Észak-Magyarország, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-03 / 184. szám

1988. augusztus 3., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Az Országos Munkavédelmi és Munka­ügyi Főfelügyelőség szakemberei a közel­múltban tizenhat megyében vizsgálták a közhasznú munkát végzők foglalkoztatá­sát. Ellenőrzéseik 68 munkáltatóra terjed­tek ki, amelyek a vizsgált időszakban át­lagban mintegy 1500 embert — a köz­hasznú munkán foglalkoztatottak mintegy 10 százalékát — alkalmaztak ilyen mun­kakörökben. Három megye — Fejér, Ko­márom és Vas — azért maradt ki a vizs­gálatból, mert még vagy nem vezették be a közhasznú munkát, vagy olyannyira az elején tartottak, hogy nem rendelkeztek értékelhető adatokkal. A többi megyében szerzett tapasztalatok igen vegyes képet mutatnak. Ó és új A közhasznú munkavégzés tapasztalatai A közhasznú munkavégzés múlt évi bevezetésével a munkaügyi kormányzat első­sorban azoknak a hátrányos helyzetű embereknek kívánt viszonylag rendszeres pénz- kereseti lehetőséget biztosí­tani, akik alkalmi munká­ból élnek, vagy szakképzett­ség hiányában nehezen ta­lálnak maguknak más állást. Ennek megfelelően alakul­tak ki azok a munkakörök is, amelyekben a munkálta­tók — a tanácsokkal kötött szerződés alapján — a köz­hasznú munkát végzőket foglalkoztatják. Leggyako­ribb a közterület- és park- fenntartó, kertészeti segéd­munka, a belvízrendezési és köztisztasági munka, vala­mint az építőipari segéd­munka. A közhasznú munka so­kak számára a korábbiak­nál biztosabb megélhetést, jobb munkalehetőséget je­lent, ám nem kevesen van­nak azok, akik ezt csak ar­ra akarják felhasználni, hogy bejegyzett munkahelyük le­gyen, vagy hogy a munka­erő-szolgálati iroda kiköz­vetítő papírjával bizonyít­hassák elhelyezkedési' szán­dékukat — ha netán igazol­tatnák őket. Ezt jelzi az is, hogy a munkaügyi szolgál­tató irodák az év első ne­gyedében 1899 embert köz­vetítettek ki közhasznú munkára, de közülük csak 1573-an jelentkeztek a vál­lalatnál, s létesítettek mun­kaviszonyt. A belépők jó ré­szének munkafegyelmével is gond van. Az első negyedév során a munkáltatók 186 dolgozónak mondtak fel még a szérződésük lejárta előtt rendszertelen munkába já­rás, italozás, munkahelyi rendbontás, igazolatlan hi­ányzás miatt, további 194- en pedig jogellenesen szün­tették meg .munkaviszonyu­kat. Mindez riasztóan hat a becsületesen dolgozni aka­rókra. Az önhibájukon kívül állás nélkül levők közül újabb lehetőségig sokan csak azért nem vállalkoznak át­menetileg ilyen munkára, mert félnek attól, hogy a kedvezőtlen tapasztalatok rá­juk is rossz fényt vetnek a későbbiekben. Mások élnek ugyan átmenetileg ezzel a lehetőséggel, de igyekeznek eltitkolni, hogy kiközvetítet­tek. Ha van rá remény, hogy másként is kaphatnak munkát az ajánlott helyen, a jelentkezésnél nem mutat­ják be a munkaügyi szol­gáltató iroda papírját, holott az biztos állást jelentene, mert az erre szerződött vál­lalatoknak kötelességük föl­venni a közhasznú munkára kiközvetítetteket. E kötele­zettségüknek általában ele­get tesznek. A vizsgált idő­szakban mindössze 15 eset­ben utasították el a jelent­kezőket, mert ezeket a dol­gozókat korábban éppen on­nan bocsátották el fegyelmi- ' vei, ahová közhasznú mun­kára jelentkeztek. A felemás helyzet elkerülése érdeké­ben a, munkáltatók általá­ban belső munkaügyi sza­bályzatukban rögzítik, hogy a. jogellenesen kilépett, fe­gyelmivel elbocsátott dolgo­zókat semmilyen formában nem veszik vissza. A közhasznú munkára vál­lalkozók közvetítésénél és foglalkoztatásánál általában rugalmasan, humánusan jár­nak el mind a munkaügyi szolgáltató irodák, mind a vállalatok. Bár az előírások szerint csak az közvetíthe­tő ki közhasznú munkára, aki legalább egy hónapja szerepel a munkaügyi iroda nyilvántartásában, ettől sok­szor eltérnek. A gyakorlat az, hogy ahol a szociális kö­rülmények is indokolják, nem ragaszkodnak az egy hónapos várakozási időhöz. Ugyanígy járnak el akkor is, ha már a jelentkezéskor nyilvánvaló, hogy rövid időn belül nem tudnak más lehe­tőséget felajánlani. A mun­káltatók is rugalmasan ér­telmezik azt a kikötést, hogy ilyen munkakörre leg­feljebb csak két hónapra szóló szerződéssel vehetnek fel dolgozókat. Általános gyakorlat, hogy a két hónap letelte után .azoknak a szer­ződését, akik belátható időn belül nem tudnak másutt véglegesen elhelyezkedni, to­vábbi hónapokra ismételten meghosszabbítják. A tapasztalatok szerint a bérezésben általában nem éri hátrányos megkülönböz­tetés azokat, akik közhasz­nú munkát végeznek;pénzük a legtöbb helyütt megegye­zik a hasonló munkakörben foglalkoztatottakéval. A vizsgálat tapasztalatait az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség ismertette az illetékes álla­mi és társadalmi szervekkel is. Az ellenőrzés tanulságai alapján az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalban olyan intézkedéseket terveznek a közhasznú munka kiterjesz­tésére, amelyek az . iskolázot­tabb, szakképzettebb embe­reknek is átmeneti segítsé­get jelenthetnek. így például felvetődött, hogy a gimnazista lányok elhelyezkedési gondjait eny­hítené, ha szociális gondozó­ként foglalkoztatnák őket a közhasznú munka keretében. Ezt a lehetőséget Baranyá­ban kísérleti jelleggel már bevezették. Szó van arról is, hogy egyszerűbb betanított munkakörökben az építkezé­seknél is próbáljanak ilyen munkaalkalmat biztosítani. A közhasznú munka ésszerű ki­terjesztésének lehetőségéről több tárcával — az egész­ségüggyel, az építésüggyel, a környezetvédelmi és vízgaz­dálkodási szervekkel és a postával is — tárgyalnak. Tart még a búza fölvásárlása a Gabonafor­galmi Vállalatnál. Mostanság a miskolci ma­lomban a régi búzát együtt őrlik már az új­jal (harminc százalék az új búza aránya). Itt naponta 15 vagont őrölnek. Körülbelül tizenöt nap múlva ez az arány megváltozik, akkor már tisztán az idei termés adja a kenyérnekvaló alapanyagát. A felvételünkön látható dagasztó­gépekben még az új és az óbúzából készült lisztet dolgozzák fel. Dobos Klára felvétele Azt hiszem, mindenki járt már úgy, hogy azt hitte: na, most sikerült az Isten lábát megfognia, és csak később döbbent rá, hogy amit na­gyon előnyösnek vélt, arra alaposan ráfizetett. Sokan érezhették ezt, az adótör­vénynek a kisösszegű kifi­zetésekre vonatkozó előírá­saival kapcsolatban is. A kisösszegű — a kétezer forintot meg nem haladó jö­vedelmek kifizetésénél — nincs szükség adóbevallásra: az ilyen pénzeket nem kell összevonni a munkaviszony­ból, vagy más forrásból szár­Isteni színjáték Ha Dante igazi fantáziával lett volna megáldva, akkor megálmodta volna előre a polcol modern bugyrát, a Tüzép- telepet, és az életükben legsúlyosabban vétkező bűnösöket örök ajtóvásárlásra ítélte volna, a kínok kínját kiállandó. (Kérem, a kiskorúakat kíméljék meg a továbbiak olvasá­sától!) A kegyetlen stációk részletezésétől viszont azt remé­lem, hogy elejét veszem ama súlyos métely továbbterjedé­sének, amelynek röviden csak ÉPÍTKEZÉS a ineve, s fertő­zőén terjed a lakosság legszélesebb rétegeiben. A súlyos, komor vétkek közül, amelyekért bűnhődniük kell a fent említett eltévelyedetleknek, egyet emelek ki: a nyílászárók megszerzését. Lehet, hogy látszólag nem olyan fertelmes e bűn, dfc a büntetés méretei szerint bizonyára a hét főbűnök egyiike. Szereplők: — a Bűnös: az építkező, momentán Vevő — a telepi dolgozók kara — a kiíró hölgy — a számlázó asszonyok — a pénztáros — a kapuőr (rendész) — az ideggyógyász — és mások Ha elrendezném a hősöket egymást segítő és gátló cso­portokra. a bal oldalon csaknem egyedül állna a Bűnös, mindenki más vele szemben. Szín: néhány négyzetkilométer alapterületű Tüzép-telep, elöl az Áruház, az építkezők áruháza, a fészekrakó emberek Mekkája az ügyintézőkkel; hátul, a távolban a faárurak­tár, mélyében a drága kincsekkel. I. felvonás. Építkező közeleg. Képzeletében sötétbarnára pácolt nyí­lászárók, zsebében pontos lista a megszerzendő javakról, valamint pénz. Sok pénz. A levegőben reménykedés, biza­lom, csöppnyi feszültség. Előtér. Csivitelő 'hölgykoszorú, markos férfiak (Taxiit tetszik?), kávéillat. Építkező megáll egy fal előtt, böngészi a cikklistát, majd úgy dönt. megnézi a kézzelfoghatót. Bandukol,a napsütötte, poros udvaron, 30 Celsius árnyékban. Óriási raktár, félhomály, bent ajtók és ablakok, ember sehol. Nézelődik, töpreng. É.: Hol találom a legszebbet, legkedvesebbet, legolcsób­bat? Egyáltalán, ez milyen méretű, mennyibe kerül, van-e más típus? (Kedves, kékköpenyes hölgy sziluettje a túloldalon.) É.: Legyen szíves!... K. h. (Kékköpenyes hölgy): Ki van írva! É.: De én ... K. h.: Elöl van az információ! É.: Csak azt... K. h.: (el) É.: Viisszabandukol az információhoz. Inf.: Melyik? Mennyi a kódszáma? Világosüveges, kérem rengeteg van. Az a jugoszláv? A román? Balos? Jobbos? Mihez képest? Hogy érti? Feleljen! Még nincs ára. Nem tudom. É.: Izzad, utoljára érettségiző korában élt át ilyen vizsga­drukkot. A hölgy rezzenéstelen arccal jegyezget egy füzetbe, majd egy fél cetlit É. kezébe nyom. A cédulával az egyik ablakhoz áll. a sor végére. Nem jó! Ablakot vált. A 2. hölgy újabb cédulákra írja át az előzőeket, a számo­lógépet ütögeti, kész. átviszi a pénztárhoz. Már csak néhány perc, a nehéz ezresektől rövid úton megszabadul az Épít­kező. Egy marcona már jön is a taxival, elfuvarozza a raktár­ba az É-t. A szívélyes hölgy megmutatja, melyik kupacból emelheti le az Építkező a kifizetett ajtókat, melyik kötegből húzza ki a hozzávalókat, mfelyik kis ajtónál nyomnak az ölébe 18 darab ajtókilincsel, tartozókostól. Miután- mindent begyűjtött, egy kis ellenőrzést tart a zsákmány fölött. A 90X210-es ajtók mind balosak. Neki ez így nem jó. Ki lehet cserélni, de azok már III, osztályúak. 100 forinttal kevesebb az áruk. Építkező visszamegy az információs-kiíró hölgyhöz, a számlázókhoz, a pénztárhoz, stb. A taxióra ketyeg, a nap egyre lejjebb száll. És alkonyo- dik, amikor a reggel még csak alig-alig ingadozó rendész nagyvonalú intéssel — amitől kissé megpördül saját tenge­lye körül — kiengedi a bugyorból, a számlamásolatot a fülébe dugva, mivel a száját már nem találja meg. Függöny. II. felvonás. Szín: Csöndes, kis magánrendelő, a bőrkanapén Építkező fekszik, félálomban motyog: — Hat darab kilencvenszer kettöszáztízes balos Pingvin, kettőezerötszázas kódszám, négyezer-nyolcszázharminckét fo­rint, mínusz áfa ... A szín elsötétül. Vége. Pazar Éva mazó bevételekkel. Az ilyen kifizetések esetében, függet­lenül minden más bevételtől, egységesen húsz százalék az adó, s az állampolgárnak további gondja az ilyen be­vételeivel nincs. Ez a meg­oldás látszólag mindenkinek jó. Az adóhatóságoknak azért, mert nem kell a szám­talan, apró tétellel vesződ­niük, az adózónak pedig azért, mert nemcsak időt és fáradságot, de pénzt is megtakarít. Húszszázalékos­nál kedvezőbb adókulcs ugyanis, papírforma szerint — nem létezik. Ha az alkalmi feladat, amellyel megbízták, fizikai munkának minősül, még tíz százalék nyugdíjjárulékot is levonnak a béréből. (Az, hogy miért tesz különbséget a jogszabály fizikai és nem fi­zikai munka között, és miért kell járulékot fizetni olyan jövedelem után, amelyet a nyugdíj számításánál mun­kában töltött időként nem vehetnek figyelembe — ne­héz kérdés, de más lapra tartozik.) Amint ez az eimondottait- ból is kitűnik, ez a kétezer­forintos szabály, a kisösz- szegű kifizetések adóztatásá­nak módja, az alacsony jö­vedelmű, amúgy is nehéz helyzetben levő embereket sújtja, s minél többet keres valaki, annál kedvezőbb szá­mára ez a jogszabály. Már­pedig egy adórendszernek, egy szocialista állam adó­rendszerének még egy vi­szonylag szűk területet érin­tő szabályai sem hozhatják előnyös helyzetbe a gazda­gabbakat. s nem jelenthet­nek hátrányt, a kisebb kere­setűeknek. Az adóreform ta­pasztalatainak áttekintése­kor előreláthatólag az Or­szággyűlésnek is foglalkoznia kell majd ezzel az üggyel, A megoldás azonban koránt­sem egyszerű. Ha olyan dön­tés születik, hogy minden­féle jövedelmet, tehát az úgynevezett kisösszegűeket is, össze kell vonni a többi­vel. és az adóbevallásban fel kell tüntetni, sikerül az igazságos közteherviselés el­vét diadalra juttatni, de ez­zel egyidejűleg nagy admi­nisztrációs teher zúdulna az adóhatóságokra — de az adófizetőkre is. Ha viszont minden maradna a régiben, joggal háborognának azok, akiket a törvény hátrányo­san érint. Persze úgy dönte­ni, hogy mindenkinek jó le­gyen, valószínűleg nem le­het, de — azt nyugodtan el­mondhatjuk — soha nem is lehetett. S dönteni kell, mert a probléma az egész adó­rendszer hitelét kérdőjelezi msg. Cs. I. Eleddig Tokajban kölcsó- nért csak a helyi takarék- szövétkezetbe méh ettek a lakosok. Pontosabban július elsejéig, ugyanis ekkor nyílt meg az OTP fiókja. Ekkor­tól már választhatnak, hová menjenek, vagy hová fizes­sék be — ha takarékoskod­ni akarnak — pénzüket. ílichterné Matolcsi Mag­dolna fiókvezető elmondta, hogy az eltelt agy hónap alatt, elég jól alakult a for­galmuk. Közel egymillió fo­rintot helyezték el különfé­le betéti formában itt i helybeliek. S egyelőre csak ők. Később majd a környe­ző településeiken élők is idetartoznak területi „illeté­kesség” szerint. Sőt, Sza- bolcs-Szatmár megyéből , is öt falu, meilveik közelebb esnek Tokajhoz, mint bár­mely más szabolcsi várbs- hoz. További szolgáltatásuk lesz a közeljövőben a valuta- eladás és -vétel, valamint az OTP utazási /irodája (Penta Tours) szervezte utazások értékesítése. (mé—)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents