Észak-Magyarország, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-02 / 210. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! O XLIV. évfolyam, 210. szám 1988. szeptember 2. Péntek Ára: 1,80 Ft Az MSZMP Borsod-Abaúj-Zempién Megyei Bizottságának lapja Központi ünnepség Budapesten A 38. bányásznapot köszöntötték Grósz Károly ünnepi beszéde A 38. bányásznap alkalmából csütörtökön, a fővárosban központi ünnepségen köszöntötték a szén-, szénhidrogén-, ásvány-, érc- és bau­xitbányászokat. Az ünnepi program résztvevői először a székház aulájában a bányász már­tírok emléktáblája előtt rótták le kegyeletü­ket. A Magyar Szocialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának nevében Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, valamint Nagy Sándor, a SZOT főtitkára és Kovács László, a bányász­szakszervezet főtitkára, a KB tagjai, a kor­mány és az Ipari Minisztérium képviseletében Berecz Frigyes ipari miniszter, Kapolyi László kormánybiztos és Czipper Gyula ipari minisz­terhelyettes, a bányászszakszervezet részéről pedig Havrán István elnök, Kómár András és Varga József alelnökök koszorúztak, majd a bányavállalatok képviselői helyezték el a meg­emlékezés virágait. Ezután az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házának kongresszusi termében került sor a központi ünnepségre, amelyen megjelent: Grósz Károly, Lukács János, a KB titkára, a Politikai Bizottság tagja; Nagy Sándor, a SZOT főtit­kára; Berecz Frigyes ipari miniszter; Hoós Já­nos, az Országos Tervhivatal elnöke és Villá­nyi Miklós pénzügyminiszter. Az ünnepséget Kovács László, a bányász­szakszervezet főtitkára nyitotta meg. Az Ipari Minisztérium és a szakmai szakszervezet nevé­ben köszöntötte az ország bányászait. Hang­súlyozta, hogy a 38. bányásznap most egyben a bányászszakszervezet megalakulásának és lapja, a Bányamunkás megjelenésének 75. év­fordulója is. Ez a lap fontos szerepet töltött be a szakszervezet életében, hiszen az első öt évben, az illegalitás idején szerkesztőbizott­sága látta el a bányászszakszervezeti központ feladatait is, 1918 májusáig, amikor létrejöhe­tett a legális szakszervezet: a Magyarországi Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetsé­ge. Ezután Grósz Károly mondott ünnepi be­szédet. A Tervgazdasági Bizottság a vaskohászatiól Ózdon és Diósgyőrben senki sem maradhat munka nélkül — A 38. magyar bányász­napon a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága és a kormány meg­bízásából őszinte tisztelettel és szeretettel köszöntőm ün­nepségünk résztvevőit, abá­nyászat minden dolgozóját. Jó érzéssel szólok a magyar tárnákban dolgozó lengyel bányászokról is, és azokról a román állampolgárokról, akik áttelepülés után bányász­ként ikeresik kenyerüket ná­lunk — kezdte beszédét Grósz Károly, majd az egy éve el­fogadott stabilizációs kor­mányprogram megvalósítá­sának helyzetéről szólt. A gazdasági szerkezetvál­tás és a nagyobb szabadság- fokú, az alkotó energiákat valóban mozgósító gazdálko­dás elképzelhetetlen a ma igen széles körben létező tá­mogatások nagymértékű le­építése nélkül. A bosszú ide­je deklarált szándék tehát tovább nem halasztható, még akkor sem, ha ez csoport- és egyéni érdekeket sért is. En­nek a folyamatnak a nyilvá­nosság előtt kell zajlania, mért különben a felmerülő részérdekek a közös érdekek rovására állandóan nyomást gyakorolnak az irányításra. Ä Minisztertanács elszánta magát: határozottan, de ész­szerű fokozatossággal végig megy ezen az úton. Három­éves programot dolgozunk kú a támogatások leépítésére, és ezt folyamatosan az Or­szággyűlés elé terjesztjük. Az a szándékunk, hogy már jövőre 30—40 milliárd fo­rinttal csökkentjük a költ­ségvetési támogatást. Alapvető gazdasági-társa­dalmi és -politikai érdekünk, hogy a radikális fordulatot a lehető legkisebb mértékű, de a piacok egyensúlyba ju­tását nem korlátozó infláció mellett valósítsuk meg. Ma már látható, hogy jövőre az ideihez hasonló méretű lesz az árszintnövekedés, mert adósságszolgálati terheinket figyelembe véve, a piaci egyensúly másképpen nem jöhet létre. — Ha az idei esztendő gazdasági teljesítménye eléri a tervezettet, akkor remé­nyünk szerint 1989-ben a .re­álfogyasztás már nem csök­ken, de a reálbércsökkenést — az. ideinél lényegesen ki­sebb mértékben — nem tud­juk elkerülni. A bérek reál­értékének általános növelé­sére az egyensúlyi követel­mények által támasztott kor­látok miatt nincs mód. A reálbércsökkenés, persze nem mindenkire vonatkozik. Az új gazdasági feltételek lehe­tővé teszik, hogy az érdemi teljesítményt nyújtóknak a reálbére növekedjen, s csa­ládjuk életszínvonala javul­jon. Grósz Károly ezután idéz­te a pécsi bányászoknak az -augusztus 23-i munkabeszün­tetésekor hozzá intézett le­velét, s többek között hang­súlyozta : A magyar bányászok nem a nemzet eltartottal, hanem szenvedő alanyai egy átren­deződő, sok adóssággal ter­helt, bizonytalan gazdaság­nak. Az, aki naponta leszáll, számtalan veszéllyel dacol­va, nem lehet felelős sem a hazai gazdasági, sem -a vi­lágpiaci környezetért. Ezek­nek az embereknek az erő­feszítéseit, áldozatvállalását lekicsinylenii nem egyszerűen hiba, hanem bűn. Ugyanakkor valóban jogo­san kérik ki maguknak egyik-másik sajtótermékben megjelenő, vagy elhangzó ri­portok, kommentárok hang­nemét, álobjektiv.itását és szakszerűtlenségét. Az igaz­ság kedvéért hozzáteszem: a kritika nem az egész tömeg­tájékoztatásra vonatkozik, de megengedhetetlennek tar­tom, még -ha az egyébként (Folytatás a 2. oldalon) (Munkatársunk telefonje­lentése) "főbb más, igen fontos té­ma mellett; újból szerepelt — ezúttal tájékoztató jel­leggel _ a Minisztertanács T ervgazdasági Bizottságának ülésén a vaskohászat szer­kezetátalakításának helyze­te. Az augusztus 31-i ülés­ről tegnap a Parlamentben Kunos Péter, a TGB titká­ra tájékoztatta a sajtót. Mint ismert — erről an­nak idején mi is részletesen beszámoltunk — a Tervgaz­dasági Bizottság idén ápri­lis végén tárgyalta meg a vaskohászat termelési szer­kezetének korszerűsítésére hozott központi döntések végrehajtásának helyzetét, s döntött a hogyan továbbró] is. Akkor a kohászati szer­kezet átalakításának és a veszteségforrások mielőbbi megszüntetésének, a párhu­zamos és gazdaságtalan ka­pacitások leállításának elő­segítésére tárcaközi bizott­ság létrehozásáról és mi­niszteri biztos kinevezésé­ről és döntöttek. Nos, a mi­niszteri biztos kidolgozta ál­láspontját, s ezt a múlt hét végén ismertette a Borsod Megyei Párt-végrehajtóbi­zottsággal. A Tervgazdasági Bizottság szerdai ülésén megvitatta az április vége óta eltelt idő­ben végzett munkát, s elis­meréssel szólt arról a kon­cepcióról, amelyet a tárca­közi bizottság, s a miniszte­ri biztos végzett. A koncep­ció szerint a Borsod megyei vaskohászati üzemek szerke­zetének átalakítását két szakaszban kell végrehajta­ni, s ezt a folyamatot szer­vezeti döntéssel is segíteni kell. Egyelőre három forma jött szóba: az LKiM, az ÖKÜ és a KAV teljes ösz- szevonása; vagy korlátozott jogkörű tröszt, illetve egy holding szervezet létrehozá­sa. A kérdésben az ipari miniszternek szeptember vé­géig kell döntenie — az érintettekkel egyetértésben. A TGB úgy ítélte meg — hangsúlyozta Kunos Péter —, hogy a tervbe vett térségi fejlesztési koncepció kiala­kítását meg kell gyorsítani, annál is inkább, mert a szerkezetátalakítás követ­keztében felszabaduló mun­kaerő hatékony foglalkozta­tását — a várható társadal­mi feszültségek miatt — minél hamarabb zökkenő- mentesen meg kell oldani. Ózdon és Diósgyőrben sen­ki sem maradhat munka nélkül. A közeli jövőben az Országos Tervhivatal elnöke különmegbízottat nevez ki, aki kizárólag a munkahely- teremtés lehetőségeivel fog­lalkozik. A Tervgazdasági Bizottság megköszönte a megyei párt­végrehajtóbizottság segítsé­gét, külön is azt, hogy a radikális és gyors szerke­zetváltás mellett tették le voksukat — mondotta la­punknak a TGB titkára. Munkásgyűlés Sátoraljaújhelyen Hszakszervezetek lioroellenes akciónapja Tegnap délután munkásgyűlést tartottak a Sátoraljaújhelyi Dohánygyárban. A gyű­lés a háborúellenes küzdelem szakszervezeti akciónapjának magyarországi rendezvénye volt, amelyen megnyitották a magyar szo­lidaritási hónap országos programsoroza­tát is. Óvodások köszöntötték a résztvevő­ket, majd Radnóti Miklós: Nem tudhatom című verse hangzott el. Ezt követően Pet­rák Ferenc, a SZOT alelnöke lépett a mik­rofonhoz. — Szeptember elseje van — mondotta. Ez a nap a X. Szakszervezeti Világkongresszus határozata nyomán, 1982 óta a békéért és a biztonságért folytatott küzdelem, más­képpen a háborúellenes harc szakszervezeti akciónapja. Ma a nemzetközi szakszervezeti mozgalom széles körű, változatos és erőtel­jes, akciók sorával fejezi kS a szervezett dol­gozók békeakaratát. A szónok a későbbiekben hangsúlyozta, hogy 1988-ban a világ — az előző esztendők­höz viszonyítva — biztonságosabbá vált. Kelet és Nyugat között egyre 'gyakoribb, konkrétabb és eredményesebb a párbeszéd, erősödött a kölcsönös bizalom'. A szovjet —amerikai viszony a katonai szembenállás területéről a politikai párbeszédre helyező­dött át. A két nagyhatalom szándéka sze­rint ennek a párbeszédnek nemcsak a mai problémákra kell választ keresnie, hanem meg kell oldani a következő évtizedek egy­más mellett élésének legfontosabb gondjait is. (Folytatás a 2. oldalon) mi uhuiiiwiiii i—"iiiiiiin ~~'TrT"r~~~Trm

Next

/
Thumbnails
Contents