Észak-Magyarország, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-20 / 199. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1988. augusztus 20., szombat Megoldódik Ópusztaszer gondja? Történelem és film A Feszty-körképet már 1980-ban kezelésbe vették a restaurátorok A millennium évében Budapest országos farsangnak lett színhelye és központja. A városligeti kiállítás több száz pavilonja, sátrai, bódéi között zsibongott az élet. Az Ösbudavár, a mutatványos bódék, mulatók, varieték kínálták a szórakozást. 1896 pünkösd vasárnapján nyitották meg a mai Szépművészeti Múzeum helyén azt a körcsarnokot, amelyben az ezredévi ünnepségek szenzációs látnivalói közül is az egyik legérdekesebb, a Magyarok bejövetele körkép pompázott. Feszty Árpád, aki nagyméretű történeti és bibliai tárgyú festményeivel, s az Operaház kilenc faliképével már korábban feltűnést keltett, 1890-ben elhatározta, hogy a szokásos művészeti arányokat túlszárnyaló művet alkot: egy körképet. Előbb a vízözönt akarta megfesteni, de apósa, Jókai Mór azt ajánlotta, a közeledő millenniumra inkább a magyar történelemből válasszon témát, fesse meg a honfoglalást. Hatszáz tanulmány, vázlat került ki Feszty ecsetje alól. Amikor az első egy a tízhez arányú vázlatokat felvetítették a .Brüsszelből rendelt 120 méter körméretű, 15 méter széles vászonra, Fesztyné, Laborfalvi Róza gyermeke, Jókai nevelt lánya elájult. S rosszat sejtve jegyezte meg: ez a kép muszáj, hogy pusztulását okozza annak, akinek kezében lesz a kolosz- szális munka gyeplője. Ekkor kért segítséget Feszty művészbarátaitól, Mednyánszky Lászlótól, Spányi Bélától, Újváry Ig- náctól — akik a tájképek festését vállalták. Pállya Celesztin a sátorjeleneteket, Vágó Pál Fesztyvel a lovakat festette meg, a felhős égboltot Olgyai Ferenc; s Ziegler Károly, Barsy Adolf, Mihalik Dániel is közreműködött a nagyméretű mű elkészítésében. Feszty maga vállalkozott a körkép számtalan alakjának megformálására. Modelljeit szülőföldjének magyar parasztjai közül választotta, de megörökített képviselőket, közéleti férfiakat is az ősmagyarok képében. A középpontban Árpád és kísérete, körötte foglyok, odébb asszonyok és férfiak bivalyszekérrel, az alapítók. Egy pogány áldozat képe, az égtől reményt váró közösség ... Eredetileg két évre tervezték a panoráma-festést. Az időközben megalakult részvénytársaság is eddig finanszírozta a vállalkozást. A munka elhúzódott, s a harmadik év költségeit Feszty saját zsebből fizette. A feleség jóslata beteljesedett: Feszty teljes vagyona ráment. Tízezer forint adósságot emésztett fel a mű, s a festő egészsége is megromlott. A Magyarok bejövetelének sikere más művészeket is hasonló erőpróbára biztatott. Vágó Pál a lengyel Jan Sty kával festette meg Petőfi a szebeni ütközetben című körképét, Eisen- hut Ferenc néhány társával a Hódoló díszfelvonulást. S volt még egy gyengén sikerült vállalkozása a millenniumi időknek: a Pokol című körkép. Ennek irodalmi érdekessége, hogy titkárul az akkor szegény sorban élő újságírót, Gárdonyi Gézát bízták meg, aki magyarázó füzetet írt a díszletfestő Molnár Árpádféle körképhez. Pesten, majd a miilenni-' umi év után Londonban óriási sikert aratott a Magyarok bejövetele. Amikor 1912-ben hazahozták, a Városligetben, az akkori vurstliban jelölte ki helyét a főváros egy üvegtetős körcsarnokban. Budapest ostromakor hat bombatalálat érte a körképet, csak részleteiben, erősen megrongálva maradt ránk. Évekig összecsavarva, különböző helyeken őrizték. (A csarnok épületének faanyagát az első. Pestet és Budát összekötő Kos- suth-híd építéséhez használták fel.) A családi részvénytársaság X964-ben a Magyar Nemzeti Galériának ajándékozta a körkép maradványait. Majd amikor megszületett az Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékpark ötlete, elhatározták, itt állítják fel a Magyarok bejövetelét. Ez az 1970-es években történt. Akkor élénk sajtóvita kísérte az elképzelést. Akkor — mint utólag kiderült könnyű ígéret volt — hat évre tervezték a kép restaurálását, felállítását. Csakhogy a restaurálás is, a bemutatás is gondokkal jár. 1975-ben a szegedi múzeumban Kisterenyei Ervin vezetésével megkezdődött a munka. Igen ám, de nem volt a hatalmas méreteknek megfelelő terem. Csak három év múlva sikerült hozzájutniuk Kis- kundorozsmán az olajipar elhagyott barakk táborának épületeihez. Itt a kép megmaradt részeit új vászonra ragasztották, az állagóvást elvégezték. A végső restaurálást csak a körkép felállítása után lehet elvégezni. De a felállításnak is akadályai voltak. Először is kellett egy épület, egy körcsarnok. Az épület megtervezésére előbb pályázatot írtak ki, de költséges, túlméretezett volta miatt a 79 terv közül egyet sem fogadtak el. Majd 1979-ben megbízták Novák Istvánt, a Csongrád megyei Tanács Tervező Irodájának mérnökét a körcsarnok megtervezésével. Novák kúp alakú épületet tervezett. A 36 méter magas épület kivitelezését 100 millió forintos anyagi fedezet hiánya hátráltatja. Ezért most a Csongrád megyei Tanács úgy döntött, hogy az Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékpark továbbfejlesztéséhez szükséges pénzügyi fedezet megteremtéséhez kötvényt bocsát ki, 40 millió forint értékben. Fejtörést okoz a kép felfüggesztése is. Az a mód, ahogy eredetileg a Városligetben felakasztották a körképet, nem alkalmazható, mert könnyen deformálódhat, behasadozhat a vászon. Ezért a Műanyagipari Kutatóintézet egyik mérnökével a restaurálást vezető Kisterenyei egy különös sejtrendszerű tartólapot tervezett. Amikor a mellékkörülmények rendeződnek, amikor már az új körcsarnokban a végleges helyén felfüggesztve áll a Magyarok bejövetele, akkor kezdődhet a végső restaurálás, de ez már a közönség előtt. Most azt jósolják, az ezredforduló körül... Kádár Márta Összetalálkoztak most az emlékezésre, töprengésre sarkalló napok, évfordulók. Augusztus 20-a van, amely napon egyszerre ünnepeljük az új kenyeret, alkotmányunk születésének évfordulóját — most éppen a harminckilencediket —, nem utolsósorban megemlékezünk az államalapításról, I. István királyról, akinek halála is immár 950 esztendős történelmi esemény. Kicsit más jellegű néhány egyéb évforduló, például az 1948-as államosítások jubileuma és ezek között a magyar filmszakma állami kézbe vételének évfordulója is. Ennek hivatalos időpontja éppen a közeli napokban lesz. E sokszálú találkozásból a történelem és a film kapcsolatát gondolom végig, s azon töprengek, vajon a magyar film mennyiben tett eleget az államosítás óta eltelt négy évtizedben történelmi tudatunk erősítésének, a maga sajátos eszközeivel miként segített a legszélesebb tömegekkel megismertetni történelmünk jeles csomópontjait, megvilágítani a történések összefüggéseit, hátterét, elhelyezni azokat a történelem hatalmas folyamatában, emléket állítani e folyamat kiemelkedő személyiségeinek. Egy nemrégen kiadott tájékoztató adat- gyűjtemény szerint az 1948-as államosítások óta a kiadvány zárásáig, azaz a múlt év közepéig nem kevesebb, mint 725 filmet készítettek és mutattak be az állami filmgyártás, illetve filmforgalmazás keretei között. Az azóta eltelt egy esztendő gyártását, illetve bemutatásait figyelembe véve, mintegy hét és félszáz alkotással számolhatunk. Ezekben a számokban a játékfilmek szerepelnek és nincsenfek benne a különböző kisfilmek, oktatófilmek, egyéb, nem játékfilm időtartamú művek. Tekintélyes szám ez így is egy olyan kis országban, amelynek mozijaiban mindenkor az importált filmek dominálnak, és különösen azok dominálnak az utóbbi időszakokban. Ettől függetlenül nem oktalan megnéznünk, hogy ez a hét és félszázas filmgyártás miként tükrözi a magyar történelmi múltat. A mai napon erre a kérdésre minden filmismerő, olvasó bizonyára azzal válaszol, hogy ott van az István, a király című nagy sikerű rockopera-film, amely éppen a mai ünneplések középpontjában álló I. István király államalapító munkájának állít emléket a maga sajátos zenei és látványeszközeivel. Valóban öt esztendeje ez a rockopera létezik. Először szabadtéri színpadi előadásban, majd filmre rögzítve. E filmet a négy év előtti bemutatástól az elmúlt év közepéig 1 millió 412 ezer néző látta. Ez pedig az ország lakosságának egy- tizede mindössze. Sajnálatos módon a mozik kihasználtsága e film vetítésekor nem érte el az 50 százalékot. S itt talán az is figyelembe veendő, hogy amennyire e filmhez vonzotta a rockot szerető ifjabb nézőket a zene, és csak másodsorban a műben ábrázolt történelem, épp annyira elidegenítette a történelemre kíváncsi, nem rockbarát felnőtteket a témának ilyetén feldolgozása. Az államalapításról tehát van egy filmünk. Aztán hosszú, néma csend következik, telnek a magyar történelem évszázadai és sehol semmi nyoma, hogy a történések megihlették volna a magyar filmalkotókat. A XV. századot eleveníti meg egy vígjátéki jellegű mű, a Mit csinált felséged 3-tól 5-ig?, amely egy Mátyás királyhoz kapcsolódó anekdota mikszáthi feldolgozásából készült. Ám ezt aligha tekinthetjük történelmi műnek. A XVI. századtól már inkább jelentkeznek olyan filmek, amelyek a történelmet idézik. Például Kosa Ferenc Dózsa-filmje, az ítélet. Aztán Várkonyi Zoltán kétrészes Egri csillagok-ja. A nemrég bemutatott Vitézy László-film, az Érzékeny búcsú a fejedelemtől, a magyar jakobinusokat idéző A császár parancsára, a Rákóczi-felkelés idejét filmvászonra vetítő Rákóczi hadnagya, az 1848—49-es szabadságharc és az azt követő évek történéseiből való Éöltámadott a tenger, Nyolcvan huszár, Klapka légió, Szirmok, virágok, koszorúk, Segesvár, hogy csak néhányat említsek. A múlt század utolsó harmada és századunk már eléggé sokszínűén jelentkezik a filmvásznon, még akkor is, ha csak a szorosabban vett történelmi témájú filmeket veszem számba. Igaz, a többség olyan fiktív történet, amely csak közvetve kapcsolódik a történelmi eseményekhez. Itt kell megemlíteni például Jancsó Miklós immár világhírűvé lett Szegénylegények, vagy a későbbi filmjei közül a Még kér a nép, a Magyar rapszódia, az Allegro bar- baro címűeket, századunkból a Vörös grófnőt, a 39-es dandárt, az Imposztorokat, a Csend és kiáltást és sok másat. Külön kategóriát jelentenek a felszabadulást ábrázoló filmek, például a Budapesti tavasz, a Honfoglalás, az Így jöttem és még nagyon sok más film. A felszabadulást követő időszak fiimi ábrázolása igen sokszínű és igen gazdag. Sajátos módon épp a felszabadulást közvetlenül követő idők történései, tehát a koalíciós korszak, az új rend megteremtésének időszaka tükröződik legszegényesebben, majd az ötvenes évek ábrázolása egy mind a mai napig tartó hatalmas folyamatot képez. Ügy tűnik, e korszakról az évek „fekete dobozának” nyitogatása közben előbukkanó, újabb és újabb adalékok, vagy nem ritkán egyes dolgok újra-, meg _újrafelemlegetése mind több alkotót inspirál ez évek története kisebb-nagyobb mozzanatainak vagy akár az egész időszaknak átfogóbb ábrázolására. Külön témakör 1956. ősze, amelyről nagyon sok filmet láthattunk) sokféle megközelítéssel. S végül már történelemnek számít az 1956. óta napjainkig eltelt évtizedek sok-sok eseménye is, és így már történelmi filmnek kell felfognunk Kovács András Valahol Magyar- országon című, 1987. novemberében bemutatott és az 1985-ös választásokról készült művét. E film, illetve az abban megfogalmazott és a közéleti demokratizmus tisztulását célzó gondolatok szinte az 1987-es új kormányprogram e témakörei művészi megfogalmazású nyitányának is tekinthetők. A számbavételnél úgy tűnik, hogy az utolsó száz év igen markánsan jelen van hazai filmgyártásunkban. Ám történelmünk, ha a 896-os honfoglalást tekintjük, csaknem 1100 esztendős. Az államalapítástól eltelt 987 év, s e hosszú időszak nagyobbik hányada még kiaknázatlan terület a magyar film számára. Tudom nagyon jól, inspirálóbb az alkotó által is megélt történelem, könnyebb annak ábrázolása, technikailag is egyszerűbb a megjelenítés, s jelenlegi gazdasági adottságainkat tekintve nem közömbös, hogy olcsóbb is. Ám nem hagyható figyelmen kívül, hogy a magyar történelemben nemcsak néhány éves Ráko- si-kor volt, hanem háromszáz évig Árpádházi kor is. S talán ennek az Árpád-házi kornak az eseményei, küzdelmei is meghatározók voltak államiságunk alakulására, az István király alapította állam megerősödésére és fennmaradására, többszörös áttétellel napjaink milyenségére. És a későbbi időkben is voltak korok, volt három részre szakadt ország, hosszú török megszállás (amelyről — az Egri csillagok mellett — néhány ifjúsági film pereg olykor a mozivásznakon vagy tévéképernyőn), volt jóval több küzdelem a Habsburgokkal, mint amennyiről az eddig készült filmek számot tudnak adni, és volt sok egyéb. Azt is tudom, e témakörökben nem járható már az az út, amelyet néhány filmrendező nagy sikerrel követ, azaz a dokumentumfilmezés útja. Az Isonzó mellé a Gulyás testvérek még elvihették az első világháború néhány veterán katonáját, de nem leheti hasonló módon megjeleníteni, vagy megeleveníteni a szomorú kimenetelű muhi c. ■a történéseit. Mohácsra is csak egy történelmi emlékhely köröli vitát ábrázoló és ezzel vihart kavaró dokumentumfilm tudott emlékeztetni. Ám mégsem mondhatunk le történelmünk megismertetésében a film közreműködéséről. Játékfilmes eszközökkel, akár már meglévő irodalmi művek, akár e célra írandó forgatókönyvek alapján kellene, hogy legyen a magyar történelem első fél évezredének is mindenkor elővehető és vetíthető filmes ábrázolás-sorozata. A Magyar Televízióban — a hírek szerint — a közeljövőben elkezdődik egy ilyen jellegű történelmi sorozat, ám az rövid, kis folytatásokkal jelentkezik majd, s minden bizonnyal elsősorban a direkt ismeretterjesztést fogja szolgálni, s nem a látványos filmjáték eszközeivel hozza majd közelebb a nézőhöz, tudatosítja benne a régmúlt történelmet, a ma közvetett elődjét. Ezért kellene hát játékfilm, illetve játékfilmek sora. Az István, a király zenéje ma bizonyára sokfelé felhangzik. Többféle módon meg is emlékeznek erről a műről. Ám csak magára az államalapításra emlékezni kevés. István állama immár 987 éve fennáll. Az államalapítás folytatása is filmszalagra kell, hogy kívánkozzék. Benedek Miklós Uj magazin a rádióban Cigány folklór magazin indul a Magyar Rádióban. A népzenei rovat új, negyedévente egyszer a Kossuth rádióban jelentkező adása a magyarországi cigány kultúra és folklór anyagait és jeles képviselőit kívánja bemutatni. A Magyar Rádió évtizedek óta gyűjtött gazdag cigány népzenei anyagát hasznosító műsorban a zene mellett szó lesz ugyanakkor a cigány képzőművészetről, irodalomról és nyelvről is. Hallanak majd az érdeklődők a cigányság történetéről és a szomszéd országokban élő cigányokról is. A magazin állandó stábjában jeles zenetudósok és nyelvészek is vannak, és az adásokhoz segítséget nyújtanak a Cigány Módszertani Központ és a Cigányszövetség munkatársai is. (MTI)
