Észak-Magyarország, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-05 / 186. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1988. augusztus 5., péntek Tárgyai jellemzik az embert és a népet Borsod megye népművészete Matyó szobabelsö A fazekasságnak is nagyok a hagyományai Új kiállítás várja a látogatókat szeptember közepéig a Miskolci Galériában. Vendégkiállítás. A rendező nem a helyet adó házigazda, hanem a Herman Ottó Múzeum, amelynek a Papszer utcai épület bezárása óta alaposan megcsappantak bemutatási lehetőségei. De csak a bemutatás lehetőségei és nem a bemutatásra váró tárgyai! Mert azok — szerencsére — örvendetesen gyarapodnak és a régiekkel együtt nézők után kiáltanak. Akár láthattuk-szcmlélhettük őket már korábbi bemutatókon, akár most először kerülnek a nagy nézőközönség elé. Ebből is, abból is vannak most tárgyak a Miskolci Galériában. Ami új: ahogyan a téma láncára felfűzték, a születéstől a halálig felsorakoztatták a tárgyakat — a mindennapok használati eszközeitől az ünnepet fényesítő ajándékokig. szentistváni textilek is — sőt, éppen ezek a példák rá, hogy azonos népcsoport is mennyire eltérő művészetet hozhat létre —, melyekből ugyancsak láthatunk néhány remekbe szabott, különlegesen szép darabot a megyére viszonylag kevésbé jellemző szőttesek mellett. A régi paraszti élet egyik fontos jellemzője volt, hogy használati eszközeit — talán csak a cserépedények jelentettek kivételt, mert a fazekasság mesterség volt, s ennek múltjából is igen gazdag válogatást mutatnak be — maga készítette. A munkaeszközeit és a mindennapok kellékeit is: a bölcsőt, a lócát, a sulykolót, az ivócsanakot, a csigakészítőt. Ez utóbbiakat sokszor jegyajándékba faragta a fiú szíve választottjának, s sze- retetét tulipánokba, virágokba, galambokba véste. Vagy díszítésül festette a fára, a ruhásládák oldalára, a templomok kazettás tábláira. Kiki nemcsak szorgalmát, hanem tehetségét, romlatlan szépérzékét vitte át (és bele) a tárgyakba — ettől hasonlóak és mégis egyediek ezek. Személyesek a szó igazi értelmében nemcsak a miskakancsók és kulacsok felírása szerint, hanem úgy is, hogy egész lényüket beleadták. Hiszen a gereblyémost vélhetőleg a hely hiányában nem láthatók a kiállításon — nemcsak gereblyézni kell tudnia kiválóan, bele is kell simulnia a munkát végző ember tenyerébe. Mint ahogy a háznak is mindazt tudnia kell — megfigyelték már, hogy nemcsak fehérségükkel, zsúpfedelükkel tűnnek szembe a régi paraszti lakóházak? —, amit megkövetel az élet vitele, sőt igazából csak azt kell tudnia. Ettől lehet lakni bennük! Nem folytatom. Inkább szíves figyelmükbe ajánlom a tárlatot, amely — nos, ez is ritka szerencse — épp az idegenforgalmi szezon kellős közepén várja a látogatókat. A hely mérete, a nagyterem lehetőségei természetesen határt szabtak a bemutatkozás-bemutatás lehetséges törekvéseinek. De Fügedi Márta muzeológus rendkívüli érzékenységgel, nagy-nagy invenciózussággal találta meg azokat az eszközöket — gondolok itt például a fotókra —, amelyekkel a majdnem teljesség illúzióját keltheti, s amelyek a témához illő visszafogottsággal és eleganciával emelik ki a legfontosabbat, magukat a tárgyakat, s mögöttük az embert. Csutorás Annamária Tárgyai jellemeznek egy embert. És a tárgyak jellemeznek egy népet is. Egy nép tehetségét, szépérzékét, vágyait, törekvéseit, túl a mindennapok célszerű puritánságán. Azzal együtt vagy épp annak ellenére! Mert mi mással lenne magyarázható a matyók pompás ruházata, melynek költségei messze meghaladták a sum- más kereset lehetőségeit? Nemcsak a ruhákról van szó, hanem a tisztaszoba szinte sohasem használt, magasra tornyozott párnáiról is. Kétségtelen, hogy a mezőkövesdi matyó hímzések nemcsak a borsodi, hanem az egész magyar népi textilművészet leggazdagabb, s leglátványosabb motívumkincsét jelentik, amellyel talán csak a kalocsaiak vetekedhetnek. De korántsem csak ezek jelentik a matyók művészetét, hanem a tardi, a nek — munkaeszközök ugyan Fotó: Laczó József Tulipános ládák és festett templomi kazetták Bérreform-koncepció A Szakszervezetek Országos Tanácsának vezető testületéi a közelmúltban megtárgyalták a SZOT bérreformbizottsága által készített és az ágazati szakszervezetekkel, több vállalati gazdasági vezetővel, valamint a Szakszervezetek Elméleti Kutató Intézetével egyeztetett szakszervezeti bérreform-koncepciót. Olyan döntés született, hogy a tervezetet széles körben meg kell vitatni a szakszervezeti tagsággal. Lassan már három évtizede lesz, hogy a nyári hónapokban az ország különböző településeiről érkező amatőr képzőművészek színesítik a Tokaj-Hegyalja egyik központjának számító Tokaj nyári idegenforgalmát. A városi rangját a közelmúltban ismét visszanyert Tisza-parti településre az idén június 25-én érkezett az első művészcsoport. Akkor rajztanárok és az öntevékeny képzőművészeti körök vezetői találkoztak, s cseréltek véleményt az öntevékeny körök vezetésével, művészettörténeti témákkal kapcsolatban. A képzőművészeket az amatőr népművészek, iparművészek követték, akiket az ország különböző részéből érkezett fafaragók, grafikusok és egyéb képzőművészeti ágak művelői követtek. ök voltak az) idei, a napokban zárult tokaji művésztábor utolsó lakói. Azoknak emlékét, akik már a korábbi táborozásokon is részt vettek, számos alkotás, fafaragás őrzi a városban. A szokásnak megfelelően, a táborozáson résztvevők alkotásaiból az idén is nyílt kiállítás a művelődési házban. Több mint száz mű, grafikák, festmények, ipar- művészeti tárgyak kerültek a közönség elé, amelyet mind a Tokajban töltött idő alatt készítettek. Az idei táborozás összesen egy hónapig tartott, s maradandó élményt nyújtott a résztvevőknek. A tervek szerint jövőre ismét találkoznak a történelmi múltú városban az öntevékeny képző- és iparművészek. Több gondolat bánt engemet... Mind gyakrabban jut eszembe mostanában, amikor megújuló társadalmi és gazdasági folyamatokról esik szó, hogy az átlagos ember, a mindennapi állampolgár sokkal többször találkozik különféle intézmények, szervek, vállalatok különböző intézkedéseivel, nemritkán packázásaival, mintsem a kormány, vagy egyes minisztériumok nagyszabású, és őt közvetlenül érintő intézkedéseivel. Nem érzi, illetve nem érezheti a kormányzat külföldi kapcsolatteremtési törekvéseinek őt érintő hatását, legalábbis nem egyhamar, viszont mindenféle szervek munkáját, vagy — az esetek nem kis hányadában — munkájának hanyag végzését, vagy éppen elmulasztását annál gyakrabban. Ilyenkor az is eszembe jut, hogy az állampolgár mennyi mindent fizet előre, s mennyi mindent kap utólag, ha egyáltalán megkapja. A havi bérét utólag kapja, az talán természetes, mert az elvben az elvégzett munkának a forintban kifejezett ára. Ugyanakkor viszont előre fizeti az állami házkezelő szervnek a havi lakbérét, amelyért neki a tárgyhónapban olyan lakáskörülményeket kellene kapnia, amilyen a bérleti szerződésben ígértetik. Igaz, a körülményeket már nem kizárólag a háztulajdonos kell, hogy biztosítsa, mert a fűtést, a világítást, a gázt, az antenna biztonságát, miegyebet más és más szerv kezeli, gondozza, szolgáltatja és fizetteti meg. De például a lakó előre kifizetett lakás- bérleti díjáért elvárhatná, hogy legyen folyamatosan tisztán tartott a lépcsőház és egyéb közös használatú hely, működjön a lift, legyen világítás a közös helyiségekben^ legyen megfelelően zárható, és legyen is zárva a kapu, álljon a ház felügyelet alatt, ha már a házmestert házfelügyelőnek hívják, s az ne a lakókra, hanem velük együtt a házra is vigyázzon. Mindezek elmulasztása miatt kifejezett mentegetődzé- sekkel, magyarázatokkal teli a padlás, de egyszer már jó lenne azt is hallani, olvasni az illetékes szervtől, hogy mivel a kedves bérlő előre fizetett bérleti díjáért járó szolgáltatásokat a vállalat teljesíteni nem tudta, az elmaradt szolgáltatásra eső bérhányadot visszatérítik, vagy a jövő hónapra jóváírják. A vasút is megfizetteti előre a menetdíjat, de semmi garanciát nem vállal az utaztatás időbeni teljesítéséért. A most emlegetett expresszvonati késések esetére ígért visszatérítés inkább vicclapokba való, mintsem a patinás államvasút hivatalos közlései közé. Hasonlóan előre fizetünk a posta legtöbb szolgáltatásáért. Például az ajánlott levél díját, ami napjainkban már ezen a világon semmit sem biztosít, hiszen éppúgy a lépcsőházi levélszekrénybe dobják, mint a napilapokat, vagy a redőnykészítő kisiparos ajánlkozó röpcéduláját. 'És még hány, meg hányféle dolgot kell előre fizetni bizonytalan teljesítésért, csak éppen reklamálni nem lehet, mert a fizettető szervek monopolhelyzetben vannak. Nincs másik vasút, nincs másik gázmű, vagy áramszolgáltató, egyéb ... Valami azért van: a lakosság türelme van fogytán! A megemelkedett lakbérért elvárja a kifogástalan szolgáltatást, mint ahogyan a megemelkedett vasúti díjért és egyéb megemelkedett tarifák ellenében is. Árat emelni és közben a szolgáltatást nem, bizony nem éppen erkölcsös dolog, legfeljebb gazdaságos annak a szervnek, amelyik kapja a pénzt. Régen szokás volt arra hivatkozni, hogy milyen magas a lakbér a nyugati világban. Igaz, magas. De már igen sokan megismerhették, hogy ott a magas bérért magas szolgáltatást is nyújtanak, mert ha nem, van hol reklamálni, s ott a szolgáltató, egyéb nem játszhat hatóságosdit, nem élhet vissza monopolhelyzetével... * Egy rövid lépés ettől a gondolattól egy másik: nem túl sok-e nálunk a hatóság, illetve az olyan szerv, amelynek ténylegesen van valami hatósági joga, de többségben olyan, amely játssza a hatóságot, a lakosság meg mi egyebet tehet, úgy tesz, mintha ezt el is fogadná és ettől jogszokás lesz a ferde magatartásból. Nagyon nehéz ezt felszámolni, különösen, ha nem is nagyon törekszenek erre az érintettek. Mint ahogyan nehéz azt a szellemet is száműzni, hogy aki ilyen monopolhelyzetű szervek íróasztalai, vagy irodapultjai mögött ül, nem az államot képviseli, hanem szolgáltat; ő is, munkahelye is azért van, hogy ezt tegye, ezért tartják fenn, ezért fizetik, elsősorban a hozzájuk forduló állampolgár pénzéből. Van szolgáltató szerv, amelynek vezetője államtitkári rangot kapott, ennélfogva hatóságnak érzi magát e szervnél nemcsak a fiókvezető, hanem a hivatalsegéd is. Sok ezeknél a szerveknél az egyoldalúan megfogalmazott szerződés, amelyet az ügyfél az esetek döntő többségében nem is ismerhet. Például a vonatraszállók hány ezreléke ismerheti a MÁV-személydijszabást, ami pedig őrá nézve is törvényerejű lett, amikor jegyet váltott, és ezzel polgári szerződésbe lépett a vasúttal?! Ki ismerheti a Posta, az OTP, a gázművek, a vízművek, az áramszolgáltatók minden rendelkezését? Pedig mindkét szerződő félnek vannak jogai. Annyinak legalábbis kellene lenni, hogy a megrendelő, fogyasztó, utazó stb. ügyfél — valójában szerződőtárs! — tudjon róla valamit. Talán ezeket a monopolszervek által hozott rendelkezéseket is lehetne úgy módosítani, hogy az ügyfelekkel létrejött szerződések mindinkább kétoldalúak legyenek, a jogok és kötelezettségek mindkét irányban érvényesüljenek, az érintett szervek alkalmazottai pedig hatósági közeg, vagy rendelkező jogú fővalaki helyett érezzék magukat annak, amik valójában: a hozzájuk forduló állampolgárok szolgálatára, ügyeinek mind biztonságosabb intézésére alkalmazott munkavállalóknak. A kor megújuló szelleme ezt követeli ... * Több gondolat bánt engemet... címmel több mint két és fél éven át félszáznál több alkalommal jelentkezett ez a jegyzetösszeállítás. Most elbúcsúzik, mert minden sorozatot le kell zárni egyszer... De ez korántsem jelentheti, hogy nincsen már több gondolat, ami bánt engemet és az olvasót... (benedek) Véget ért az idei tokaji mivésztelep
