Észak-Magyarország, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-30 / 181. szám
1988. július 30., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 Csak röviden... KÉZILABDA. Tegnap felkészülési kézilabda torna kezdődött Kazincbarcikán. A Kazincbarcikai Sütőipari Ki- mizsi szakosztálya öt női együttes részvételével rendezi az eseményt, amelyre a Kun Béla úti általános iskola pályáján kerül sor. Az esemény ma folytatódik, az utolsó találkozó 17 órakor kezdődik. HÁRMASPRÓBA. Az NSZK-beli Rothban rendezik meg vasárnap a hármaspró- bázók (triatlonisták) Iron- man elnevezésű versenyét, amelyen rajthoz áll a miskolci Kropkó Péter, a legjobb hazai képviselője a sportágnak. Amennyiben az első 25 között végez, teljesíti a kiküldetési szintet a Hawaiiban lebonyolításra kerülő viadalra. Egy héttel ezelőtt rendezték meg * Miskolcon az országos egyéni salakmotoros, bajnokság második fordulóját. Az eredmények ismertek, Adorján győzött Kocsó és Petrikovics előtt. Az eseményről készített tudósításunkban leírtuk, hogy a Jawa-motorok nyergében ülőknek szinte nem volt esélyük . a Goddennel, illetve GM-mel rendelkezőkkel szemben. (Ez utóbbit az olasz Giuseppe Marzottóról nevezték el. aki tevékeny szerepet játszott a gép kifejlesztésében, s korábban maga is elismert, jó nevű sportolókéit húzta a gázt.) A hét közepén telefonon hívott bennünket Debrecenből Piroska István, a Hajdú Volán szakosztályvezetője, s felhívta figyelmünket egy tévedésre. Arról informált, hogy Adorján Zoltán nem a GM- mel motorozott a Népkertben, hanem a tartalék gépét állította csatasorba. Márpedig az Jawa-masina! Beszámolónkban GM-et „tettünk” Adorján alá. Nos, bakiztunk, mégpedig azért, mert nem győződtünk , meg a verseny színhelyén arról, ki melyik gépével indul. Adorjánnak van GM-mótorja, de a szakosztályvezető tájékoztatása szerint azt kímélték, hiszen hamarosan a világbajnoki sorozatban kell — több fronton is! — helytállnia a debreceniek kiválóságának. Érdekelt az egyéniben, a párosban (ott már a döntőben szerepelhet társaival), s a „B” csoportos csapatküzdelmckben is jók az esélyeink a legjobbak közé kerülésre. Feladat tehát akad jócskán, nem ígérkezik könnyűnek a helytállás, bár, Adorjánt ismerve, a siker rajta igazán nem fog múlni. Ami pedig a miskolci szereplését illeti: győzelmének az értéke a fentiek ismeretében jelentősen nőtt, végtére is a Goddennel mindent megpróbáló Ko- csót volt képes „féken tartani”. Készülődnek a megyei bajnokságban ■ szereplő együttesek az augusztusi rajtra. Ki így, mások másképpen. A minap Göncön jártunk, volt alkalmunk szót váltani dr. Puskás Lászlóval, aki körzetorvosi munkáján túl — hobbiból? sportsze- retetből? — edzői teendőket is ellát. A, csapat öt éve került fel az I. osztályba, s azóta évről-évre jobban szerepel. Stabil gárdává nőtte ki magát, hazai környezetben jószerével pontot sem veszít, egyre stílusosabb a játéka. A kisebb településeken — így Göncön is — heti 2—3 gyakorlásra nyílik lehetőség. Vannak persze „veszélyes” időszakok is, amikor a munka frontján kell helytállniuk a sportolóknak. A legtöbben a termelőszövetkezet dolgozói, így a barack-, illetve burgonyaszezon idején elsősorban a termőföldeken illik jeleskedniük. Nincs is rájuk panasz, megbecsült emberek, ismerik őket a községben, a hétvégeken pedig erejükből arra is futja, hogy szórakoztassák nézőiket. Tavaly, az őszi szezon második felében a rokonszenves orvos-edző hat mérkőzésen hiányzott a kispadról, többen már-már széthullásról kezdtek beszélni. A távollétet dr. Puskás azzal magyarázta; hogy fel akarta hívni a labdarúgók figyelmét arra: ha valamit önként vállal az ember, akkor azt illik maximális odaadással végezni. Abban az időszakban el-elmaradoztak az edzésekről, kezdett ad-hoc jelleget ölteni a szakosztály működése. De hogy a csapat és az edző milyen mértékben van a másikra utalva, azt példázza: a téli felkészülésnek már együtt vágtak neki, s emlékezetes tavaszt produkáltak. Szót váltottunk persze a honi futballról, azon belül a megyében kialakult helyzettel is foglalkoztunk. Dr. Puskás azon tűnődött, vajon a „nagy” csapatok miért áldoznak százezreket, milliókat semmit nem bizonyított futballistákra. Ha évente odaadnának kétszázezret egy-egy kisebb egyesületnek, segítenék szereléssel őket, egészen biztosan szívesen engednék át a feltűnő itthoni tehetségeket. Mindehhez talán csak annyit: remélhetőleg néhány érintett eltűnődik a javaslaton. A göncieknek pedig sok sikert, szurkolóiknak élvezetes mérkőzéseket az új szezonban! •*3 Többször is terítékre került lapunk- ban az emlékezetes Borsodi Építők Volán—Kanizsa Bútor affér. Ezúttal nem térünk ki az ügy ismertetésére, bizonyára emlékeznek még a nagy hullámokat felvert óvásra, újrajátszásra. Többek között megkerestük Juhos József MOATSZ-szak- felügyelőt, aki nyilatkozott, majd levélben reagált írásunkra. Abban szerepelt egy olyan kitétel, hogy vizsgálatot indítanak a miskolciak edzője ellen, mert bejelentés érkezett a szövetséghez, mely. szerint megpróbálta megvesztegetni a kanizsaiakat. Hangot adtunk annak a reményünknek, hogy amint lezárul a vizsgálat, tájékoztatják az eredményről a sportág iránt érdeklődők népes táborát. Nos, a minap maga Sáth Sándor hívott bennünket telefonon és közölte, hogy levélben értesítették: megszüntették ellene az eljárást. Nem észleltünk a hangjában megköny- nyebbülést, s el is mondta, hogy egyetlen pillanatig sem volt kételye az eredményt illetően. Teljesen ártatlanul vádolták meg, hangzottak el vele kapcsolatos elmarasztaló nyilatkozatok, nem volt mitől tartania. A józan ész egyébként is ellene mondott a kanizsaiak állításának, ugyanis két, kiesés ellen harcoló csapat összecsapásán — amikor az egyiknek búcsúznia kell a legmagasabb besorolástól — igazán nincs helye a különböző manipulációknak. Ezzel nyilvánvalóan tisztában volt ő is, miért kockáztatta volna az egzisztenciáját? A felvetés logikus, a vizsgálat nem volt az. Az értesítés, a tájékoztatás viszont késik, noha a szakfelügyelő tett erre vonatkozó kijelentést. Sáth igyekezett pótolni a hiányt, az országot azonban mégsem kürtölheti tele a vizsgálat megszüntetésének hírével, végső soron ez másnak lenne a feladata. Ezeken a hasábokon esett már szó az edző elleni bejelentésről, a sportszerűség azt kívánta, hogy tegyünk eleget kötelességünknek, s informáljuk olvasóinkat a legújabb fejleményről. Készséggel vállalkoztunk erre, idővel biztosan megteszik mások is. Doros László Események a Az EFE spanyol hírügynökség munkatársa a kanadai Sudburyben készített interjút Alberto Juantorenával, a Kubai Országos Sport, Testnevelési és Rekreációs Intézet (INDER) elnökhelyettesével, aki a junior atlétikai világbajnokságon résztvevő kubai küldöttség vezetője. Juantorena kijelentette: — Kuba álláspontja változatlan az 1988. évi nyári olimpiai játékokkal kapcsolatban, sportolóit csak akkor nevezi, ha a két Korea között megegyezés születik. A montreali olimpia kétszeres bajnoka hozzátette: — Országunk részt kíván sportvilágból venni az olimpián, ezért az utolsó pillanatig várunk, reménykedve a számunkra kedvező megoldásban. Ez a megoldás a versenyek közös rendezése lenne Déí-Korea és a Koreai NDK által. Kikötésünk: csak akkor indítjuk versenyzőinket Szöulban, ha a Koreai NDK sportolói is ott lesznek. Bízunk abban, hogy a két ország olimpiai bizottságai között hamarosan létrejön a várt megállapodás Stratton Mountain. A bahamai teniszező, Roger Smith, aki szerdán a nemzetközi verseny második fordulójában óriási meglepetésre legyőzte a világranglistát vezető csehszlovák Ivan Lendít, nem elégedett meg ezzel az egy bravúrral. A legjobb nyolc közé jutásért újból győzött, 6:1, 6:4 arányban az amerikai Eric Amend ellen. Hamburg. A nemzetközi női teniszverseny 2. fordulójában Steffi Graf saját bőrén tapasztalhatta, hogy milyen gyorsan múlik el a világ dicsősége. Az idei ausztrál, wimbledoni és francia bajnoknő ugyan 6:4, 6:2-re legyőzte a jugoszláv Sabrina Golest, de meglehetősen gyenge formát mutatott, sa közönség többször is kifütyülte. Sőt, voltak olyan pillanatok is, amikor a nézők kórusban követelték vissza pénzüket, mondván, hogy Graf „előadása" egy fillért sem ér. Rajt! Fotó: Mák Olimpiára készülnek (3.) Papp László érmet vár Isaszegitől NÉVJEGYKÁRTYA. Neve: Isaszcgi Róbert. Életkora: 23 esztendő. Mikor ismerkedett meg az ökölvívással: 9 éve. Első edzője: Simon László. Jelenlegi mestere: Takács Gábor, de segíti Engi János és Nagy Imre is. Egyesülete: Borsodi Bányász. Legjobb nemzetközi eredményei: Európa-bajnoki harmadik, Európa Kupa első helyezés, Ifjúsági Barátság Versenyen bronzérem. Legjobb hazai teljesítményei: ötszörös felnőtt bajnok. — Miért váltogatod olyan gyakran a súlycsoportokat? — A kérdés jogos, de váltogatásról szó sincs. A magyarázat egyszerű: 48 kg-os bokszoló vagyok, tehát az egyéni küzdelmek során ebben a mezőnyben próbálok szerencsét. A csapatbajnokság keretében viszont az 51 kiló a legalacsonyabb, így — tetszik, nem tetszik — a „félmázsások” között mecs- cselek. — Arra, hogy mindig nyersz — emlékszem. Azt azonban nem tudom, hogy mikor kaptál ki utoljára? — Magyar „pályán” kudarcra nem is emlékszem ... Nemzetközi mezőnyben az idén is elvertek már. — A múltkor hallottam: ritka nacionáléval dicsekedhetsz. Folyamatosan 11 esztendeje neveznek magyar bajnoknak... — Valóban. Kétszer nyertem a serdülők, kétszer az ifik és a juniorok között. Aztán ' zsinórban öt felnőtt arany. Tagadhatatlan egészen szép, de igazán akkor leszek elégedett, ha „felszaladok” mondjuk húszig. — Egyeduralkodó vagy, ez jó, meg rossz is, hiszen előbb-utóbb „elaltat” a kényelem ... — Nem hiszem! Riválisok vannak, akadnak. Például Kovács (ÉVIG) és Horváth (Tatabányai Bányász). Nos, a recept egyszerű: fel kell készülni ellenük. Nem is akárhogyan. Én ezt megtettem és megteszem a jövőben is. Tulajdonképpen bármikor megverem őket, de ennek ára van. Éspedig a rengeteg munka. Így azt kell mondanom, hogy az „uralkodói” szerep nekem megfelelő, el- alvásról szó sem lehet. — Sokszoros válogatott vagy, négy esztendeje nem hiányzol egyetlen világversenyről sem. Azt mondják rólad, hogy kiforrott stílusú, beérett bokszolóvá „cseperedtél”. Kell még valamit tanulnod? — Nehéz erre pontosan felelni, hiszen ha azt mondom, hogy nem, nagyképűnek neveznek majd. Kifejezett gyengém nincs. Kell-e még tanulnom? A jó pap holtig tanul. Mindenkitől el lehet lesni valamit. Olykor a gyengébbtől is, nem beszélve a világklasszisokról. Én pedig sem Európa-, sem olimpiai bajnok nem voltam még ... — Mit tartasz a legfontosabbnak a ringben? — Az alkalmazkodó készséget. Fejjel nem szabad a falnak rohanni! Más taktikát kell alkalmazni a hosz- szúak, és megint mást az alacsonyak ellen. — Például? — Al „égimeszelőket” csak verekedéssel lehet térdre kényszeríteni, a kicsiket pedig technikás vívással. — Szöuli kiküldetésedet senki nem fenyegeti. Mikor lennél elégedett? — Papp László szövetségi kapitányt idézem: „Alvicstól és Isaszegitől érmet remélek.” Ezek után mondhatok mást? — Nem nyomaszt a felelősség? — Dehogynem! Nagyok az elvárások. — Hányán indulnak majd a 48 kilósok között? — Pontos információim nincsenek, de az biztos, hogy rekordmezőnyre kell számítanom. A legutóbbi EB-re 14-en. VB-re pedig 19-en neveztek. Most, a hírek szerint negyvenen leszünk. — Hányszor kellene nyerned a legjobb négy közé kerüléshez? — Legkevesebb háromszor- négyszer. — Nyilván ismered a nemzetközi mezőnyt. Kiket szeretnél elkerülni? — Az ázsiaiakat, szovjeteket, bolgárokat. — Milyen stílusban öklöznek az előbbiek és az utóbbiak? — Az ázsiaiak erőből, az európaiak pedig ésszel. Hogy melyik ellen könnyebb? Azt kell mondanom, hogy egyik stílus ellen sem! Ha kérhetnék valamit a sorstól, akkor azt mondanám, hogy csak dél-koreai ellenfelet ne adjon nekem. És persze nem kérek a balszerencséből, a sérülésből és bírói tévedésekből sem. — Félsz a pontozóktól? — Van rá okom. Az 1985- ös budapesti EB-n Marinov ellen lepontoztak. Egyszerűen elbántak velem. Ha összefutok a bolgár fiúval, kamatostul visszafizetem neki az adósságomat. — Az előolimpiai versenyeken jártál-e Szöulban? — Nem. — Ez hátrányt jelent... — Nem hiszem. Minden a felkészülésen, a pillanatnyi formán, az erőállapoton múlik majd. — Izgulsz? — Hát persze, ahogy fogynak a napok, úgy növekszik bennem a versenyláz! — Hogyan alakul a programod? — Ha jól számolom, már csak 49 nap van hátra. Most következik a felkészülés utolsó, döntő szakasza. Hétfőn a Népstadionba vonul a keret, s természetesen én is. Mikor jövök haza? Talán csak a hétvégeken, de az sem teljesen biztos. Szeptember 9-én indulunk Dél-Ko- reába. Addig: munka a négyzeten! — Gondolom, otthon is gyakran szóba jön a bunyó ... — így van. A feleségem és a csemetéim is nagyon bíznak bennem. Nem szeretnék nekik csalódást okozni! Kolodzey Tamás
