Észak-Magyarország, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-05 / 159. szám
1988. július 5., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 flz SZKP országos értekezletének határozatai (Folytatás az 1. >oldalról) meg kell szüntetni az indokolatlan korlátozásokat a társadalom életére, a környezeti helyzetre vonatkozó statisztikai információ felhasználásában, ki kell alakítani a korszerű információs technológiára épülő adatgyűjtési, adatfeldolgozási és terjesztési rendszert, biztosítani kell az összes könyvtár hozzáférhetőségét, törvényben kell szabályozni a levéltári anyagok felhasználását. A határozat külön kiemelte a tömegtájékoztatási eszközök szerepének fontosságát a nyilvánosság kiszélesítésében. Megengedhetetlennek nevezte a sajtó bíráló megnyilatkozásainak elfojtását ugyanúgy, mint a nem hiteles információk nyilvánosságra hozatalát. Hangsúlyozta, hogy a nyilvánosság feltételezi a tömegtájékoztatási eszközök társadalmi, jogi és erkölcsi felelősségét. Senkinek nincs monopóliuma az igazságra, senkinek nem lehet monopóliuma a nyilvánosságra sem — mondja a határozat, amely a továbbiakban állást foglal a nyilvánosság jogi biztosítékainak megteremtése mellett, ami magában foglalja a szovjet állampolgárok tájékozódási jogának alkotmányos rögzítését is. A határozat kitér arra, hogy szabatosan körül kell írni a szükséges titkosság, a szolgálati titkok határait, meg kell jelölni a felelősséget állami és katonai titkot képező értesülések, valamint olyan egyéb értesülések terjesztéséért, amelyek sértik az állampolgárok törvényes jogait, kárt okoznak a közrendnek, a -biztonságnak, a lakosság egészségének és erkölcsiségének. Nem érvényesíthető a nyilvánosság a szovjet állam, a társadalom érdekei, a személyiség jogai rovására, háború és erőszak, fajgyűlölet, nemzeti és vallási türelmetlenség hirdetésére, a kíméletlenség propagandájára és a pornográfia terjesztésére. A szovjet pártértekezlet határozatot hozott a nemzetek, nemzetiségek közötti viszonyról. A határozat megállapítja, hogy a soknemzetiségű szovjet állam kialakulásának kezdeti szakaszára jellemző dinamizmust megtörte a nemzetiségi politika lenini elveitől való eltávolodás, a törvényesség megsértése a személyi kultusz időszakában, a pangás ideológiája és pszichológiája. Abszolutizálták a nemzetiségi kérdés megoldásában elért eredményeket, olykor problémamentesnek tüntették fel a nemzeti viszonyokat, nem vették kellően tekintetbe az egyes köztársaságok, autonóm közigazgatási egységek és nemzetiségi csoportok társadalmi, gazdasági, kulturá- lis fejlődésének szükségleteit. Nem oldottak meg idejében sok olyan súlyos kérdést, amelyet a nemzetek és népcsoportok fejlődése vetett fel. Társadalmi elégedetlenség jelentkezett, s ez olykor konfliktusjelleget öltött. A szovjet pártértekezlet ebben a határozatában történelmi fontosságú feladatnak nevezte a nemzetiségi politika lenini normáinak megerősítését, a torzulások kiigazítását. A határozat szorgalmazza a szövetséges köztársaságok és az autonóm közigazgatási egységek jogainak bővítését, mégpedig oly módon, hogy határolják el a Szovjetunió és a szovjet köztársaságok illetékességét, decentralizálják az irányító funkciók jelentős hányadát, fokozzák a köztársaságok önállóságát és felelősségét a gazdasági, a társadalmi és a kulturális fejlesztés, valamint a környezetvédelem terén. Legyen minden köztársaság érdekelt saját gazdasági tevékenységének végeredményében, amely alapja lesz saját jólétének, a szovjet állam közös gazdagsága és hatalma gyarapításának — mutat rá a határozat. A pártértekezleti okmány kiemeli, hogy a gazdaság és az egész társadalmi élet in- ternacionalizálódása törvény- szerű folyamat, s hogy a nemzeti korlátoltságra irányuló bármilyen törekvés csak gazdasági és szellemi elsatnyuláshoz vezethet. Törvényben kell meghatározni a köztársasági és helyi költségvetések kialakításának minőségileg új mechanizmu- 1 sát, s lényegesen fokozni kell ezek szerepét a területi egységek társadalmi és gazdasági fejlesztését érintő kérdések megoldásában — hangsúlyozza a határozat, amely további közvetlen kapcsolatokat sürget a szövetségi köztársaságok között. Szorgalmazza a politikai rendszer azon intézményeinek aktivizálását, amelyek révén felszínre hozhatók és egyeztethetők a nemzeti, nemzetiségi érdekek. Fontos, hogy minden nemzeti területegységben szellemi haladás kísérje a gazdasági és a társadalmi haladást, támaszkodva a nemzetek és népcsoportok kulturális sajátszerűségére. Legyen a soknemzetiségű szocialista kultúra egész társadalmunk eszmei-erkölcsi konszolidációjának hatalmas tényezője — mondja az okmány. Gondoskodni kell arról, hogy a saját állami-területi egységeik határain túl élő; vagy ilyennel nem rendelkező nemzetiségek több lehetőséget kapjanak kulturális igényeik kielégítésére, kulturális központok létrehozására, a tömegtájékoztatási eszközök használatában és vallási téren. A határozat állást foglal mind a nemzeti nihilizmussal, mind pedig a nemzeti elkülönültséggel szemben. Megkülönböztetendőnek tartja a valóságos nemzeti érdekeket azok nacionalista eltorzításától. A nemzeti kizárólagosságra való bármiféle igény megengedhetetlen és sértő, egyebek között arra a népre nézve is, amelynek nevében megfogalmazzák. A miskolci szolgáltatóipari párt-vb felmérte, mennyiben alkalmazzák a hatáskörükbe tartozó huszonkét miskolci-borsodi szolgáltató vállalatnál a számítástechnikát. Kiderült, hogy a termelési, irányitói és ügyviteli munkát elsőként - már 1975-ben - a Miskolci Építőipari Vállalatnál segítették számítástechnikai berendezések. Ma már olyan kommunális vállalatokhoz is betört, mint a településtisztasági, vagy a temetkezési vállalat. Továbbra sincs még számítástechnika az Avas Bútorgyárnál, a Patyolatnál, s a Miskolci Kertészeti Vállalatnál. A meglevő gépparkot az IBM PC/XT/AT berendezések uralják (68 darab), de használnak a vállalatok 31 darab Commodore—64-est is. A távhőszolgáltatók és a megyei vízművesek hálózatban használják a hardvereket. Kilenc vállalat bérmunkában futtat rendszereket olyan nagy számítógépeken, mint az R—22-es, R—35-ös, vagy R—40-es. Nem olcsó mulatság, hiszen egy R—22-es gép óradíja 4—5 ezer forint... A programokat (szoftvereket) részben vásárolták, részben saját maguk fejlesztették ki, s a vállalati gépeken futtatják a gazdasági egységek. Ilyen szoftverek segítik számos helyen a bérügyi munkát, az árjegyzékek készítését, a számlázást, a kéményseprőknél a sormunka nyilvántartását, az anyag- gazdálkodást, a vízműveknél a vízforgalom és a hálózatveszteség nyilvántartását, a MIK-nél a bérleményi számlázást és a hátralékok nyilvántartását, és így sorolhatnánk tovább. Igen sokat segítettek a vállalati munka hatékonyságának növelésében a vásárolt programok is. Így például a bruttósításoknál, a vízdíjnyilvántartásnál, a készáru raktári nyilvántartásánál, vagy az anyagkönyveléseknél. Tizenhárom borsodi szolgáltató vállalat használ adatbáziskezelő, vagy más integrált rendszereket. Az új gazdasági szabályozórendszer — állapította meg a szolgáltatóipari párt-vb — serkentőleg hatott a vállalatoknál a számítástechnika alkalmazására. Hiszen olyan nagy munkákban is segíti őket, mint az Áfa. vagy például a személyi jövedelem- adó számítása. Igyekeznek a -vállalatok a személyi feltételeket is biztosítani. Ma már kilenc felső-, három középfokú számítás- technikai végzettségű szakember dolgozik a huszonkét vállalatnál, nem beszélve a tanfolyami végzettségűekről. Nyilvánvaló, hogy ezek a számok már a közeljövőben pozitív irányban és rohamosan változnak, hiszen a számítástechnika . alkalmazása nélkül ma már aligha képzelhető el korszerű vállalat. Arról nem beszélve, hogy az alkalmazásra tág teret ad a termelés is, hiszen a most szóban forgó gazdasági egységek esetében e terület a legtöbb helyen még fehér foltnak számít. Ny. I. Csúcstechnika a műtőben Minden csoda három napig tart, még az olyan, szenzációkban bővelkedő területeken is, mint a szervátültetés. De dr. Henfi Bis- mouth párizsi sebész bravúrja már háromhetes is jócskán elmúlt, a szakemberek mégsem tudnak napirendre térni fölötte. Májátültetésről van szó, ami önmagában sem rutinműtét. A döbbenetes azonban ez esetben az, hogy a műtéttel egy szervet két, egyéb módon menthetetlen beteg kapott meg. Végül is a szükség vitte rá a párizsi sebészt az elkeseredett próbálkozásra. Egy, a klinikai halál állapotában levő, balesetet szenvedett fiatalember mája az immunológiai vizsgálatok valamennyi mutatója alapján tökéletesen egyformán bizonyult alkalmasnak két, ugyancsak egyformán veszélyeztetett asszony számára. „Iszonyatosan súlyos döntés elé kerültem. Etikus ember nem vállalhatja, hogy ő döntse el: melyik beteg éljen tovább, és melyiket ítélje halálra. Én legalábbis nem vállaltam” — mondta a nem mindennapi műtét után a sebész. Salamoni döntéssel a létfontosságú szervet megfelezte: egyik részét a 40 éves betegbe, másik felét egy 54 éves asszony szervezetébe ültette át. Azóta mindketten elhagyták a kórházat. Fojtán L. felvétele Födémbeemelés Fáziskésésben a Digép A megyei és a Miskolc városi párt-végrehajtóbizottság 1983. januárjában együttes állásfoglalást fogadott el, amelyben részletesen megfogalmazták, az akkor csúcson levő Diósgyőri Gépgyárral szembeni, a magas színvonalú gazdálkodást továbbra is biztosító elvárásokat. Már akkor sejteni lehetett, hogy a vállalati gazdálkodásban Viharfelhők tornyosulnak a patinás, nagy múltú gyár felett. Egyértelműen kitetszett ez a gondosan összeállított jelentésből, Balázs Ferenc, gazdasági igazgató szóbeli kiegészítőjéből, majd a helyenként ugyancsak szenvedélyes hangú, kiváltó vitából is. E Vita néhány órája alatt mindenki elismerte azt, amit a jelentés is egyértelműen megfogalmazott: a Digép kollektívája az intézkedések ellenére sem tett maradéktalanul eleget a velük .szemben támasztott követelményeknek. A vállalat az 1983 óta megváltozott külgazdasági piadi viszonyokhoz a gazdálkodósban bekövetkezett szabályozómódosításokhoz nem tudott eredményekkel igazólhiatóan alkalmazkodni, az alkalmazkodó készség nem megfelelő. Az elmúlt öt évben a határozatok ellenére sem javult a belső irányítási és érdekeltségi rendszer, a gazdaságpolitikai munka nem kellő hatékonyságú, a miindennlapos termelési gondok rendezése elvonja a szellemi .kapacitások jelentős részét, s emiatt nem tudnak a vállalat jövőjével megfelelő mélységben foglalkozni. Növeli a gondokat, hogy a gépek és a berendezések jelentős része elavult, s így a magasabb műszaki követelményeknek egyre nehezebb megfelelni. A különböző fórumokon elhangzó véleményekben mind nagyobb teret kap a vállalati stratégia hiányossága, a taktikai célkitűzések megjelölésének elhúzódása. A bizonytalanság zavart okoz a célkitűzések értelmezésében, amit fokoz a végrébaj fásban tapasztalható következetlenség. A megyei és a miskolci párt-vb már 1983-ban jól látta — mutatott rá a gazdasági igazgató —, hogy esalk rövid idő kérdése a Di- gépben a szerkezetváltás szükségessége. Ám ez — fogalmazták meg később többen is — elmaradt. A vállacsúcs után hullámvölgy következik. A Miskolc városi párt-vb. hamarosan napirendre tűzi, mi valósult meg a gépgyárban az akkori állásfoglalásból. Erre készülve tekintette át a vállalati párt-végrehajtóbizottság Gáspár József titkár vezetésével az 1983 óta megtett utat, s ,'a jelenlegi helyzetet a legfontosabb posztokon álló gazdasági vezetők bevonásával. latifal megvalósult fejlesztések nem, vagy csak alig tekinthetők szerkezetváltásnak, noha — amint ezit Varga István, termelési igazgató és más felszólalók is bizonygatták — történtek előrelépésék is. Ennek ellenére, ha a ma követelményéiből indulunk ki, a Digép fáziskésésben van, az állásfoglalás határozatai nem teljesültek. A testületi ülésen szenvedélyesen boncolgatták az okokat, s kereslték a kivezető utat a nehéz helyzetből, s a választ arra: mi az, ami a vállalattól független, objektív erőként hatott, s mi az, amit gyáron bélül kellett volna, kellene másként csinálni ? Mert vajon mennyiben hibáztatható a Digép azért, hogy néhány éve alapvétőén megváltoztak a piaci pozíciók, a hagyományos közel- keleti piacok fiizétőiképtelen- né váltak? Avagy tehetnek-e arról a gépgyárlilák, hogy a külkereskedelmi szervektől csak gyéren csordogálnak feléjük a piaci információk, akadályozva ezzel fontos döntéseik meghozatalát? Viszont biztos, hogy a gyáron belül is lehet tenni a minőségi munka követelményeinek teljesüléséért, a szállítási határidők betartásáért, azért, hogy a Digép-tenmé- kék árban is versenyképesek legyenek a világpiacon, hogy a ráfordítások egy-egy terméknél ne legyenek túl magasak. Mint ahogyan az is belső Ok, hogy az elmúlt nyolc évben a vállalat belső irányításában, érdekeltségi rendszerében, szervezettségében nem történt alapvető változás, vagy, hogy a más nagyvállalatoknál sikerrel bevezetett, teljesdtménynöve- lő módszereket lényegében ki sem próbálták a Digép- ben. Sok minden közrejátszott abban, hogy a gyár nem tudott kellően felkészülni a szerkezetváltásra. Jól érzékeltette ezit Murányi Gyula, műszaki igazgató felszólalása is, aki rámutatott, hogy bizony nemegyszer kötelezték a vállalatot egyes, igaz, jól jövedelmező termékek gyártására, ám amikor ezek megszűntek, helyüket nem tudták feltölteni rendeléssel. S ez az út egyenesen vezetett a mához, 1988-ihoz, a termelés és értékesítés ütemének csökkenéséhez, a készletnövekedéshez. Nagy hangsúlyt kapott a vitában a kiüt keresése. Elképzelések vannak Diósgyőrben. Ám ezek megvalósítása új gondolkodásmódot igényel, hogy mindenki keresse a megoldást, szűnjön meg az egymásra mutogatás, a tényleges teljesítményeiket fizessék meg... Az egyéni érdekék helyett az összvállalati érdeknek kell érvényesülnie. Sokat segíthet, ha 1989. januártól a vállalat valamennyi szervezetére — amelyek átformálása is felvetődött a Vita során — kiterjesztik az önelszámolási rendszert. A termékszerkezet-váltásnak egyebek között lökést adihiat a fénykábelsodró gépsor konstrukció kialakítása, a korszerűsített dízelmotoros targonca gyártása, vagy — ha megvalósul — a hazai személygépkoesi- gyártásli programhoz való csatlakozás. Rácz Ferenc a pártbizottság titkárának helyettese mondta a vitában: ma sokan bizonytalannak látják a jövőt a gyárban. Ez érzékelhető abban, hogy a romboló hatású találgatások száma megnőtt. Ezért fontos a mai helyzetben a nyílt, és őszinte tájékoztatás, a reális jövőkép megalkotása. Am ennek a jövőképnek csak a felvázolása is óriási feladat. De, hogy halogatni nem lehet tovább, hogy a helyzetelemzés, a helyes vállalati stratégia és taktika kidolgozása, a fő célok kijelölése nem várathat tovább magára, azt jól érzékeltette a mostani végrehajtó bizottsági ülés is. S minden bizonnyal még inkább érzékeltetni fogja hamarosan a felsőbb testületek előtti számvetés. Nyikcs Imre
