Észak-Magyarország, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-02 / 157. szám

1988. július 2., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15

Ríbli veretlen

Belforüban a sakk Világ Kupa viadal 13. fordulójában Ribli Zoltán sötéttel úijahb döntetlent ért el — 28 lépés megtétele után egyezett meg a pontosztozkodásban a jugoszláv Lju- bomir Ljubojeviccsel. Rib- illiinék ez volt a 12. remije, az angol Speelman ellen viszont nyert, vagyis továbbra is őrzi veretlenségét.

Jövőt teremtő múlt

Rajt: augusztus 13-án

A

A ISM ÁSZ 'két lelkes, sportszerető dolgozójának, ■Miihalik Ferencnek, és Földi Lászlónak a kezdeményezésére 'először 1964-ben rendeztek a vállalat dolgozói- inak sportvetélkedőt. A két és fél évtizedes rajtnál mindössze négy sportág (labdarúgás, sakk, atlétika és asztalitenisz) szerepelt a programban. Az indulás, az első sportnap nagyszerűen sikerült, szerencsére a vállalat vezetősége is látott a rendezvényiben „fantáziát”, határozat született tehát, hogy hagyományossá 'keli tenni a kitűnő kezdeményezést: az elkövetkezendőkben minden évben más-imás üzemigazgatóság fogja megrendezni az ÉMÁSZ-sportna- pokat. így is lett!

Az éveik során kialakultak, egyre precízebbé váltak a rendezvény szabályai, új sportágakkal — céllövészet, tájfutás, autós ügyességi verseny, lábtenisz — színesedett a program. Korszerűsödött a forma, gazdagodott a tartalom. Ünneppé nőtte ki magát ez a rendezvény, olyan eseménnyé, ami a játék mellett a szakmai tapasztalatok kicserélésére, új barátok szerzésére is kedvező lehetőségeket teremtett. Az indulás óta eltelt közel negyedszázad minden esztendeje hozott valami újat, ami garantálta a fejlődés töret- lenségét, folytonosságát. Ebben nagy szerepe van annak, hogy a tömegsport fennen hangoztatott jelszavai helyett

ennél a vállalatnál magát a tömegsportot tették élővé, s töltötték meg tartalommal.

A 64-es rajt óta ez a rendezvény egy valójában létező, sok játékra, felüdülésre, ki- kapcsolódásra lehetőséget teremtő, üzemigazgatóságokon belüli tömegsport mozgalom csúcsát jelenti. Olyan csúcsot, ahová csak kitartó, céltudatos munkával lehet eljutni. Most már az említett házibajnokságok mellett a becsületes helytállás érdekében általánossá váltak a sportnapok előtti felmérő edzések, válogató versenyek, mintegy dokumentumaként annak, hogy — az élet minden területéhez hasonlóan! — a sportban is tényleges produktum csak következetes munka terméke lehet. így érthető, hogy a vállalat minden évben megrendezi a sportnapokat.

Az idei negyedszázados jubileum jelentőségét növelte, hogy ez az évforduló kapcsolódott a magyarországi közcélú villamosenergia-szolgál- tatás centenáriumához. Minden bizonnyal ennek is szerepe volt abban, hogy a miskolci házigazdák szervezésben, rendezésben igyekeztek maximumot nyújtani, s a csaknem optimális lehetőségeket lelkes, odaadó küzdelemmel hálálta meg a mintegy félezer versenyző. Vezetőknek és vezetetteknek ez a harmóniája garancia lehet arra, hogy a vállalati sportnapi múlt az ÉMÁSZ-nál a jövőjét is megteremtette a tömegsportnak.

K. N.

Fotó; Dobos Klóra

Események a sportvilágból

LAUSANNE. A Nemzetközi Szánkó Szövetség (FIL) csütörtöki kongresszusán döntés született, hogy a jövőben minden évben — az olimpiai esztendőket leszámítva — rendeznek világbajnokságot, EB-t viszont csak minden páros évben bonyolítanak le.

Határozatot hoztak arról

Is, hogy a VB-'ken és kontinentális bajnokságokon 1989- től kezdődően az egyéni számokban két-két futam alapján hirdetnek végeredményt, s rendeznek csapatversenyt is. Ebben két-két .férfi és női szánkós, valamint egy kétüléses eredményeit — egy- egy futam alapján — értékelve alakul ki a sorrend. Ezt az új lebonyolítási formát egyébként már az ez évi königsseei Európa-bajnoksá- gon kipróbálták.

A férfiak Világ Kupájában a jövőben mind a hat verseny’ eredményeit figyelembe veszik, s újdonság, hogy a juniorok részére is kiírják a négy viadalból álló VK-t.

Az elkövetkező évék világ- versenyeinek helyszínei: 1989: Winterberg (NSZK) — világbajnokság. 1990: Lake Piacid (Egyesült Államok) — VB, Olang (Olaszország) Európa-bajnokság. 1991: Szi- gulda (Szovjetunió) — VB.

STOCKERAU. Ausztriában a nemzetközi sportlövő verseny első napján két magyar sportoló verekedte be magát az első három közé. Záhonyi Attila és Gönczi Anna különösen a .döntőben lőtt kiválóan, előbbi második, utóbbi harmadik lett.

Az MLSZ-ben elkészítették az 1988—89-es, sorrendben 87. labdarúgó NB I. sorsolását. Az őszi műsor augusztus 13-án kezdődik, a záró összecsapásokra december 3-án kerül sor. A válogatott két világbajnoki selejtezőt és három barátságos találkozót vív.

1. forduló, augusztus 13.:

MTK-VM—ZTE, iBp. Honvéd—Békéscsaba, Haladás— PMSC, Ü. Dózsa—(Rába

ETO, Dunaújváros—Tatabánya, Vác—Videoton, Siófok —Ferencváros, Veszprém— Vasas.

2. forduló, augusztus 20.: Vasas—Siófok, Ferencváros —Vác, Videoton—Dunaújváros, Tatabánya—Ú. Dózsa, Rába ETO—Haladás, PMSC-.Budapesti Honvéd, Békéscsaba— MTK-VM, ZTE— Veszprém.

3. forduló, augusztus 24.: MTK-VM—PMSC, Bp. Honvéd—Rába ETO, Haladás— Tatabánya, Ü. Dózsa—Videoton, Dunaújváros—Ferencváros, Vác—Vasas, Siófok—Veszprém, ZTE—Békéscsaba.

4. forduló, szeptember 3.: Siófok—ZTE, Veszprém— Vác, Vasas—Dunaújváros, Ferencváros—Ü. Dózsa, Videoton—Haladás, Tatabánya—Bp. Honvéd, Rába ETO—MTK-VM, PMSC— Békéscsaba.

5. forduló, szeptember 10.: MTK-VM—Tatabánya, Bp. Honvéd—Videoton, Haladás —Ferencváros, Ü. Dózsa— Vasas, Dunaújváros—Veszprém, Vác—Siófok, Békéscsaba—Rába ETO, ZTE—PMSC.

6. forduló, szeptember 14.: Vác—ZTE, Siófok—Dunaújváros, Veszprém—Ű. Dózsa, Vasas—Haladás, Ferencváros—Bp. Honvéd, Videoton —MTK-VM, Tatabánya— Békéscsaba, Rába ETO— PMSC.

7. forduló, szeptember 24.: MTK-VM—Ferencváros, Bp. Honvéd—Vasas, Haladás—

Veszprém, Ű. Dózsa—Siófok, Dunaújváros—Vác,

PMSC—Tatabánya, Békéscsaba—Videoton, ZTE—Rába ETO.

8. forduló, október 1.: Dunaújváros—ZTE, Vác—Ü. Dózsa, Siófok—Haladás, Veszprém—Bp. Honvéd, Vasas—MTK-VM, Ferencváros —Békéscsaba, Videoton— PMSC, Tatabánya—Rába ETO.

9. forduló, október 8.: MTK-VM—Veszprém, Bp. Honvéd—Siófok, Haladás— Vác, Ü. Dózsa—Dunaújváros, Rába ETO—Videoton, PMSC—Ferencváros, Békéscsaba—Vasas, ZTE—Tatabánya.

10. forduló, október 12.:

Ü. Dózsa—ZTE, Dunaújváros—Haladás, Vác—Bp.

Honvéd, Siófok—MTK-VM, Veszprém—Békéscsaba, Vasas—PMSC, Ferencváros— Rába ETO, Videoton—Tatabánya.

11. forduló, október 22.: MTK-VM—(Vác, Bp. Honvéd—Dunaújváros, Haladás —Ű. Dózsa, Tatabanya—Ferencváros, Rába ETO—Vasas, PMSC—Veszprém, Békéscsaba—Siófok, ZTE—Videoton.

12. forduló, október 29.: Haladás—ZTE, Ü. Dózsa— Bp. Honvéd, Dunaújváros— MTK-VM, Vác—Békéscsaba, Siófok—PMSC, Veszprém— Rába ETO, Vasas—Tatabánya, Ferencváros—Videoton.

13. forduló, november 5.: MTK-VM—Ú. Dózsa, Bp. Honvéd—Haladás, Videoton Vasas, Tatabánya—Veszprém, Rába ETO—Siófok, PMSC—Vác, Békéscsaba— Dunaújváros, ZTE—Ferencváros.

14. forduló, november 19.: Bp. Honvéd—ZTE, Haladás —MTK-VM, Ü. Dózsa—Békéscsaba, Dunaújváros— PMSC, Vác—Rába ETO, Siófok—Tatabánya, Veszprém —Videoton, Vasas—Ferencváros.

15. forduló, december 3.: MTK-VM—Bp. Honvéd, Ferencváros—Veszprém, Videoton—Siófok, Tatabánya— Vác, Rába ETO—Dunaújváros, PMSC—Ü. Dózsa, Békéscsaba—Haladás, ZTE— Vasas.

Imitt-amott még víztócsák, sárfoltok, de a kapun túl mindez eltűnik. A bitumenes pályán ádáz csata dúl, vita is kialakul, önfeledten kergetik a labdát a gyerekek. Beljebb lányok röplabdáznak, az egészen kicsik pedig a lengéitekével bíbelődnek. Egyre erősebben süt a Nap, lekívánkozik a rövid ujjú ing is.

Odalent, medrében méltóságteljesen hömpölyög a folyó. Egy kajakos legény tűnik fel, lapátolása egyenletes, de nincs nehéz dolga, mert sodrás alig tapasztalható. Idilli kép fogad a bocsi Hernád-parton.

A helyi Sörgyár üdülőjében bajnoki idényzáróra gyülekezünk. A kerítés mellett egy asztalnál négyen mélyednek feszült figyelemmel a lapokra, az ördög bibliája nem enged lazítást. Cseh Tivadar nógat, hogy szálljak be helyette, de szabadkozom. Dankovics József és Szabó Attila közismerten ügyes művelője a „műfajnak", inkább csak szemlélődöm.

Előkerül Suha Attila. Öltözéke nevetésre ingerlő. Fürdönadrág és kötény. Igen, ez utóbbi fontos tartozék, ma itt ő a föszakács. Ropognak a fahasábok, készül a flekken, s hamarosan tűz fölé kerül a bográcsgulyásnak való. Családok érkeznek, a gyerekek azonnal barátságot kötnek, a felnőttek meg élvezik a

Magasabbra került a léc

Szabálytalan értékelés egy idényzáró ürügyén

kellemesre fordult időt. Itt van a női gárda zöme. Széles, Tóth, László, Brilla, hiányzik viszont dr. Kolos és Czirják. Nekik valami közbejöhetett.

Egy évi második vonalbeli szereplés után a Borsodi Kinizsi asztaliteniszezői újra kiharcolták a jogot, hogy a legjobbakkal mérjék össze erejüket. Emlékszem, milyen vihart kavart visszalépésük, amikor anyagi nehézségekre való hivatkozással intettek búcsút az NB I-nek. De a múltat nincs értelme feszegetni, jobb örülni a jelen sikerének. A lányok szeptembertől ott lesznek az élvonal B csoportjában és ez nem kis dolog. Ugyan ki hallott két évtizeddel ezelőtt a bocsi asztaliteniszezőkről?

Es vajon fogadtak volna arra, hogy belátható időn belül az NB I-et vehetik célba? Kétlem. De most mégis itt vagyunk, hogy egy kis időre megálljunk, visszagondoljunk az elmúlt évad történéseire. Olykor szükség van erre is, a múltból erőt, hitet lehet meríteni.

Nézem Dankovics Józsefet. Bronzbarnára sült, fejét kendővel védi a napsugarak ellen. Komoly, mint mindig. Néha szólal meg, fanyar humorral átszőtt közbevetései nyomán rendre fel csattan az asztal körül a nevetés. Olvasóin róla Az 50 éves DVTK című kiadványban: „ .. • a vasgyári munkásfiatalokból is alakult egy 10—15 főnyi csoport, akiket később a Dimávaghoz igazoltak. Létrejött az a csapat, amelyik 1941-ben Csepelen megnyerte az országos csapatbajnokságot. Tagjai: Sidó, Fekete, Farkas és Dankovics. A második világháború idején az országos vidéki bajnokságokat Szabadkán, Debrecenben, Losoncon és Kaposvárott rendezték meg. Fekete és Dankovics Kaposvárott megnyerte a párosok küzdelmét. Szerepelt az NB I- ben az 1948—50-es években, később megszűnt a vidéki csapatok részvétele. A szakosztálynak 1958-ban nem volt edzője. Felkeresték Dankovics Józsefet, aki 1942-től 1951-ig a DVTK játékosaként érte el szép sikereit, hogy vállalja el a társadalmi edzői teendőket. Dankovics elvállalta, azóta az edzői képesítést is megszerezte, s azon fáradozik,

hogy minél jobb eredményeket érjenek el.”

Hadd ne soroljam ezeket.

De az tény: keze alatt kezdte a játékot az utóbbi harminc esztendő legjobb magyar aszta! itenisze- zöje, aki négyszeres világbajnokként lépett le a sportág hazai térképéről. Jónyer István a neve.

Később, az ízletes gulyás elfogyasztása után emelkedik szólásra. Beszéde tömör, csak a lényegre szorítkozik, nem szereti a kitérőket. Köszönetét mond a lányoknak a helytállásért, kiosztja az aranyérmeket, hiányolja a távollevőket, s azt sem titkolja, hogy a férfiaktól jóval többet remélt, mint amit végül kapott, (ők csak az utolsó találkozójukon harcolták ki a bentmaradást, pedig a sportolók képességeit figyelembe véve akár a dobogóért is harcolhattak volna. Még szerencse, hogy B eleznay segítette őket a hajrában, s a fiatal Dubéczi helytállása is sokat nyomott a latban.) Mondanivalójára mindenki figyel, érződik a megkülönböztetett tisztelet, ami körülveszi az idős mestert. Beszédében az ragad meg

leginkább: világunkban, a sportban is egyre inkább anyagi érdekek jelentik a motiváló erőt. Bőcsön ezzel szemben egy olyan közösség alakult ki, amelyet a játék öröme vezérel. Akik itt ütik a labdát, nem azért teszik, mert gondolataikban az jár, mit és menynyit kapnak érte?! Erősek a szálak, az összetartó kapocs, s a „műhelyfőnök” kiemelt jelentőséget tulajdonít a kohéziónak, önkritikát is gyakorol. Közben nem feszeng, cseppet sem érzi magát kényelmetlenül, errefelé ez úgy látszik — és milyen jó, hogy így van!

— nem szokás. Az egyik találkozón rossz taktikai utasítást adott játékosának. Szerencsére az tudott váltani, s kicsikarta a győzelmet. Dankovics elismeri a hibát, pedig senki sem hányja a szemére. Van benne annyi méltóság, hogy kellő öniróniával éljen.

A jövőről kevés szót ejt. Érthető. Most a szabadság időszaka következik, élvezze mindenki a pihenést. Megérdemlik. A törzs egyébként kialakult, adott. Egy ifjúsági korú játékosra lesz szükség, mert a tavalyiak „kiöregedtek". De ahogy elnézem Dankovi- csót, nincs kétségem: megteszi azokat a lépéseket, amelyek nélkülözhetetlenek a „hiányjegyzék'' felszámolásához.

Ezúttal az ügyvezető elnök sem szaporítja a szót.

Cseh Tivadar ajándékokat oszt szét. Egy-egy vállvere- getés, férfias ölelés. Látnivaló, életeleme, amit csinál. Szeret sportolói között lenni, értük minden áldozatra hajlandó, ők tartják benne a lelket. Kesernyés (lehet, hogy csak nekem tűnik úgy...) a hangja, amikor arról beszél, hogy kicsivel nagyobb figyelmet érdemelnének. Saját egyesületük irányítói, patrónu- suk vezetői, de mások részéről is. Nem, nincsenek extra igényeik, kevéssel is beérik. Leginkább jó szóra, biztatásra lenne szükségük. Végtére a semmiből hoztak létre valamit, s az ilyesmire méltán lehet büszke bárki.

A hangulat fesztelen, a „hivatalos rész" véget ér, jócskán a délutánban járunk már. A gyerekeken nyoma sincs a fáradtságnak, rajcsúroznak, sikon- ganak, jót érzi magát mindenki.

Arra talán senki nem gondol, hogy július 18-án új időszámítás kezdődik. De alighanem így van ez rendjén. Bár a gondolatok legmélyén azért alighanem ott motoszkál a nagyobb feladat állította követelmény, a magasabbra került léc, amelyet senki sem akar leverni.

Doros LászAó