Észak-Magyarország, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-03 / 211. szám
1988. szeptember 3., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 13 1842. szeptember 1-jén nyílt meg a Major utcai „példányóvoda'', amely „példányul” szolgált másutt megalakuló neveldéknek. (1905. szeptember 1-jén a megyesaljai és Szepessy úti óvoda is megnyílt.) 1856-ban a Városház téren vásárolt a 24 tagú választmány (melynek Szemere is tagja volt) székházat (ma a Spaten söröző van a helyén), s 1849-től 1864-ig tartó szüneteltetés után ott nyílt meg újra az óvoda. 1846. szeptember 1-jén nyílt meg a miskolci leánynevelő intézet, Karács Teréz vezetésével. 1930. szeptember 1-jén a szakszervezeti tanács által meghirdetett, de a kormány által letiltott „tüntető sétát” Miskolcon is megkezdték az éjszakás és délutános gyári munkások. Bár a rendőrség „teljes apparátussal” és „kardlappal” verte szét a menetet, a mellékutcákból mégis több mint 200 munkás folytatta a béremelésért és a munkanélküliség enyhítéséért kezdett békés tüntetést. 1941. szeptember 2-án fogták el a Kijevből indított 4 szovjet ejtőernyőst. Az egyik a Martintelep és Szirma között ért földet (ezt Sajóka- zán fogták el), a másik a leszállás közben zúzódott halálra, kettőt pedig sebesülten elfogtak és (valószínűleg) kivégeztek. 1847. szeptember 2-án Miskolcon járt István főherceg, a magyarbarát palatínus. (1848 márciusában ő vezette a 100 tagú küldöttséget Bécsbe, s ő bízta meg Batthyány Lajost kormányalakítással.) Magyarbarátságáért az udvarban kegyvesztett lett, s visszavonultan halt meg a kiegyezés évében. 1857. szeptember 3-án országos körútja során I. Ferenc József a 6-ára kitűzött színházavatás alkalmával látogatott Miskolcra. A Debrecenből érkező királyt Zsol- cánál köszöntő Szirmay gróf szívszélhűdést kapott, és lefordult a lováról. Keresztkomája halálhírét a király maga vitte Besenyőbe. E gyászeset miatt a színház- avatón nem is vett részt. 1930. szeptember 8-án alakult az első női vívóklub Miskolcon, Grünbaum Rózsi banktisztviselőnő és id. Gerevich Aladár szervezésében. 1932. szeptember 10-i újsághír (Nagydiósgyőr) szerint a földművelésügyi miniszter rendeletére Diósgyőr területéből 9782 kh-at Hámorhoz csatolnak. (1926-ban Üjhuta és Répáshuta kiszakításával a község területe még 20 723 kh volt. Az új rendelkezés szerint Diósgyőr területe alig 10 000 kh-ra fogyatkozik.) 1939. szeptember 10-én a Kassáról áttelepült Hunfal- vy reálgimnázium (a Felvidék visszacsatolása után) visszaköltözött Kassára. 1929. szeptember 11-én Ge- duly Henrik ev. püspök jelenlétében ünnepélyes keretek között avatták fel a Day- ka Gábor utcán az evangélikus tanítóképzőt. 1863. szeptember 13-án szentelték fel a mindszenti Kálváriát, ekkor tartották (az egri érsek jelenlétében) a Mindszenti templom ünnepélyes alapkőletételét. 1930. szeptember 14-i rendőrségi jelentés szerint a szocdem. párt a nyár folyamán 914 gyermeket nyaraltatott Miskolc-Tapolcán. A munkásgyerekek ingyen utaztak és fördöttek. A gyermeknyaraltatási akció fő szervezői Reisinger Ferenc- né, Csacsovszki Józsefné és Konkoly Jánosné voltak. 1930. szeptember 14-én vették át (s október végén avatták) a bánkúti menedékházat a Magyar Turista Egyesület 40. évi jubileuma alkalmából. A turistaszállóban 42 ágy, a manzárdon 30 szalmazsák 3 hálószobában várta a kirándulókat. 1706. szeptember 15-én megkezdődött a „miskolciak futása”. APROPÓ: A „MISKOLCIAK FUTÁSA’’! 1706 szeptemberében Ra- butin de Bussy, az erdélyi császári hadak parancsnoka átkelt a Tiszán, hogy Kassát, a kuruc fővárost vegye ostrom alá, míg Guido Star- henberg, az áprilisban kinevezett főparancsnok Komárom ostromára készült. Ra- butin Tokaj bevétele után Miskolcnak tartott. A miskolciak felgyújtották összes malmaikat, s szept. 15-én Szendrő várához menekültek. Károlyi Sándor a császári csapatok előtt minden takarmányt, élelmet elpusztított, a kutakat bétö- mette. A szept. 17-én bevonuló császáriak (kiket a kolera is tizedelt) bosszúból mindenkit leöldöstek, akit a városban vagy a pincékben találtak. Az avasi ref. templom, az iskola és a Mindszenti templom kivételével az egész várost felgyújtották, és szept. 23-án Szirma- besenyőn, és Sajóvámoson át Kassa félé elvonultak. A menekülők Szendrő várában húzódtak meg. A vár- parancsnok, Szepessi István azonban (tartva Rabutin támadásától) Szögligetre irányította a tábort. (Szögliget azért volt biztonságos menedék, mert innen — ha baj van — 3 irányban menekülhettek.) Onnét a miskolciak okt. 9-én kelhettek útra, és 13-án érkezhettek haza Miskolcra. (Rabutin közben elkezdte Kassa ostromát, de I. József parancsa — melyet Rákócziék elfogtak — Komáromra szólította őt, Star- henberg segítségére.) A visz- szavonuló császáriak újabb veszélyt jelentettek a miskolciakra, de ezúttal csak Barcikára menekültek. Rabutin elkerülte a várost, így a menekülték hazaszállingóztak. A karácsonyt még az avasi pincék védelme alatt töltötték a miskolciak. (Rabutin ugyan visszavonult, de nem segített Starhenber- gen — mert maga vágyott a főparancsnokságra —, azért leszüretelt Tokajban, és Debrecenbe vonult téli pihenőre.) Kárpáti Béla Hallanak-e minket a delfinek? Delfinszótár összeállításához fogtak hozzá szovjet szakemberek Moszkvában. Azokat a hangokat rögzítik benne, amelyeket ezek az állatok a leggyakrabban használnak. Eddig az ilyen jeleknek 32 osztályát rögzítették. A tengeri bioakusztikai laboratórium munkatársai sok éven át mágneslemezre vették fel a delfirtek összes lehetséges hangját a krími Tengeri Biológiai Állomáson, osztályozták azokat, majd összehasonlították az állatok viselkedésével. A tenger értelmes lakóinak „beszéde” olyannyira bonyolult, hogy a tudósok feltételezik egy szintaktikai, magyarul mondatrendszer létezését, amely megfelel az emberi nyelv szabályainak is. Sokáig úgy tartották, hogy a delfinek beszédében a szó szerepét rövid füttyök játsz- szák, és ezekből alakítják ki a hangjeleket, melyek mondatokká fejlődnek. A krími tudósok kételkedtek ebben, ezért felállítottak egy hipotézist. Véleményük szerint a delfinek beszéde hasonló az archaikus nyelvekéhez, melyeken például az eszkimók, az irokézek vagy más észak-amerikai törzsek beszélnek. Ezeknek a nyelveknek megkülönböztető vonása az, hogy összevonják a szavakat. A beszéd alapja ezeknél a népeknél egy sajátos nyelvi hieroglifa, mely egész mondatokat jelent. A hieroglifákból választódnak ki azután a különálló töredékek, a szavak, melyeket az érintkezéshez használnak. így van ez a delfineknél is: az információcsere-bázis eleme egy hosszú, bonyolult fütty, egy sajátos közlés- blokk, a rövid jelek pedig ennek töredékei, vagy variációk a témára. Vajon közelebb visz-e ez a hipotézis minket a delfinek nyelvének megfejtéséhez? — Csak részben — véli a laboratórium vezetője, V. Belkovics. — Persze ebben az általunk összeállított szótár is segíteni fog. Gyártják a Skoda Favoritot A legújabb Skoda gépkocsi, a Favorit összeszerelő-műhelyében. A gépkocsi sorozatgyártása 1988. augusztus 1-jén kezdődött. A hallgatás övezete A Moszkovszkije Novosztyi cikke a munkatáborokról Évtizedeken át hallgatás övezte a munkatelepek, a börtönök, a vizsgálati fogságban levők számára rendszeresített magánzárkák kérdését. Volt nyilvános bírósági tárgyalás — majd a nyilvánosság kizárásával következett a büntetés-végrehaj- tás. Az ellentmondás nyilvánvaló. És most Mur- manszkban a Szovjetunió Belügyminisztériuma, az újságírók részvételével, ke- rekasztal-beszélgetést rendezett, ahol arról volt szó, amiről korábban azt tartották: „nem publikus”. Nyilvánvaló, hogy ezzel egy, az emberi jogokkal kapcsolatos komoly kérdés lép ki a homályból. * Anatolij Grigorjevics Bek- tyaskin 58 éves. Egy szigorított munkatelep étkezdéjét vezeti. A fehér szakácskabát alatt nem tűnik annyira szembe az elítéltek szürke csíkos rabruhája. Bektyaskin alacsony, sovány ember, tekintete színtelen. Viselkedése békés. Halmozott büntetéseinek teljes ideje — 101 év. Ha egyetlen ember sorsa példáján szeretnénk figyelemmel kísérni, mennyire súlyos a sztálini idők öröksége, milyen hosszú ideig érezteti még ez az időszak a hatását, akkor Bektyas- kinnak, a különösen veszélyes, visszaeső bűnözőnek az élete teljes mértékben megfelel erre a célra. Még kölyök volt, 12 éves, amikor 1943-ban belopódzott egy étkezdébe, hogy magának, húgainak és öccsének vacsorát szerezzen. (Az apja a fronton volt, anyja elutazott.) Elfogták, és öt évre ítélték. A győzelem tiszteletére meghirdetett amnesztia idején szabadult, de két év múlva, immár 16 éves korában Arhangelszk közelében halat lopott egy füstölő- üzemből. Az ítélet: tíz év munkatábor. És ezután ez már így ment, folyton-foly- vást... Azóta Bektyaskin, aki megrögzött bűnöző lett, három évet sem töltött ösz- szesen szabadlábon. Többségünk számára sokkoló hatása volt annak a látogatásnak, melyet ebben a rendkívül szigorú munkatáborban tettünk. Nem a drótkerítés, nem a zárak nyitása-csukása, az őrtornyok, a magánzárkák szürke fénye. Másvalami nyomasztott bennünket. Bizonyára az, hogy itt több mint ezer elítélt van együtt. Gyilkosok, nemi erőszakért elítéltek, hivatásos tolvajok és rablók. Márpedig nálunk nem egy ilyen munkatábor van. Őszintén hisszük-e vajon, hogy megjavítjuk e bűnözőket? Ki és hogyan nevelje azokat az embereket, akik súlyosan vétettek embertársaik ellen? Az a munkatelep, melyet az újságíróknak megmutattak, a bűnözők világában „előkelő” helyezést kap. Ez annyit jelent, hogy itt csak a szigorított szabályokat ismerik el, nincsenek kivételezések, nincsenek olyan kasztok, melyek megengedhetnék maguknak, hogy ne dolgozzanak, megsértsék a rendet. Ilyesmiért harcolni nem könnyű; a magánzárkák sohasem üresek. Dolgoznak, nem sértik meg a rendet... Azt, hogy hogyan sikerül ezt elérniük azoknak az embereknek, akik a tábor munkáját irányítják, legfeljebb találgathatjuk. Egyébként róluk talán még kevesebbet tudunk, mint azokról, akiket őriznek. Munkájuk presztízse és nehézségi foka messze nincs egyensúlyban. A negyedik, tizedik, tizenkettedik alkalommal elítéltek — gyilkosok és tolvajok — között tölteni a munkanapot, nem nagy öröm. Maguk a nevelő- tisztek és a tiszthelyettesek, családjukkal együtt, rendszerint a munkatelep közelében laknak, a tábor viszont olykor több száz kilométerre van a várostól. Valaki megemlítette, hogy a munkatelep egyik dolgozójának a fia igen elcsodálkozott, amikor először járt a járási székhelyen: „Papa, nézd; mennyien vannak! Hol az őrkíséret?” Évtizedeken át az elítélteket kényelmes és engedelmes munkaerőnek tekintették. A Kola-félsziget és Vorkuta bányái, a kolimai út, a fehér-tengeri csatorna, a BAM régi szakasza ... Ki tudná elsorolni azokat a nagyszabású építkezéseket, ahol rabok dolgoztak, és olykor el is pusztultak? Amikor ezt felidézzük, a régmúltra gondolunk. Csakhogy még tegnap, a hetvenes években is zsúfolva voltak a munkatáborok: minden esetben ide vitték az embereket — még akkor is, amikor nem is volt feltétlenül szükség szabadságvesztés büntetés kiszabására. És ma a munkatáborok megméretésének fő mutatója korántsem az átnevelés eredményessége, hanem a termelés. A munkatáborok számára is bázisidőszak alapján állapítják meg a terveket. * Naivitás lenne azt hinni, hogy Anatolij Szorenko, ez a 40 éves alezredes, a Mur- manszk közelében lévő szigorított munkatábor parancsnoka — rendőrtiszti főiskolát végzett, és a Szovjetunió Belügyminisztériuma Akadémiáját, három gyermeke van, 15 éve dolgozik ebben a táborban — beosztottjaival együtt majd átneveli Bektyaskint, aki kijárta a bűnözés negyvenéves „főiskoláját”. De rendjén való-e, hogy a javító-nevelő büntetés-végrehajtási intézetek csak az elzárás és a termelés feladatait vállalják magukra? Szorenko „előkelő” helyezést kapott: munkatelepe statisztikai adatai szerint tíz elítélt közül, kiszabadulása után három visszakerül ide, országos átlagban a munkatáborokba zárt elítéltek mintegy egy- harmada harmadik büntetését tölti, vagy ennél is többször elítélték már. A munkatelepeken tartózkodó elítéltek száma újabban jelentős mértékben csökkent, ami nemcsak a bűnözés csökkenésének és a nemrég meghirdetett, széles körű amnesztiának köszönhető, hanem annak is. hogy a bíróságok csak igen súlyos esetekben szabnak ki szabadságvesztés büntetést. Ugyanis világosan felismerték, milyen továbbképzést nyújthat egy újoncnak a zárt büntetés-végrehajtási intézet. Végtére is ismeretes, milyen szomorú következményekkel jár, ha összezárnak egymással normális és szellemileg elmaradott embereket, súlyos pszichopatákat és beteges nemi hajla- múakat. El lehet-e különíteni őket úgy, hogy ne találkozzanak egymással a szűk zárkákban, vagy a láger zsúfolt közös helyiségeiben? Lehetetlen. Nem, nem a munkatelep a felelős az elítéltek súlyos bűneiért, de ha belepillantunk azokba az ügyiratokba. melyek borítólapján piros csík jelzi, hogy különösen veszélyes elítéltről van szó, akinek a szökésétől tartani lehet, azt látjuk: ritka eset, hogy súlyos bűncselekményért kapta volna első büntetését. Többnyire verekedésért, kisebb értékű lopásért, ittas állapotban elkövetett botrányokozásért ítélték el először ... Teltek - múltak az évek, egymást követték a szabadságvesztésbüntetések, és ma már mindnek ott a neve mellett a jelzés: kegyetlen és vakmerő bűncselekményekért ítélték őket szigorított munkatelepen letöltendő szabadságvesztés-büntetésre. * A munkatelep iskolája? Talán az élet iskolája. Ugyanazé a ragyogó és tiszta életé, amelyben rájuk nincs szükség, ők rontják a képet. Nem gondolkodtunk el ezeken a kérdéseken, megpróbáltuk kikerülni a reszocializáció súlyos problémáját. A bezártság hosszú évein át ezek az emberek havonta tíz rubelért vásárolhatnak a tábor kis boltjában. ahol mahorkán. cigarettán, fésűn, füzeteken, teán és olcsó cukorkán kívül semmi nem kapható. Hiszen, ha innen kikerülnek, még egy közönséges boltban, az utcán is elveszett embernek érzik magukat. Mit mondjunk akkor a munkába állásról, hiszen az üzemek nem is igen akarják felvenni őket! A múlt évben a munkatelepekről szabadult 11 ezer ember felvételi kérelmét utasították vissza indokolatlanul a különböző üzemek. Most azt hirdetjük: kapjanak több önállóságot és jogot a helyi tanácsok! Csakhogy más szemmel nézi az ember ezeket a jogokat, ha megtudja: az ország több mint 70 városa úgy döntött, hogy a korábban elítélt személyek esetében korlátozza a bejelentkezés lehetőségét. Annak idején ez odáig fajult, hogy Lenin- grádban határozat született: büntetett előéletű fiatalok nem jelentkezhetnek be a városba. De hát hol éljenek, ha nem a szüleiknél? Mondjuk ki nyíltan: e rendteremtési törekvéssel a szabadultakat a gyakorlatban visszakényszerítjük a munkatelepre. Az, hogy a bűnösnek bűnhődnie kell, nem jelentheti azt, hogy meg kell szakítania minden kapcsolatát a szabad élettel. Nehéz megérteni, miért írhat egy javító munkára ítélt ember hozzátartozóinak havonta csupán egy levelet. Azon a munkatelepen, ahová ellátogattunk, három — mindösz- sze három! — helyiség van, ahol az elítéltek találkozhatnak hozzátartozóikkal. Évente két látogatást engedélyeznek. De mindhárom helyiség ottjártunkkor üresen állt... Viktor Losak (Moszkovszkije Novosztvi — MTI-Press)
