Észak-Magyarország, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-12 / 165. szám

1988. július 12., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Ismét: />MCfi-Tóm>p Számítógépes fogyás Klubok — A hagyományokhoz híven az idén is megnyílt a zoo-iskola a pé­csi Állatkertben. Az ötször kéthetes turnusok alatt csaknem két­száz általános iskolás állatbarát tanulhatja meg itt az állatok­kal való helyes bánásmódot. A napi munka mellett a gyerekek kiránduláson is részt vesznek, lovagolnak és vetélkedőkön mérik össze tudásukat. MTI-totó: Kálmándy Ferenc. A címzett: az emberiség A Brundtland-jelentés Földünk jövőjéről A Miskolc Városi KlSZ- bizottság szervezte Mál.vi-tó- nap fő profilja még tovább­ra is a sport. Július lG-án 9 órakor a KISZ-üdülő pályáján női fo­ci nyitja meg a programot. Szombaton 11.30-kor kezdő­dik a szokásos tóátúszás, ami csak abban az esetben marad el, ha 20 foknál alacsonyabbá válik a víz hőmérséklete. Az előző években is több százan vettek részt a tó kö­rüli futásban, ez az esemény, most 15 órakor kezdődik. Vasárnap, 17-én a K.ISZ- iidülő pályája 9.30-tól a női kézilabdásoké, 9 órától pe­dig szintén a nők vehetik ót a terepet, a Medicor tenisz­pályáján. A Vitorlás étterem melletti teniszpályán azon­ban nem ütővel, hanem labdával űzhetik ugyanezt a sportot a jelentkezők 9 órá­tól. Az MN csapatpihenő ad otthont a tollaslabdázóknak 10 órától, a kerékpárosokat pedig 11-tői a Vitorlás étte­Elmúlt a halfogás tilalmi ideje — ám a horgászok, ha­lászok nemcsak a csalétket vetik ki, de halmentéssel is foglalkoznak már. Az utóbbi napok kániku­lai időjárása felmelegítette a vizeket, nemcsak a folyók­ban, hanem a kiöntésekben, az árterekben levő kubik- gödrökben is. Így aztán a pusztulás veszélye fenyege­ti a tavaszi áradás során oda sodródott és a vizek visszahúzódása után ott ma­radt ivadékokat. Elsőrendű feladat tehát ezek megmen­tése, visszajuttatása a fo­lyókba. Az országban levő 30 hal- fajtából megyénk horgászó­rem melletti parkolóba vár­ják. Itt ugyanis az Országos Közlekedésbiztonsági Ta­nács helyi szervezetének ren­dezésében ügyességi verseny lesz. A horgászoknak kell a legkorábban elfoglalniuk ál­lásaikat, ők 8.30-tól várhat­ják a jó szerencsét a Neptun melletti partszakaszon. Szombaton és vasárnap is a városi KlSZ-bizottság üdülőjének társalgójában számítógéppel segítenek a fölös kilóiktól szabadulni kívánóknak. A számítógépes program kimutatja, hogy milyen diétát ajánlatos fo­gyasztani, hogy cgv megha­tározott időn belül eltűnje­nek a pluszkilók. Az egész­ségügyi KlSZ-bizottság is kitelepül e két napra a tó­hoz és vérnyomás-, súly-, stb. mérés mellett szívesen adnak tanácsokat majd kü­lönböző kérdésekben, példá­ul a napozással kapcsolat­vizeiben csaknem valameny- nyi megtalálható. Az állo­mány szaporítására a hor­gászegyesületek évről évre telepítésekkel gondoskodnak. Ennek köszönhetően — és az ivadékmentésekkel együtt — igyekeznek növel-' ni a folyók, kavicsbányata­vak állományát. Különösen a ponty, valamint a csuka növelésére fordítanak gon­dot — de mint a kristály- tiszta vizű, gyors folyású bor­sodi hegyi patakok különle­gességét, egyre nagyobb számban telepítik a piszt­rángot is. Ebből a halfajtá­ból a borsodi vizek orszá­gosan is az elsők között áll­nak. Budapesten június 25-én rendezték meg az MHSZ or­szágos közgyűlését. A Poli­tikai Bizottság határozata alapján áttekintették a szö­vetség munkáját, határozatot és új alapszabályt fogadtak el, újjáválasztották az or­szágos vezetőséget és a tiszt­ségviselőket. Pető Sándor fohadnagy- gyal, az MHSZ leninvárosi vezetőségének titkárával be­szélgetve, szóba került a ta­nácskozás, és természetesen saját munkájukról is beszá­molt. — Az országban az utóbbi hónapokban megindult vál­tozások, átalakulások, a poli­tikai és társadalmi szervek és szervezetek megújulási folyamata nem kerülte ki a Magyar Honvédelmi Szövet­ség szervezetét sem. Mi is meghirdettük a magunk megújulási programját, ebbe beletartozik a vezetőségek demokratizálódása is. A vá­lasztott tisztségviselőket ezen­túl jobban elszámoltatja a választott testület, megszű­nik az egyszemélyi vezetés. Korábban a tanácsadó tes­tületnek nem volt érdemben beleszólása semmibe, most kollektív vezetés, kollektív bölcsesség formálja az MHSZ új arculatát. — Én abban látom a köz­gyűlés jelentőségét, hogy a klubok önállósága jóval na­gyobb lesz ezután, s ezzel a felelősségük is megnő. Ahogy keli is, a klub kerül majd előtérbe, nem az irá­nyító szerveknél, a klubok­nál folyik az igazi munka, jogos, hogy ott is döntsenek a legfontosabb kérdésekben. Ezt persze meg kell tanulni, amihez nekünk minden se­gítséget meg kell adni. — Mi, Leninvárosban, ed­dig is sokat törődtünk a klubokkal, 38 klub 72 szak­osztályában 2400 klubtag sportol a városban és kör­nyékén. A területen a konv- nyűbúvársport kivételével minden más sportág megta­lálható. Ezeket nem sorolom fel, de kuriózumként meg­említem. hogy van hőlégbal­lon-, csúszókorong- és test­építő szakosztály is. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy 35 A KISZ és a városgond­nokság szervezésében máso­dik alkalommal rendeznek városszépítő építőtábort Mis­kovászként klubban foglalkozunk az if­júság nevelésével, tömeg­sportjával. A terület mind­három középiskolájában és két legnagyobb általános is­kolájában működik honvé­delmi klub. — Az MHSZ megújulási programja Len i n v á rosb a n termékeny talajra talált. Ezért is vállalkoztunk olyan területek meghódítására, amilyennel máshol nem fog­lalkoznak. A testépítő szak­osztály megalakítását sokan ellenezték, valóságos közel­harcot folytattunk érte. Eredményeikkel bizonyítot­ták létjogosultságukat, és az sem mellékes, hogy mivel az átlagosnál magasabb tag­sági díjat fizetnek, nem is ■ráfizetéses a működésük. A TVK égisze alatt, a lőtéren tartják edzéseiket, ami a lö­vészeknek is hasznos, ők is ott erősödnek. — tHa már szó volt a TVK-ról, el kell mondanom, hogy sok segítséget kapunk tőlük, a lövészklub is ott alakult, és egy év alatt a tagok 60 százaléka minősített versenyző lett. Beszélnünk kell a gépjármüvezető-kép- zésrő'l is. Miskolc után Le­ninvárosban folyik a legna­gyobb létszámú képzés. Évente több mint 1500-an szereznek nálunk jogosít­ványt. — Nálunk is van szocialis­ta versenymozgalom. a klubtagok több százezer fo­rint értékű társadalmi mun­kát végeztek el. Ki kell emelni a TVK honvédelmi klubját (háromszoros élen­járó klub) és a tiszakeszie- ket (kétszeres élenjáró klub). Bízunk abban, hogy a közgyűlés után tovább ja­vul a munkánk. A szerve­zeti keretek adottak, a gaz­dasági feltételeket megte­remtjük magunknak. Terüle­tünkön három MHSZ-gmk működik, jó anyagi haszon­nal. Nem kérünk tehát pénzt, hanem magunk dol­gozunk meg az új fejleszté­sekért — fejezte be beszá­molóját az MHSZ leninvá- rosi vezetőségének titkára. kolcon. A résztvevő középis­kolás és egyetemista diákok elsősorban a város játszóte­reit hozzák rendbe: újrafes­tik a hintákat, a mászóká- kat és a padokat, s emel­lett a csanyáki Vadaspark­ban felújító munkákat vé­geznek. Az első, kéthetes turnus tagjai — nyolcvan szegedi középiskolás — június l!Möl július 2-ig táboroztak me­gyeszékhelyünkön, s a fel­sorolt munkákon kívül ki­tisztították az avasi csapa­dékcsatornákat, valamint kiépítették a Vadaspark vi- ziszárnyas-tavának vízelve­zetőjét. (Ezt a kis tavat egyébként a tavalyi táboro­zok építették.) A második turnus tagjai — miskolci egyetemisták és középiskolások, valamint a KISZ városi bizottságának szervezésében ötvenhat kas­sai diák — folytatja a fes­tést. Befejezték az avasi la­kótelep játszótereinek fel­újítását. A vadasparki mun­kák mellett az Avas-Ruzsin szabadidő-komplexum terep- rendezését is elvégzik. Mint Marjas Lászlóné, a Miskolci Városgondnokság igazgatója elmondta, a diákok több. mint egymillió forint értékű munkát végeznek el. 'Emel­lett természetesen szabad­idős programokban is részt vesznek, s megismerkednek a város nevezetességeivel is. A soproni környezetpoliti­kai nyári egyet em«legn agy óbb érdeklődéssel kísért előadója Gunhild Ocjangen. norvég mezőgazdasági miniszter volt. aki a Brundtland-ielentés- kén-t ismert, az ENSZ Kör­nyezet és Fejlesztés Világ- bizottsága által készített drá­mai erejű tanulmányról szólt. A norvég miniszterelnöknő vezetésével — róla nevezték el a jelentést — létrehozott 21 tagú bizottság — magyar tagja Láng István, az Akadé­mia főtitkára — az ENSZ főtitkárának megbízásából a környezet és a fejlesztés kri­tikus kérdéseit vizsgálta az elmúlt években, s javaslato­kat. dolgozott ki a világmére­tekben szükséges változások­ra. ..Mialatt bizottságunk működött, az afrikai éhínség, az indiai Bhopal-katasztró- fa. a csernobili szerencsét­lenség igazolta azokat a bo­rúlátó jóslatokat az emberi­ség jövőjéről, amelyek olv elcsépeltté váltak a nyolc­vanas évek közepére” — írja előszavában a norvég mi­it iszterelnöknő. A Brundtland-jelentés megállapítja, hogy ebben a században az emberiség és eltartójának, a bolygónak a viszonya gyökeresen megvál­tozik. Mire századunk véget ér. nemcsak a megnöveke­dett népesség, és ennek mun­kája változtatja földgolyónk arculatát, hanem hatalmas, mindenki szándékán kívül eső folyamatok zajlanak le az atmoszférában, a talajban, a vizekben, az élővilágban. A változások üteme ma már meghaladja a jelenlegi becs­lési és tanácsadási lehetősé­geinket. A környezeti teher nem­csak a nemzetek valamely csoportját sújtja. A fejlődő országok az elsivatagosodás. az erdőpusztulás életveszé­lyes kihívásával néznek szembe, és a környezetpusz- tuláshoz kapcsolódó szegény­séget is legtöbbször ők élik át. Előbb-utóbb .minden nem­zet szenved azonban a tró­pusi őserdők kipusztulásától, a növény- és állatfajok eltű­nésétől. a csapadékeloszlás drasztikus megváltozásától. Négyszáz oldalon keresztül sorolja a tanulmány az ag­gasztó válságjeleket. Száza­dunk elejétől az ipari ter­melés a Földön az ötven­szeresére nőtt. s e növeke­dés négyötöde az elmúlt négy évtizedben ment vég­be. A ma évente 13 billió dollár értéket termelő világ- gazdaság ötven év múlva ennek nyolc-tízszeresét állít­ja elő. Ma több éhező ember hal meg a Földön, mint eddig bármikor, tízezrek pusztul­nak el ivóvizhiány miatt. Az árvizek és a. szárazságok mind súlyosabb következmé­nyekkel járnak, s ezért első­sorban a meggondolatlan erdőirtósok kárhoztathatok. A hatvanas évtizedben az árvizek 5.2 millió áldozatot követellek, a hetvenes évti­zedben pedig már 15,4 mil­liót. A természeti környezetet fenyegető veszélyek közül kétségkívül a nukleáris hábo­rú lehetősége a legkomorabb. A béke és a biztonság kérdé­se közvetlenül befolyásolja a harmonikus fejlődés lehető­ségeit. Arra lenne szükség, hogy alapvetően és végérvényesen megjavuljon a viszony azok között a nagyhatalmak kö­zött. amelyek tömegpusztító fegyverek bevetésére képe­sek. Az elkövetkező néhány év­tized válságos lesz. hang­súlyozza a jelentés. A lakott földgolyó társadalmi és kör­nyezeti stabilitása a fejlesz­tés és a környezetvédelem eddigi eszközeivel már nem tartható fenn. Az. emberiség számára a biztonságot a vál­tozásokon keresztül kell ke­resni. A túlélés esélyei csak akkor javíthatók, ha az em­beriség jövőbeni fejlődése egy egészen más minőségű, takarékos, mértéktartó útra lép. Szerencsére a mai. sok szempontból aggasztó hely­zet számos, ugyancsak szá­zadunkhoz kapcsolódó ked­vező fejlődési jelenséggel egy időben következett be. Az információ- és árutováb­bítás ma gyorsabb a világ­ban. mint bármikor koráb­ban. több élelmiszert és árut tudunk előállítani mind ke­vesebb anyagból és energiá­val. Technikánk és tudomá­nyunk képessé tesz bennün­ket arra. hogy jóval mélyeb­ben megértsük a Földet, mint olyan élő szervezetei, amelynek egészsége vala­mennyi részének egészségé­től függ. Hazánkban februárban a társminisztériumok. állami és társadalmi szervek közö­sen vitatták meg a tenniva­lókat. májusban a Magyar Tudományos Akadémia szak­értői foglalkoztak a jelen­téssel. amely a magvát képe­zi a környezetvédelmi világ- program magyar nemzeti változatának. A legfontosabb teendő mindezeken túl. hogy a la­kosság. a környezetért fele­lősséget érző állampolgárok mind szélesebb köre ismer­je meg az emberiség jövőjét fenyegető veszélyeket, s az elhárítás lehetőségeit. Nagy szerepük lehet a jelentés megrázó tényeinek közisr mértté tételében a különféle hazai környezetvédelmi klu­boknak. mozgalmaknak, egyesületeknek. A jelentés egyébként Közös jövőnk címmel már magyarul is megjelent a Mezőgazdasági Kiadó gondozásában. P. fi. A Búza téri piacon az idős nénike jószivvel és hallgalnivalóan szép be­széddel kínálgalja füveit. Előtte csokorba kötve sor­jáznak a kiilönféleségek. — Miféléket árul nénike? — Mindcntül valókat. lgty, ahogy mondom. Van itt mindentül való Jü, már- plint minden bajtól, beteg­ségtől. Ez itt például a kö­högés ellen. Ez meg a gyo­morfájás ellen való. Emez meg az epebántalmakat kúrálja. Kannamosónak is nevezik. Hát nem ismeri? A zsurló! Bizony ez a szép, hosszúkás növény a zsurló és aki nem ismeri, nem is tudja, milyen hasznos jó­szág. Vagy itt az apróboj­torján. Ilyet is láthat lei­kecském sokfele, de tudni kell ugye, hogy mire jó és mikor szükséges a megsze- dése. A cickafárkot is látta már a réteken. Meg itt van a tárkony. Csak próbálja ki a krumplifőzelékbe, a bab­ba, meg még sok mindenhez, minő finom! No, de ezt már csak ismeri! Ez itt a hársfa virágja. Köhögés ellen igen jó télen, pedig ugye csak lesz majd tél most is, ha megérjük... — Mennyi az ára ezek­nek a medicináknak? — Tiz forint. Bármelyik csomót kéri, itt minden tíz forint... Válasszon csak fiatalember, maga is, van még! A fiatalember, úgy hat­van év körül lehet, éppen odajön hallgatni, nézelőd­ni, de a megszólításra hát­ra néz, vajon ki áll még ett, aztán zavart mosollyal, megelégedettséggel veszi tu­domásul, hogy kifejezetten őt illette a megszólítás. Vá­sárol is valami csomót. Meg még egyet. — Nagy baj bizony fiaim, nagy baj —folytatja ránk vetve tiszta, átható tekin­tetét nevetős arcából a ma­móka — nagy baj, hogy ma már nem figyelnek a népek ezekre a jóságos fü­vekre. Engem szegény jó édesanyám — nyugodjon — megtanított a figyelésükre, hogy mi mire való. megis­mertem minden gombát, már gyerekkoromba tudtam melyiket szedhetem, melyi­ket nem, azt is, melyik mikor, hol lelhető fel, most meg döbbenéssel hallom, meg olvasom is az újság­ba, hogy meghalnak n gom­bától, mert a bolondot sze­dik föl. Még ilyet! Hát hol élnek ezek az emberek? Hát még ugye a füvek! Azokat aztán végképp nem ismerik. Én magamnak öt­féléből szoktam télen teát keverni, igencsak finom és egészséges ... Csak hát egy a nagy baj gyerekim, az vi­szont igencsak nagy baj... — Micsodá? — Nem bírom már any- nyit járni a Bükköt. Tu­dom én, hogy miért hóim kéne mennem, ahová ko­rábban mindig is mentem, de most már valahogy el­fáradok. Egyszer-kétszer ha kimegyek hetente innen, Hejöcsabáról, de már nem is messzire, mert sajnos ér­zem, elfáradok. Bizony mú­lik az idő! — Hát hány éves néni­ké? — Nyolcvannégy, fiaim. Nyolcvannégy. Bár még csak a jövő hónapban töl­töm ... Priska Tibor ban. Mentik a halivadékokat (sz—i) Építőtábor a miskolciakért

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents