Észak-Magyarország, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-07 / 214. szám

1988. szeptember 7., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Az égen viharfelhők gyü­lekeznek, a levegő vibrál a közelgő zivatar elektromo­san feltöltött levegőjétől. A regi bérház belső udvarán gyerekcsapat dugja össze a fejét. Kettőjük kezében csöppnyi kulcs, amire mad­zagot kötöttek. Az egész sze­relvény legalján egy lapjá­val állított könyv, ami ide- oda forog. A két gyerek kö­zül az egyik, a tíz év körüli Zoli kérdez: — És mondd, kedves Sán­dor, hol haltál meg? Seges­várnál, Békésiben? A könyv a kérdezőtől bal­ra fordul. A gyerekek kom­mentálják, Sándor nemet mond. Kisegítem őket. Kér­dezzék meg tőle Ukrajnát. Mert mint megtudom, a gye­rekek Petőfi Sándorral be­szélgetnek, illetve a rég el­hunyt költő szellemével. Sor­ra veszik a nagy neveket: Dobó várkapitányt, Borne­missza Gergelyt, no és az újabbak közül Gobbi Hildát kérdezik. Szellemet idéznek. Mégpedig nem is akárho­gyan. Mert Zoli és a sorra kerülő többiek szavából, kérdéseikből mélységes tisz­telet cseng ki az elhunytak iránt. Rabul ejt a játékuk. Kishúgommal magam is kipróbálom este, amikor már tombol a vihar. Figyelem a mozdulatait, megpróbálom leírni a szellemidéző alkal­matosságot. Tehát a recept: végy egy könyvet, természe­tesen olyan írótól, aki már az örök vadászmezőkön ta­nyázik. Kösd keresztbe spárgával. Erre kell rögzíte­ni a kulcsot, ami aztán olyan helyzetet vegyen fel, hogy a kulcskarika válla alá dughassa a két kérdező (mé­dium) egy-egy ujját. Aztán Szeptember 12. és 16. kö­zött tartják Budapesten a Nemzetközi Tejgazdasági Szövetség (IDF) 72. üléssza­kát. A Duna Intercontinen­tal Szállóban sorra 'kerülő rendezvényen 45 ország csaknem 600 tejipari szak­embere, tudósa, kutatója vesz részt. Az 1903-ban létrejött, brüsszeli székhelyű szövet­hívd a szellemet, aki a könyv elfordításával jelzi je­lenlétét. Hasonlóan jobbra fordulással ad a lélek igenlő, balra fordulásával pedig ta­gadó választ. Itt ülünk kishúgommal a viharban. A jeles alkalom­hoz gyertyát is gyújtottunk, mert úgy dukál. Sorra idéz­zük a szellemeket. Egy-egy ujjunkkal tartjuk az így na­gyon nehéznek tűnő köny­vet, jön a kérdés. Már meg is van a megoldás: a kér­dés egyikünkben valamilyen érzelmet, ennek következté­ben önkéntelen mozdulatot vált ki. Hogy le ne essen, a másik abba az irányba tolja az ujját. Megvagy, szellem­idézés. Nem más, mint a természetes reflexek kihasz­nálása. Egyszerűen: mindkét fél azon igyekszik, hogy el ne ejtse a könyvet, ami így aztán mozgásba lendül. Előadnám másnap a gye­rekeknek a tapasztaltakat, de mielőtt belekezdenék, ér­dekes dolgokat mondanak. Hogy éjjel Petőfi Sándorral, Dobó kapitánnyal álmodtak. Forgolódtak, fáradtak, ,ki­adatlanok. Leginkább az a kislány panaszkodik az éj­szakai lidércekre, aki nem­rég meghalt édesapja szel­lemét idézte előző este. Mint ségnek 32 ország a tagja, köztük hazánk is, amely az alapításban is részt vett. Az IDF tevékenységének célja: a tejgazdaságban világszerte jelentkező különféle műsza­ki és gazdasági kérdések tu­dományos feldolgozása, meg­oldása nemzetközi összefo­gással. Kiadványaiban rend­szeresen közzéteszi a szak­terület legújabb kutatási megtudom, tisztázatlan kö­rülmények között veszítette el az apját. Mondom, hogy beszélgessen az édesanyjával, tisztázzák az ügyet, mert csak így tudnak ténylegesen belenyugodni a belenyugod- hatatlanba. Az ő esete nemcsak érde­kes, hanem meg is világítja az ismét feltámadt (mert visszajött divatról van szó, világosít fel pár évvel idő­sebb kolléganőm) szellem­idézési szokást. Az ember — mint tudjuk — akkor fordul az árnyékvilághoz, ha infor­mációhiánya van, ha sze­retne valami olyat tudni, ami másként elérhetetlen — tanultuk nem egy iskolai kurzuson. A halott apját kérdező gyerek a legjobb pél­da erre. A többinek inkább csak játék az egész. De nem éppen hasznos. Mert mint említettem, a szellemidézést nyugtalanul átforgolódott, átrettegett éjszakák követik. Félelem korunkban, amikor úgyis annyi félnivalónk van. Fölösleges, lélekromboló do­log. S hogy mi látszik leghe­lyesebb módszernek a visz- szaszorítására? A tiltás — mint sok más esetben most sem lehet megoldás. Mint szülő, akinek szeren­csére még nincsenek, de le­hetnek hasonló gondjai, csak egy dologra tudok tippelni. Le kell ülni a gyerekkel, beszélgetni vele, helyére ten­ni az ügyet, hogy vannak-e szellemek vagy nincsenek. Szóval: a magasabb szellem szellemében visszaszorítani ezt a régi-új divatot. Mert elharapózásának gyerme­künk látja kárát. M. Szabó Zsuzsa eredményeit, elősegítve a tejfeldolgozás és a tejter­mékgyártás technológiáinak kialakítását az egyes orszá­gokban. A szövetség hat szakbizottságának és mintegy 100 szakértő csoportjának tagjai az évenként rendezett nemzetközi ülésszakok kö­zött folyamatosan, levelezés útján szereznek információt a tagországoktól a legidősze­rűbb szakmai kérdésekről. Az idei ülésszak szekció­ülésein kiemelt témaként tárgyalják a tej és a tejter­mékek szerepét az egészsé­ges táplálkozásban. Részle­tesen elemzik a minőségja­vítás, a minőségmegőrzés új módszereinek széles körű bevezetését, az új energiata­karékos gyártási eljárásokat, valamint a tejipari mellék- termékek jobb hasznosítását. A magyar tejipar munká­jának nemzetközi elismeré­sét jelenti, hogy a Nemzet­közi Tejgazdasági Szövetség legrangosabb rendezvényé­nek az idén hazánk a házi­gazdája. A szakértők figyel­mét felkeltette, hogy tej­termelésünk 10 év alatt 26 százalékkal nőtt, a téjter- mékfogyasztás pedig 39 százalékkal emelkedett. Az európai rangsorban tisztes helyet jelent, hogy nálunk az egy lakosra jutó évi tej- fogyasztás megközelítette a 200 litert. Ezt a rekordot ta­valy értük el. (MTI) új vegyesvállalat Oj magyar-svájci vegyes­vállalat alapító okmányát ír­ták alá a svájci Christ cég, a Vízgépészeti Vállalat, a NIKEX, valamint a Huni- versal Külkereskedelmi Vál­lalatok képviselői. A Mi­nisül Hungary Kft.-t 11,5 millió forintos alaptőkével hozzák létre, amelyből a Vízgépészeti Vállalat 34,5 százalékkal, a svájci Christ cég 33 százalékkal, a Huni- versal 19,5 százalékkal, és a NIKEX 13 százalékkal ré­szesedik. Az új cég ioncserélő patro­nokat fog gyártani nagy tisztaságú víz előállítására. Fizet — vagy perel ? Nagyon jól tudjuk, hogy a* Ingatlankezelőnek, Távhő- szölgáltató Vállalatnak, Émásznak, Postának, Gázszolgál­tatónak sok úgynevezett „kintlevősége'* van, amelyet host- szú ideig tartó nehézkes ügyintézés miatt, bizony nem köny- nyű behajtani a lakosságtól. Az is meggyőződésem, hogy sok lakó nem azért nem fizeti be a különféle szolgálta­tások dijait minden hónapban, mert nem akarja, hanem pillanatnyi anyagi helyzete nem teszi lehetővé a számla kiegyenlítését. Hozzá kell tennem azt is, hogy sok he­lyen a vállalati számitógépes feldolgozás bevezetése óta, gyakran tévednek a számiát kiállítók. logos persze a figyelmeztetés, ha elmulasztottuk köte­lességünket, ezeknek a felszólító leveleknek a hangja na­gyon is bosszantó lehet. Nem egy cég próbál hotóságos- dit játszani a tartozóval, ami főként annak esik rosszul, aki nem is adós, csak elnézték a számláját o hivatal­ban. E hosszú bevezető után, röviden a történtek. A sajó- • szentpéteri OTP társasház közös képviselője már nem elő­ször kapott ilyen hongú levelet. Ez utóbbi azonban, mely miatt felkeresett, különösképpen felbosszantotta. Bizonyá­ra azok még inkább sérelmezik az ilyenfajta figyelmez­tetést, akik mások pénzével gazdálkodnak, s bn rosszul sáfárkodnak a közössel, bizony nemcsak annyi történik, mint otthon, hogy kifogyott a konyhapénz, na bumm!, majd a következő hónapban befizetem. Itt el kell srámol­niuk, azoknak, akik megbízták Őket. Szerencsére Encsi István mindig minden számlát, befizetést igazoló bizony­latot megőriz. Ha nem így tenné, most bajba került vol­na. „Perlés előtti utolsó felszólitóst*’ hozott ugyanis a pos­ta a Borsod Megyei Távhöszolgáltató Vállalattól, melyet ez év augusztus 8-án adott fel a cég, a társashoz közös képviselőjének. Három napon belül kellett befizetnie 2207 forintot, most már kamatostul, mivel állítólag az előző értesítés elkerülte figyelmét. Előző értesítést nem kapott Encsi István, de miért is kapott volna, amikor már április 12-én befizette az összeget, a sojószentpéteri OTP-ben! Nem hiszem, hogy olyan nagy távolság van a két te­lepülés közölt, hogy öt hónap alatt ne érkezett volna meg az összeg. A 14 kilométert régen, még ogy gyalog- futár is hamarabb megtette. No de félre a tréfával! Remélhetően a Távhö már rájött a tévedésre, s a jogi úton történő behajtást mellőzi, és még valami! Jól tudom, hogy erek a levelek formanyomtatványok, egyforma szö­veggel, de ha valamelyik vállalat nevében már benne foglaltatik, hogy szolgáltatást nyújt, akkor szolgáljon, s ne akarjon hatóság lenni. (obe) Hazánk legészakibb üdülőhelye Hollóházát elhagyva gép­kocsink fenséges erdők, for­más hegyhajlatok között ka­nyarog, s egy-egy útkanyar nyiladékán át a mögöttünk völgyben hagyott felejthe­tetlen panorámában gyö­nyörködhetünk. Közben azon töprengünk, miért lett Lász- lótanya Lászlótanya? Nos, a helyszínen, a 36 holdas, gyö­nyörű park közepén álló, sa­játos hangulatot árasztó kas­télyüdülőben a névadás — számunkra legalábbis — rej­télyére, mint annyi másra is fény derül kedves házigaz­dáink, Sohajda Péter üdülő­vezető és munkatársai jó­voltából. Ezek szerint 1870-ben, a mai kastély szomszédságá­ban (amely akkor még ter­mészetesen nem állt), épít­tetett először egy faházat a Károlyi grófok két sarja, Károlyi Imre és László. S az utóbbiról kapta aztán a terület a mai nevét, s lett Lászlótanya. A hír — beval­lom — némiképp lesújt, s magamban porolok is a dru­számmal, ' Károlyi Imrével, hogy miért volt olyan tutyi- mutyi, hiszen ezek szerint ha sarkára áll, akkor lehetett volna e fenséges hely Im- retanya is. S ugye mennyi­vel másképpen hangzana! No, de sebaj, kár ezen utó­lag bosszankodnom, inkább lássuk Lászlótanya további történetét. Mivé „nőtte ki magát” az egykori faház? Természetesen az egykori faház (ez manapság is így van) előbb-utóbb szűknek bizonyult. Ekkor határozták el a Károlyiak, hogy egy új, egy nagyobb épületet emel­tetnek. Így kezdődött el 1897-ben a mai kastély épí­tése. Állítólag két részletben készült, s mai, végleges alakját 4920-ban nyerte el. „Nemzetközi összefogással” épült, hiszen e svájci stílu­sú épületet német szakem­berek építették, a míves kandalló pedig francia mesterek keze nyomát di­cséri. S dolgoztak itt velen­cei mesterek is, ők az épü­let csodaszép ólomüvegeit készítették. Az épületnek sok szép, hangulatos és értékes helyi­sége van, közülük kiemelke­dik a; most büféfunkcióval egybekapcsolt társalgó, mely­nek dél-amerikai cédrusból készített faburkolata, s ma­hagóni mennyezete teljesen eredeti, a kastély felújításai során ezekhez a részekhez egyszer sem kellett még hozzányúlni. A Károlyi-kastély 1945 után állami tulajdonba került. 1954-ig az épület egy részé­ben Rákosi Mátyásnak volt itt lakosztálya (Kassa felé néző erkéllyel). Állítólag itt, ebben a házban döntött 1946-ban a mai pénzünk, a forint nevéről is. 1955-ben az egész ház pártüdülő lett. A SZOT kezelésébe pedig 1968-ban került át. Azóta az ország minden részéről szak­szervezeti beutalóval érkező vendégeket fogad. Mint ki­derül, nagyon sok a Vissza­térő vendégük, s ez. László­tanya közkedveltségének a bizonyítéka. S jönnek ide brigádok, turistacsoportok is kirándulásra, üdülésre szép számmal, annál is in­kább, mert az úgynevezett B-épületben IBUSZ útján fizetővendégeket is fogadhat­nak. Sőt turnusváltáskor a főépületben is van mód éj­szakai szállásra, ellátásra! A Károlyiak gyönyörű va­dásztrófeáival díszített kas­télybelső — mint azt házi­gazdáink elmondják — nap­jainkban megérett a felújí­tásra, s a bővítésre! A fel­újítás mindenekelőtt kom­fortosítást jelentene, míg a bővítés az épület karakteré­nek megváltoztatása nélkül, a tetőtér és a pincerész be­építését. E munkálatok anyagi feltételeinek biztosí­tásához jól prosperáló válla­latok megnyerése a cél, s cserébe 15 évi időtartamra megfelelő számú férőhelyet biztosítanának az illető vál­lalatok dolgozóinak. Persze annak, akinek nincs módja, lehetősége László- tanyán beutalóval vagy önköltséges alapon üdül­ni, annak is érdemes egy­napos túra keretében elláto­gatni ;ide az ország legésza­kibb üdülőhelyére. A kas­tély parkja gyönyörű arbo­rétum, nagyon sok faritka­sággal, de maga a tágabb, háborítatlan környezet is a Zempléni Tájvédelmi Körzet része. Szóval tanácsunk min­denkinek: jól jár, ha itt jár! Hajdú Imre Fotó: Fojtán László Konferencia a boszorkányokról A XV—XVIII. századi európai boszorkányüldözés hátteréről, valamint a bo­szorkányhithez kapcsolódó ősi hiedelmekről és rítusok­ról kezdődött háromnapos nemzetközi konferencia ked­den Budapesten, az ELTE Bölcsészettudományi Kará­nak Szerb utcai épületében. A boszorkányság és a de- monológia témakörben elő­ször 1985-ben. Stockholmban rendeztek nemzetközi konfe­renciát; akkor elsősorban a nyugat- és észak-európai or­szágok sajátosságait tárták fel. Ezúttal a nemzetközi ku­tatásban eddig fehér folt­nak számító közép- és kelet­európai területek boszor­kánysággal kapcsolatos hie­delemvilágával foglalkoznak a kutatók. A három nap so­rán öt szekcióban, több mint harminc előadással ismerte­tik a magyar és a szomszé­dos népek kutatási eredmé­nyeit. A különböző területek összehasonlító vizsgálatával arra keresnek választ: a bo­szorkányüldözés milyen tör­téneti, társadalmi és kultu­rális feltételek között kezdő­dött és terjedt el Európában. Nemzetközi tejgazdasági konferencia

Next

/
Thumbnails
Contents