Észak-Magyarország, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-02 / 157. szám
1988. július 2., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 13 Fizetésnapi éjszakán Ellenőrzésen az akciócsoporttal Miskolci Rendőrkapitányság, hétfő, 14 ára. Dr. Káló József ezredes, a városi rendőrkapitányság vezetője kihirdeti a parancsot, kiosztja a feladatokat. A mai 14-töl, holnap 2 óráig tartó közbiztonsági, közlekedésrendészeti ellenőrzésen közel háromszáz ember vesz részt. Az akció célja Miskolc és vonzáskörzetébe tartozó községek köz- biztonságának javítása, közlekedési szabályokat megszegők felelősségre vonása, körözött bűnözők előállítása, felkutatása, intézetből szökött gyermekek visszaszállítása. E kutató-, szűrő munka érdekében 10 gyalogos, 6 közlekedési és 8 akció-, gépkocsi csoport indul útra. Vándor, milyen az élet? A hatos csoport parancsnoka Szabó Imre rendőr hadnagy. Búza tér, délután 14.30. Hétfői forgalom, a csoportok lezárják a kijáratokat. A tyú'kpiac sarkán ese- nyéteni, hattagú család üldögél. Igazoltatás. A szülőik papírjai rendben vannak, de a 32 éves embernél semmilyen papír nincs. Kiderül, 7 hónapja nem dolgozik, rendőrhatósági felügyelet alatt áll, nem jöhetne engedély nélkül Miskolcra. Bekísérik a kapitányságra. Ifjú ember álldogál megsápadva a rendőrök között. Miskolci, 18 éves, de még sehol sem dolgozott. Illetve, mint mondja: — Alkalmi munkára jár egy maszek sírköveshez, a nevét nem tudja. A szülei tartják el, nem tanult tovább, nem keres munkahelyet, az általános iskolát 16 évesen fejezte be. Felsőzsolca, kora délután. A kocsmában meglehetősen sokan vannak. Előkerülnek az igazolványok. Egy ismeretlen. Személyi nincs nála, mint mondja, ide jött a barátjához. Irány a jó barát, ki befogadta. Közben beszélgetünk. Hernádnémeti. „Fülest kaptak" a csoport tagjai. Egy országosan körözött férfi itt tartózkodik az anyjánál. Óvatosan behajtunk az utcába, embgKink nyugodtan áll a kapuban egy csoport közepén. Nincs ideje elfutni. Két rendőr, Hajdú József és Kádas József úgy pattan ki a kocsiból, hogy a körözött ellépni sem tud. Bilincs a kezére, kicsit csodálkozik. A 29 éves fiatalembernek három gyermeke van, de elhagyta őket. Három éve szabadult, lopás és saját kislánya ellen elkövetett szemérem elleni vétségért két évet töltött börtönben. — A köztisztánál voltam szemetes, most meg a tsz- ben dolgozom, naponta 500 A mikrobusszal a sajó- hídvégi körzeti irodán találkozunk. Két refest állítottak elő, akik a kocsmában italoztak. Míg folyik az adatok felvétele, megérkeznek az asszonyok. — Jaj, mi lesz velünk, megint itt maradok az építj, kezés közepén, öt gyerekkel, ember nélkül! — Miért nem tartotta otthon, ha tudja, hogy nem mehet a kocsmába? — Hol dolgozik? — Most sehol, két hete leszámoltam a bányától. — Család? — Van, Ózdon egy hároméves, meg egy három hónapos lányom. — Miért hagyta ott őket? — Olyan anyagi helyzetbe kerültünk, hogy el kellett jönnöm. — Ök miből élnek? — Eltartja őket az após. Holnap már én is hazamegyek. — Meddig dolgozott a bányában? — Egy hónapig, mindig vándorlók valahová. Az igazolvány megvan. Az adatok valósnak bizonyulnak. A fiatalembert haziakill- di Áfra Zoltán főtörzsőrmester, a zsolcai kmb-s. Onga. Az áfész bisztrójában csendes délután. A presszó előtt négy motoros srác, Simson motorral. Meglepődve hallják, hogy le kell vizsgáztatniuk, s „A’’ kategóriás jogosítványt szerezniük hozzá. Hazafelé most már csak tolhatják. forintot keresek. Nem tudom miért visznek be, csak kisebb értékű vétségeim vannak, — fogalmaz meglehetősen szakszerűen az öt osztályt végzett férfi. — Valóban, hét lopás és egy garázdaság — segítik ki a rendőrök. Ócsanáloson, este hét óra. Itt ebben az évben nem történt bűncselekmény, összeszokott közösség, idegent nem fogadnak be. Nyolc óra, alsózsolcai „cigánykocsma”. Csendes poha- razgatás. A cigányok nagyon félnek a „bőrfejűéktől”, érdeklődnek a rendőröktől. Ami meglepőbb, arra kérik, gyakran járjanak erre éjszaka is, mert már aludni sem mernek a rémhírektől. — Lehet is ezzel beszélni, nem hallgat rám, csak a barátaira, akik elcsalták. A másik cigány férfi, a börtönből volt itthon szabadságon, aztán elfelejtett visszamenni. Kemény fiú, ordít ahogy bír. Kilenc évet töltött börtönben, erőskö- dik, őt nincs joga senkinek megbilincselni. — Ide figyeljen hadnagy úr!! — ordítja a parancsnoknak — ha nem veszi le rólam a bilincset, olyat csinálok. hogy megbánja!!! Feljelentem a katonai ügyészségen, van pénzem, azt sem bánom, ha mind rámegy. Aztán könyörgőre fogja és elcsendesedik. Beszállítják őket a kapitányságra. Az asszony nyugtatja párját: — Ne félj. reggel ott leszek. s hazahozlak. Fél tizenegy. Elcsendesedtek a Jaluk. A kocsmák bezártak, az emberek hazavonultak, egy-egy őgyelgővel azért mindig találkozunk. A bocsi vasútállomásnál, egy Lada hajt át a pirosán villogó fénysorompón. Ez d sietség ötszáz forintjába ke- rült a hölgynek. Rendőri felügyelet alatt állók ellenőrzése. Ónod, Al- sózsolca. Mindegyikük otthon tartózkodik. Múlik az éjszaka, sötét csendben suhanunk az autóval. Minden bolt, presszó, kocsma épülete körbejárva. Ónodon családi perpatvarba csöppenünk. Nem egyezik az anyós meg a vő. Intézkedés nincs, csak csendes békités. Kedd, két óra közeledik. Indulunk befelé Miskolcra. Epilógus — cirka 3000 igazoltatással Káló József ezredesnél és Nagy Sándor őrnagynál jelentkeznek a csapatok a kitöltött jegyzőkönyvekkel, papírokkal. Összesítőnk, meglehetősen csendben, fáradtan. — Eredményes akció volt, igaz nagy erőket vontunk be és visszatérően hajtottuk végre az ellenőrzést, —, mondja Káló József. Az összes előállított 39 fő. Bűnügyi cselekmény miatt hat, és szabálysértés miatt. 14 embert vettünk őrizetbe. A hatból kettő körözött volt, kettő közveszélyes munkakerülő, egy hivatalos személy elleni erőszak és egy szemérem elleni erő-i szak miatt elfogott. Összesen 2867 embert igazoltattunk és 584 gépjárművet ellenőriztünk. A gépjárművezetők közül 57 esetben szegték meg a szabályt, ezért 22 600 forint bírságot szabtak ki a helyszínen és 12 főnél szabálysértési feljelentést kezdeményeztek, négy ittas vezetővel szemben pedig szabálysértési feljelentést tettek. Egyéb szabály- sértések miatt 3500 forint helyszíni bírságot szabtak ki rendőreink az akció id/M je alatt. Fizetésnap ellenére garázda bűncselekményt nem jelentettek ez idő alatt. Köszönjük az együttműködést. Mi is. Orosz B. Erika Rácsodálkozva a bilincsre Áz ordító egér Kivetített tv-kép A japán Sharp cég kifejlesztette készülékét, amely tv-mü- sorok és képmagnón rögzített műsorok kivetítésére alkalmas. A 254 centiméteres átmérőjű képernyőt 1989 elején kezdik meg árusítani. Aranyláz az Antarktiszon ? Már régóta folyik a nemzetközi küzdelem az Antarktisz természeti kincseiért. A pár hete kötött wellingtoni megállapodás azonban szakértők szerint fordulatot hozhat a versengésben: újabb „aranylázat” okozhat, élhet át a világ, legalábbis az érdekelt országok. Wellingtonban, Üj-Zéland fővárosában, az 1959-ben megkötött Antarktisz-szerző- dés 47 részes tagállama olyan kiegészítő okmányt írt alá, amely a hatodik földrész ásványi kincseinek majdani kitermelését szabályozza, kijelöli a bányászat jogi kereteit, s ezzel — magától értetődően — engedélyezi is a kiaknázást. 1959-ben, az Antarktisz-szerződés megkötésekor még szó sem esett az ásványkincsek kitermeléséről. Akkor a szerződő felek úgy állapodtak meg, hogy egyetlen állam sem szerezhet felségjogokat az örök hó és jég birodalmán, amelyről azonban már akkor is sejthető volt: felmérhetetlen gazdagságú kincseket rejt. Egyelőre tartja magát az a nézet, hogy a bányászat csak évtizedek múlva kezdődhet itt el. Addig az Antarktiszt óvó több ezer méter vastag jégréteg átfúrása, s a „jégpáncélszekrény” kifosztása műszaki szempontból szinte lehetetlennek, anyagilag ráfizetésesnek, ökológiailag pedig elfogad - hatatlannak tűnik. Ám, egyre több ország bízik abban — és a legnagyobb csendben készül is rá —, hogy már a közeljövőben elérhetők lesznek ezek az ásványkincsek. Ezért aztán, ha „aranylázról” még nem is, hőemelkedésről már beszélhetünk. A most aláírt bányászati megállapodásról már 1982 óta zárt ajtók mögött tanácskoztak az érdekeltek. Kemény vita folyt, s ami megszületett, az .1959 óta a legjelentősebb Antarktiszra vonatkozó nemzetközi jogi anyag, ökológiai szempontból pedig az egyik legszigorúbb nemzetközi megállapodás. Kimondja, hogy az Antarktisz-szerződés húsz tanácskozói joggal felruházott tagállama közül egyik sem kezdhet ásványkincsek kiaknázásába a másik 19 beleegyezése nélkül. Egy másik cikkely értelmében bármelyik országnak, még mielőtt belekezdene a bányászatba, tudósok külön tanácsadó csoportjától részletes véleményt kell kérnie a megvalósíthatóságról és a várható környezeti következményekről. A szerződés előírja, hogy a bányavállalatoknak szinte észrevehetetlenül kell tevékenykedniük, vissza kell állítaniuk az eredeti terepet, s ha bármilyen kárt okoznának a természetben, azt meg kell téríteniük. A területen „őslakos” pingvinek és más állatfajták védettek, és a kivételes szépségű tájrészek továbbra is zártak maradnak a bányászat előtt. Erre a szigorra a józan megfontolásokon túl, főként a nemzetközi környezetvédő szervezetek heves és állhatatos ellenkezése »miatt volt szükség. Ök ugyanis természet- védelmi parkká szeretnék nyilváníttatni az Antarktiszt, a bányászatról hallani sem akarnak. A jogi megkötöttségek rendszere pedig gyaníthatóan azért is munkálódott ilyen szorossá, hogy az érdekelt országok sakkban — és szemmel — tarthassák egymást. A megállapodás csak akkor lép hatályba, ha a 20 tanácskozó jogú ország közül legalább 16 ratifikálja, köztük feltétlenül az a kilenc (Ausztrália, Üj-Zéland, Argentína, Chile, Nagy-Bri- tannia, Norvégia, Franciaország, az Egyesült Államok és a Szovjetunió), amelynek területi igénye is van a Földnek erre a tájára. A ratifikálásra az idei ősztől számítva másfél évet kaptak az érdekelt országok. Bár a környezetvédők fogadkoznak. hogy nem hagyják annyiban a wellingtoni megállapodást, mégis kétséges, hogy érvényt tudnak-e szerezni törekvéseiknek. Hiszen egyik érdekelt állam sem akar lemaradni a többitől, az Antarktisz pedig, bár fölöttébb hideg táj, ásványkincsekben túlságosan gazdag ahhoz, hogy le tudná hűteni a várható aranylázat. Mindenki szörnyülködik: építkezel?! Ilyenkor?! Jól meggondoltad ? Tudod, mire vállalkoztál? Mit tegyek? Már nincs meggondoltad? Tudod, mi- valahogy .. . ! Olyan szépen elterveztük! Akkor még sokkal jobbak ,voltak az esélyeink .. . Na, azért nem esünk kétségbe! Az emelt árakkal nem tudunk mit csinálni, de legalább az általános forgalmi adót (beceneve: Áfa) visszatéríti az adófelügyelőség. No, nem a végtelenségig, nem akármilyen áruért, nem akárhogyan, de mégis visz- szakapjuk pénzünk egy részét. Magánerőnket váll a vállhoz, ki-ki újabb és újabb hírekkel szolgál a visszatérítés embertpróbáló módszereit illetően: hol is van a hivatal; mikor fogadnak, milyen árucikkeket, (szolgáltatást vesznek figyelembe; hogyan kell kérni c „jó” számlát, milyen nyomtatványra kell rávezetni az adatokat; ki számítja ki és hogyan az Áfa szerinti hasznos alapterületet? stb. Ezek azonban még csak a naiv, gyermekes kérdések, vannak ennél sokkal ínyencebbek is: Mi van akkor, ha a T. Eladó, mondjuk Zalaegerszegen rafinált módon nem „készpénzfizetési jegyzék”-et nyom a gyanútlan vásárló kezébe, hanem SZÁMLÁ-t, vagy még al- jasabbul KISELADÁSl BÁRCÁ-t, és a boldog vevő — amellett, hogy az árut is magáévá tette — iidvöziilt mosollyal szorítja keblére eme bűnös, haszontalan, semmirekellő papirt, amely kétszínű módon tartalmazza a 11 jegyű azonosítási számot, az ITJ- számot, a vevő nevét, címét, a dátumot, az áru nevét, .árát Áfá-val, az Áfa mértékét .. ., de minek? Miért nem súgta meg valami titkos, belső hang: ne örülj korán, nem én vagyok az igazi, légy résen, ne fogadj el. ne!! De tegyük fel, a számlák szépen, rendben, a ma1 guk tökéletességében ott sorakoznak az íróasztalodon. Csendet, megfelelő világítást kérj, egy illatos kávét, zsebszámológépet készíts magad elé, koncentrálj! Gondolj arra önbizalommal, hogy te még nem az új matematika emlőin nevelkedtél, talán tudsz még százalékot számítani! Az ám! De mire felvezeted az előbbiekben felsorolt adatokat csinos rubrikákba. kiszámítod a 15. 20 és 25 százalékokat és ellenkezőleg a 75, 80 és 85 százalékokat, akkor jön egy újabb hírvivő: a 15 százalék pontosan 13,04 százalék, a 25 pedig 20. Mese nincs, ne kérdezd, miért: számolj! Üjrakezdjük, összeadjuk, elégedetten hátradőlünk, lehet a hivatalba zarándokolni: bemutatni művünket. pironkodni, ha fölösleges munkát okoztunk az ablak túlsó oldalán ülő fáradt, agyonhajszolt tisztviselőnek, mert ha egy tételt kihúznak, az egész felépítmény kártyavárként összeomlik, lehet elölről kezdeni. De fáradozásodat biztató mosoly ismeri el, távozz, majd egy hónap múlva nézzél be újra. Ez alatt újabb Árgusok még két picinyke hibát észlelnek közös műveteken, de hát megy ez majd jobban is! Ekkor kapod meg a csekket, amellyel mgst már csak az OTP-ben kell félórácskát várnod, mikor giling-galang, szól a szignál, villog a kijelzőn a te számod: hurrá, markodban a 20 ezer forintod! Hát, így megy ma a mi kis hasznos, élvezetes, nemes, össznépi társasjátékunk, türelmet, kitartást, leleményességet kívánva oly sok eltunyult, érdeklődését és játékos kedvét vesztett építkezőtől! Izgatottan várjuk a játék eredményhirdetését: kié lesz a főnyeremény? (pazar)
