Észak-Magyarország, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-06 / 160. szám
1988. július 6., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 A miskolci iskolások szociális helyzetéről Elavultak a térítési díjak kategóriái O t általános iskolában, három szakközépiskolában, egy gimnáziumban, egy szakmunkásképzőben, valamint a MIVÉ Juventus Gyermekélelmezési Leányvállalatánál vizsgálták meg a miskolci népi ellenőrök, hogy a szociálpolitikai intézkedések hogyan tudják javítani a tanulóifjúság szociális helyzetét, miként könnyítik a tanulás feltételeit. A tervidőszak eddig eltelt éveiben harminckilenccel nőtt az általános iskolai tantermek száma Miskolcon, ám az Avas-déli .lakótelepen levő „mamutiskolákban” a tanítás kétműszakos, az alsó tagozatosok ritkán jutnak be a tornaterembe; Szervezett étkeztetésben a tanulólétszám 65 százaléka részesül. A vizsgált intézményekben minden napközis és menzásigényt ki tudnak elégíteni, a személyi és tárgyi feltételek több gyermek ellátására is alkalmasak, ám van olyan iskola, ahol a térítési díjak emelkedése miatt 20 százalékkal kevesebben vették igénybe a napközit. A felső tagozatos tanulók nagy többsége is csak ebédet kér az (iskolában, éppen á magas napközis térítési díj miatt. Több helyről is érkezett olyan javaslat, hogy vizsgálják felül á térítési díjak kategóriáit. A megélhetési feltételek romlása miatt elavult a 10 000 forintos felső keresethatár is. Javasolják még, hogy az intézmények helyileg differenciálhassanak, hiszen ismerik tanulóik családjának szociális helyzetét. A múlt év szeptemberétől a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat leányvállalatot alapított azzal a céllal, hogy jobban megfeleljen e speciális vendéglátóipari feladatnak. Jelenleg 16 konyhán főznek a miskolci iskolásoknak. Az étrend összeállításában részt vesznek az iskolák vezetői is. A pedagógusoknak köszönhető, hogy a gyerekek egyre inkább elfogadják már a „szokatlan” ételeket, így a zöldköretet, a barna kenyeret, a levest helyettesítő ivólevet, a szójalisztes élelmet, amely az egészséges táplálkozást szolgálja. Az általános iskolák többségében már mind a mennyiséggel, mind a minőséggel elégedettebbek a gyerekek és a tanárok, de jogosak a minőségi reklamációk, amelyek az alacsony normákból fakadnak. A városi tanács eseti segélyekre az idén 1 257 000 forintot fordíthat. Ebből fedezik az étkeztetések támog'atását is. A népi ellenőrök vizsgálata szerint is az .a gyakorlat a legcélszerűbb, amikor a nevelési segélyek jó részét közvetlenül a napközis térítésre utalják át. Nem egy esetben előfordul ugyanis, hogy a szülők .másra költik a pénzt, s gyermekeik így nem étkezhetnek rendszeresen. Miskolcon 44 gyermekorvosi körzet látja el az iskolaorvosi teendőket is. Megkezdődött az ifjúsági orvosi hálózat szervezése is, melynek feladata a középiskolások egészségvédelme. A Miskolc Városi Népi Ellenőrzési Bizottság javasolja a gyermekorvosi ellátást 18 éves korig kiterjeszteni. Célszerűnek tartja továbbá a speciális gyermek- szakrendelés kiépítését. A középiskolai kollégiumok kihasználtsága 90 százalékos, a szakmunkásképzők diákotthonaié 74—75 százalékos. Középiskolások esetében a kollégiumi díjak 50 százalékkal emelkedtek. Jelentősen megnőtt azoknak a családoknak az anyagi terhelése, ahol a szakmunkástanuló gyermeket kollégiumban helyezik el, mivel ebben az esetben megszűnik a családi pótlék. A 14—20 éves tanulók életkorának megfelelő élelmezést a jelenleg érvényben levő nyersanyagnormák nem biztosítják, noha a térítési díjak 62,5 százalékkal emelkedtek. A tanulmányi ösztöndíjak összege nőtt, így a rangja is nőtt. A szakmunkás- tanulók jövedelem-kiegészítésben részesülnek. A városi NEB megállapította, hogy bár elfogadható Miskolcon a diákszociális ellátás színvanlala, a jövőben újabb lehetőségeket kell találni. Ez legalább olyan fontos, mint a szervezett oktatáson kívül rekedt serdülők felderítése, munkába állítása, támogatása. (i. gy.) Valódi hatalomra van szükség Vologda megyét a 19. országos pártkonferencián 27 küldött képviselte. Az ülések szünetében beszélgettünk a vologdai pártbizottság első titkárával, Alek- szej Plehanovval. Ö korábban a városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke volt, így nemcsak a megye- székhely gondjait ismert, hanem a tanácsi és a pártszervek munkájában is otthonos. — A tanácsok akkor válnak önálló és teljes hatáskörű szervekké, ha a területükön lévő vállalatokhoz és szervezetekhez fűződő kapcsolatok gazdasági alapokon nyugszanak, amikor az államhatalom alapját az önelszámolás és az önfinanszírozás jelenti, — hangsúlyozta Alekszej Plehanov. — Szerintem most a valódi hatalom a fő kérdés. Hiszen a tanácsok mindeddig nem érezhetik magukat a helyzet gazdájának, gyakran kerülnek függő helyzetbe a főhatóságoktól. — Támogatom a konferencián felvetődött ötletet, hogy hozzuk létre a tanácsok elnökségét, amely magára vállalná a tanácstagi munka összehangolását, és iráhyítaná az állandó bizottságok és a tanácstagi csoportok munkáját. A tanácsülések között viszont ellenőriznék a végrehajtó bizottságok tevékenységét. — Mivel foglalkoznak majd a pártbizottságok, ha a valódi hatalom átmegy a tanácsok kezébe? Ha ön szabná meg a városi párt- bizottság felépítését, milyennek képzelné el azt? — Hadd feleljek először a kérdés második felére. A városi pártbizottságon csupán három osztályt hagynék — a szervezési, az ideológiai és a káderkérdésekkel foglalkozót. A párt-vég- rehajtóbizottsági ülésen már tárgyaltunk erről. Voltak, akik ragaszkodnak a gazdasági osztályhoz is. És itt kapcsolódik ez a kérdés első feléhez — a gazdaság kérdéseivel a vállalatoknál lévő kommunisták és a pártszervezet segítségével foglalkozunk. Az élet különböző területeit mindenekelőtt politikai eszközökkel kell befolyásolnunk. Másik, Vologda megyei beszélgetőtársam az Auróra szovhoz igazgatója, Nyiko- laj Podgornov. Furcsa rekordot mondhat magáénak, a közelmúltbeli pangás idején 21 megrovást szedett össze. — Akkor igencsak köny- nyű volt megrovást kapni, — magyarázza, elég volt hozzá a legkisebb kezdeményezés, a legapróbb eltérés az utasításoktól, máris jött a dorgálás, a büntetés. Azt még nem mondhatjuk, hogy eltűntek az önmagukat túlélt utasítások. Éppen ezért azt tartom a legfontosabbnak, hogy szüntessük meg a mezőgazdasági dolgozókat korlátozó összes előírásokat. Olyan feltételeket kell teremteni, amelyek közepette senki nem parancsolgat a parasztnak. Szovhozunk milliós nyereséget ér el, de az igazgatóságon ki kellett függesztenünk, hogy szünetel a munkásfelvétel, mert nincs üres lakásunk. — Ilyen bevételek mellett lakáshiány? — A kollektíva még nem lett a nyereség gazdája, a korábbi irányítók nem akarnak lemondani hatalmukról. Éppen ezért örültem a főtitkár szavainak a konferencián, hogy a mező- gazdaság irányítóinak át kell térniük a gazdasági módszerekre. Meggyőződésem — és ez nemcsak öntelt önbizalom, hogyha teljes gazdasági önállóságot kapunk, és nem fogunk' füg- geni a főhatóságoktól, akkor 2—3 év alatt 50 százalékkal növelhetnénk a termelést, mindenekelőtt az új gazdálkodási formákkal, a haszonbérlettel és a családi vállalásokkal. És azzal, hogy például saját felhalmozásainkból fejleszthetnénk az állattenyésztést. De éppen azelőtt hallottam, hogy elindultunk a pártkonferenciára, hogy a járási központban új teherfuvarozási szervezetet akarnak létrehozni, mégpedig a gazdaságok költségére. Kinek kell ez, amikor időnként szovhozunk saját teherautói is állnak. Az elképzeléseket megint csak „elfelejtették” megbeszélni velünk, a gazdaságok vezetőivel. Ez csak látszatra apróság. Mögötte ott van a jelen legfontosabb kérdése — a valós hatalomé, illetve annak hiányáé. Remélem, hogy végül is a tanácskozáson, illetve annak eredményeként végérvényesen megszabadítanak bennünket a gyámkodástól és gazdasági önállóságunkat sem fogják csorbítani. Anatolij Komrakov (APN) Mozdonyon... Nem pusztán foglalkozás, hanem hivatás az övék. Alapigazság: a vasútnak mindig, minden körülmények közepette mennie kell. Igen ám, de mi lenne akkor, ha a mozdonyvezetők hó vége felé közeledve azt mondanák: nem szállnak fel a vezérállásba, a törvényesen előírt munkaidőt teljesítették (sőt túlteljesítettek), munkára senki és semmi nem kötelezheti őket, Megállna a vasút, megállna az ország vérkeringése ... Okkal, joggal. De hát a vasútnak mennie kell. Hernádi Istvánnal, a MÁV Miskolci Igazgatóságának igazgatójával nem a vasútról, hanem a vasutasokról beszélgetünk. Vallja, vasutasnak lenni nem pusztán foglalkozás, kenyérkereset, sokkal több, hivatás ez. — Maradjunk a mozdonyvezetők példájánál — javasolja. — ök havonta 240—260 órát is a vezérállásban töltenek, úton vannak. Sötétben, ködben, tűző napsütésben, s gyakran azt sem tudják, mikor kell munkába állniuk, ha jön a vezénylés: indulniuk kell. Számukra az adórendszer bevezetése csupa keserűség. Többet dolgoznak, nem jószántukból, hanem, mert többet kell ... És a borítékban alig van több. Nem tudjuk' magunkat a kollektív szerződéshez tartani, s érthető, ha a mozdonyvezetők kedve mindennek mondható, csak jónak nem. Pedig kedvetlen vasutasokkal jó vasutat csinálni nem lehet. Gondolkodunk, s teszünk is érdekükben. Valamiféleképpen a MÁV kompenzálni fogja fizetésüket ... A hivatástudatra apellálni már nem lehet. Ám éppen azért megy a vasút, mert a vasutasok hivatásnak tekintik munkájukat ... Mondják, csak a bolondok és a megszállottak mennek a MÁV-hoz, maradnak a vasútnál. Féligazság ez! Kiből lesz jó vasutas? Hernádi István szerint: — Nagy szükségünk van a vasutasdinasztiákra. Akinek apja, nagyapja itt dolgozott, aki a vasutassá- got már gyerekkorában magába szívta ... Nagyobb ezeknek az embereknek a tűrőképességük, jobban elviselik a kiszolgáltatottság érzését... Miért megy manapság ilyen kiszolgáltatott pályára valaki? (Persze a kiszolgáltatott jelző magyarázatra szorul:' a vasutas az utas, az időjárás, s még több egyéni tényező kénye- kedve szerint dolgozik.) — Hogy miért? Mert ez a pálya, ez a hivatás mindig, mindenkor stabilitást, létbiztonságot jelentett, s jelent. A' MÁV-nál valamennyi szakma megtalálható, s a MÁV létszámleépítéssel most sem foglalkozik. Igaz, az a kenyér, amit adunk, nem túl nagy, s nem vastagon vajazott, de kenyér ... Nem mellékes az utazási kedvezmény sem, s az a szociális háttér sem, amivel évtizedek óta rendelkezünk. És jó néhány technikai berendezésünk is a legmodernebbek közé tartozik az országban, a számítástechnika szerelmesei is ugyanúgy jól érzik magukat nálunk, mint a finom- mechanikusok, műszerészek. És rengeteget jelent a kiváló munkahelyi közösségi szellem, az együvétar- tozás tudata, a fiatalokkal, a pályakezdőkkel való önzetlen foglalkozás. A vasút egy nagy család. Hogy állam lenne az államban? Nem így van ... Nyitottak, fogékonyak vagyunk minden újra, jóra ... Nem mindenki alkalmas vasutasnak, a MÁV — bár munkaerőgondokkal küzd — még válogat. Akire életek ezreit, vagyoni értékek millióit bízzák — annak szakmailag, emberileg kiválónak kell lennie. Vajon kellően megbecsüli a társadalom a vasutasait? Hernádi István állítja, lehetne nagyobb, szélesebb körű ez a megbecsülés. A bérek, fizetések valahol a nagy magyar átlag körül járnak, s az erkölcsi elismerés sem az igazi. — Amikor a vasútról esik szó — mondja az igazgató —, akkor főleg a vonatok késését, a pályák rossz állapotát, a vagonok szemetességét hánytorgatják fel sokan. Tény, van ilyen. Ahogy a társadalom fejlődik, úgy fejlődik a vasút is. Nem mérhetjük magunkat sem a nyugati, sem a szocialista országok vasútjaihoz. Ah előbbitől technikailag jócskán elmaradtunk, az utóbbi országok rangsorában majdhogynem élen vagyunk... Án önnön- magunkhoz kell viszonyítani. Mit lehetne jobban, másképp. (illésy) A hét végén a vasutaso kát köszönti az ország. Megbecsülésük lehetne nagyobb, szélesebb körű.
