Észak-Magyarország, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-06 / 187. szám

1988. augusztus 6., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15

Segítség, újítás, várakozás

)

ó néhány alkalommal esett már szó ezeken a hasábokon az iskolák és a sportegyesületek közötti kapcsolatról. A kontaktus több formáját mulattuk be, s ajánlottuk másoknak. Ezúttal hadd adózzunk elismeréssel néhány oktatási intézménynek, amely példát mutat sport- szeretetböl, s vezetői önzetlenül támogatják a versenyszerűen sportolókat.

Ismeretes, hogy kétévenként megrendezik Miskolcon a helyiipari kiállítást és vásárt. Augusztusban ezért kiszorulnak a sportolók a megyeszékhely egyik impozáns létesítményéből, ki így, mások másképpen oldják meg a nyári edzéseket. Miután a kiállítás egyre nagyobb területet igényel, az utóbbi esztendőkben szükségessé vált a népkerti torna- csarnokban folyó gyakorlás időleges szüneteltetése is. A kifejezés nem teljesen pontos, hiszen az edzésekre végül sor került, csak nem a megszokott teremben. És ennél a pontnál lépnek előtérbe az iskolák. A Borsodi Építők Volán asztalitenisz-szakosztálya népes tábort foglalkoztat. Ebben a sportágban képtelenség harmincnapos pauzát tartani, mert lépéshátrány veszélye fenyegethet.

Nos, a szakosztály edzői példás kapcsolatot építettek ki néhány iskola vezetésével. A legkisebbele évék óta az avasi 20-as iskolába járnak, ahol ideális körülmények között pü- fölhetik a labdát. Korábban ebédjüket valamelyik közeli étteremben fogyasztották el, ezen a nyáron sikerült praktikusabb megoldást találni, kiküszöbölni a megterhelő edzések közötti fárasztó gyaloglást, buszozást, törődést. Az oktatási intézménynek ugyanis van konyhája, tanítási időszakban sokan veszik igényibe a menzát. Az idén üzemel a létesítmény, s ez a tény jelentősen megkönnyítette a palánták helyzetét. A felnőtt férfiak egyébként a 11-es, a nők pedig a 13-as iskolába nyertek bebocsátást, így folyamatos a munka, s pillanatnyilag ez a legfontosabb. A 20-asban egyébiránt attól sem zárkóznak el, ha a hét végén lakótelepi csoportok jelentkeznek sportolásra! Nos, ezek után érthető, miért lehet meghajtani az elismerés zászlaját a fentebb említett intézmények vezetői előtt.

Forradalmi újításra határozta el magát a magyar labdarúgás legfőbb testületé. Az MLSZ elnöksége abszolút többséggel fogadta el azt az újítást, amelynek értelmében változik a jövő héten kezdődő bajnoki küzdelmek pontozási rendszere. Erről valamennyi lapban terjedelmes tudósítás jelent meg (akadtak kollégák, azonnal lelkesedők, akik mindig így cselekszenek, ám adandó alkalommal egészen biztosan az ellentáborhoz szegődnek), ezúttal nem részletezzük. A lényeg: a győzelem augusztus 13-ától 3 pontot ér, de előfordulhat, hogy csak kettőt könyvéinek a csapat neve mellé (büntetőkkel kivívott siker ennyit ér), s a 90 percen túli „vereség” is hoz egy pontot a konyhára.

Nekem nem tetszik az újítás. Azzal egyetértek, hogy meg kell pezsdíteni a honi labdarúgásban az állóvizet, mert ez így nem mehet tovább. (Eszembe jut: hányszor, de hányszor elmondták már ezt a közhelyszámba menő szólamot — igaz, a szereplők közben változtak...) Tény, hogy a sportág történetében még soha nem volt ilyen mély a válság, mint napjainkban. A szurkolók semmit nem kapnak a pénzükért, az a joguk viszont adott, hogy esetleg kifütyülhetik magukból a mérgüket... Tudom, a döntéssel serkenteni igyekeznek a csapatokat a nyitottabb, bátrabb támadójátékra, .az érdekeltek ugyanis szeretnék, ha élvezetesebbé válnának az összecsapások. (Nincsenek egyedül ezzel a véleményükkel ...)

Megítélésem szerint, a hazai bajnoki találkozók semmivel sem lesznek nívósabbak, akár 2, akár 3 pontot ér egy győzelem. Adhatnak egyébként tízet is, korántsem ez szabja meg a futballisták hozzáállását, felkészülését. A mieink pontosan annyit tudnak, amennyit lehet tőlük látni a hétvégéken. Erőnlétben, taktikai érettségben, de még a mostanság sokat hangoztatott technikai képzettségben is rettenetes a lemaradásuk a világ, vagy Európa legjobbjaihoz képest. Ezt nem lehet eltüntetni egy látványos adminisztratív határozattal, amely ráadásul kapkodónák, s kellően át nem gondoltnak tűnik. Az biztos: ezzel a döntéssel a jelenlegi szövetségi vezetés örökre beírta nevét a sportág itthoni krónikájába ...

Tegnap délelőtt baráti beszélgetésre hívták a sajtó képviselőit a DVTK, illetve a klub labdarúgó-szakosztályának vezetői. Az egyesület ügyvezető elnöke, és a két szakvezető várta a kérdéseket, amelyekből több esetben a féltés, az aggódás hangja csendült Iki. Elmondták, hogy most alakul a szakosztályvezetés, mert Hallai Imre lemondott. Technikai vezetőt is keresnek, mivel Földesi Károly Bekecsen vállalt játékos-edzői szerepkört. Az igazolások közül több függőben van, folynak a tárgyalások, eget-földet rengető változásra azonban a keretben aligha lehet számítani. Elhangzott egy megállapítás, amelynek igazságtartalmán érdemes meditálni egy keveset. „Sok függ a szurkolók támogatásának mértékétől!” — jegyezte meg a pályaedző. Kétségtelen, hogy bizonyos esetekben a nézők, drukkerek biztatásukkal belehajszolhatják együttesüket a győzelembe. Akadt ilyen időszak Diósgyőrött is, nem kell sokat visszafelé lapozni. Van viszont egy -apró buktatója az igénynek. Arra gondolok, hogy leginkább akkor lelkesednék a mérkőzésre járók, ha a csapat teljesítménye erre okot ad. Tehát: ha szép akciók futnak a pályán, bejönnék az ügyes trükkök, záporoznak az ellenfél kapujára a lövések, és a gólok sem hiányoznak a repertoárból.

Tetszik, nem tetszik, ez az alapszituáció, csak ebből lehet kiindulni. Nem kételkedem abban, -hogy ha eredménnyel párosul az edzők és játékosok fáradozása, felcsattan a vastaps, z'eng-zúg majd a buzdítás a lelátókon. A szurkoló máinkkor is hálás, ha az elmúlt évi produkcióhoz képest a fejlődés legcsekélyebb jelét észleli. Amint észreveszik, hogy a Diósgyőrnek mutatkoznak a sajátos stílusjegyei, nem fognak fukarkodni az elismeréssel.

Azt, hogy végül is mi, mennyi függ a támogatás mértékétől, soha nem lehet lemérni, valójában megállapíthatatlan, nincs eszköz, amely ezt kimutatná. Ha egy csapat képtelen megfelelni a várakozásnak, azért aligha marasztalhatok el a focibarátok. Nem haszontalan mindezt tisztázni a bajnoki nyitányt megelőzően, a „vihar előtti csendben” ugyanis élesebben tűnnek elő az érdekekben mutatkozó különbségek. Abban egyetértettünk Kiss Lászlóval: mindenkinek az az érdeke, hogy végre ütőképes gárda alakuljon ki az Avas alján.

Doros László

Szebenszky: „Úgy szép az élet,

ha zajlik”

Tanított, sportol, tanul

Szebenszky Anikó ... Felsorolni sem egyszerű, hogy mi mindent csinált már eddigi, hosszúnak nem nevezhető pályafutása alatt. Tájfutóként kezdte, kedvelte ezt a változatos, romantikus „szakmát”. Mellette azonban belekóstolt az atlétikába is. A hosszútávfutással próbálkozott, mint mondta, alkati „kérdések” miatt. Aztán — talán véletlenül — rajthoz állt egy gyaloglóviadalon. S milyen az élet... Ebben a műfajban juniorként és felnőttként is magyar bajnoknak szólítják. Legutóbb 10 kilométeren kerek 46 perccel „futott” elsőként a célba. Hogy mennyit ér ez az idő? Edzője, Szűcs József szerint köny- nyen lehet, hogy nemzetközi szintet.

Egy hölgy esetében nem illik a születési adatok felől érdeklődni. Szebenszky esetében viszont éppenséggel szólni kell róla. Ahogy mondani szokás, szemtelenül fiatal, még nem töltötte be a 23. életévét.

*

Hogyan is kötött ki a gyaloglás mellett? Némi túlzással: mesébe illően,

öt esztendővel ezelőtt történt. Debrecenben így szólt hozzá az edzője; „Nézze Anikó, én már olyan sokat tettem mayáért, hogy egyszer már viszonozhatná a szívességeimet...”

Nos, „hősünk” hagyta magát rábeszélni, s elindult egy 10 kilométeres gyaloglóviadalon. Helytállt és megbarátkozott „vele”.

A végleges döntést persze nem volt könnyű meghoznia. A minősítések azért befolyásolták. Tájfutóként, valamint atlétaként — hosz- szútávfutóként — csak a második osztályig vitte. Gyaloglóként viszont elérte a junior I. osztályú szintet.

Még debreceniként, az Universitas sportolójaként. Igen ám, de — szavai szerint — a Hajdúság fővárosában alig ismerték a gyaloglást, ottani edzője sem forgott otthonosan ebben a számban. S mivel az ismeretségből „házasság” lett, felmerült a hogyan tovább?

Edzője betegeskedett,

közvetlenül nem tudta segíteni. A tréningeket saját maga „vezette”, a megbeszélt fejadagot távollétében is elvégezte. Fejlődését ez azonban komolyan veszélyeztette, mert közben már

Szebenszky Aniké

a válogatottság „ízét” is megkóstolta. Szóval jött a válaszút.

*

„Felmerült bennem a távozás gondolata — emlékezett vissza. — Azt teljesen világosan láttam, hogy Debrecenben nem maradhatok tovább. Hozzáértő szakemberek, segítők nélkül semmire nem juthatok. Több klub is megkeresett, válogathattam, az eredményeim ezt lehetővé tették. A feltételek a DVTK-nál voltak a legkecsegtetőbbek. Még debreceni atlétaként kaptam először edzéstervet Szűcs Józseftől, aki készségesen a segítségemre sietett. Időnként már átjártam Miskolcra gyakorolni és versenyezni. Megbarátkoztam a várossal, a piros-fehér színekkel. Láttam, hogy a gyalogló szakág felfutóban van, szép eredményeket produkál.

... az átigazolásom nem volt ^ zökkenőmentes. Teljesítményem ugyanis ugrásszerűen javult, emiatt egyszeriben fontossá váltam a debreceniek számára. Any- nyit mindenképpen tudni kell rólam, hogy debreceni lakos maradtam, nem is akarok áttelepülni. Felvetődhet a kérdés: hogyan lehet bejáróként, "távatléta- ként" sikeresen menetelni? Az eddigi tapasztalatok szerint eredményesen. Az edzőtáborokat Miskolcon csinálom végig, rendszeresen átjárok, aztán verseny versenyt követ. Sokszor találkozom tehát új klubom tagjaival, s edzőmmel, Szűcs Józseffel. Könnyen kontrollálhat, ellenőrizheti, hogy

elvégzem-e azt a munkát, amit előírt és előír. Debrecenben egyébként az ugyancsak Diósgyőrbe került Vá- radival gyakorolok, egymást biztatjuk. Ha pedig Miskolcon tréningezek, még köny- nyebben, még jobb hangulatban gyűjtöm az erőt.”

*

Szebenszky a sportolás mellett a tanulással is foglalatoskodott és ezt teszi napjainkban is. Az ottani tanítóképző főiskolán szerzett diplomát és utána még tanított is. Nevetve jegyezte meg: „úgy szép az élet, ha zajlik.” Szeret több vasat a tűzben tartani! Jelentkezett Nyíregyházára, a Bessenyei Tanárképző Főiskolára, mert megcélozta a testnevelő tanári címet is. A tanulással nincs gondja, az atlétikával azonban — akasztják a hóhért? — meggyűlt a baja. „Nem megy a gátfutás, meg egykét apróság ...” Persze nem féltem Anikót, sokoldalúnak, határozottnak ismertem meg. Olyannak, aki ha valamit a fejébe vesz, azt végre is hajtja. Ha minden jól megy, Nyíregyházán jövőre „avatják”. Egyébként amikor beszélgettünk, egy francia nyelvkönyvet is láttam nála.

*

Az QB már lezajlott, a szezon azonban még nem ért véget. Most kettőzött szorgalommal gyakorol, szeptember 17-én országos csúcsot akar gyalogolni Varsóban, majd pár napot pihenéssel szeretne tölteni, mert hosszú és kimerítő volt az eddig eltelt versenyszezon.

Jelenleg Diósgyőrött edzőtáborozik, nem titkoltan már a jövő esztendő alapjait fekteti le. 1989-ben a fedettpályás és szabadtéri világbajnokságon, a Világ Kupán és az Universiadén bizonyíthatja be, hogy amit eddig elért, az nem volt a véletlen műve. A szintekről csak annyit: a fedettpályás VB esetében, 3 kilométeren 13:20 a limit. Anikó pedig már most 13:13,5-öt tud.

... és az 1992-es, barcelonai olimpián mór műsorszám lesz a női 10 kilomé-' teres gyaloglás. Szebenszky akkor lép a 27. életévébe.

Könnyű kitalálni, hogy mi a vágya!

Kolodzey Tamás

ÉM

sport

%

Larini

kiesett

Az időjárás nem volt kegyes a hétvégi POP ’84 harmadik Magyar Nagydíj Forma—1-es autós gyorsasági világbajnoki futam résztvevőihez, nézőihez. Így pénteken délelőtt az előcsatáro- zások a Hungaroringen szakadó esőben, kedvezőtlenül hűvös, őszies időben kezdődtek. Ez meglátszott az érdeklődésen is, az első szabadedzés ugyanis csupán néhány száz néző előtt kezdődött az előzetes menetrendnek megfelelően, pontban 10 órakor. Elsőként a brit Julian bailey hajtott a 4014 méteres versenypályára, majd sorban jöttek a többiek is. A csúszós pályán nem lehetett a megszokott tempóban haladni, erről tanúskodtak az időeredmények is, ugyanis a hajráig 2 percen belül senki sem tudott kerülni. Érdemes megjegyezni: tavaly a brit Nigel Mansell 1:28.047 perccel állított fel új pályarekordot. Ez a csúcs egyelőre nem forgott veszélyben.

Fél óra elteltével, a 31 résztvevőből 19-en hajtottak ki a bokszból, s ekkor még 2:04.821 perccel Bailey neve mellett jegyezték a leggyorsabb kört. Egy óra után változott a helyzet, már 27-en köröztek, csak a francia René Arnoux, a belga Thierry Boutsen, a japán Szatoru Nakadzsima és a brazil Nelson Piquet nem hagyta el a bokszot. Mansell vette át a vezetést 2:02.370 perccel. Igaz, a brazil Ayrton Senna, az olasz Riccardo Pat- rese és a francia Alain Prost neve mellett nem állt értékelhető eredmény, mivel rendre visszatértek a bokszba, mielőtt teljesítették volna a 4014 méteres távot.

Az utolsó fél órában Arnoux és Boutsen kihajtott, viszont Nakadzsima és Piquet végig a bokszban maradt, Végül Mansell 1:59.042 perccel érte el a leggyorsabb kört, s rajta kívül csak az olasz Nannini tudott a bűvös 2 perces határon belül kerülni. Az olasz Nic'ola Larini kiesett.

Vincze szerződése érvényes

Jelentős vihart kavart a válogatott labdarúgó Vincze István Tatabányáról Leccé- be történt átigazolása. Sok volt a homályos pont a szerződésben, ezért mind az MLSZ, mind az ÁISH illetékesei felülvizsgálták a szerződést. Az MLSZ már túlvan ezen — és eredménnyel.

— Nemcsak a homályos pontok, de a sok híresztelés, szóbeszéd is aggasztott bennünket — tájékoztatta az MTI munkatársát a Vincze- szerződésről Czékus Lajos, az MLSZ főtitkárhelyettese. — Szövetségünk megbízottja Tatabányán találkozott, ' és tárgyalt az elsöligás olasz klub képviselőjével. Először azt tisztáztuk,' hogy Vincze egyáltalán nem „örökre” szerződött Itáliába, ahogyan azt többen állították. Erre nincs is módja, hiszen csak öt évre kaphat külföldi munkavállalási engedélyt.

Hírek terjedtek el arról is, hogy a közvetítő „menedzser” meg nem engedett pénzösszeget vett fel.

— A szerződésben ennek nincs nyoma. Hogy azután miként ügyeskedett az illető, az már nem az MLSZ ügye. Bennünket főként az érdekelt, hogy a tehetséges labdarúgóval számolhat-e Mezey György, a válogatott szövetségi kapitánya. Számolhat! Keresztülvittük akaratunkat. Vinczét minden tétmérkőzés előtt 72 órával köteles elengedni a Lecce. Ráadásul évente három alkalommal barátságos találkozókra is szabaddá kell tenniük a csatárt. Űj szerződési pont: ha a három év során lesz olyan versenyévad, amikor a magyar válogatott nem lép pályára EB- vagy VB-selejte- zőn, akkor abban az évben öt barátságos mérkőzésre kell kiadniuk Vinczét.

OB ll-es futam Miskolcon

Vasárnap délelőtt, 10 órakor kezdődik Miskolcon, a népkerti pályán az idei salakmotoros II. osztályú országos bajnokság ötödik fordulója. Az időjárás remelhetőleg nem szól közbe, cs a fiatalok vetélkedését sokan kisérhetik figyelemmel.