Észak-Magyarország, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-08 / 188. szám
1988. augusztus 8., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 A vezérigazgató dilemmái Kinek káros a szocialista export? Országos méretű vitát váltott ki az a nyílt levél, amelyet az elmúlt hónap közepén a Ganz Danubius vezérigazgatója írt Marjai József kereskedelmi miniszternek. Szerzője Angyal Ádám vezérigazgató alapos elemzések után megkérdőjelezte azt a hivatalos álláspontot, miszerint a hazai gazdálkodó egységek termékeinek értékesítését szocialista piacokon mérsékeljék, vagy szüntessék meg. Az Északmagyarországi Vegyiművek gazdálkodásának stabilitását a Ganz Danubiushoz hasonlóan évtizedek óta a szovjet piac jelenti. Megalapozott-c és- milyen mértékig a kormány döntése, hogy mesterségesen visszaszorítsa a szocialista exportot? Milyen ára van egy meglevő szerződés egyoldalú felmondásának? Erről kérdeztük Szőke Bélát, az Északmagyarországi Vegyiművek vezérigazgatóját. Alapkutatás és műszaki fejlesztés — ö?í az elmúlt év végén az újságíró kérdésére így fogalmazott: „Kényszerpályán van a vállalat. A termékek egy jelentős része importanyag-tartalmú. Ám az egy dollár behozatal, három. dollárral javítja a népgazdaság devizaszaldóját”. Ennek ellenére a Szovjetuniónak 1987-ben 37 millió rubel értékben szállítottak növényvédő szert.. — Termelésünk anyagellátását tekintve ma is lényegében ugyanolyan kényszer- pályán vagyunk, mint a múlt évben. Tőkés importanyag-igényünk sajnos nem csökkent. Ugyanakor beneveztünk az úgynevezett szaldópályázatra, aminek az a lényege, hogy a tőkés szaldót javítani kell, meghatározott mértékben. Miután a tőkés importunkat egyelőre nem tudjuk lényegesen csökkenteni, így a szaldó javításának egyetlen módja, hogy a múlt évihez viszonyítva több, mint 40 százalékkal növeljük a tőkés exportot. Az első fél év eredményeinek ismeretében vállalásunkat várhatóan teljesítjük. Ami a szocialista exportot illeti, nagyon érzékenyen és hátrányosan érintettek bennünket az ezzel kapcsolatos szigorítások. Eredetileg mintegy 46 millió rubel értékű szocialista exportot terveztünk, várhatóan azonban nagy lemaradásunk lesz. Ennek pedig egyértelmű oka: az ez ellen ható központi intézkedés. — Bizonyára olvasta Ön is azt a levelet, amelyet Angyal Ádám vezérigazgató tett közzé a HVG július 16-i számában. A következőket írja egyebek között: „Elemzésem során arra a következtetésre jutottam, hogy ezen helyzet kialakulásában meghatározó szerepe a szocialista és ezen belül is a szovjet export állami megítélésének és kezelésének van”... — Mint már említettem, számunkra is nagyon hátrányos az a negatív megítélés, amiben a szocialista exportot részesítik. Ezért teljesen egyetértek azokkal a felvetésekkel, amiket Angyal Ádám megfogalmazott. De ezen túlmenően van még hozzátennivalóm. A mi esetünkben a szocialista export, de különösen a szovjet export visszafogása egyértelműen súlyos károkat okoz a népgazdaságnak. Az általunk szállított, illetve szállítandó úgynevezett ..kemény” termékek, amelyekért a világpiaci érték arányában lényegében ugyanolyan keménységű termékeket kapunk a szocialista partnerektől, ezen belül is a legnagyobb mértékben a Szovjetunióból. Amenyiben tehát exportüzlet vállalati érdektelenség hiányában nem jön létre, érthetően az ellentétel sem érkezik be, s ez a magyar gazdaságban rendkívül nagy zavarokat és károkat okozhat. Jelenleg közel 25—30 millió rubel értékű növényvédő szert nem tudunk a Szovjetunióba szállítani. De ennek az ellenértéke sem jön be az országba, ami világpiaci áron számolva közel ugyanannyi, vagyis 25—30 millió dollár. Ezek a termékek olyanok, amelyeket csak a tőkés országokból lehet beszerezni, így ez az exportunk a magyar népgazdaságnak évi 30 millió dollár anyagkiesést jelent, illetve ugyanennyi többlet dollárkiadással jár. Mi ezt a termékmennyiséget mintegy 7 millió dollár import ráfordítással meg tudnánk termelni, tehát a népgazdaság devizavesztesége közel 18—23 millió dollár. Ennek hatása máris érződik, mert például júliusban a formaldehid üzemünket nem tudtuk működtetni me- tilalkohol hiánya miatt, ugyanis a Szovjetunió nem szállít, pedig mindez az agrokémiai szerződés szerves része. De tudomásunk van róla, hogy a különféle műanyagok hiánya (polietilén, polisztirol) is zavarokat okoz a magyar műanyagfeldolgozó vállalatoknál. E termékek is a Szovjetunióból érkeznek, a mi termékünk ellenében. Megítélésem szerint rendkívül nagy hiba az illetékes magyar hatóságoktól, hogy az egész szocialista exportunkat egy kalap alá veszik és arra való hivatkozással, hogy Magyarországnak pozitív a szaldója a szocialista külkereskedelemben, az ösz- szes exportot visszafogják. Különbséget kellene tenni a különféle termékek és üzletek között, csak azokat kellene visszafogni, amelyek a népgazdaság számára előnytelenek. A mi szocialista exportunk egyértelműen tőkés exporttal ér fel, bármilyen szocialista viszonylatban, de különösen a szovjet—magyar agrokémiai szerződés tekintetében. — ön egy beszélgetés alkalmával a jövő terveiről a kővetkezőket mondotta: „Nem ismerve még az 1988. évi rendelkezéseket, csak az év elején várható a vállalat fejlődési céljainak megfogalmazása”. Módosultak-e a korábbi elképzelések? — Az első fél év értékelésekor egyértelműen pozitívan szólhatok a vállalat helyzetéről, kivéve a szocialista exportot. Időarányos termelési tervünket teljesítettük, és ami nagyon fontos, nyereségtervünket is túlszárnyaltuk. Sajnos, a második fél év már korántsem ilyen biztató. Mivel a szocialista exportkiesés rendkívül nagy gondot okoz a vállalatnak, s ha ezt nem tudjuk valami módon rendezni, akkor várhatóan az éves eredmény korántsem lesz olyan, mint az első féléves eredmény alapján várható lenne. Ennek illusztrálására egy példa: a 80-as évek elején kizárólag a szovjet—magyar agrokémiai feladatok teljesítésére közel egymilliárdos ráfordítással, egy új növényvédő- szer-üzemet. .építettünk. Akkor ezt a tevékenységünket mindenki ösztönözte és sürgette, a számítások bizonyították, hogy ez a beruházás sikeres lesz. Az üzem időre elkészült, és mindig teljesítette feladatát. Bár a vállalat számára csak kismértékben, de a népgazdaság számára nagyon hasznos az itt folyó termelés. 1983—85 között minden évben szigorúan számonkérték tőlünk a magyar—szovjet agrokémiai vállalásunk teljesítését. Sőt! Hetente kétszer kellett személyesen jelenteni az illetékes miniszterelnök-helyettesnek, a szállítások alakulását. A bukaresti árelv alapján kialakított elszámolóárakat ha forintosítjuk, akkor a termék árának kevesebb, mint 50 százalékát kapjuk meg forintban. Ugyanakkor a termékünkért kapott ellentételek értékesítésével lényegében a mi termékünk teljes árának megfelelő forintbevétel kerül a népgazdaság kasszájába. Ebből az összegből mi egyszer megkapjuk a rubelárbevétel forintosításával a tényleges ár közel 41 százalékát. Ehhez az Összeghez az érvényben levő gazdasági szabályozók értelmében az állam „támogatást” nyújt. Angyal Ádám említett levelében is szó volt arról, hogy ezt a pénzt támogatásként adni „erkölcstelen” dolog, hiszen ezt a népgazdaság a mi termékünkért fizeti, tehát ha úgy tetszik ez benünket illetne meg. Az állam azonban ennek csak egy részéi adja át nekünk, mintha veszteségesen dolgoznánk, támogatásra szorulnánk. Ez pedig nem így van. Arról nem is szólva, hogy az elmúlt években ennek a támogatásnak a mértéke fokozatosan csökkent. Olyany- nyira, hogy a múlt évben .2 százalékos nyereséget tett lehetővé. Az idén azonban már egyértelműen veszteséget okoz a vállalatnak, tehát termékünk után az önköltséget sem kapjuk meg. Ennek ellenére ilyen körülmények között .is vállalnánk a termelést, mert amennyiben nem termelünk, akkor a veszteség sokkal nagyobb lesz, hiszen egy ilyen nagyüzem állandó költsége akkor létezik, ha az üzem nem termel. Ebből következik, hogy egy meghatározott veszteségmennyiségig indokolt az üzemet működtetni, mert a veszteség lényegesen kevesebb. Miután kérdés, hogy a második fél évben ezt az üzemet tudjuk-e működtetni, így a keletkező összes állandó költség veszteségként jelentkezik vállalatunknál. Ez pedig várhatóan jelentősen megnyirbálja majd éves nyereségünket. — Hét hónap ismeretében milyen helyzet alakult ki a vállalatnál? — Adataink szerint az említett gondok ellenére az ÉMV az idén is eredményesen. nyereségesen dolgozik, de várható, hogy áz eredetileg eltervezett eredményességet nem érjük el. A tények alapján azt tudom mondani, hogy mindez a vállalat tevékenységétől függetlenül következik be. és állíthatom. hogy az ebből eredő népgazdasági kár sokkal nagyobb lesz, mint vállalatunk vesztesége. Fekete Béla Kibontakozásunk egyik alapvető feltétele a műszaki fejlődés, ennek sikeréhez a természettudományok fejlett művelése is szükséges. Ismeretes, hogy íejlétt tudományos bázis nélkül nem jöhetnek létre azok az új megoldások, találmányok, amelyek egyre fejlettebb műszaki hátteret adnak az iparnak, és a mezőgazdaságnak. A kutatások, különösen az alapkutatások nem kellő színvonala viszont azt is eredményezheti, hogy a külföldön létrejött tudományos újdonságok befogadása veszélybe kerül. Különösen fontos ezt. hangsúlyozni most, amikor az általános pénzszűke miatt a tudományos kutatásokra jobbára csak az úgynevezett maradvány elv szerint jut pénz, mintha valamiféle luxus, presztízs, vagy éppen nélkülözhető befektetés lenne az ide szükséges tőke. Az alapkutatások nem szolgálják olyan közvetlenül a gyakorlatot, mint az alkalmazott kutatások, ezért ez utóbbi-, aknái előbb fogalmazódik meg a kutatási cél, és ehhez igazodik a többé-kevés- bé sikerrel kecsegtető kutatómunka. Az alapkutatásokat olykor-olykor a külső szemlélő egyenesen céltalanoknak tekinti. Ebben any- nyi az igazság, hogy az alapkutatás sohasem valamilyen kitűzött célt szolgál. Amikor például a fizikusok alfa részecskékkel különböző atomokat bombáztak, nem azért tették, mert atomreaktort vagy atombombát akartak létrehozni. Egy gazdaságilag közepesen fejlett kis ország nem képes olyan mértékű alapkutatásokra, amelyek a teljes tudományos skálát átfogják. Olyan témákat kell kiválasztani. amelyeken világ- színvonalon dolgozhatnak a kutatók, míg a többi területen a külföldi tudományos eredmények hasznosításától várhatunk sikereket. Fontos tudománypolitikai döntés annak megállapítása, hogy mely kutatások tartozhatnak egyik, s melyek a másik csoportba. Az alkalmazott kutatásokban pedig még inkább' fontos a válogatás. A hajdani, Bizonyára ez gondolkodtatta el Halász Andrást, a Szerencsi Állami Gazdaság növénytermesztési főágazal- vezetőjét, és Pogány Péter növényvédő szakmérnököt, amikor a 6261 hektáros szántóterületű gazdaságban elvetett 1433 hektár kukoricaterületből vegyszeres kezelésben részesítettek 1080 hektárt. Természetesen ezt nemcsak „hűbelebalázs” módjára, hanem az itt már több éve alkalmazott fénycsapdás megfigyelések alapján. A növényvédelmi előrejelzésnek itt millió forintokban realizálható előnyei vannak, de pontosan kell mérni naponta a fogósokat, és figyelni a fogási adatot. Ezeket az adatokat, és a dobozba gondosan összegyűjtött molylepkéket hetente minden pénteken feladják Miskolcra dj. Gyurkó Péter előrejelzési csoportvezetőnek, aki e gazdaságban nagyüzemi kísérleteket folytat a -kukoricamoly elleni hatékonyabb védelem elősegítésére. Mert nem elég, hogy fénykép jelzi, ki vetette. és a hirdetőtáblaszerű tájékoztató sem védi a teljes önellátást szolgáló szemlélettel szemben — amelyik mindent saját erőből kívánt létrehozni, s amelynek jellemző példája az egyik magyar filmszatírában fogalmazódott meg: a magyar „narancs” kicsi is, savanyú is, de mi hoztuk létre — ma az a helyes elv járja, hogy nem szabad nekünk feltalálni azt, amit a világon máshol már feltaláltak. A licencek, know- how-k vásárlásából is kinőhet világszínvonalú műszaki fejlesztés. Részben úgy, hogy azokat továbbfejlesztik, részben pedig úgy, hogy alkalmazásuk közben a kutatók, technikusok fölfejlődnek ahhoz a színvonalhoz, amelyet az adott szellemi termék képvisel. Ne felejtsük el, annak idején Japán is úgy kezdte, hogy a világ legnagyobb li- cencvásórlójává vált, s szakemberei kezéből sohasem hiányzott a kamera, mindent lefényképeztek, mindent tudni akartak. Talán az első megdöbbenést akkor élte át a világ műszaki közvéleménye, amikor a japánok előbb gyártottak sorozatban autót Wankel- motorral, mint a németek, akik feltalálván az újfajta konstrukciót, licencét eladták a távol-keleti országnak. Persze hiába vannak az alapkutatásból, alkalmazott kutatásból kikerülő jó eredmények. ha azok nem táplálják a műszaki fejlődést. Más megfogalmazásban: nem jó, ha nincs meg a meg a kukoricát a vetésidő, a tőszám, a fajta megjelölésével. A számokhoz még Halász András hozzáteszi, hogy szuszpenziós műtrágyát használtak, ősszel a nitrogén-műtrágya felét, a káliumot és a foszfort adták ki, tavasszal Nikrolt háromszáz literben feloldva hektáronként, és a taposási kár csökkentése miatt ezzel együtt az Aneldasin gyomirtó szert is kipermetezték tízliteres hektáronkénti dózisban. Szó se róla, az állomány aranytiszta, gyommentes, de a kukoricamoly csak betelepült, mert az nemigen veszi figyelembe, hogy a csapadéktól függetlenül ható vegyszer tisztán tartja az állományt. De még mielőtt tudományoskodó lenne a. molyfertőzés tárgya, hadd legyen itt egy anekdota példaként, miért is volna szükség egyfajta vegyszer beszerzésére. A pincért ugyanis kérdőre vonta aa anekdotabeli vendég, és mérgesen mutatott a húslevesben vergődő légyre. A felszolgáló megnyugtatta: „Csak semmi idegesség! Láthatja, hogy nyomában kellő kapcsolat a kutatás és a műszaki fejlesztés között. Ez viszont csakis a közös érdekeltség talaján alakulhat ki. Ebben elég nagy utat tett meg eddig mindkét fél. A vállalatok műszaki fejlesztéssel foglalkozó mérnökei és például a tudományegyetemek kutatói között sokkal szorosabb kapcsolatok vannak, mint korábban. A vállalati kutatók közül gyakorlattá fejlesztett tudományos eredmények révén sokan jutottak el a tudományos tevékenység világába, s a kutatóhelyeken dolgozók is szerepelnek a vállalati fejlesztésekben létrejött szabadalmak tulajdonosai között. Ennél azonban manapság jóval többre van szükség, s ezt a többletet valósítják meg a tudományos-műszaki parkok, amelyek az alapkutatási eredményeket egy érdekeltségi szervezet révén hasznosítják egészen a termékek kialakításáig. E parkok tagja lehet kutatóintézet, egyetemi kutatóhely, vállalat, s a fejlesztések során mindegyik résztvevőnek egy az érdekeltsége: a felmerült ötletek, tudományos eredmények minél hamarabb gazdagítsák mindennapi életünket. Egy-egy kutatás menedzsere ügyel arra, hogy a különálló területek gazdái szót értsenek egymással. Így a gazdasági sikerek újabb és újabb tudományos gondolatokat értékesítenek a gyakorlatban. G. J. máris ott a pók!” Eddig a tréfa, ami ékes bizonyítéka annak, hogy a táplálék- láncban vannak ragadozók, és áldozatok. Ezt felismerve állították elő a kukoricamolyokat is hatékonyan pusztító baciluskészítménye- ket, melyek igen környezetbarátok, hiszen semmiféle vegyszert nem tartalmaznak. A baj csak az, hogy a szerencsiek nem kaptak belőle, így be kellett érniük az Ekalux 25 EC-vel, ami bizony vegyszer a javából. Hatékonyságáról Kovács Béla körzeti növényvédelmi felügyelő elismerően szól, de hozzátette, hogy egyetlen permetezéssel egy nagyüzem se tudja megvédeni az állományt. Rajzásukat figyelték és egész júniusban igen elhúzódott, így a lárvakelés is hosszabb ideig tart. A rövid hatástartam miatt természetes, hogy ismételt kezelésekre van szükség. Az állami gazdaság növényvédő szakmérnöke szerint védekezni addig kellett, és jelenleg is kell, amíg a lárva bele nem rág a növénybe. Ez az időszak pedig szerinte a lárvakelés 50—60 százalékában aktuális. A védekezést itt Szerencsen KA—26-os helikopterrel végezték, és a növényvédelem helyi irányítója kér, hogy feltétlen írjuk meg: másutt is legalább hatvan liter permedét szórjanak ki hektáronként, mert itt már bebizonyosodott a nagyobb víz- mennyiség előnye. B. Sz. L. Vihar, aszály, moly és gomba Fénycsapdával a hatékony védelemért Az élet szakadatlan változásait bizonyítja megyénk mezőgazdasága is. Alighogy elmúlik egyik munka, máris újabb feladatokra készteti a természet mezőgazdászainkat. Az aratásnak még vége sincs, máris vihar fekteti le a kukoricát, másutt a szőlőterületeket pusztítja, sanyargatja a lisztharmat, az álló kultúrákat, a kapásokat egyaránt a vízhiány fojtogatja. Megyénkben a kukoricát ezeken felül még a kukoricamoly is tizedeli. Sajnos mezőgazdasági üzemeink nem fordítanak kellő gondot a molyfertőzés csökkentésére, pedig az okozott kár ötvenszázalékos terméskiesést is jelenthet.
