Észak-Magyarország, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-30 / 234. szám

1988. szeptember 30., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Á bérreform útvesztői Az újabb kori bérszabá­lyozás történetében másod­szor ismerték el hivatalo­san is, hogy a bérpolitika — a maga eszközeivel — egyedül nem garantálhatja a vásárlóerő tervezett és kívánatos keretek között tartását. A felismerés elő­ször — meglehetősen óva­tos formában — 1985-ben vezérelte az akkori rövid életű, mert politikai okok­ból villámgyorsan megbuk­tatott keresetszabályozást. Ezután az Iménti tétel né­hány évig ismét íelednivaló volt, hogy most megint és a korábbiaknál jóval hatá­rozottabban fogalmazódjék meg. Erre épül a jövő évi bér- mechanizmus, amely — s jobb ezt egyenesen kimon­dani — aligha jelenti a ko­rábban beharangozott bér­reform indítását. Vagyis jö­vőre, minden ezzel kapcso­latos elhatározás ellenére nem lesz bérreform — leg­alábbis az eddig elképzelt formában nem —, viszont lesznek fontos változások a bérpolitikáiban és a bér- mechanizmusban. VEZETŐI ÉRDEKELTSÉG, TÁRSADALMI NYOMÁS Ami az érdekegyeztetést illeti: a kormány, a SZOT, a Gazdasági Kamara és a szövetkezeti érdekképvisele­ti szervezetek úgynevezett „makroszinten” állapodnak meg az átlagbérek lehetsé­ges alakulásáról. E megálla­podás során természetesen figyelniük kell a nemzeti jövedelem várható növeke­désére, az általános gazda­sági helyzetre, az adósság- szolgálati terhekre, a fej­lesztési és beruházási köte­lezettségekre, s csakis ezek mérlegelése után körvona­lazódhat, hogy miként ala­kulhatnak a reálbérek. Ami pedig ama bizonyos „teljesítménymutatót” illeti: vállalkozói nyereségadó ter­heli a bérnövekményt is. Azok a vállalatok és szö­vetkezetek, amelyek kisebb bérnövekedést valósítanak meg, mint amekkorát a hoz­záadott érték és a bérek alakulása közötti viszonyra vonatkozó normatív mérték meghatároz, adó-visszatérí­tést kapnák. Az érdekegyez­tetés során meghatározott bérnövelési lehetőséget túl­lépő gazdálkodó szervezetek vezetőinek prémiumát vi­szont vagy csökkenteni kell, vagy teljes egészében meg kell vonni. Ily módon tehát a vezető személyes „érdekeltsége”, hogy ne engedjen a koráb­ban és manapság is oly so­kat emlegetett társadalmi nyomásnak, mert ha ennek nem képes ellenállni, akkor engedékenységét a saját pénztárcája bánja. (-Nem annyira gazdaságpolitikai, inkább etikai kérdés annak mérlegelése, boncolgatása, Jó néhány éve már an­nak, hogy az ország több mezőgazdasági üzeme, köz­tük a megyénkbeliek is, di­cséretes kezdeményezésre vállalkoztak. A korábbi gya­korlattal szemben a megter­melt zöldség- és gyümölcs- féleséget a közvetlen fogyasz­tók számára ajánlották meg, vagyis: kikapcsolni a köz­vetítők nemegyszer magas haszonra törő sokaságát. Hogy e jó kezdeményezés­nek voltak — vannak — gyenge pontjai, sokat bosz- szantó hibái, ez azonban ma már mégis csali elhalványul a kétségkívül nagyobb ered­ményei mögött. Mert hogy a kezdeményezés bevált, azt nemcsak az eltelt évek ta­pasztalatai, de a vásárlók zömének megelégedettsége, érdeklődése bizonyítja. A Szikszói Állami Gazda­ság vezetése mintegy nyolc éve döntött úgy, hogy az or­szág több mezőgazdasági üze­hogy mennyire nevezhető ez korrekt eljárásnak ak­kor, amikor a reálbérek drasztikusan csökkennek ...) A BÉRMECHANIZMUS ÉS A SZAKSZERVEZETEK A bérmechanizmus — amelynek központjában vál­tozatlanul a kereslet szabá­lyozása áll — alig néhány hete került nyilvánosságra és máris sokaikban megfo­galmazódott a kérdés: mi ebben a mechanizmusban a reformértékű lépés? És egy­általán: lesz, lehetséges jö­vőre bérreform ? Sokan úgy tartják — és nemcsak a szakszervezeti berkekben —, hogy ez a mechanizmus nem más, mint a vállalat adóviselő képes­ségére épített, meghatáro­zott teljesítménymutatóhoz kötött bérszabályozás, s még akkor sem tekinthető a bér­reform apró, első lépésé­nek, ha nem mellőzi a mak­roszintű érdekegyeztetést. Egyes hírek szerint a szak- szervezetek annyira nem tartják komolynak az efféle „érdekegyeztetést”, hogy ál­lítólag nem is óhajtják kö­vetni ezt a gyakorlatot, mondván, ilyen körülmé­nyek között nincs miről és nincs kivel tárgyalni. Mert például a Kamara megfelelő tagozatai még nem is lé­teznek, márpedig a kor­mányzati és a vállalati szint között közbülső, ágazati ér­dekegyeztetésre is szükség lenne. Az államigazgatásnak erre az a válasza, hogy az ilyesfajta tárgyalásokhoz a szakszervezetek szerveződési rendje nem alkalmas. ÖSZTÖNZÉS VAGY KÖVETELMÉNY Való igaz: a korábban megálmodott, „alulról épít­kező” érdékegyeztetéses bér­megállapodásnak szinte va­lamennyi feltétele hiányzik nálunk. Ezt bizonyos kuta­tóhelyek jó előre jelezték, már akkor, még csak hal­vány ötlet formájában fo­galmazódott meg, hogy a politikailag is garantált jö­vő évi bérreformnak ebben a formában kellene meg­valósulnia. Ám e jelzésekre senki sem figyelt, és a nagy energiával elindított előké­szítő munkálatok végül is azért lassultak le, mert az államigazgatás, és feltehe­tően a politikai vezetés is belátta, hogy a bérreform sokkal bonyolultabb annál, semmint január elsejével nagy hirtelen meghirdethető legyen az érdekegyezteté­sen alapuló bérmegállapo­dás. De nemcsak az a gond, hogy ki kivel tárgyaljon az esetleges alsó. közép- és Mindkét félnek megéri?... méhez hasonlóan él ezzel a mozgalomadta lehetőséggel. A Szedd — vidd! akció bevezetése a kezdeti prob­lémák, viták után egyre job­ban beváltotta a hozzá fű­zött reményeket. Az évek során szükségszerűen változ­tak, tökéletesedtek azok a feltételek, amelyek mindkét fél számára kedvező előnyö­ket biztosítottak. Valószínű kevesebb lett a költség, egy­értelműbb a haszon mindkét oldalon. A korábbi, többvá­lasztékos lehetőség után az említett gazdaság ma főleg az almaértékesítést ajánlja. A gazdaság királykúti gyü­mölcsöse kedvező lehetösé­felső szintű érdekegyezteté­sek során, mert az efféle bérreformnak szinte min­den lényeges és kevésbé lé­nyeges feltétele hiányzik. Mindenekelőtt a pénz. Sem­mi jele, hogy belátható időn belül változna a korlátozó, elvonó jellegű egyensúlyi politika. JANUÁRTÓL BÉRVITA? Nem kedvez a bérreform­nak a személyi jövedelem- adó jelenlegi rendszere sem, hiszen ez az adórendszer nem ösztönzi a teljesítmény­növekményt, éppen a túl­zásba vitt progresszivitásá­val. Másképpen fogalmaz­va: a személyi jövedelem- adó az alacsony teljesítmé­nyeket lényegében felérté­keli, és a magas teljesít­ményeket leértékeli. Ráadá­sul .azonos módon kezeli a túlmunkából származó mun­kajövedelmet a vállalkozói és a tőkejövedelmekkel. Ez a félresikeredett adórend­szer annyira teljesítmény- visszatartó hatású, hogy ezt egy ugyancsak félresikere­dett bérreform aligha ellen­súlyozhatná. És hát persze kérdéses, hogy vállalható és végre­hajtható-e radikális bérre­form — amelytől a közvéle­mény igenis a reálbérek növekedését várja! — ak­kor, amikor sem a kor­mányzatnak, sem a politi­kai vezetésnek gyakorlati­lag nincs átfogó gazdaság- és életszínvonal-politi.kai stratégiája, s amikor a gaz­daságpolitikát egyfajta — a monetarizmusra és a költ­ségvetési bevételekre kon­centráló — gazdaságtechni­ka váltotta fel. Másképpen fogalmazva: kérdéses, hogy a jelenlegi politikai helyzet — amelynek egyik megha­tározója az életszínvonal folyamatos és a jelek sze­rint egyelőre megállíthatat­lan csökkenése — kedvez-e a radikális bérreformnak? E kérdésekre csakis egy­szavas válasz adható: alig­ha. S úgy látszik, hogy e válasz ki'kerülhetetlenségét azok is fölismerték, akik ki­dolgozták a jövő évi és valóban nem reformértékű bérmechanizmust és azok is, akik ezt az újabb, se hi­deg, se meleg változatot jó­váhagyásukkal szentesítet­ték. Persze, ettől függetlenül is úgy hírlik, hogy a kö­zeli hetekben mégiscsak el­készül valamiféle reform- koncepció, sőt vitára is bo­csátják és januártól majd meg is hirdetik. S ezzel kapcsolatban az utolsó kér­dés: szabad-e ily módon diszkreditálni a bérrefor­mot? Nem lenne-e célsze­rűbb és politikailag is hasz­nosabb, ha az egészet elha­lasztanák akkorra, amikor legalább e reform elemi feltételei megértek? V. Cs. get nyújt azoknak a munkás­családoknak, bérből és fize­tésből .élő lakosoknak, akik Kazincbarcika, Gzd, vala­mint a térség bányásztele­pülésein élnek. A most in­duló akció néhány napja már bizonyítja, hogy ebben az évben is van érdeklődés az említett területeken, no­ha várhatóan az almatárolás fő szezonja még csak ezután következik. Az aszalói kertészet vi­szont a miskolci és encsi ér­deklődőket várja most is, és remélhetőleg még jó néhány héten keresztül. Vadász László kerületvezető vélemé­nye szerint ebben az évben kedvezőek a feltételek, sőt a választék is mind mennyi­ségben, mind minőségében elfogadható. Most tehát már csak arra van szükség, hogy az elkövetkezendő hetek idő­járása kegyeibe fogadja az eladót és a vásárlót egy­aránt. V. M. Az őszi BNV-n___________________ A jó bornak is kell cégér A BVK termékeiből készült Hóz a PVC térhódítását bizonyítja. (I. j.) A kelendő terméknek is kell propaganda. Ezt a célt szolgálja a BVK shovv-műsor is, amit ez al­kalommal Meseauló címmel mutatnak be a vásáron, na­ponta tíz előadásban. Mint arról Tolnai Lajos vezér- igazgató a tájékoztatójában beszélt, a jövő évben már termelő MDI- (puliuretán-) üzem által gyártott, eddig importból vásárolt poliure- tán termékeket mutatják be az érdeklődőknek. Ez abból a szempontból is jelentős, mert a Borsodi Vegyi Kom­binát intenzíven foglalkozik személygépkocsi-alkatrészek poliuretánból történő előál­lításával. Erről, a kezdeti lépésekről, azok eredményei­ről a látogatók részletes in­formációt kaphatnak. Egyéb­ként, a vállalat évi 14—15 milliárd forint értékű ter­mékpalettájából egymilliár- dot meghaladó a közvetlen lakossági célokat szolgáló áruféleség. A B-pavilon mögötti sza­bad területen a kombinát bemutatja a lakosság által már ismert és kedvelt ház­tartási és fürdőszobai be­rendezéseket, építőipari és belsőépítészeti PVC-profilo- kat, élelmiszeripari PVC-fó- liákat, valamint a különböző Az őszi Budapesti Nem­zetközi Vásáron nincs jelen az Északmagyarországi Ve­gyiművek és a Tiszai Vegyi Kombinát. (Miért? Szőke Béla, az ÉMV ve­zérigazgatója: — Vállala­tunk sohasem vett részt az őszi BNV-ken. Ennek egye­düli oka az, hogy gyárunk­mütrágyatipusokat. A mis­kolci műanyag-feldolgozó gyáregység Linea nevű polc- rendszere, a modern lakások sokoldalúan használható ki­egészítő kisbútoraként említ­hető, amely az idei Miskol­ci Ipari Kiállításon és Vá­sáron első díjat nyert. Nagy érdeklődésre számíthat a BVK szekszárdi gyáregysé­gében készült PVC-zsalugá- ter is, amelynek külseje rendkívül tetszetős, ráadásul praktikusan alkalmazható. ban döntően olyan termé­keket állítunk elő, amelye­ket nagyfogyasztók vásárol­nak, illetve dolgoznak fel készterméknek. Ezért nem látjuk szükségét annak, hogy nagy összegeket áldoz­zunk azért, hogy eggyel több kiállítója legyen a BNV-nek. Kerényi Géza, a TVK bu­dapesti kirendeltségének ve­zetője: — Kombinátunk fő termelési profilja a petrol­kémiai alapanyagok gyártá­sa. Ezeket a termékeket iparvállalatok vásárolják, a kisfogyasztók csak közvetve jutnak hozzá, miután a fel­dolgozó vállalatok valami­lyen készterméket állítottak elő. Egyébként már az el­múlt évben döntött a ve­zérigazgatóság arról, hogy 1988-ban — takarékossági okokból — a kombinát nem vesz részt az őszi BNV-n. Ez a döntés persze csak a fogyasztási javak vásárára vonatkozik, a tavaszi Bu­dapesti Nemzetközi Vásáron — amelyről az elmúlt ne­gyedszázad alatt egyszer sem hiányoztunk — a jö­vőben is felvonultatjuk gyárt mánvainkat. L. L. Valaki hiányzik a sorból Még az idén r Újabb községekbe jut el az egészséges ivóvíz A megyei tanács vissza nem térítendő anyagi támo­gatásával és a lakossági hoz­zájárulással, valamint egyéb pénzügyi lehetőségek felhasz­nálásával újabb községekbe jut el az egészséges ivóvíz megyénkben, még az idén. A versenytárgyalási feltéte­lek betartásával, a kedvező időjárás adta munkalehető­ségek kihasználásával építik a településen belüli vezeték- rendszert, valamint az egyéb szükséges műtárgyakat me­gyénk több településén. Elkészül a vezetékes ivó­víz még az idén Sajógalgó- con, ahol az Észak-magyar­országi Regionális Vízmű dolgozói fektetik a vezeté­ket. Ugyancsak ők dolgoznak Erdőbényén is, ahol a ter­vek szerint ez évben sor ke­rül a vízmű műszaki átadá­sára. Borsodszentgyörgyön a Sajó—hangonyi Vízgazdálko­dási Társulat generálkivite­lezőként nyerte el a kivite­lezést. Együttműködve az Eger—tarnavölgyi Vízgazdál­kodási Társulattal, mint al­vállalkozóval, közösen mun­kálkodnak a megvalósításon, azaz az idei befejezésen. Egészséges, vezetékes ivó­vízhez jut még ebben az év­ben Hídvégardó is, ahol a Borsod Megyei Vízművek ki­vitelezésében végzik a szük­séges munkákat. A lehetőségekkel élve, a munkálatokat előrehozták Károlyfalván, ahol a Takta- közi Vízgazdálkodási Társu­lat az eredetileg tervezett jö­vő év helyett még ez évben elvégzi a munkálatokat, s így már az idén elkészül a vezetékes ivóvízhálózat. Lassan lejár a kerekes kutak ideje. A műtrágyázás, vegysze­rezés, számlálhatatlanul sok ipari és mezőgazdasági szennyezés miatt megyénkben is mind kevesebb ásott kút ad egészséges vizet. A már régóta nem természeti kincsnek, hanem iparilag előállított terméknek számitó ivóvíz biztosítása sokba kerül, de szerencsére mégis - mint jelen tudósításunkban is olvasható — mind több községben sikerül megépíteni a vezetékeket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents