Észak-Magyarország, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-05 / 159. szám
1988. július 5., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Hogy okosan tudjon bánni, élni e világgal Pedagógiai szakemberek, tómegszerveze- tek tagjai, társadalmi aktívák, kisebb számban szülők voltak a résztvevői minap annak a — II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban megrendezett — tanácskozásnak, amelyet a HNF B.-A.-Z. Megyei Bizottsága és a megyei tanács művelődési osztálya közösen hívott össze. A tanév végére kissé elfáradt iskolai, nevelési szakemberek élénk érdeklődéssel figyelték az első látásra talán túl általánosnak, „örökzöld”-nek tűnő — azt Erköl- csiség és magatartás címet viselő — téma kibontását. Dr. Bábosik István, az ELTE egyetemi docense logikusan, világosan felépített, szellemes példákkal alátámasztott előadása a nevelés elsődlegességére, a főleg kisiskoláskorban kialakítandó pozitív tulajdonságcsoportokra hívta fel a figyelmet. Az első magatartásformáló, magas rendű szükséglet a szokás, amely .10 éves korig alakítható legnagyobb hatásfokkal. Ennek megszilárdításában, elsajátításában legnagyobb szerepe a családnak van. Ha nincs a családban már-már automatikussá vált napirend, szokásrend, munkarend, akkor a gyermek nem tudja magát mihez tartani, személyisége labilis, bizonytalankodó lesz, fölösleges energiát fektet az újabb és újabb megtanulandókba, amelyek másnak talán gyerekjátéknak tűnnek. Jó alkalom az év közben elkapkodott rendteremtésre, szabályos, nyugodt munkaritmus kialakítására egy-egy közösen megszervezett nap, hét most a vakáció idején. A vidéken, családi házban nevelkedő gyerekeknek nap mint nap sokféle feladat elvégzésére van lehetőségük, a szülők elfoglaltsága miatt a házi munka nyáron többnyire rájuk marad. Annál több gonddal jár sok lakótelepi gyereknek értelmes, tartalmas elfoglaltságot, munkát találni. De lehetséges! Sőt, meglepően ügyesen fogják ellátni önállóan a „felnőttes” munkákat is, ha megbízunk bennük! Tudom számunkra kényelmesebb, ha egyszerű, de monoton, „primitív” részfeladatra vonjuk be őket, ám sokkal sikeresebb lesz a nevelés, ha komoly, nehéz, legyőzendő cél elé állítjuk a gyermekeket. Igen lényeges, hogy ezeket mindig értékeljük, következetesen, a végzett munka jellegétől függően, más-más módon. Szó volt a rendezvényen a példaképek, az eszményképek, valamint a meggyőződés magatartásformáló hatásáról is. Előzőnél kérdésként vetődött fel a „korszerű” példakép fogalma, a divat, a minták követése, míg az utóbbinál a vita meggyőződést alakító szerepéről beszélt az előadó. A szülőknek, pedagógusoknak sokszor okoz fájdalmat, csalódást, ha a gyerek többre tartja társai véleményét, ízlését, mint a korábban feltétel nélkül elfogadott felnőttét. Nem rendellenes ez, hiszen a fiatal most kortársai előtt mérettetik meg, az ö kíméletlen, kritikus mércéjük alapján, gúnyos, vagy elismerő pillantásaikból következtetve lesz „jó fej”, vagy „béna gyerek”. Ha ellentmondásra, vitára kerül a sor, már nem elég álláspontunkat ismertetni, hanem észérvekkel kell bizonyítanunk, hogy a választható lehetőségek közül éppen az az egyetlen — vagy több — a követendő. A soha ellentmondást nem tűrő, vitatkozásra képtelen felnőtt éppen a legértékesebb tulajdonságokat, az önálló gondolkodás és alkotókészség kifejlődését akadályozza meg a fiatal emberben. Bizonyára mód nyílik a nyári utazások, közös tevékenységek, beszélgetések során olyan, a legkisebbeket is foglalkoztató, sokszor talán szorongást, félelmet keltő problémákról, izgató, felháborító dolgokról is véleményt cserélni, amelyek a haj- szoltabb időkben nem is kerülnek felszínre. Sokan — és ebben oktatásügyünk régi rossz beidegződései is hibásak — féltésből, szerétéiből titkolják el a gyermek elől az élet keményebb, rútabb, de valódi arcát, helyette megszépítő, idillikus képet festenek a valóságról. A felnőtté érő, élesen látó fiatal bizalmát veszíthetjük el ezzel, s saját magával meghasonlott, kiábrándult embert nevelünk így. aki menekülni fog valamerre a rideg, szigorú világtól. A táguló értelmű, a környezettel, társadalommal ismerkedő gyermek hatalmas tömegű ismeretanyag birtokába jut rövid időn belül. Ezek feldolgozása során jártasságokra tesz szert, képességei, készségei kialakulnak. Ezek szilárd, pozitív irányú alakításához következetes, egyenes, nyílt beszédre, világos követelményrendszerre, folyamatos kontrollra, követendő mintákra, hatékony irányításra, rendszeres értékelésre van szükség. Sajnos, a gyakorlat azt mutatja, hogy ma sem az általános iskola, sem a család nem tudja a fenti tényezőket maradéktalanul biztosítani. Talán némileg segít nekünk, gyakorló nevelőknek — - hivatásosaknak, amatőröknek egyaránt —, ha időnként áttekintjük helyzetünket, legégetőbb feladatainkat az utánunk jövő generáció magatartásának, erkölcsének formálása terén. Elődünk, Tóth Pápai Mihály, egy ma is aktuális gondolatot üzen késői utódainak 1797-ben a „Gyermek-nevelésre vezető Útmutatás" című pedagógiai könyvében: „ ... a tsinosságon, az emberség-tudáson, és kinek- kinek az ö betsületinek meg-adásán kívül, e' Világ esmérésére is szükség már gyermek korában vezérelni az embert, hogy annak idejében okosan tudjon, a’mint szoktuk mondani, bánni s élni e’ világgal.’’ (pazar) Amálka és Malvina her- vatag fejecskéje kész emlékkönyv. Teli van életük arany-, ezüst- és szürkebetűs emlékeivel, abból idéznek nagyokat kacagva, vagy a novemberi esőhöa hasonló vigasztalan, csöndes szomorúsággal. — Emlékszel még a matrózra? — kérdezi Amálka kislányos, huncut mosollyal. — Emlékszem — mondja Malvina, és mintha a szemei picit vidámabban csillognának. — Emlék-, szem bizony. Még a rózsákra is, a rózsacsokorra,\ amit, akkor kaptam tőle, amikor megkérte a kezemet. S a Galapagos-szige- tekre. Mindig a Galapagos- szigetekről mesélt. El akart vinni oda, megmutatni a sárkánygyíkokat. Jaj, azok a ronda sárkánygyíkok! Azt mondta, én leszek a Galapagos-szigetek királynője, ha feleségül megyek hozzá. Ö, a bohó fiú! Amálka. te tudod hol vannak azok a szigetek? — Valahol a Csendesóceánban, azt hiszem — i mondta eltűnődve Amálka. — És te, a huszárhadnagyra emlékszel-e még? — Hát hogyne emlékeznék. A csizmája mindig úgy ragyogott, mint a tükör. A bajusza pedig mindig olyan hegyesre volt pödörintve, hogy attól féltem, felszúr rá, akár egy bogarat. Hahaha — kuncogott Amálka. — Ha tudnád, mennyi háborúban vettem részt én akkoriban! Még Napoleon ellen is harcoltam, úgy bizony! Azt mondta nekem, császárnét csinál belőlem, szebb vagyok mint Mária Lujza, vagy hogy hívták azt a híres Napoleonnét. — És mondd Amálka, te mindent elhittél, amit a huszárhadnagy mondott? — Hát... hogy is mondjam. Nem hittem el, de olyan jó volt hallgatni, álmodozni. A?t hiszem, fülig szerelmes volt belém. Sajnos. — Sajnos? Miért baj az, hogy szeretett téged? Amálka gondolatai elkalandoztak, nem felelt. — És te hittél a matrózodnak? — kérdezte később, nyugtalansággal a hangjában. — Ugyan Amálka! Benőtt már nekem a fejem lágya akkor, tudtam, hogy mese az egész, de azért olyan jó volt hallgatni órákon keresztül. Mint gyerekkoromban édesanyám meséit. De egy biztos: nagyon szeretett engem. Majd megőrült .a szerelemtől. Megéreztem. én azt. — Szerelmes volt beléd? — kérdezte Amálka óvatosan, lábujjhegyen tovaosonó szavakkal. — Olyan szerelmes volt, akárcsak a te huszárod. Amálka tekintete elkomorult. — Rég volt, szép volt. Habár... és egy nagyot sóhajtott. — Bizony rég volt, talán igaz sem volt — mondta Malvina. És sehogysem tudta tűbe fűzni a cérnát. — Vajon hol lehetnek most, hogy nézhetnek ki öregen, őszen? — Ki tudja? Azóta sem hallottam róluk. — Amálka — mondta szinte segélykérőén Malvina. — Igen, Malvina. — Tudod te azt, hogy nekem a te huszárod tetszett, hogy belé voltán» szerelmes? — Malvina, csak nem? De hát... miért nem mondtad előbb? — Mi értelme lett volna? — Valóban, mi értelme lett volna? Rég volt. Elmúlt. Ezért most én is őszinte leszek hozzád. Én meg a matrózt, igen a matrózt szerettem, Malvina. De eltitkoltam, nem akartam szomorúságot okozni neked. Malvina bepárásodott szemmel nézett barátnőjére. — Amálka, hát te is? — Igen, én is. Mint ahogyan te. De hagyjuk ezt. Elmúlt. Mert elmúlt, ugye Malvina? — Hát persze. Elmúlt. Felejtsük el. De tudták mindketten, hogy semmit sem felejtenek el. Nagy titokkal lettek gazdagabbak, nagy sötét titokkal. Kifosztották egymást, holott a boldogsággal akarták megajándékozni a másikat. Az ablakon bekukucskált a Hold. Amálka a matróz arcát látta benne, Malvina a huszárhadnagyét. Egyazon arca volt emlékeiknek. Fecske Csaba Piacra termelnek a kertben. Ha van segítség... ■ llillll • H Jenci néni 68 évesen egyedül él egy tanácsi bérlakásban. Betegsége miatt tíz éve csak mankókkal tud járni, férje, édesanyja meghalt, nevelt hánya távol, Budapesten él. Ez pedig itt Szerencs ... Ki nyújt támaszt, ki nyújt segítséget, megértést, szeretetet az idős embernek? Ki O'fíH ...... e IMMSI ül le mellé, ki kíváncsi gondolataira, érzelmeire, ki fedezi fel, hallgatja meg a szellemi erő még mindig friss hajtásait, az ő esetében verseit? Ráhangolódik-e valaki rajta kívül egy kifakadt Purgatórium soraira? S érti-e?: Megfáradt «regek — fekszenek. — Betegek. — F.z itt sir. — AZ a sor. - Csendesen. ~ Haldokol. — Vaksi szem. — Meszes 0r. — Vres iotl a tenyér! — Reumás Ízület, — fájdalom, — szédület... — Gyönge snv. — dagadt láb. — Mivé. leit - az elet? — Nem ér egy - fabatkát! — Nincs kiért — nincs miért, — senki sincs — semmi sincs. — Sem Otthon - sem gyerek - csak jajok - Csak sebek! — Mindenből - kifosztva — napokra elosztva — csak sebek! — Nem egész! — Csupa fel! — Csupa dér — csapa fél... — Se nem holt - se nem ét - csak motyog - gQgiesftl . Jjjlft; Minek er - Minek él? - Minek él? MINEK PXl? S|| jíin a jo — doktor úr — ide nyúl - Szenvedést - hosszabbít - életet - élet ez? - felet ez? — Nem Telet: — Csak Seg.vez — csak jegyez. — ■ oda stúr - rosszabbít. .. —* csak Jegyez —- '• ' v.:— ■ í$ v >-,Vv n. A szépen tagolt mondatok elhalkulnak. Jenci néni, azaz Lakos Károlyné azonnal bizonygatni kezdi, hogy bár ez a verse igencsak boron- gós hangulatot tükröz, a teljes kép nem ez. Beleolvasva a többibe, hiszünk neki, ám a legnagyobb bizonyíték a gyakran megjelenő mosoly az arcán. Régebben az Üj Versekben meg is jelentek költeményei, de a továbbiakban nem vállalta az irodalmi élettel menthetetlenül járó harcot. Bankban, tanácson, állatforgalmi irodában, majd a csokoládég párban dolgozott, onnan került nyugdíjba. Egyedül élve bizony1 nehezebb, de sok segítséget kap, néz hálásan Akácosiné Nagy Ágnesre, a gondozási központ munkatársára. A központból meglátogatják, hetente háromszor kitakarítanak, beszerzik gyógyszereit, s ha megszorul, ami néha megesik, szociális segélyt juttatnak részére. Ezek nélkül a segítségek nélkül Jenci néni versei általában boron- gósak lennének, életét a lét- fenntartáshoz szükséges gyakorlati nehézségek tennék elviselhetetlenné. így pedig minden délben meleg étel kerül az asztalára, jut ideje lemezeit hallgatni, könyveket és újságokat bújni, szellemi frissességét megőrizni. Az orvos, a gondozók látogatása inkább tűnik barátinak, mintsem hivatalosnak. * Az idős emberek apró boldogságokkal is beérik. Ám ezek * hiánya keserűséget, szenvedést okozhat mindennapjaikban. Akik gondoskodnak róluk, tudják ezt. A gondozási központnak, bár alig egy éve alakult meg, sikerült összehangolnia a városban működő idősek klubjait, a házi szociális gondozószolgálatot, és a szociális étkeztetést Szerencsen. A városban 2300-an 60 éven felüliek, és 738-an már a 70. életévüket is átlépték. Közülük jelenleg több mint 500 idős embernek nyújtanak valamilyen formában segítséget a központ munkatársai. Mindezt négy főállású és négy tiszteletdíjas gondozónő végzi, akik a koruknál és egészségi állapotuknál fogva saját maguk ellátására képtelen embereket ápolnak, látnak el étellel, fűte- nek, bevásárolnak, és takarítanak. Nem lehet könnyű dolguk, különösen télen. A szén, olaj bekészítése, de sok esetben a begyújtás is feladatkörükhöz tartozik. Ilyenkor megnő a súlyos betegek száma, így a gyógyszerrel való ellátás, az orvos kihívása tetézi munkájukat. * Az idősek klubja otthonos helyiség Szerencsen. Azt hihetnénk, hogy itt csak üldögélő, beszélgető, unatkozó emberekkel találkozhatunk, ezzel szemben serénykedő, • dolgos kezek nyoma fedezhető fel mindenütt a ház körül. A kertből mintakert válhatna, olyan szépen nő a zöldségféle. Kicsit javul az idő, s máris a gyomok után kutatgat, sok-sok munkát látott kéz. A szoba foteljein térítők, kézimunkák, s mint kiderül, még a férfiak is besegítenek, hiszen így jut a klub egy kis pénzhez, amit ebben az évben például az egri országos nyugdíjas-találkozóra való utazásra gyűjtenek. Reggel nyolctól délután háromig huszonegyen töltik itt napjaikat. Balatoni bácsi 92 éves, jelenleg ő a legidősebb tag, de nem hagyja ki a kirándulásokat. Legutóbb a Tokaji Vízügyi Igazgatóság jóvoltából ötve- nen az ondi és a taktahar- kányi klubokkal közösen, kedvezményesen utazhattak végig hajóval a Tokaj és Sárospatak közötti Bodrog-sza- kaszon. Ez nagy élmény volt, ettől talán csak az ajándékoknak örülnek jobban, árulja el bizalmasan a klubvezető, Fazekas Ferencné. S ebben sincs hiány. Patronáló vállalatok, a KfSZ-esek szereznek örömet segítségükkel a hétköznapokban. * A másik klub Ondón működik, és terveznek egyet a fecskési részre is, ahol napjainkra négy utca öregedett el. Ez szállást is nyújtana 25 idős ember részére. Lapis Tiborné, a szerencsi tanács szociálpolitikai előadója, munkatársaival tervezget, kalkulál, hogy az eddig valamilyen ellátásban részesített 496 idős emberen kívül még többen érezhes- senek támaszt a hátuk mögött. Tavaly hatvanhatan — környezettanulmány alapján — rendszeres szociális segélyt, (1364 ezer forint!), 312-en kaptak rendkívüli segélyt a városban és vonzás- körzetében. Mivel a csökkent képességű és mozgássérült emberekkel is osztályuk foglalkozik, azok utazási lehetőségeihez üzemanyagköltséggel járulnak hozzá. A támogatásban részesülők minimális térítést fizetnek ebédjükért, általában 7,30 és 21,90 forint között. De nemcsak ezzel veszik le a gondot a vállukról, hiszen a téli tüzelő vásárlásában „elintézik” a soronkívüliséget részükre. Már hagyomány, hogy nyáron ingyenes üdülést tudnak szervezni Kékeden és Má- lyiban 20 gondozottnak. Nagy várakozás előzi meg a most épült kétszáz személyes szociális otthon átadását. Nagy Zsuzsanna Fotó: Balogh Imre ...szükség már gyermek korában vezérelni az embert...' Jenci néni mosolyog - versel nem fogott rajta az idő.
