Észak-Magyarország, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-04 / 158. szám

1988. július 4., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Laczó József felvételei Miért lassult le az építés üteme? Beruházási helyzetkép Borsodból Egy kisebb nyájban gyö­nyörködöm itt, a Takta partján. Mintegy hatvan juh látványa nem különös még maszek portán sem, hiszen láttam én már egy téeszelnök tulajdonában há­romszázat is. Igaz, ő külön juhászt tar­tott, ami bizony itt is el­kelne. De hát Taktaszadán csupán a múlt tisztelete, örökségünk megmentésének vágya késztette Magyar Gábor körzeti orvost, hogy csavart szarvú rackákat tartson: fehéret-feketét. De van itt két magyar szürke üsző is, úgyhogy rögtön a Hortobágy jut az eszembe, meg a harminc évvel ez­előtti, rézgombos szarvú két nagy szürke ökör, ami­ket házszomszédunk tar­tott, hogy naponta végig­bandukolja velük a rázós utat Csillagtanyára, meg vissza. Képzelném ide a pulit is, de hát más hűsé­ges terelök vannak helyet­te, a szintén ősi magyar kutyafajták — a mudi és a pumi. A fecskehasú mangalicák és a szőke mangalicák kényszersufniban szoronga­nak tízen. És újra csak elő­tolakodik gyerekkori emlé­keim közül a göndörszőrű coca, ami úgy a szívünk­höz nőtt turpisz orrával. Becézgettük is eleget, va- kargattuk a hátát, toká­ját, és amikor megelégel­te, másik oldalára fordult, hogy azt is vakargassuk. így múltak el az évek, így múltak ki a háziállatok egyes fajtái, hogy most itt elevenedjenek mcf egy or­vosi lakás zsúfolt udvarán. Természetes környezetben bizonyára szebben mutat­na az a hét fajtatyúk, amiből összesen száz kapirgál az udvaron. Nemcsak a tel­jesség kedvéért sorolom fel e fajtákat, hanem azért, hogy mások is tudjanak a magyar kendermagosról, a magyar fehérről, a magyar sárga parlagiról, a pofás­tyúkról, a magyar és erdé­lyi kopasznyakúról. A he­tedik fajta a bőrzi, amely olyan ronda, hogy az orvos szerint csak azért tartot­ták egyes vidékünkön, mert félt tőle még a görény is. Ez nem is csoda, kicsi, rit­ka szárnytollai előre áll­nak, alatta csupasz bőre vereslik. Ha a baromfiak között időzünk, említhető még a magyar kacsa és a magyar fodroslúd. A körzeti orvos kényte­len a szomszédok istállóit is bérbe, venni, a lovakat — kisbérit, mezőhegyesi fél­vért — egy harmadik he­lyen találjuk, ínséges he­lyen, lóhoz teljesen méltat­lan környezetben. Nem is beszélve a szamárról, ame­lyet száz kilométerrel odébb helyezett ideiglenes gaz­dája, várva a kedvező le­hetőséget. Mert a lehetőség nem rea­lizálódott, pedig ígértek a falu vezetői tágas istállót, rétet, kaszálót, de hát ed­dig nem jött össze. Pedig kár érte, mert így tönkre­megy lassan-lassan ez az állomány. A rackák egy­mást böködik a szűk he­lyen bezárva, az egyik ló már lesérült, s a szétszórt jószágokat ki tudja vé­gig gyönyörködni, amikor rossz körülményeiket látja? Pedig így volna szép az ál­lomány. Egyikük a Horto- bágyról, a másikuk Gödöl­lőről, Debrecenből vagy ta­nyasi portáról került az élő „múzeumba". Mert azt szeretné elérni szenvedé­lyes gyűjtési munkával a körzeti orvos, hogy bemu­tathassa őseink háziállata­it, a külterjes állattartás néhány egyedét. Keres-kutat hozzá nép­rajzi anyagokat, irodalmat, videót, írott és mondott ha­gyományt, hogy egyszer be­mutathassa szükebb pátri­ánk fiataljainak, hogy ez­által erősödjenek a gyöke­rek, csiszolódjanak a ha­gyomány ifjú tisztelői. Dr. Magyar Gábor abból indult ki, hogy sajátos világunk­ban túlzottan sokat foglal­kozik az új generáció a narkóval, a krimivel, a por­nóval. Az igénytelenséget szeretné ellensúlyozni a nemzeti öntudat és jellem erősítésével, az ő sajátos hagyományőrzésével. Taktaszadára is azért jött, mert remélte, hogy munkája mellett e szép és nemes hobbi részére jobb feltételeket tud teremteni. Még lovagolni is tanítanák a fiatalokat, hiszen felesé­ge ennek nagy mestere, de hát a korlátok megmarad­tak, ezért más lehetőséget keres az orvos. Érdeklőd­tek már Szentendréről, kü­lönböző utazási irodáktól. Kár volna érte, ha egy na­pon arra ébrednénk, hogy ez a sokszínű ősi állomány, mely megyénkben kétség­telenül egyedülálló, vala­hol másutt gyönyörködtet­né a szemeket. Bekecsi Szabó László MEZOGAZDASAGI ÖRÖKSÉGÜNK MENTÉSE: KÖZÜGY Amerikai tudások a követ­kező kísérletet végezték: növelték az atmoszféra szén- dió xid-taritalmát, és arra az eredményre jutottak, hogy a mezéi termények zömének hozama körülbelül egyhar- madával, a gyapoté pedig egyes esetekben 118 száza­lékra nő. A természeti fel­tételeket maximálisan meg­közelítő körülményék közöti mind az öntözött kultúrák­nál, mind a csekély vízigé­nyű növényeknél jó eredmé­nyéket értek el. ötszáz pprr (a jelenleginél mintegy afe­lévél nagyobb) széndioxid koncentráció mellett a hoza mók növékedése 50 százaiéi körül mozgott. kell az asztalra letenni. — Mire kell még ügyelni a versenyeztetésnél? — A költségtényezők mel­lett az eddiginél jobban fi­gyelembe kell venni a vál­lalkozók felkészültségét, • megbízhatóságát. — Ebből is adódhat prob­léma? — De még mennyire. Itt vannak például az építőipari feladatokat vállaló kisszövet­kezetek, vagy termelőszövet­kezetek építőipari tevékeny­séggel foglalkozó mellék­üzemágai. A megyében az általunk szervezett, illetve koordinált munkák több, mint negyven százalékát ezek a kisszervezetek végzik, amelyek egyáltalán nem, vagy csak kismértékben rendelkeznek referenciával. Az kétségtelen, hogy vállal­kozási áraik lényegesen ked­Vezetékes ivóvíz Károlyfalvának Vezetékes ivóvízhet jut a közeljövőben a Sátoralja­újhelyhez tartozó Károlyifial­va lakossága. Ennek meg­valósítására vízműtársulaitot hoztak létre az érdékelt la­kosság részvételével. A tár­sulati közgyűlés megszavaz­ta a családonkénti 25 ezer forint érdekeltségi hozzájá­rulást. Hozamnövelés széndioxiddal (Folytatás az 1. oldalról) — Az idén tizenkilenc fel­adatra hirdettünk versenyt — mondja Batta Mihály, a Borsod Megyei Beruházási Vállalat igazgatója. — A ti­zenkilenc versenytárgyalás közül tizenöt fejeződött be, az értékelés alapján kilenc bizonyult eredményesnek, ami nem túl jó arány — tet­te hozzá az igazgató. — Mi lehet az oka a ver­senytárgyalások eredményte­lenségének? — kérdeztük. — Többségében azzal a helyzettel találjuk szemben magunkat, hogy az igények, az egy-egy létesítmény meg­valósításával kapcsolatos el­képzelések messze meghalad­ják a meglévő pénzügyi, fi­nanszírozási lehetőségeket. A megrendelők sokszor úgy vannak vele, hogy csak kez­dődjön meg egy beruházás, s idő múltán majd csak elő­teremtik valahonnan hozzá a pénzt is. Ezt a gyakorlatot régebben még elnézték az il­letékesek, ma viszont már mind ritkábban fordulluit az elő, hogy fedezet nélkül fog­hat hozzá valaki egy-egy beruházáshoz, fejlesztéshez. — Itt van például az encsi áruház bővítésének ügye — említi. — Ebben az esetben is szembe találtuk magun­kat a pénzhiánnyal, ugyanis lényegesen kevesebb az áru­házbővítésre, illetve rekons­trukcióra rendelkezésre álló pénzügyi fedezet, mint amennyi feladatot a megbízó és a kivitelező kitűzött. — Ilyenkor mi történik? — Mivel eredmény az újabb versenyeztetéstől sem remélhető, a megbízást köz­vetlen megrendeléssel lehet kiadni a kivitelezőnek, ugyanakkor újra kell gon­dolni a megvalósítandó célo­kat, s át kell értékelni a költségekkel kapcsolatos el­képzeléseket is. Azaz vezőbbek, mint a jól szer­vezett építőipari vállalatoké, vagy ipari szövetkezeteké. Viszont igen gyakori, hogy a határidőket ezek a kisszerve­zetek nem tudják tartani. Az is többször előfordul, hogy a Beruházási Vállalatra hárul a szóban forgó építő­ipari szervezetek munkájá­nak koordinálása, illetve el­lenőrzése. Műszaki ellenőre­inknek pedig nem kevésszer művezetői munkát is el kell látniuk. — Még egy kedvezőtlen jelenségrg hívom fel a fi­gyelmet — mondja. — Az utóbbi időben azt tapasztal- . juk, hogy a kivitelezői teljesít­mény csökken, ami általános, vagyis minden építőipari szervezetre vonatkozik. Sze­rintem ebben közrejátszik, hogy időnként akadozik az építőanyag­ellátás, ami végső soron határidő­eltolódásokat okoz az adott létesítmény megvalósításá­ban. Ezzel persze nem aka­rom felmenteni a kivitelező­ket, ugyanis megeshet, hogy a szervezettség hiánya is hátráltatja a munkát. — Az utóbbi időben na­gyot változott az épületek, lakóházak külső megjelenése. Mivel magyarázható mindez? — Ezzel nem csupán az egyhangúságnak üzennek ha­dat a tervezők és az építők, de minden bizonnyal belefá­radtak a lapos tetős épületek szigetelési problémáiba is, amelyek hosszú évek óta szinte megoldhatatlan fel­adat elé állították az építő­ket. A magastetős épületek­nél ilyesmi nem fordul elő, annál inkább a tetőfedő-, il­letve faanyaghiány. — Az idei terv milyen fel­adatokat ír elő a Borsodber számára? — A vállalatunk lebonyo­lításában 1988-ban 1,3 milli­árd forintnak megfelelő épí­tési teljesítést kell Borsod megyében — Miskolc kivéte­lével — elérni. Hogy meny­nyire lelassult a beruházások üteme, arra elegendő meg­említeni az első negyedév 12,8 százalékos teljesítését, ám féléves szinten sem ró­zsás a helyzet, 32—34 száza­léknál aligha remélhetünk többet. — Az építési feladatok is átrendeződtek. — A legszembetűnőbb, hogy erőteljesen csökkent a lakás- beruházás, az idén a tavalyi több, mint félezerrel szem­ben mindössze 159 lakás elkészítésére kaptunk megbí­zást. Szerencsére más terüle­ten nem csökkentek ilyen drasztikusan a beruházások. Ebben az évben egyebek kö­zött száz óvodai férőhelyet, 22 általános iskolai tanter­met, hat tornatermet, egy tornacsarnokot, csaknem há­rom és fél ezen- négyzetméter kereskedelmi és szolgáltató­ipari létesítményt kell üze­meltetésre átadni. De vannak feladataink az egészségügy területén is, így például ti­zenhárom orvosi rendelőnek, kell ebben az évben elké­szülni, ugyanakkor 42 kórhá­zi ággyal bővítjük egészség- ügyi intézményeinket, hogy csak a leglényegesebb mun­kákat említsem. Lovas Lajos szolidabb terveket Jó ütemben haladnak a Bodrogköz meliorációs munkái. Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság sárospataki szakaszmérnökségének dolgozói Nagyho­mok és Tiszacsermely között csatornát építenek. Erről a munkáról készült képriportunk. Folyamatosan érkeznek a különböző gyümölcsfélékkel megrakott gépkocsik a Mis­kolci Hűtőházba, ahol három műszakban dolgozzák fel a Folyamatos műszak a hűtőházban terményeket. Eddig már mintegy 3000 tonna nyers­anyagot dolgoztak fel, és a gyors fagyasztással tartósított áru a hűtőkamrákban várja az elszállítást. A hűtőházba folyamatosan érkezik az egyik legfonto­sabb termény, a zöldborsó. A feldolgozásban a leszerző­dött mennyiség felénél tar­tanak, s eddig mintegy 1600 tonnát tartósítottak. Meg­kezdték a málna feldolgozá­sát is. Ugyancsak feldolgozó sorokra került a fekete- és a piros ribizli. Ám ezeknek a termékeknek a felvásárlási ára a hűtőház megítélése szerint irreálisan magasra szökött — ezért a jelek sze­rint, csak annyi kerül felvá­sárlásra, amennyi a hűtőház exportkötelezettségének tel­jesítéséhez elegendő. Feldol­gozásra érkezik jelenleg még a szomolyai cseresznye. Ezt a szív alakú, kemény húsú gyümölcsöt is exportra ké­szítik. Részint mert a szál­lítást jól bírja, részint pedig mert különböző élelmiszerek színezésére külföldön szíve­sen vásárolják. Beérkeztek az első meggyszállítmányok, és továbbra is készítenek gyorsfagyasztással brokkolit. Ennek feldolgozását a tervek szerint egészen őszig folytat­ják, hogy exportkötelezett­ségüknek maradéktalanul eleget tudjanak tenni. „Lefutott” már a korai érésű termékek közül az eg­res, valamint gyakorlatilag a cseresznye. A nagyüzemek mellett a kistermelőktől is vásárol a hűtőház. Csatornaépítők

Next

/
Thumbnails
Contents