Észak-Magyarország, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-08 / 215. szám

1988. szeptember 8., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 Kosárlabda Duna Kupa BEAC—DIÓSGYŐRI VTK 83-77 (41-36). Miskolc, Nagy- váithy utcai általános isiko- la, 200 néző. Női Duna Ku­pa-találkozó. Vezette: dr. Gencsev, Szilvási. DVTK: Noválk 7, Szilágyi 11, Bár­sony 21, Králik, Dézsi 20. Csere: Horváth, Takács, Áronná 14, Rácz, Lakosa 4. Edző; Schreiber József. A BEAC egységesebb csa­patmunkával harcolta ki a győzelmet. A DVTK a ta­lálkozó egyes részeiben el­fogadható teljesítményt nyúj­tott, de olykor hosszú per­cekig gyengélkedett. Jók: Bársony, Dézsi. sport • ÜJ SZAKFELÜGYELŐ • HARMADIK ÓRA: HA VAN LEHETŐSÉG . • KORREKCIÓS TANTERV — NÖVEKVŐ SZABADSÁG Vaskútiék felszálló ágban Már csak egy hétig gyako­rol a dunavarsányi edzőtá­borban a kajak-kenu váloga­tott, s szeptember 15-én el­utazik a szöuli olimpiára a 21 tagú csapat. A magyar olimpiai küldöttség egyik legszebb reményekkel készü­lődő „különítménye” számos éremesélyest sorakoztat fel, közöttük a Sarusi Kis János, Vaskúti István kenu-kettőst, amely ebben az összetétel­ben háromszoros világbaj­nok. Az egység szellemi ve­zére, az egyszeres olimpiai és kilencszeres világbajnok, Vaskúti István (33) azonban az utóbbi hetekben sérülés­sel bajlódott, és ezért sokáig kérdéses volt, hogy egyálta­lán elindulhat-e az ötkarikás játékokon. — Ma már ez nem is kér­dés, Vaskúti teljesen kihe­verte az izomszakadást, for­mája nápról napra, de azt is mondhatnám, óráról órára felfelé ível — mondta az egyetlen aktív magyar olim­piai bajnokról Parti János szövetségi kapitány. — Per­sze nem volt könnyű újra formába hozni. Augusztus­ban, az olaszországi edzőtá­borban óvatosan adagoltuk a / ned>ín terhelést, nehogy újból meg­sérüljön. Egy ideig meghatá­rozott csapásszámnál sebe­sebben nem is haladhatott. Szinte újra kellett tanulniuk Sarusival a páros kenuzást, ami sportágunk legnehezebb versenyszáma. — Mire lehet elegendő az olimpián Vaskúti „feltáma­dása”? — A múlt hét elején még 1:47 perc alatt teljesítették az 500 métert, a hét végén már l:44-et mentek — ami jónak mondható —, s biztos vagyok benne, hogy mire Szöulba érünk, már az 1:40 is sikerülhet, amivel akár olimpiai bajnoki címet is le­het nyerni. Egyébként is, két ilyen neves, nagyszerű ke­nusnak csak úgy érdemes el­utaznia a játékokra, ha éremszerzési esélyeik van­nak. — Mi a helyzet a csapat többi tagjával? — Vegyük a válogatás szempontjából még nyílt szá­mokat. Eldőlt, hogy női pá­rosban Mészáros Erika és Rakusz Éva indul, s a né­gyes három tagja — Mészá­ros, Rakusz és Kőbán Rita — is biztos. Ebben az egy­ségben csak a vezérevezős személye kérdéses: Gyulay Katalin vagy Géczi Erika lesz az. A férfi K—2 1000 méteren való indulásért a Petrovics-fivérek küzdenek a Helyi Tibor, Rajna ATwirás alkotta kettőssel. Jelenleg Rajnáék állnak jobban. A rö­vidtávú Wajak-kettesben pe­dig új variáció merült fel: lehet, hogy nem a Csípés Ferenc, Ábrahám Attila, ha­nem az Ábrahám, Petrovics Béla egységet indítom. — A hivatalos célkitűzés ismert: egy arany-, két-két ezüst- és bronzérem a terv. A szövetségi kapitány is elé­gedett lenne ilyen mérleg­gel? — Az öt éremmel igen, feltéve, ha a megoszlás né­mileg eltolódna a nemesebb veretűek felé ... Tudnunk kell azonban, hogy a ma­gyar kajak-kenu sport eddig mindössze egyetlen olimpián szerzett egynél több arany­érmet, 1968-ban Mexikóban — kettőt. S ha csak az utób­bi két évtizedet nézzük, bi­zony Münchenben és Montre- álban is arany nélkül zár­tunk, pedig mindkétszer re­mek csapatunk volt. Si'ültnfijff .r.t tní T\--i :.xx Foto: J. E. Csak kilencen... Részt vesz a szöuli olim­pián Albert monacói herceg, akit a világ mint sportolót is megismert Calgary-ban. A téli játékokon a herceg a kettes bob versenyzőiéként állt rajthoz, most azonban a Nemzetközi Olimpiai Bizott­ság tagjaként, valamint a Monacói Sportszövetség el­nökeként utazik a dél-koreai fővárosba. Köztudott, hogy Monaco szívesen fogad be teniszező­ket és más sokat kereső sportolókat, akik saját hazá­juk adótörvényei miatt vá­lasztják a hercegséget. Közé­jük tartozik az olimpia te­nisztornáján is induló nyu­gatnémet Boris Becker és a svéd Mats Wilander. Ők azonban saját hazájukat kép­viselik Szöulban, így a vá­rosállam színeiben mindössze kilenc versenyző áll rajthoz a játékokon. TOTÓSAROK, 37. HÉT Az Észak-Magyarország tippjei 1. Haladás—FTC. Lendületben vannak a fővárosiak, aligha lehet kétséges újabb magabiztos győzel­mük. 2. MTK-VM—Tatabánya. A har- zaiak szeretnének visszavágni a ta­valyi „hatosért”, de lehet, hogy is­mét pórul járnak ... 3. ZTE—PMSC. A zalaegerszegiek még nem nyertek, most mindent el­követnek a hárompontos siker érde­kében. 4. FC Köln—Hamburg. A kikötő­város csapata az újjáformálódás buktatóival küzd, pontszerzésre nincs esélye. 5. Hannover—Bremen. Nemhiába mondják, hogy az újoncok számára mindig a második a legnehezebb esztendő! 6. Uerdingen—Stuttgart. A kupa- szereplés után egy ponttal is ki­egyeznének a vendégek. 7. S. Kickers—Leverkusen. Ide­genben nem szerepel fényesen a Michels dirigálta gyógyszergyári együttes. 8. Nürnberg—Karlsruhe. A jól kezdő Karlsruhe szép lassan csú­szik hátrafelé a táblázaton, most sem javítja pozícióját, legfeljebb „kibekkelhet” egy döntetlent. 9. Barletta—Cremonese. A hazaiak tavaly a kiesés ellen küzdöttek, a cremonaiak a feljutásért harcoltak, esélyesebbnek tűnik a vendégcsapat. 10. Monza—Empoli. Az Empoli az ötpontos levonás ellenére sokáig jól hadakozott a legjobbak között, végül csak kiesett. Nem rosszak az esélyei Monzában. 11. Padova—Sambenedettese. Sok döntetlenjéről híres a vendégegyüt- te.s, amelynek győzelme kizárható az esélyek sorából. 12. Parma—Messina. Egy ponttal boldogan utazna haza a Messina. 13. Piacenza—Brescia. Jó lesz fi­gyelni a Bresciára ebben az idény­ben! +1. Űjpesti Dózsa—Vasas. Csak a győzelem segíthet valamit az elké­pesztően gyengén rajtoló újpestie­ken. 2 1 X 1 X 1 1 X X 2 mm «lipptiplw X 1 2 I 1 X Ilii 1 X jgf X 2 1 1 I Megkezdődött a tanév ... Munkát kaptak a tanárok és tanulók, a szaktanácsadók és munkaközösségek. Fazekas Miklósné középiskolai test­nevelő tanárral, Borsod me­gyei vezető szaktanácsadó­val a középfokú oktatási in­tézményeket érintő változ­tatásokról, tervekről, elkép­zelésekről váltottunk szót. Információit foglaltuk „cso­korba”. Személyi változás történt a hármas szaktanácsadói tes­tületben. Orehovszky György, a sátoraljaújhelyi Kossuth Gimnázium tanára — több évtizedes tevékenység után — nyugállományba vonult. Helyére, a szaktanácsadói posztra Joósz Györgyné, a sárospataki Rákóczi Gimná­zium testnevelője került. Fa- zekasné elmondta; Joószné munkája alapján érdemelte ki a megtiszteltetést, ered­ményes pályafutásával hívta fel magára a figyelmet. Fel­ügyeleti tevékenysége kiter­jed majd Sárospatak, Sátor­aljaújhely, Szerencs és To­kaj középiskoládra. A vezető szaktanácsadó nem kis örömmel mondta el, hogy újra eljutottunk oda, ahol tizenöt esztendő­vel ezelőtt egyszer már vol­tunk ... (E sorok írója is visszaemlékszik 1973-ra, amikor Földes-diákként élte át a nagy pillanatot: a heti két testnevelési órát három­ra emelték!) A szabad szom­batok bevezetése no és egyéb átszervezések, változtatások következtében később jöt­tek az úgynevezett ciklusok — a kétheti hat órákból öt lett, egyes iskolatípusokban pedig még kevesebb. Hogy ez milyen kárt okozott az ifjúság fizikai állapotában, talán felesleges ecsetelni. A •lényeg: most újra van lehe­tőség a heti három testne­velési órára a gimnáziumok­ban és szakközépiskolákban, a szakmunkásképzőkben a heti egy^ óra pedig kettőre növelhető. Mindez persze „nem ingyen”, hanem a tö­megsportórák idő- és költ­ségkerete terhére. Mire jó akkor mindez? Arra, hogy az órákon kötelező a rész­vétel. a tömegsport-foglalko­zásokon pedig nem volt az, és az óraszám emelése szer­vesen illeszkedik az egész­ségmegőrzési programba. Iz­galmas kérdés, hogy a 3. órához adottak-e a személyig tárgyi és anyagi feltételek? Fazekasné szerint nem ezek­ben kell keresni a helyzet kulcsát, hiszen az iskolák napjainkban már igénybe veszik az uszodák, korcsolya­pályák, egyesületi létesítmé­nyek szolgálatait. A legfőbb gondot a tanulók — csúnya kifejezéssel élve — leterhelt­sége jelenti. A 3. testneve­lési óra ugyanis általában a napi órarendek utolsó he­lyére, vagyis a nyolcadikra, esetleg kilencedikre kerül... A vezető szaktanácsadó ja­vaslata: az iskolák találják meg a középutat, csökkent­sék — ha tudják — a szel­lemi túlterhelést és növeljék a testmozgásra fordított időt, vagy „keverjék” a kettőt, hogy az arány kedvezőbb legyen. Akadtak intézmé­nyek, amelyekben már ta­valy is éltek a tálcán felkí­nált lehetőséggel. A teljes­ség igénye nélkül, nem rangsorolva; Szepsi Csombor Gimnázium, Fáy Szakközép­iskola, Kun Béla Gimnázi­um és Szakközépiskola, 105- ös Számú Szakközépiskola és Szakmunkásképző, valamint az elsősök és másodikosok esetében a Földes Ferenc Gimnázium. Elkészültek az úgynevezett korrekciós tantervek. Még mielőtt valaki csóválná a fejét, s leszögezné: újabb módosítás, megint változta­tás, gyorsan leszögezzük, hogy a kifejezés többet ígér és „takar” attól, amit első hallásra el lehet képzelni. A korrekciós tanterv ugyan­is nem egyéb, mint a mai kor követelményeihez igazí­tott tanári „mankó”. Sza­badságot biztosít, de nem engedélyezi a szabadosságot. A legcélravezetőbb mód­szert ajánlja, biztosítja a tanár szabadságát, korszerű­síti az eddigi követelmény- rendszert, a képességfej­lesztést hangsúlyozza. A „korrekciós” nagyobb moz­gásteret nyújt azzal, hogy nyitott a szabadon választ­ható „részegységek” javára. Szerencsés húzásnak számít, hogy a döntés jogát nem a szaktanácsadókra, az iskola igazgatóira, hanem a leg­avatottabb testületekre, a testnevelői munkaközössé­gekre bízták. (Tehát, ha rossz döntéseket hoztak, nem mutogathatnak felfe­lé...) Az iskolák megkapták az elmúlt tanév értékelését tar­talmazó összefoglalókat. A hagyományos, ünnepi jelle­gű, novemberben megtartan­dó diáksporttanácsi ülésen osztják majd ki a jutalma­kat, értékelik a Jó tanuló — jó sportoló mozgalmat, s ítélik oda a Borsod Megye Diáksportjáért plakettet. Sok testnevelő és a sport­munkában élen járó tanuló veheti majd át megérdemelt elismerését. Ami a testne­velőket illeti, Fazekasné el­mondta: a tantestületek egy­re inkább rájönnek, hogy a testnevelők kulcsemberek, hiszen az ünnepségek szer­vezésétől kezdve az almasze­désig, mindenből kiveszik a részüket, s ezt csaknem mindenhol figyelembe ve­szik. Az oktatásügy irányítói kezdenek rájönni, hogy amit kötelezővé tesznek, attól hú­zódoznak a pedagógusok, vagy — miért ne! — csak azért se csinálják. Ennek szellemében változtattak a továbbképzések rendjén is. Átadták a múltnak a köte­lező jelleget, „rendszerbe ál­lították” a választási lehe­tőséget, amolyan jelentkezé­ses alapon előtérbe került az önkéntesség. Bíznak abban, hogy a kiskörzeti munkakö­zösségek sokkal hatékonyab­ban megszervezik szakmai napjaikat, igényesebb mun­kát végeznek majd. Jól dolgozik a kazincbarcikai, leninvárosi és miskolci kö­zösség, és az önállóság el­nyerése után bizonyára a többiek is felzárkóznak. Az illetékesek tisztában vannak vele, hogy nem mindenhol teszik majd magukévá a központi ajánlást, s ennek következtében tágulni fog az olló, lesznek jóval képzet­tebb és szerényebb tudással rendelkező testnevelők. Elő­lép a szakmai igényességre való törekvés, a szorgalom, az öntudat, a többre-jobbra való vágy. Vagyis azok a fogalmak, amelyek az el­múlt időszakban kissé fele­désbe merültek, de talán még felmelegíthetők! Kolodzey Tamás Nagyné, a Borsodi Bányász élvonalbeli kézilabdázóinak beállá­sa a földön - az FTC játékosai pedig statisztálnak. Vajon me­lyikük szabálytalankodott? Fotó: Juhász felhívás A Magyar Diáksport Szövet­ség az Állami Ifjúsági és Sport­hivatallal egyetértésben pályá­zatot hirdet elsősorban a diák­sport céljait szolgáló szabadté­ri sportlétesítmények, kondicio­nálótermek fejlesztésére. A pályázat célja, hogy ,a he­lyi erőforrások mozgósításával, annak kiegészítésével segítse elő a diáksport és a lakossági sza­badidősport feltételeinek, lehe­tőségeinek bővítését, a szabad­téri sportlétesítmények, kondi­cionálótermek színvonalának emelését. Pályázhatnak diáksportszerve­zetek, nevelési, oktatási intéz­mények, tanácsok és mindazon állami, társadalmi szervek, gaz­dálkodó szervezetek, egyesületek, akik diákok sportoltatását vál­lalják, szervezik. Az elnyerhető támogatás leg­magasabb összege 300 ezer fo­rint. A pályázatnak tartalmaz­nia kell; a pályázó nevét, címét, telefonszámát, MNB (OTP, egyéb) számlaszámát, a terve­zett fejlesztés, beruházás rész­letes leírását és költségvetését, a fejlesztés környezetére kifej­tett várható hatását, a diákság, és a felnőtt lakosság foglalkoz­tatására vonatkozó elképzelése­ket. Vialamint a bevont saját erőforrások r tételes felsorolását, az igényelt támogatási összeg megjelölését, az illetékes diák­sportbizottság véleményét. A pályázatokat a megyei di­áksport tanácshoz (DST) lehet benyújtani, 1988. szeptember 30- ig-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents