkezett. De nem adjuk föl, meghirdetjük jövőre is. Nem csupán szín­folt szeretnénk lenni a me­gyében (főleg Zemplénben és Ábaújban), nem csupán az irodalom és helytörténetet szorgalmazzuk, de mozgósí­tani is szeretnénk, valami szellemi pezsgést hozni. Le­gyen ennek az értelmiségi rétegnek — ennek a nagy történelmi hagyományokkal rendelkező vidéknek — (is­mét?) önbecsülése, méltóság- és felelősségtudata. Ez volt Kazinczy gondolata, nagy ál­ma is: a művelt, civilizált, felvilágosult Magyarország, amely felnő Európához. Horpácsi Sándor A véradók nagy többsége nem vár anyagi ellenszol­gáltatást segítségéért, de a Vöröskereszt-alapszervezetek rendszeresen megemlékeznek róluk. Szentistvánban pél­dául időnként véradóünnep­ségeket rendeznek, ahol az ifjú vöröskeresztesek, a gye­rekek műsorral kedvesked­nek. November 27-én, a vér­adók napján pedig hangos­híradón köszöntik minden évben azokat, akik ily módon segítenek bajba jutott em­bertársaikon. Véradások program szerint és sürgésen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents