Észak-Magyarország, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-12 / 218. szám

1988. szeptember 12., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 A levélről Elkeseredettség, feltűnési vágy, jobbító szándék, vagy egyszerűen csak a személyes bosszú vezeti azokat az em­bereket, akik falugyűlésen felszólalnak, vádakat szórnak vezetőik nyakába, névtelen, vagy névvel ellátott leveleket küldözgetnek? Tény, hogy állandóan Hal­latnak magukról, fenyeget­nek, sokszor konkrét jogsér­tésekkel illetik kiszemelt cél­pontjukat: általában szűkebb közösségük főnökét, vezetőjét, gyakran a mit sem sejtő szomszédok. Ezeket az embe­reket „intrikus", „izgága”, „besúgó", „jelentgető” titu­lussal bélyegzi meg környe­zete, és a rosszalló jelzőt nem mossa le róluk az sem, ha (fel)jelentésük feketén-fe- héren be is bizonyosodott. Mindenütt van ilyen embei. Megkeserítheti, de meg is gyógyíthatja egy közösség életét. Ha valót ír, ha jó szándékkal, ha nem bosszú­vágyból hívja fel a figyelmet a „gomba" eladóra, ha nem­csak lejáratni akarja a veze­tőt. Mindenre akad példa: a közélet tisztaságát féltő fel­jelentőre éppúgy, mint a szomszédot módszeresen ki­készítő rosszmájúságra. Akad levél egy uborkás üvegről le- aztatott címke kíséretével, melynek írója felhívja a fi­gyelmet harminchét deka ecetes vízbe eltett import uborkára, miközben a hazait nem veszi át senki. Másutt olvasható, hogy a tanácsi te­lek sógor-koma barátság „árán" jutott valaki birtoká­ba. És panasz jön a vidéki kiskirály egyetlen éjszakai va­dászatáról, ahol a feljelentő, mint gépkocsivezető tizenkét őz kilövésének volt tanúja (köztük nem egyet a motor­ház tetejéig érő búzamezőn átgázolva ejtettek .el). Olvashatnak olyan telek- vásárlás- és kisajátítási per­ről, amelyben nem kevesebb, mint huszonhat tárgyalás zaj­lott le. S ha egy elkeseredett levél nyomán a helyszínre megyünk, tapasztaljuk a fel­jelentővel szemben táplált bosszút: hogy saját telkére nem tud beállni a kocsival mert aki a falubon közelebb volt a tűzhöz, zsákutcát csi­nálhatott egy tanácsi útból hogy kilométeres kerülőre kárhoztassa az ott élőket. Ezek a szurka-piszkák, ezek az adok-kapok viszonyok gyakran évtizedekig fennáll­nak, hogy keserítsék az egész környék életét, hogy állandó ellenségeskedésre, leskelődés- re, ütésre, és jelentgetésre késztessék a feleket. Még ak­kor is, ha a józan ész komp­romisszumra, békességre in­tené a jelentgetőt, a közem­berét, aki gyakori célpontja a feljelentéseknek (és sokszor nem is alaptalanul). Nem ez az egy járható út még akkor sem, ha sokan ezt az eszközt választják a vál­tozás reményében. Pedig már a feljelentő és a kárvallott is tapasztalhatta: nem mindig válik előnyére egy vizsgálat, sőt a közösséget is képviselő vezető esetében a vizsgálat lefolytatása is árnyékot vet­het a makulátlanságára. S hogy minderről beszélni kell, azt a NEB-vizsgálatok gyakorisága is indokolja, de leginkább az, hogy okuljon belőle az is, aki ilyen levelek megírására kényszerül, és az is, aki nemcsak él egy-egy közösség bizalmából kapott hatalommal, hanem vissza is él azzal. (bekecsi) Az értékteremtő, alkotó emberért Az értékteremtő, alkotó ember, a magyar műszaki gon­dolat hazánk semmivel sem pótolható kincse, felbecsülhe­tetlen tartaléka — hangsúlyozta dr. Tóth János, az MTESZ főtitkára a minap, amikor az újságírókkal beszélgetett a szövetség érdekvédelmi tevékenységének fejlesztéséről. Az MTESZ — mint mondotta — ezzel a meggyőződésével so­káig egyedül maradt a politikai életben, megnyilvánulásait értetlenség fogadta, alig akadt szövetségese. Az MTESZ fennállása óta mindig a reálértelmiség meg­becsülésének fokozását sürgette, ugyanakkor kezdettől fog­va szorgalmazta a műszaki fejlesztés meggyorsítását. Ám, a hetvenes évek végéig imég jelen volt, s erősen hatott a po­litikában az a felfogás, miszerint a „recesszió idején nincs műszaki fejlesztés”. A szövetség erőfeszítéseinek eredményei az utóbbi évti­zedben jelentkeztek. A műszaki fejlesztés fontosságát sza­vakban ma már senki nem kérdőjelezi meg — húzta alá a főtitkár. Nyíltan senki nem vitatja, hogy a reálértelmiség aktív közreműködése nélkül nincs korszerű ipar, nincs szer­kezetváltás, hogy a technikai ismeret az egyetemes kultúra elválaszthatatlan része. Az MTESZ időközben társadalmi szervvé vált, vélemé­nyét egyre gyakrabban kikérik országos döntések előkészí­tésénél. A szövetség elérte, hogy a műszakiak egv része az idén lehetőséget kapott központi béremelésre, bevezették a műszaki tanácsosi, főtanácsosi címet, lehetővé vált a pá­lyakezdő műszaki értelmiség alapbérének emelése, az egye­temi, főiskolai éveket beszámítják a nyugdíjalapba, hogy csak a legjelentősebb változásokat említsük. — Ügy érzem azonban — folytatta a gondolatsort dr. Tóth János —, hogy eredményeinkkel nem lehetünk elégedettek. A műszaki pályák ma sem vonzzák a fiatalokat, veszélyben a mérnökutánpótlás. Egyetlen példa: az akadémiai kutató- intézetekben dolgozó műszakiak mintegy húsz százaléka oly­annyira elégedetlen helyzetével, hogy nyugati országokba kért munkavállalási engedélyt, nagy részük pedig a máso­dik gazdaságban igyekszik megtalálni az érvényesüléshez szükséges anyagiakat. Persze, az MTESZ korántsem olyan megoldást igényel, hogy más rétegek rovására vonjanak el forrásokat. ,Nem a meglevő szűkös javaknak a szövetség számára kedvezőbb elosztásáért száll síkra. Annak viszont fokozottan prioritást kér, hogy az értékteremtő tevékenységet a jövőben jobban ismerjék el. Vagyis: cselekedni kell! Ezért határozta el az MTESZ, hogy e hónap végén, szep­tember 27-re összehívja az I. országos érdekvédelmi konfe­renciáját. A szövetség ezáltal is el kívánja érni, hogy a kormányzat úgy helyezze el a reálértelmiséget az érték­rendben, hogy az kifejezze a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulás mértékét. L. L. Uj típusú kenőolajszűrő Az IFA Tehergépkocsigyár jónak minősítette a Metalon Soproni Vas- és Járműipari Szövetkezet legújabb termé­két, a kenőolajszűrőt. A konstrukciót magyar szaba­dalom alapján fejlesztették ki a Közlekedési Minisztéri­um anyagi támogatásával. A szerkezet műszaki újdonsá­ga, hogy az olajba kerülő szilárd szennyezők mellett a folyékony szennyező anyago­kat is kiválasztja. A mecha­nikai szennyeződéseket ket­tős szűrő tisztítja meg. A szilárdanyag-leválasztás után az olaj fűtött szűrőtérbe jut, amely a folyékony szennye­ződéseket — a vizet, a bele­kerülő üzemanyagot — elpá­rologtatja. A berendezés óránként 15—20 liter olajat áramoltat át, s tisztít meg. (MTI) Lehet-e véleményt kutatni? Az elmúlt húsz évben ná­lunk a közvélemény-kutatás és a felmérés szinte azonos jelentésű fogalommá vált a köznapi szóhasználatban. A kérdőívvel táskájában a la­kásunkba becsöngető kérde­ző „felmérést végez”, azaz közvélemény-kutatást folytat. Pedig a kettő nem ugyan­az. Nem is csak azért, mert felmérést sok mindenről le­het készíteni, ami nem tar­tozik a vélemények világába — a lakások nagyságától a fogkrémfogyasztáson át a háztájiban termesztett zöld­ségfélék mennyiségéig. In­kább azért, mert a vélemé­nyeket is fel lehet mérni anélkül, hogy valójában köz­vélemény-kutatás történne. ÉRDEKEK, ÉRZELMEK Közvélemény-kutatást csak akkor lehet végezni, ha az adott jelenségről van közvé­lemény. A vélemények kialakulásá­hoz nyilvánvalóan szükséges bizonyos mértékű ismeret, tájékozottság a szóban forgó jelenségről, bár a tudás egyáltalán nem kizárólagosan határozza meg a vélekedése­ket. Az érdekek és az érzel­mek a vélemény tárgyáról való ismereteket is befolyá­solják, s még inkább a tárgy­ról formált ítéleteinket, ér­tékeléseinket. 'Emiatt szokták mondani, hogy a közvéle­mény bizonyos mértékig „ir­racionális” is lehet. Magyarországon először a II. világháború után alakult ki jelentős — rendszeres, szakszerű, széles körű — po­litikai közvélemény-kutatás, 1945-től 1948-ig. Az akkori Magyar Közvélemény-kutató Intézetet 1949-ben szüntették meg, miután a centralizált politikai struktúrában a de­mokratikus nyilvánosság in­tézményrendszerét is felszá­molták. A központi politikai hatalom egységesen támoga­tó, helyeslő reagálásokat akart visszajelzésként kapni a lakosságtól, olyan közmeg­egyezést, amelyet a centra­lizált tömegkommunikáció és más propagandaeszközök ré­vén ő maga akart betáplál­ni a népességbe. A közvélemény-kutatások újjászületése jellemző mó­don az 1968-hoz kapcsolható első reformidőszak eseménye volt. A Magyar Rádió és Te­levízió szervezetén belül 1969 januárjában jött létre a Tömegkommunikációs Kuta­tóközpont (TK), amely kizá­rólagos jogosítványt kapott országos méretű politikai vé­lemény vizsgál? tok végzésére. Helyzetének ellentmondá­sosságát azonban jól kifejezi az a tény, hogy a lakosság véleményvilágáról szerzett tapasztalatok, n politikai ve­zetés számára végzett kuta­tások eredményei túlnyomó­részt bizalmas információ­nak minősültek, nem váltak nyilvánossá. A köz nem ka­pott! visszajelzést saját vé­leményeiről. Ez persze logi­kus folyománya volt annak is, hogy ebben az időszak­ban a szocialista demokrácia intézményrendszere sem fej­lődött viharos gyorsasággal. Idén májusban az MSZMP országos értekezletének ide­jén az újságolvasók nálunk szokatlan írásokra bukkan­hattak a lapokban. A pártér­tekezlet eseményeiről végzett gyors közvélemény-kutatások eredményei a felmérések le­bonyolítását követő második napon jelentek meg. S azóta olvashatók voltak a kutatási eredmények a június 27-i tömegdemonstrációval kap­csolatos véleményekről, a Központi Bizottság júliusi ülésének fogadtatásáról, a Hírháttér című augusztusi tévéműsorban pedig először kerültek nyilvánosságra ada­tok a politikai vezetőik iránti bizalom mértékéről. Röviden: fordulat történt a közvéle­mény-kutatás nyilvánosságá­ban. A NÉVVALASZTAS NEM FORMASÁG Július 1-je óta a 19 éves múitu TK helyében a Mu- gyar Közvélemény-kutató In­tézet (MIKI) működik. A név­változás természetesen nem puszta formaság, híjnem ér­demi szándékok kifejeződése. Az MKI létrejötte a közvé­lemény-kutatások politikai felértékelődését jelzi, külö­nösen, ha figyelembe vesz- szük, hogy a kormány kuta­tóintézeteként működik az államminiszter felügyelete alatt. Az MKI csaknem két évtizedes kutatómunka ta­pasztalataira támaszkodhat, de a fejlődésre mégis múlha­tatlanul szükség van. A köz­vélemény-kutatások iránti igények gyorsan növekednek, ugyanakkor az aktuális in­formációk szolgáltatását még magasabb szinten kell vé­gezni. EGÉSZSÉGES KONKURENCIA A demokratikus nyilvános­ság szocialista pluralizmusá­val nehezen férne össze a poli­tikai közvélemény-kutatásak monopolisztikus szerveződése Ez a gyakorlati felismerés mutatkozik meg abban, hogy például az MSZMP Politikai Főiskoláján is létrejövöben van egy közvélemény-kutató egység, s mind több meg>ei pártbizottság építi ki a ma­ga közvélemény-kutató háló­zatát. E törekvésekből kibon­takozhat egy egészséges kon­kurencia. S ha a vizsgálati eredmények nyilvánosak, a társadalom számára megte­remtődnek a kutatások el­lenőrzésének feltételei, ami­től a közvélemény-kutatások iránti bizalom növekedését lehet várni. J. Z. Borsodi víz Megtalálása óta semmit sem csökkent a Borsodi viz népszerű­sége. Sőt! A kellemes üdítőt mind több helyen kérik, keresik, csak győzzék a palackozását, szállítását. Ha kisebb fennakadá­sok elő is fordulnak, azért egyelőre győzik. Képünk az edelényi palackozóban készült. (I. j.) Hazánkban a szüret az alföldi homokon szeptem­berben kezdődik az oportó szedésével, és október má­sodik felében Tokaj-Hegy- alján végződik a furmint és hárslevelű aszúszemeinek csipegetésével. De zsendül már a szőlő nagy múltú borvidékünkön is. A na­pokban lehullott kiadós eső hatására „hízni” kezdtek a szőlőszemek, puhul, véko­nyodik a héjuk, hasadnak, kicsattannak a bogyók. És ha hosszú, napos, száraz ősz köszönt Hegyaljára, a mennyiséget, minőséget rontó szürkerothadás okoz­ta bosszúság helyett a na­gyon várt aszúsodásnak örülhetnek majd a szőlős­gazdák. Bizakodással fogtak hát hozzá a szüreti előkészüle­tekhez. Csupán az aggaszt­ja őket, hogy amint érit?, cukrosodik a szőlő, úgy kapnak rá a darazsak, se­regélyek és más madarak, legfőképpen azonban a „jó­madarak”, azaz a szőlőtol­vajok. Ez utóbbiak ellen legnehezebb a védekezés. Rendszerint többedmaguk- kal, néha „családostul” jön­nek, s az éjszaka leple alatt látnak hozzá a tolvaj-szü­rethez. Előfordul, hogy mi­re pirkadni kezd az ég alja, egész sorokat letaroltak. Vi­szik kosarakban, néha még gépkocsin is. A nagyüzemi gazdaságok saját kerülőikkel védik a termést. A községek, váro­sok is felfogadnak pászto­rokat, de még az olyan nagy határú város is, mint Sárospatak, Sátoraljaújhely, mindössze két-három mező­őrt tud alkalmazni. Nekik pedig — a legnagyobb igye­kezet mellett is — napokra van szükségük, hogy leg­alább egyszer bejárhassák a rájuk bízott határt. A Tokaj-Hegyaljáról szó­ló régi írások arról tanús­kodnak, hogy a szőlőtolva­joktól hajdanán is tartottak a gazdák. Egy 1820-ból való sárospataki jegyzőkönyvből például megtudhatjuk, hogy csupán a szőlőföldek őrzé­sére tíz pásztort fogadtak fel, akik kettesével járva vigyáztak a nekik pontosan kijelölt szőlődűlők termésé­re. Mindenkor „hites” embe­rek voltak történelmi bor­vidékünkön a szőlőpászto­rok. A Tokaji Múzeumban látható, olvasható az 1700- as évekből egy esküszöveg, amellyel munkába állás előtt „az Egy Élő Istenre, az Atya, Fiú és Szent Lé­lek Isten tellyes Szent Há­romságra” megeskették a szőlőpásztorokat. „A Szöllő Pásztorság béli hivatalt magamra vállalván — hangzik az eskü szövege — férre tészek Atyafiságot, Szomszédságot... és min­den némű ki gondolható emberi ravaszságot magam Szöllő Pásztori hivatalom­ban éjjel s nappal szorgal­matos vigyázással eljá­rok ...”. Ennél régebbi „szőlőrend. tartást” őriz a Sátoraljaúj­helyi Levéltár. Ezt 1641- ben szerkesztették „Tokaj, Tárcái, Mád, Tálya, Szántó, Zombor, Szerencs, Ond, Rátka, Bénye, Tolcsva, Liszka, Keresztúr Nemes és Polgári Rendei”. Pontokba foglalták a vincellérek és különböző szőlőmunkások kötelességeit, munkavégzé­sük „minéműségét” és a nekik járó bért. A pászto­rokra vonatkozó cikkely így hangzik: „Az Szőlő Pásztor mindenik hittel lé­gyen köteles a pásztorságra, őrzésétől ne légyen szabad tovább menni, senkit oda a szőlőbe őrzésre állani bo­csásson. az mit lát vagy sejdít a többi pásztorok­hoz, megjelentse a Vincel­lérének, az Tolvajt vagy lappangót megfogja, el ne bocsássa maga fizetése el­vesztése alatt, hanem be­vigye az hegymesterhez. ” Ödön nyelvezettel íródtak a letűnt századok szőlő­rendtartási szövegei, de az­ért sok, ma is megszívle­lendő kötelesség olvasható bennük. Ezek azt kellene, hogy sugallják: a tokaj- hegyaljai szőlőpásztorok napjainkban is minden tő­lük telhetőt kövessenek el, azaz „az Tolvajokat, lap­pangókat” csípjék fülön, hogy a drága pénzen és sű­rű verejtékkel termelt fur­mint- és hárslevelűfürtök ne a tolvajok kosaraiba, esetleg csomagtartóiba, ha­nem a szőlősgazdák putto­nyaiba kerüljenek. Hegyi József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents