Észak-Magyarország, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-20 / 199. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 1988. augusztus 20., szombat sport A Népkertben... .. .ma délután 5 órától egyéni meghívásos nemzetközi salakmotoros versenyre kerül sor. A BÉV SC rendezésében a hazaiakon kívül csehszlovák, lengyel, osztrák, és jugoszláv vaspapucsosok ülnek nyeregbe, hogy összemérjék tudásukat. A magyar színeket nyíregyházi és miskolci sportolók képviselik. Ösztönzés, tisztesség, „építkezés" A Mostanság nem túl gyakori, hogy új szakosztályokat *■ alakítsanak. Inkább az időleges szüneteltetés a jellemző, olykor pedig megszűnésről tudósítanak az érkező hírek. Ezért is hatott számomra váratlanul, amiikor Putnokról azt a tájékoztatást kaptam, hogy a termelőszövetkezet létrehozta a lovas szakosztályt. Először megütköztem, s nem tagadom, rövid jövőt jósoltom a vállalkozásnak. Azt tudtam, hogy szép pályát építettek, a lóállomány biztosított, s akadtak vállalkozó kedvű, ráadásul tehetséges versenyzőik is, mégsem nagyon bíztam a szakosztály életképességében. Végtére: akad kis országunkban néhány olyan klub, amelynek égisze alatt patinás, szép hagyományokkal rendelkező szakosztályok működnek, „'bejáratott'’ gépezettel. Aki arra vállalkozik, hogy megkísérli a betörést közéjük, nagy jel- adatnak vág neki, s a próbálkozás legalábbis kétes sikerrel kecsegtet. Mindezt előrebocsátva örömmel nyugtázom, hogy a put- nokiak kísérlete a jelek szerint igencsak jó úton halad. Mostanság rendszeres résztvevői a különböző versenyéknek, külföldi partnerekkel építettek ki kapcsolatokat, s az eseményeiken nem a „futottak még” kategóriába rangsorolják őket. Viadalok rendezésére is vállalkoztak, s ezekre szép számú közönség volt kíváncsi. A jelek szerint azt a célt, hogy megszerettetni a helyiekkel a sportágat, máris sikerült teljesíteniük, pedig növidke idő, alig egy esztendő telt el „megszületésük” óta. A napokban szép eredményeket. értek el a területi díjugrató bajnokságon, dobogós helyezések, érmék kerültek birtokukba. Ez a tény újabb ösztönzést adhat azoknak, akik bíztak és hittek a lósport putnoki meghonosításában. Érdemes folytatni a munkát, mert a tehetségek izmosodnak, s fokozódik a várakozás szereplésükkel kapcsolatban. A nyáron jó néhány NB-s labdarúgócsapat cserélt edzőt. Akadtak, akiknek lejárt a szerződésük, s a felek úgy ítélték meg, hogy elég volt a másikból... Arra is mutatkozott példa, hogy idő előtt, közös megegyezéssel szakítottak az érdekeltek. Mindez az ő ügyük, a sportbarátokat legfeljebb a változás hírértéke ragadta meg. Korábban is tapasztaltam, ha valamelyik csapat kispad- ján új ember foglalt helyet, a világért sem mulasztotta volna el szapulni elődjét. Hivatkozott arra, hogy gyenge a játékosok erőnléte, taktikailag éretlenek, nincs stílusa a csapatnak, és hadd ne soroljam a kifogásokat. Mindez ismerősen hangzik, s véleményem szerint azért folyamodnak ehhez a „trükkhöz” a szakemberek, hogy saját szerepüket felértékeljék, fontosságukat bizonyítsák. Mert, ha elhiszik nekik, hogy a gondjaikra bízott gárda valóban harmatgyenge, majd együttes tevékenységgel esetleg egv-két helyet araszolnak előre a táblázaton, máris igazolva látják (és láttatják!) magukat. Megvallom, egyáltalán nem szimpatizálok a módszert követőiekéi. De nem is ez mondandóm lényege. A kivétel erősíti a szabályt — tartják, s erre is akadt példa. Palicskó Tibort felkészült, hozzáértő, tapasztalt edzőnek tartom. Amikor Váora került, egészen más hangot ütött meg, mint amit bevezetőmben említettem. Dicsértei!) Haász Sándor tevékenységét, s elmondta, hogy neki igazán nem lesz nehéz dolga, mert a labdarúgók sikerre éhesek, fiatalok, van bennük ambíció, s fizikálisán jó alapokról indulhatnak a bajnokságnak. Ellensége ez az ember önmagának? — kérdezték többen is nyilatkozatát követően. Nos, nem az, viszont tisztességes. Márpedig ez igencsak fohtos tényező. Olyan sportvezető, akinek lehet adni a szavára. Jelzi korrektségét, hogy a nyitányon sikerrel lejátszott mérkőzés után őt faggató riporternek határozottan felelte: — „A győzelemben nem a fővárosból igazoltak játszották a főszerepet, hanem az újak és a régiek együtt harcolták ki.” Jó volt ezt hallani, talán mások figyelmét sem kerülte el nyilatkozata. 3 Kazincbarcikán egyre nő a feszültség a röplabdázás * híveinek táborában. Mi tagadás, nagyon sokan szeretik ezt a szép, látványos játékot, s amikor a férfigárda az NB I-ben szerepelt, rendre telt ház előtt játszották hazai mérkőzéseiket. Hamarosan újabb alkalom adódik, hogy az együttes bizonyítson. Közismert, hogy az osztályozókat sikerrel vették, s beverekedték magukat az elit mezőnybe. Ez örömmel töltötte el a .szurkolókat, játékosokat, vezetőket egyaránt. A küzdelmek kezdetekor kevés esélyt adtak nekik, hiszen alaposan megtizedelve vágtak néki a bajnokságnak. Edzőcsere is történt, végül azonban összeállt a kép, s Dudás András irányításával célba értek. Jelenleg a felkészülés kellős közepén tartanak, s aki végignézi egy-egy edzésüket, aligha cserélne velük. Embert próbáló gyakorlást végeznék, senkit sem kell külön nógatni, valamennyi röplabdás tisztában van azzal, hogy csak együtt, vállvetve, közös erőfeszítéssel teljesíthetik tervüket, harcolhatják ki a bentmaradást. Egy újonc nem tűzhet maga elé más célt, ez viszont elérhető. A szinte csak helyiekből verbuválódott gárda fiatal, feszül bennük az akarat, szívják magukba az újat, képesek a helytállásra. A régi edző (Veres István) most az utánpótlást keresi—neveli, biztosítottnak tűnik tehát a folyamatosság, lehet építgetni, alakítani a csapatot. Jómagam kicsit félve, de bizakodva várom fellépésüket. Az elmúlt időszakban gazdagodhattak értékes tapasztalatokkal. s ha ezeket megfelelően hasznosítják, hosszabb időre gyökeret verhetnek a legjobbak között. Segítheti ezt, hogy egyszer már belekóstoltak az ígéret földjén található „gyümölcsbe”, s ize megnyerte tetszésüket. Doros László Bemutatja: Stefka Kosztadinova, aki a Hungalu Budapest Nagydíjon, 205 centiméteres stadioncsúccsal nyerte a magasugrást. Fotó: Mák Javításra készül a KVSE és az Ózd Borsodi rangadó Kazincbarcikán A labdarúgás második vonalában a sorsolás szeszélye folytán gyorsan „összejön" az idei első megyei rangadó. A Kazincbarcikai Vegyész a DVTK-t fogadja, s mivel a csapatok ellenkező előjelű rajtot vettek, hatalmas küzdelem és kiélezett csatározás várható. Az Ózdi Kohász a hazai kisiklást Nyíregyházán szeretné feledtetni. A vegyészvárosban érthetően nem csapott magasra a jókedv a hódmezővásárhelyi kiruccanást követően. Az együttes híveit valósággal sokkolta a 2-7, igaz, Varga Zoltán vezető edző szerint a gólkülönbség mindenképpen túlzott. — Az az igazság, hogy vezető gólunkat követően szereztünk egy másodikat is, ezt azonban a partjelző szabálytalannak ítélte... Aztán lőttünk két kapufát, s a támadóbb szellemű felfogás végül rajtunk csattant. Nem magyarázkodok, ezt a vereséget gyorsan el kell felejteni. — Ez igaz, de a szúrkolók emlékezete rendkívül jó... — Remélem, hogy vasárnap délután kárpótolni tudjuk őket, mindenképpen javítani akarunk. — Mit tud a DVTK-ról? — Kétszer láttam őket, s nem keltettek túlságos félelmet bennem. Lehet, hogy képesek lesznek idegenbeli bravúrokra, de az biztos, hogy nem Kazincbarcikán kezdik a bizonyítást! — Ez azt jelenti, hogy reménykedik a hazai sikerben? — Természetesen. Igyekszünk nézőinket kiszolgálni, bátor szellemben támadunk, s itthon akarjuk tartani a pontokat. A szakvezető a Novák — Szamosi, Sztahon, Kerekes, Budai — Kondás. Orlóczki, Búza <— Csipke, Kalmár, Asz- szony összetételű együttest küldi pályára. A „szomszédban”, Diósgyőrött hasonló elszántsággal készülnek a holnap délutáni 90 (esetleg több?) percre. Ami a nyitányt illeti, az első 45 percben semmi derűs mozzanatot nem produkáltak a Szeged ellen, a szünet után azonban jókor jött a kiállítás, amely után már csak a diósgyőriek kezdeményeztek és fordították meg az eredményt. Volt a találkozónak egy sajnálatos eseménye: a befejezés előtt Szliflca sérült meg, de szerencsére ez nem olyan súlyos, mint ahogy azt az első pillanatokban gondolták. Bal kezének kisujja ficamodott ki, rá nem számíthatnak Kazincbarcikán. Rajta kívül többen is bajlódtak kisebb-nagyobb gondokkal, Huszák, Bém, Farkas holnapra azonban alighanem harcképessé válik. . — Mire számít? — kérdeztük dr. Petróczi Gábor vezető edzőt. — Kiélezett csatára, küzdelmes mérkőzésre, amelyen nyérni szeretnénk — fogalmazta meg véleményét. A DVTK tervezett összeállítása: Nagy — Kuttor. Kürtösi, Leskó, Takács — Kiss, Héjjas, Huszák, Bém — Farkas, Rostás. * Az elmúlt vasárnap Óz- don sem tapsoltak sokat a hazai szurkolók. A Kohász 2-1-re kikapott a Szolnoktól és egy ilyen rajt nem tesz jót az önbizalomnak, no meg a hívek idegeinek' sem... Mindenesetre Nyíregyházán sem lesz túlságosan könnyű dolga a társaságnak. amelynek tagjaiba elsősorban lélektani „injek-. ciókat” igyekezett a héten adni a szakvezetés. Temesvári Tibor szerint egy pont nagyon jól jönne, de az esetleges 11-es rúgásokban akár kettőt is szerezhetnek. Már. ha eljutnak addig... Kazincbacikán Adám M„ Nyíregyházán Csáki bíráskodik a vasárnap délután 5 órakor kezdődő összecsapásokon. A Keleti csoport párosítása: Szolnok—Szarvas, KSC —Metripond, Szeged—Baja, Hatvan—Lehel SC, DMVSC —D. Kinizsi, DUSE—Eger SE. * Az NB I-ben ma játsszák a Vasas—Siófok, a Ferencváros—Vác, a Rába ETO— Haladás, a ZTE—Veszprém, a Videoton—Dunaújváros, a Békéscsaba—MTK-VM és a PMSC—Bp. Honvéd mérkőzéseket, míg vasárnap kerül megrendezésre a Tatabánya—Ü. Dózsa összecsapás. Diósgyőri kosaras helyzetkép Egy csapat (és egy sportág) bizonyítani akar Ma és holnap: „bemutató előadás” NAGY VOLT a mozgás az elmúlt hetekben, napokban a DVTK NB I-es női kosárlabdacsapatának keretében. A sportolók szinte egymásnak adtak a „kilincset”, jöttek, mentek. A sort mindenképpen Winter Ilonával kell kezdenem. Több, mint tíz, sikerekben gazdag esztendőt töltött el a piros- fehéreknél, hozzáállásával, szorgalmával és nem utolsósorban nagyszerű játékával kulcsember volt. Sopronba költözött, a két klub között azonban egyelőre nem született megegyezés. A diósgyőriek érthetően szeretnének megfelelő anyagi ellenszolgáltatást kapni, a soproniak pedig „áron alul” akarnak hozzájutni. A diskurzus folytatódik... Nem lesz itt Megyeri sem, aki az EGISZ-ben kosárlabdázik tovább. Sztanev Edinát felvették a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemre, így érthetően távozik. Három játékosnak szó szerint megköszönték, de fogalmazhatok úgy is. hogy elküldték őket. Jászka, Molnár és Tóth részben koruk, részben tudásuk alapján nem illettek bele a szakvezetés elképzeléseibe. Jászkára a későbbiekben utánpótlásedzőként számítanak. A piros-fehérek hat emberrel lettek gazdagabbak. Noha a listát már közöltük, de a rend kedvéért megismétlem: M edgyesi hazatért franciaországi „kiküldetéséből”, a három sikeres, profiként ott eltöltött esztendő után ismét a DVTK rendelkezésére áll. Becsületesen edzett, noha operált térde olykor rakoncátlankodott. A többiek; Lakosa Edit, Balogh Kinga (Székesfehérvári Ikarus), Rácz Erika (MAFC), Králik Judit (Kecskeméti SC), Novák Judit (ZTE). A 15-ös keret így fest tehát; Medgyesi, Dézsi, Áronná, Szilágyi, Bársony, Králik, Lakosa, Balogh, Rácz, Novák, Takács, Horváth, Danes, Zavadovics, Csoó. A négy utóbbi ismeretlen, valamennyien az NB Il-es együttesben szerepeltek, s a szakvezetés elérkezettnek látta az időt arra, hogy „átminősítse” őket. Még annyit, hogy a hírekkel ellentétben Bársony továbbra is egyesületét erősíti. A VEZETÉS is erősödött. Az „agytröszt” összetétele a következő. Szakosztályelnök: Boros Árpád. Szakosztályvezető: Farkas István. Technikai vezető: Zákány István. Vezetőedző: Schreiber József. Ifiedző (főállásban) : Pál József. Gyúró (ugyancsak rendes munkaidőben) : Szabó Ágnes. Az utóbbiakat nem ismerik a szurkolók. Pál Kisvárdáról érkezett, és mintegy ráadásként három tehetséges fiatalt, Perényi Csillát, Bíró Andreát és Probszt Karment hozta magával. A szakember megszállottan szereti ezt a játékot, így Diósgyőrött abban bíznak, hogy jó vásárt csináltak. Manapság roppant fontos az orvosi—gyúrói (egészségügyi) háttér megszervezése, biztosítása. Ennek irányába tett lépés Szabó Ágnes gyúrói szerződése. Róla csak annyit, hogy játékosból lett masszőr. ZSÜFOLT PROGRAMvér a piros-fehérekre az elkövetkezendő hetekben, hónapokban. (Az alapozást július 29-én kezdték, a ráhangolást követően augusztus 1-tői naponta két foglalkozáson vettek részt a játékosok. Az atlétikai edzéseket a diósgyőri stadionban és a Csan.vik-völgyben végezték, a játékot a Nagy- váthy Utcai Általános Iskolában „tanulták”.) Ma és holnap már bemutatkoznak: a Miskolcon sorra kerülő Kamarás István emléktornán mutatkoznak be. A további „kínálat”, szeptember 3—4.; Duna Kupa forduló, az osztrák Wien és Wels érkezik Miskolcra. Szeptember 7—8.: ugyancsak a Duna Kupa keretében mérik össze tudásukat hazai környezetben és vendégként a BEAC-cal. Szeptember 9—11.; Kecskeméten szerepelnek a Hírős Kupán. Szeptember 16—22.: Bécsbe utaznak, a Duna Kupa osztrák—magyar fordulójára. (A tervek szerint az NSZK-ba is ellátogatnak.) Szeptember 23—26.: Lengyelországban, Krakkóban vesznek részt egy nemzetközi tornán. Október 1—2.: Miskolcon fogadják a ZTS Kosicét és a Slovan Bratis- lavát — ugyancsak a Duna Kupa keretében. Október 7—9.: Csehszlovákiában vívják a nemzetközi sorozat visszavágóját. Bajnoki rajt: október 15-én, a Pécsi VSK ellen, idegenben. AZ KÖZTUDOTT, hogy a DVTK ősztől az 1—10. helyért indul csatába, azaz az A-csoportban szerepel. A szakosztály vezetése — amikor mindent elkövetett az erősítés érdekében — azt tartotta szem előtt, hogy ezt a státust mindenképpen meg kell őriznie a csapatnak. Nem lesz könnyű, hiszen a felsőházban sokkal képzettebb,’ nagyobb tudású együttesek szerepelnek, mint a 11—20. helyekért csatázok között. A vezérkar kíváncsian várja, hogy magára talál-e majd a gárda és közönsége? Nyilvánvaló, hogy több nézőre, a legnevesebb csapatok esetében talán szurkolói „rohamra” is számíthatnak. A Nagy- váthy Utcai Általános Iskola tornaterme ugyan kiváló, de a lelátó kiképzéséről ezt már nem mondhatom el. Ha 1000—1500 néző „kopogtatna”, az már megoldhatatlan gondot jelentene. Mivel kizárni senkit nem lehet — illetve nem akarnak — felvetődött a szakosztály vezetésén belül a Miskolc Városi Sportcsarnok újbóli bérlése. Csak bajnoki meccseiket játszanék ott, edzéseiket továbbra is a Nagyváthyban tartanák. .Ennek jó és rossz oldala is van, de addig nem érdemes foglalkozni vele, míg csak a „tervezőasztalon” szerepel. Az persze nem titok, hogy felvették a kapcsolatot a Borsodi Bányásszal, s felajánlották (ha minden úgy alakul, aho- hogyan várják, vagy kidolgozták) : rendezzenek kettős meccseket. Egy élvonalbeli kézilabda-találkozó, majd egy ugyancsak NB I-es kosármeccs ... Legkevesebb háromórás, tartalmas, látványos program. Az ötlet kifejezetten jó, s hogy a kivitelezésnek van-e realitása, erre nehéz felelni. Dönteni még a sorsolások, időpontbeosztások előtt kell(ene)! A CÍMBEN ÍRTAM, hogy egy csapat bizonyítani akar. Szeretne megállni a lábán a felsőházban, s mindezt úgy, hogy Winter kiválásával (képletesen szólva) mínusz húsz pontról indul. Persze az egykori sokszoros válogatott elárvult helyét mások átvehetik, az űrt pótolhatják. És miért akar bizonyítani a sportág? Mert a válogatott nem lesz ott az olimpián, a szöuli szereplés lehetőségét a selejtezőn elúsztatták. Az első lépcső a visszavezető úton; színvonalas, izgalmas, változatos, küzdelmes bajnokság. Ezt várja szurkoló és vezető, laikus és játékos egyaránt! Kolodzey Tamás
