Észak-Magyarország, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-29 / 180. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1988. július 29., péntek Alakul a zárókép - Lengyel Pál irányításával. (Színpadon a ren dezö-jelöltek.) Rendezést tanulnak A Molnár Béla Ifjúsági és Űttörőház színpada előtt Tu- ca (Tóth-Szántai József) magyaráz, hadonászik, a hajába túr, teljesen beleéli magát (rendezői) szerepébe. — Szóródjatok jobban szét! És nagyon gyors volt a mozgásotok. Lassítsátok kicsit! — adja utasításait. Tényleg rendez. Rendezőt játszik? — Most érettségiztem a Bláthyban, villanyszerelőként fogok dolgozni. Ám mindig rendező szerettem volna lenni, ezért most elvégzem ezt a tanfolyamot. Három évig egyébként. Szép Laci bácsi amatőr csoportjában játszottam. Ezen a rendezői tanfolyamon (amelyet a Városi Művelődési Központ és Közművelődési és Módszertani Központ szervez) a „B" kategóriát céloztam meg. — És megkapja? — Meg! A magabiztosság nem árt ezen a pályán. S hogy megértsük: az alsó kategória a „C", és a „B”-t általában csak az szerezheti meg, akinek az előző megvan. Ám itt most mindkettő lehetséges, az „oktatók” döntik el, hogy ki, melyikre érdemes. Máté Lajos, az Országos Közművelődési Központ drámai osztályának főmunkatársa tájékoztat a munkáról: — Ez a szakmai tanfolyam amatőr színjátszó rendezőket képez, Lengyel Pál rendező koncepciója alapján. Rendezéselméletet, rendezésgyakorlatot, stílusismeretet, színháztörténetet, színpadi mozgást tanulnak, meghívott előadók segítségével. A kétéves tanfolyam főként gyakorlatra épül. Az első évben két produkció bemutatására kerül sor. Az egyiknek — amelyik most alakul — Látlelet a címe. Cseh Tamás zenéjére, Bereményi Géza szövegére rendeznek kis etűdöket a hallgatók, s ezt október végén a megyei színjátszó csoportok találkozóján elő is adják. A végső eredmény '90-ben, a vizsgarendezéssel születik meg, amihez segítséget az egyik gimnázium színjátszó csoportja ad. — Én színész szeretnék lenni — mondja Sipos Imre, a Zalka Máté Gépipari Szak- középiskola tanulója —, ám szerintem a jó színésznek kell, hogy valami fogalma Jegyen a rendezésről is. Megpróbálom majd a felvételit a Színművészeti Főiskolára. — És hogy érzi, van esélye? — Én nem tudom, de azt mondják ... A tíznapos nyári gyakorlat utolsó napján reggel korán kezdődött a munka. Be kel« fejezni a mű vázát, hogy a következő konzultációig mindenki továbbgondolhassa . . . Elmúlt 9 óra. S hol van még a befejezés? Az éppen illetékes rendező nekiindul keresni egy olyan kávéscsészét, amelyik nem törik el. Járjon szerencsével ! . . . (dobos) Az idei nyáron már a második templomi hangversenyt rendezik július 30-án, szombaton este 7 órai kezdettel Bogácson, a több, mint hétszáz esztendős, kiváló akusztikájú Szent Márton műemlék templomban. A Bach. Handel, Mendelssohn, Liszt és Purcell műveiből összeállított koncerten fellép Mátyus Gabriella, a miskolci avasi templom orgonistája, Aranyosi György (trombita) és Juhász Ferenc (brácsa), a Miskolci Szimfonikus Zenekar tagjai. A Bogácsra látogatók a hangverseny előtt, kint a szabadban, a román és gót stílusú épület előtti szép környezetben — Daragó Károly- nak, a Miskolci Szimfonikus Zenekar kürtösének és tanítványainak előadásában — toronyzenét is hallgathatnak. * A miskolci Regös-vokál vendégeként az osztrák Spes Vivens és a holland Choral együttes több napot tölt megyénkben, s ennek során Miskolcon és Szerencsen hangversenyt adnak. A Miskolci Nyár rendezvénysorozat keretében július 31-én, 19 órától a Belvárosi Szabadtéri Színpadon (Minorita-udvar) szerepelnek, majd augusztus 1-én, 18.30 órától a szerencsi Rákóczi-várban látják vendégül a külföldi együtteseket. Az erre a napra hirdetett tokaji koncert elmarad. A hét ___________ m űemléke (30.) A boldvai református templom. A XII. században román stílusban épült. A XIV. században az épület gótikus részletekkel bővült. A templomot 1755-ben és a XIX-XX. században is átépítették. Helyreállítása az Országos Műemléki Felügyelőség szakembereinek irányításával 1976-ban kezdődött meg és 1983-ig tartott. Berendezései közül említést érdemel a falazott szószék fakoronával. Népies, a XIX. századból való. Nagy a valószínűsége, hogy a templom egykori kolostorában született meg első összefüggő nyelvemlékünk, a Halotti Beszéd. (ha - F. L.) A Kritikát böngészve Romániáról, osztrák történelemkönyvről, közművelődésről Izgalmas olvasnivalókat kínál a Kritika legutóbbi száma. „Múltunk vívmányait ne adjuk föl" Balogh Edgár és Robotos Imre vitatkoznak Románia, illetve Erdély történelmének értelmezéséről. Az 1945 utáni, azaz az ötvenes évek nemzetiségi politikájának megítélésében tér el a két szerző véleménye. Balogh Edgár ideálisnak mondja a maihoz képest a Petru Groza — Gróza Péter nevével fémjelezhető korszakot. Ezzel szemben Robotos Imre azt vallja, hogy a bajok, konfliktusok már akkor nyilvánvalóak voltak, de egyfajta idealizált, optimista jövőkép miatt elhallgatták, a szőnyeg alá söpörték azokat. .. Most ezért a mulasztásért kell súlyos árat fizetnünk — mondja Robotos —, azokat (a jelenleginél jobb) viszonyokat kell visszaállítani — véli Balogh Edgár. Mintegy az Erdély-vita ellenpontjaként (is) olvashatjuk Heiszler Vilmos tanulságos dolgozatát A magyar történelem osztrák tankönyvekben — címmel. A dolog pikantériája éppen az, hogy a tankönyveinkben, következésképp a közvéleményben is az él, hogy évszázadokon keresztül az igazi, a nagy ellenfél — ellenség az osztrák-németség volt. Most viszont az derül ki, hogy noha van néhány pontatlanság, szemléleti torzulás is az osztrák tankönyvekben, más (szomszédos országbeli) tankönyvekkel ösz- szevetve ezek adnak viszonylag reális képet rólunk. Nem hiszem, hogy csak a szakembereket érdekli Köpeczi Béla: Közművelődés — 1988 című, a Kossuth Klubban elhangzott beszéde. A jeles történész (akkor még miniszter) pontokba szedve tekinti át kultúránk legfontosabb kérdéseit, összevetve a mi gondjainkat a nemzetközi helyzettel, tendenciával. Sokszor írtunk aggódva az (új) analfabétizmusról. Nos ez (is) világtendencia, még a legfejlettebb országokban is. Azért megdöbbentő ez, mert közben nő a távolság a két kultúra (humán, természet- tudomány, technikai) között. Nyugtalanító; hogy csökken a humán kultúra, s egyáltalán a humán értékek presztízse. Az értékzavar világjelenség. Ezzel azért kell szembenéznünk — fejtegeti a professzor —, mert mi sem elszigetelt világban élünk, ugyanakkor a mi gondjainkat súlyosbítja a .jelen gazdasági helyzetünk is. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy ez a helyzet ok-e vagy okozat? Mindkettő. Mi a nemzeti jövedelem 5,4 százalékát fordítjuk iskolára, köz- művelődésre (Japán 20-at). A legnagyobb az elmaradásunk a kutatás területén, mert erre csak 0,7 százalék jut. Azt mindenki belátja, hogy elosztani csak azt lehet, amit megtermeltünk. De ez szemléleti kérdés is. Arról van szó, hogy a kultúrára (iskola, közművelődés, kutatás) fordított pénzt kiadásnak, vagy befektetésnek tekintjük-e? A harmadik világ, azon belül is Délkelet- Ázsia (Japán, Dél-Koreu, Tajvan), látványos sikerei azt igazolják, hogy a kultúrára, azaz az emberi tudásra fordított pénz a legjobb, legbiztosabban megtérülő befektetés. De van a dolognak egy másik, ha úgy tetszik politikai oldala: a demokráciáé. A demokrácia szintje a tudat szintje is. Azaz elképzelhetetlen műveltség a tájékozódás, tanulás, az ön- és továbbképzés képessége nélkül. A világot mindig újra kell tanulni, és fogalmazni. Azt is jelenti ez, hogy felértékelődik az értelmiség szerepe, mint az új értékek alkotójáé, de úgy is, mint ezen értékek közvetítői. Ezt azért kell nyomatékosan hangsúlyozni, mert a kultúra nem csupán pénz kérdése, legalább any- nyira a szemléleté. A holnapot kockáztatja, fecsérli az, aki a kultúrán akar spórolni. hs. Uj helyen - megújulás előtt a TIT A Széchenyi út rekonstrukciója „elérte'’ a TIT-et, a Kazinczy Klubot is. Van ebben jó is, rossz is. Ezekre az öreg, elhasznált házakra már régóta ráfér a tatarozás. Azt is többször megírtuk már, hogy a TIT „kinőtte” ezt az elnyűtt ruhát, ezt a környezetet (gondoljunk csak a kapualjra, a bűzlő kukákkal) méltatlan volt. A legjobb megoldás az lenne, ha új székházat kaphatna a TIT, de erről ábrándozni se érdemes néhány évtizedig. Egyelőre ideiglenes helyet kellett találni, míg vissza nem költözhetnek a Széchenyi u. 14— 16-ba. Nos—miként lapunkban már többször közöltük — a TIT Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei és Miskolc Városi Szervezete most a Prieszol utcában működik. Ez is a belvárosban van, de időbe fog telni, míg megszokjuk. Ismét álljon itt, hogyan lehet a legegyszerűbben odatalálni. A legegyszerűbb 1-es, vagy 101-es busszal menni. A Megyei Levéltár, vagy a Városi Rendőrkapitányság előtt kell leszállni, tovább sétálni a Dózsa György utcában, a iBábonyi bérc felé. az üres telekig. Ezen átvágva már ott is vagyunk az új, csinos családi házaknál. Ezek egyikében székel most a TIT. Bozsik Sándor — a TIT megyei titkárának az irodája az emeleten van. Ablakaiból mindkét oldalra zöldet lát: a már említett, beépítetlen telket, a másik oldalon egy pici kertet, napozásra csábító pázsittal. De napozásról szó se lehet, a TIT nyáron is „teljes üzemmel” dolgozik. Először természetesen az új „székházról” ejtünk szót. Ez tűnt a legkézenfekvőbb megoldásnak, hogy két lakást kibéreltek a Prieszol utcában. Magára a felújításra 3 milliót kaptak a TIT- központtól, ebből bővítik (előadótermekkel) a Széchenyi úti székházat. (Két család elköltözik majd az udvarból.) S ha már a pénzről esett szó, érdemes időzni ennél a kérdésnél. Évente 600 ezer forint állami támogatást kap a Borsod-Abaúj- Zemplén megyei szervezet, ami még a rezsire sem elég. A TIT már régóta önálló, azaz meg. kell keresnie a működés feltételeit biztosító pénzt. Senki se örül ennek a kényszerhelyzetnek, mert az „alapítóatyák'’ más szerepet szántak az értelmiséget tömörítő, mozgósító szervezetnek: az önművelést és az ismeretterjesztést. Ellátja ezt a feladatot is a TIT, de úgy, hogy „termel” is. A tavalyi bevétel 17,5 millió forint volt. Ezért mintegy 65—70 ezer előadást, tanfolyamot, nyelvórát tartottak. Ez leírva is nagy szám, különösen az, ha tudjuk, hogy egy igen kis létszámú apparátus hozta létre. A TIT ugyanis — egész és félállásban — mindössze 23 embert foglalkoztat. Ebben benne van a megyei titkár, az adminisztrátorok, a sofőr is. Mindez persze csak úgy lehetséges, hogy mintegy 700 tisztségviselő és 3600 tag segíti a különböző szaie- osztályokat (22). Ezek többsége természetesen értelmiségi. de ne higgyük, nogy csak pedagógus. Ezekben a napokban dőlt el, tehát már leírhatjuk, hogy megyénk TIT-szervezetének miniszter- elnöke van, meg dr. Czibere Tibor továbbra is vállalja a TIT Borsod-Abaúj-Zemplén megyei elnöki tisztét. Milyen szerepet vállal — vállalhat a jelen gazdasági helyzetben a TIT? Lényegében három funkciót. Kezdem a „hagyományossal”, az ismeretterjesztéssel. Tehát kiáll valahol az előadó a pódiumra, s előadást tart — mondjuk Ady szerelmi lírájáról. Ezt meg kell rendelni, azaz a TIT-nek itt lényegében közvetítő szerepe van, megbízást ad az előadó gárdájának. Sajnálatos, egyszersmind nagyon is jól tükrözi korunk változásait, hogy az ilyenfajta igény visszaszorulóban van. Az emberek ma már csak valamely haszonelv érdekében hajlandók a pénzüket és az idejüket áldozni. Nagyon nem jól van ez így, de — tetszik, nem tetszik — világjelenséggel van dolgunk. A TIT tehát talpon akar maradni, ugyanakkor segíteni kívánja a gazdaságipolitikai törekvéseinket is, kénytelen más szolgáltatásokat is nyújtani. Ez teszi ki a nagyobb, azaz a kétharmadot. Örvendetesen megnőtt a nyelvtanulási kedv. A TIT minden nagy európai nyelvből indít tanfolyamok sőt fordítást is vállal. A harmadik harmad a szakmai képzésből adódik. Ez a legdinamikusabban változó terület (noha még nem lehet pontosan megfogalmazni a konkrét igényeket), de nagy szerepet szánnak a TLT-nek az iparigazdasági szerkezetváltásban, minthogy sokkal rugalmasabb, mozgékonyabb, mint az iskolák. Nem árulok el hadititkot, hogy adózás szempontjából is jobban jár az, aki a TIT-nél vállal előadást, tanfolyamot vagy más munkát. Mert szívesen vállal a TIT (ez a negyedik, az új terület) egyfajta menedzseri szerepet is. Mondjuk tervezést. Példaként a szén- és anyagkészlet kutatását említhetjük. Korunkban egyre fontosabbá válik a postgraduális képzés. Mit jelent ez? A diplomával szerzett tuda.- elévül, azt fel kell frissíteni, ki kell egészíteni. Régi ez a felismerés, ám nem mindenütt, s nem eléggé. A miskolci nyári egyetemet lényegében a vállalatok „középkádereinek” találták ki. Érdekes megfigyelés, hogy kedvesebb az a nyári egyetem, amely távolabb van. A miskolci nyári egyetem hallgatói közölt, éppen a mi megyénkből találhatunk sajnálatosan keveset.. „ holott éppen megyénk súlyos gazdasági helyzete indokolná a vezetők szélesebb körű, ha úgy tetszik elméleti tájékozódását. A nyári egyetem mellett még két nagy, országos — sőt nemzetközi — jelentőségű tanácskozás szervezésében volt jelen (a megyei tanáccsal és az SÉMT- vel közösen) a TIT: a mezőgazdasági (Aggtelek) szak emberek, valamint az ipari, közgazdasági vezetők (Lillafüred) tanácskozásában. Ezekről annak idején tudósított lapunk is. Miközben beszélgettünk, a kertből bejött a háziak ku- lyusa. Intelligens, barátságos jószág. Körbeszaglászott minket. Aztán kiment. Hűvösebb helyet keresett magának, mert benn az irodává alakult szobában — nem kutyának való ilyenkor az idő .. . (horpáesi)
